2014_70-71_176-177 GCnyul és GCBEZE

2014.10.11 Szombat

Legelőször is a címet kell kissé pontosítanom. 228 km utazás + egy (nyúl)ugrás. Ugyanis Szolnokról Nyúl községig 228 km-t kell utazni, amihez igen korán kell felkelni. Hétvége lévén, Vé is velem tart. Útközben az alsó állkapcsom hátrahúzásával és első fogsorom megmutatásával, a “nyúl” szót kimondva, szórakoztatom Vé-t. Ő is próbálkozik, de elég gyengécske az eredmény. Én folyamatosan tökéletesítem produkcióm, így aztán remekül szórakozik a nyúlutánzaton.

---

Többszöri átszállás után érkezünk meg Nyúl vasúti megállóhelyre. A település központja felé vesszük az irányt. A “City-ben”, szombat lévén, nagy a forgalom. Mindenki a hárombetűs falusi bevásárlóközpontba, a bótba siet. Szerencsére jó idő ígérkezik a mai napon, így néha meg-megállva, egy-egy ruhadarabot levéve igazodunk az egyre emelkedő hőmérséklethez. A hajnali induláskor csípős volt az idő, jó sok réteg ruhát vettünk magunkra. De az öreglányok mostanra, igencsak kitettek magukért ezen az október közepi napon. Igazi vénasszonyok nyara lett! Útközben érintjük a Szent Donát kápolnát, mely szabadtéri imahellyel és verses stációival hívja fel magára a figyelmet.

Majd utunk egy szurdokban folytatódik. A patakban most alig van víz, de a meder szélessége és kialakítása arra utal, hogy időnként komoly vízhozama lehet.

Elhaladunk a pincék előtt, amelyek a szőlősorok végén állnak és rövidesen az erdő fái között lépdelünk. Itt nagyon különleges fákra figyelünk fel, ahogyan nézelődünk. Több olyan fa is akad, aminek törzse kidőlt fákból sarjadt. Némelyikből több is. Ami meglepő volt, hogy a kidőlt fák sem különösebben korhadtak. Az egész csoport élőnek tűnik. Ilyet még sosem láttunk, pedig még a Mályvádi boszorkányerdőben is megfordultunk! Arrébb szerelmesen összefonódó fák állnak. Hasonlót már láttunk, de ilyen többszörösen egymásba csavarodót, még nem. Érdekes látni a kúszónövényeket is, ahogyan elfásodott szárukkal beborítják az egy tőről fakadó fák alját. Egyszóval nem unatkozunk, míg felérünk a Lila-hegy tetején álló geodéziai toronyhoz.

A torony elég leromlott állapotban áll, hiába van rajta felirat: “MEGRONGÁLNI TILOS!”. Vajon az alkotói, úgy gondolhatták, hogy egy ilyen felirat visszatartó erővel fog bírni? Bár a szocialista világban (a torony 1977-ben létesült), az ilyen kiírások nagyobb lélektani hatással bírtak, de ezen a településtől távoli helyszínen, már akkoriban is eltúlzottnak tűnt egy ilyen figyelmeztetés vandalizmus mérséklő hatása. Még fel lehet mászni, de nekem elfogyott az oxigén tartalékom az emelkedőn, Vé pedig egyedül nem akar felmenni a szűk toronyba. Na, meg a falra is fel van festve: FELMENNI ÉLETVESZÉLYES! (Ld. kiemelt kép) Vé pedig óvatos duhaj és nem mellesleg, klausztrofóbiás.. Pedig a toronyból, valószínűleg jó kilátás nyílna a környező tájra, mert itt lent, a fáktól nem látni azt. Így aztán maradunk lent, reménykedve abban, hogy valahol útközben csak lesz egy kilátóhely, ahonnan kileshetünk a fák közül.

A geoláda a toronytól nem messze, hever a fák között. Ronda, nyálkás műanyag szatyor borítja, nem szívesen nyúlunk hozzá. Azt hiszem a felszerelésünket bővíteni kell egy pár háztartási gumikesztyűvel is! Végül óvatosan kibontjuk a dobozt. Logolunk és ajándékot cserélünk, majd egy új, tiszta zacskóba csomagoljuk a ládát. Nem szeretjük az ilyen, környezet szennyező és idővel gusztustalanná váló csomagolást, de ha a rejtő így gondolta, igazodunk hozzá.

Visszarejtés után letelepszünk a közelben álló, a múltból itt felejtett Békemozgalmi Emlékmű talapzatára, mert igencsak éhesek vagyunk már. Itt kényelmesen megesszük a tízóraira hozott szendvicset, miközben a múltból felderengő, iskolás emlékeinket idézzük a Békemozgalommal kapcsolatban. Az emlékművön álló felirat már alig olvasható, lassan eltűnik az idő homályában, mint a Békemozgalom. Marad egy kőobeliszk és a következő nemzedék, csak találgatni fogja, miért is áll itt e kő.

Kis regenerálódás után indulunk tovább. Az út folyamatosan, enyhén lejt, könnyű haladni. Sajnos kilátásra alkalmas hely nem mutatkozik, csak egy kisebb domb, amelyen a győrújbaráti rádióamatőrök rádiótornyai állnak. De a fák itt sem engedik a kilátást a környező tájra. Az erdőből lassan kiérünk a győrújbaráti szőlőkbe, mert ezen település határában járunk. A prés- és hétvégi házak között helyenként kilátás nyílik az alant elterülő tájra, de már alacsonyan vagyunk a látványosabb panorámához.

Győrújbarát határában egy kedves kis virágoskerttel körített Krisztus fogad bennünket. Megyünk tovább és a házak között egy Mária-szentély magasodik az út fölé. Megtekintjük ezt is.

Itt már látszik a tehetősebb Győr közelsége. Csoda szép és kevésbé szép, de legalább csicsás házak sorakoznak az utca mentén, remek kilátással a Kisalföldre. Látszik, hogy ez Győr alvótelepülése, ahova estére visszatérnek a városban dolgozó emberek, mert most nappal, egy lélekkel sem találkozunk. A központban leülünk kicsit pihenni egy kiépített, barátságos pihenőhelyen, ahol a vezetékes utcai kútból a vízkészletünket is felfrissítjük. Továbbinduláskor nem is figyeljük, merre indulunk, követjük a legszélesebb utat, amin idáig jöttünk. Csak néhány száz méter után, a térképre tekintve látom, hogy le kellett volna térnünk a főútról. Visszamegyünk és immár a helyes irányba folytatjuk utunkat. Egy határkőhöz érünk, mely az egykori Ménfő és Csanak községek határán állt. Csanakot Csanakfalu és Csanakhegy alkották. E három település mára összeolvadt Ménfőcsanak néven, de érdekes, hogy azt az egykori határkövet megőrizték. Elmarad az egykori ménfői csatának és a település fontosabb eseményeinek emléket állító zászló és kőtömb is, majd rövidesen a Bezerédj-kastély szomszédságában lévő játszótérre érünk.

Ennek szélén található a geoláda is, nem túl kellemes környezetben. Látszik, hogy ezt a bokros helyet illemhely és szemétlerakó céljára használják. A láda szerencsére jól el van dugva. Egy egykori tábla(?) vascsövének betontuskója alá van a földbe süllyesztve, persze gusztustalan műanyag zacskóban. Mindenesetre a rejtés nem illik egy ilyen illusztris épület környezetébe! Egy közeli padon letelepedve logolunk, nehogy lebuktassuk jelenlétünkkel a láda rejtekhelyét. Közben nézelődünk. A szomszédos játszótéren, ahol egy piktogramos tábla jelzi, hogy Kutyát bevinni tilos!, egy hölgy sétáltatja az ölebét. Nem vagyok híve a kirekesztő viccelődésnek, de akaratlanul az jut eszembe, hogy szőke a drága, nem tudja értelmezni ezt a bonyolult rajzot. Miután a ládát visszacsempésztem a helyére, szétnézünk a környéken.

A Bezerédj Kápolnával kezdjük, ami rögtön a játszótér szélén áll és az egykori Kastélyhoz tartozott. Mellette, a kastély hátsó bejárata. A kastély jelenleg könyvtárként és rendezvényteremként működik és itt található az egykori község híres szülöttének, Galgóczy Erzsébet írónőnek az emlékszobája, mely szombat lévén, zárva van. Egykori községet írtam, mert Ménfőcsanak manapság Győr-Ménfőcsanak néven, már Győrhöz tartozik. Miután a kiállítást nem tudtuk megtekinteni, tovább indulunk.

A vonat, most megy el, az állomás még messze. Legközelebb 2 óra múlva jön a következő vasparipa, így mivel már nagyon megéheztünk elhatározzuk, hogy konzervevés helyett, a közelben lévő Turi Vendéglőben ebédelünk, ezáltal kellemesen töltve a vonatig rendelkezésre álló időnket. Nem csalódtunk. A Vendéglőben e délutáni órában egyedül vagyunk, így gyorsan érkezik a megrendelt tál, nem szólva a tájjellegű borocská(k)ról. Alaposan belakunk, főleg én, mert Vé az ilyen tálakról csak csipeget, a zömét nekem kell megennem.

Tele hassal és a borocskától kissé szédülve, nehéz az irányt az állomásépület felé egyenesen tartani . Pontosabban csak volt állomás, mert mára csak vasúti megállóhelyként funkcionál. Azért a régi hivatalos épületeken megszokott Magasságjegyet még megtalálni rajta.

Fáradtan szállunk fel a megérkező vonatra. Jó nagy ugrás volt ez Nyúlról és az út végi ebéd megkoronázta a napot. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a vendéglőt és a bejárt helyeket!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Nyúl vmh. – – – GCnyul – – jelöletlen út – GCBEZE – jelöletlen út – Ménfőcsanak vmh.

Megtett távolság: kb. 15 km.
Szintkülönbség: 596 m.
Átlagsebesség: 2,6 km/h (mozgásban 4,0 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: A Lila-hegyi geodéziai tornyot felújították és átalakították úgy, hogy kilátóként is működhessen.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!