2013_19_48 GCHEX

2013.05.02 Csütörtök

 Jelen bejegyzésünket egyes jelenetek és kifejezések miatt, nagykorúak csak kiskorúak felügyelete mellett olvassák! Ja és a korhatár besorolás miatt csak 21 és 5 óra között 

Ahogy Hofi mondta, éljen május másodika is! Mint az előző bejegyzésemben említettem, a rendes éves, májusi szabadságom töltöm. Vé is szabin van, így ma újabb ládázásra indulunk. Célunk a Gyula melletti Mályvádi erdő. A legenda szerint a 100 éves tölgyek között, ahol a láda is lapul, boszorkányok élnek. Vé úgy készülődik, mintha hazamenne. Persze, hiszen Ő is egy békési (jó) boszorkány. A vonatról József Szanatórium megállóhelyen szállunk le. Visszafelé kell elindulnunk, hogy átkelve a vasúti hídon, ráállhassunk a turista útra. Ezt azonban másoknak nem ajánlom! Én is csak azért vállalom be, mert megvannak a vágányra lépéshez szükséges vizsgáim és engedélyem, egyébként a vasúti hídra lépni szigorúan TILOS és ÉLETVESZÉLYES! Miután gond nélkül átkelünk, a Gátőrház környékén csatlakozunk a jelzéshez. Nincs ellenvetése, ezért együtt megyünk tovább. Egy darabig a gáton haladunk, majd amikor az elfordul, beérünk az erdőbe. Ekkor kezdődik a HARC A SZÚNYOGOKKAL! Természetesen szúnyog- és kullancsriasztót folyamatosan hordunk magunkkal, így gyorsan megállunk, hogy befújjuk magunkat. Hoztam egy elektromos riasztót is, azt is bekapcsolom, rajtunk nem fogtok ki! Csak ezt a szúnyogok nem így tudják! Csapatostól támadnak ránk. Ha megyünk, még istenes is a helyzet, de ha megállunk, azonnal megkezdődik a támadás. A márciusi, SMS-ben kapott (by BM), kiadós havazás során leesett vastag hóréteg, a hirtelen jött erős felmelegedés hatására, szinte egyszerre indult olvadásnak. Ezzel országszerte jelentős áradásokat okozott. A közelben folyó Fekete-Körösön, aminek a gátján idáig haladtunk, kb. egy hete vonult le az árhullám. A talaj agyagos lehet, mert mindenütt tocsogók vannak, amik kiváló szúnyog bölcsőnek bizonyultak a már-már nyári melegben. Ezért van itt ennyi! belőlük! Bízom benne, ha távolabb kerülünk a folyótól, csökken a szúnyogok mennyisége. Aha, ahogy azt Móricka elképzeli! Mindenesetre nincs idő lamentálni, indulni kell, mert ezek a szúnyogok nagyon éhesek. A fülledt melegben izzadunk is rendesen, ami ugye kiváló útjelző és csáberő a szúnyog amazonoknak. Gyorsan elindulunk. Amíg megyünk, addig csak feleannyian találnak meg. Miután hajnal óta úton vagyunk, a vesénk megtöltötte a hólyagunkat, így valahol könnyíteni kellene magunkon. De ahogy megállunk, azonnal annyi szúnyog támad ránk, hogy valóságosan söpörjük őket magunkról. Sz@..k ezek a szúnyogriasztóra! Ha nem járnánk már messze a vasúttól, meg ha nem járna olyan ritkán a vonat, legszívesebben visszafordulnánk. De már csak az előre menekülés maradt. Olvastam ugyan a korábbi logokban, hogy sok a szúnyog, de elképzelni sem tudtam, hogy ennyire sok(k)! Vé nem bírja tovább, letolja a nadrágját és leguggol. Ez kell csak a szúnyogoknak. Valósággal elfeketedik a nadrágtól megszabadult és a szúnyogriasztóval nem kezelt testrésze. Állok felette és hajtom róla a szúnyogokat, amíg a dolgát végzi. Közben ábrándozom. Ha ez így megy tovább, a csípésektől végre normális méretűre és asszonyosan kerekre duzzad a feneke! Meg, ha viszket neki, legalább gyorsan fogja mozgatni! Erotikus gondolataimnak néhány csípés vet véget, mert engem sem kímélnek. A fene látott még ennyi szúnyogot! A Tisza mellett élek, egyszer egész nyáron sátorban laktam a partján, de ennyi szúnyogot álmomban sem láttam. Szerintem ezeket a boszorkányok küldhették az elriasztásunkra. Vagy maguk a boszorkányok támadtak ránk szúnyogok képében! Vé szerint is így van. Azért jönnek, mert látják benne a kolléganőt. Jól van, de akkor engem mi a fenének csipkednek? Vé közben végez, most én jövök. Először életemben örülök, hogy a természet nem lőccsel áldott meg, így kisebb a támadásnak kitett felület. Míg végzem a dolgom, folyamatosan forgok ide-oda, hogy nehezebb legyen a családi ékszert eltalálni. Azért néhány, különösen rutinos asszonykának sikerül megtalálnia. Ezek a kicsit is becsülik. El is mehetnének egy nagyot keresni, most már megérdemlik! Na, ha ez a csípés feldagad, Vé is örülni fog a nagyobb méretnek! Ráadásul, ha viszket folyton dörzsölnöm kell majd. Sose gondoltam volna, hogy egy erdei látogatás fogja feldobni a szexuális életünk. Húha! Teljesen a hatásom alá kerültem! Már szentül meg vagyok győződve, hogy ezek tényleg boszorkányok. Ezt az is bizonyítja, hogy a boszorkányok és a vérszívó szúnyogok is nőneműek. Filozofikus hangulatomnak Vé sürgetése vet véget. Igen szép táncot jár, ahogyan csapkod maga körül és űzi a kolléganőit. Biztos valami helyi néptánc figura lehet! Kár, hogy nincs mód videózni! Egy újabb réteg riasztószer és indulunk tovább. Lassan megszűnnek a pocsolyák. A track igen szép cikcakkosra sikerült, míg kerülgettük a tócsákat. A remény, hogy kevesebb szúnyog lesz, hiú ábrándnak bizonyult. Igaz, hogy kevesebb a disznó-jakuzzi, de most meg a Sitkei Főcsatorna mellett haladunk, amiben hogy-hogy nem, szúnyog terem! Elérünk az egykori szivattyútelephez, ahol irányt váltunk. Ismét távolodunk a Köröstől. Egy erdőszegleten letérünk a jelzett útról és egy erdőgazdasági úton megyünk tovább. Majd egy erdei csatorna mellett etetjük a szúnyogokat. Már nagyon éhesek vagyunk mi is, de nem tudunk megállni, mert azonnal ellepnek bennünket. Kb. félóránként lefújjuk magunkat a riasztószerrel, de ez csak pár percig jelent komolyabb védelmet. Megpróbálok menet közben enni, de az első harapással néhány szúnyogot is bekapok. Inkább hagyjuk ezt az evés témát, úgyis fogynom kell! Közben kicsit elnézzük az utat, teszünk egy kis kitérőt. Észreveszem, korrigálunk. Rövidesen ismét találkozunk a jelzéssel, az a másik oldalról kerülte meg az erdőszegletet. Régi ismerősként üdvözöljük, a jelzés is örül nekünk. Mire a ládához érünk, belefásulunk a szúnyogokkal vívott küzdelembe. Ez jól is jön, amikor a ládát rejtő fát keressük, mert itt újabb pihent és kiéhezett csapatokat sikerül felzavarnunk. Szerencsére könnyen rátalálunk a fára és benne a ládára. Az előző logokban többen írták, hogy kb. 40 m-es eltérést tapasztaltak a koordináták és a láda tényleges helye között. Én csak kb. 10 m eltérést mértem, de azt hiszem az eredményt nem csak a műholdjárás, hanem a fák lombozatának árnyékoló hatása is befolyásolja. A láda egyébként dupla doboz. A külsőben áll a víz, a belső is nagyon nyirkos belül. A logbook és a benne lévő papírok el vannak ázva, de szárogatásról most szó sem lehet. Extra gyorsan logolok és loholok ki az erdei útra, ahol kevesebb a szúnyog. Persze pár fotót muszáj az öreg boszi-fákról csinálni, hátha valamelyiken boszorkány is lesz. A fák és a környezet egyébként gyönyörűek. Mi a turista úttal párhuzamos úton távozunk, ezzel is rövidítve a még hátralévő távot, hiszen a jelzett útba fog ez is becsatlakozni. Viszont ez kevésbé járt és több a pangó víz, amiben pedig mi terem? Kitaláltátok? Hát szúnyog!!!! Elérjük a jelzett utat, de errefelé ez sem sokkal jobb. Helyenként alig lehet kikerülni a vízzel telt gödröket. Ettől aztán érdekes Z formák lesznek a tracken. Kicsit “lenini” ez az út. Mármint a “két lépés előre, egy hátra” tézis szerint, ha még az öregebbek emlékeznek a szemináriumon tanultakra.   Az erdő azért lassanként ritkul. Velünk szemben a nyiladékban egy őzet is látunk csipegetni. Az utunk során egyébként számtalan vadat riasztottunk fel. A hangokból ítélve volt ott fácán, vaddisznó, őz, talán szarvas is. Hát igen, vadban gazdag területen járunk. Szeptembertől márciusig nem is nagyon ajánlott erre jönni a vadászatok miatt. Visszatérve az őzre, már távolról észre vesz minket és elugrik. Alig sikerül lefényképezni. Na ja, nehéz úgy észrevétlennek maradni, ha közben csatázol a szúnyogokkal! Szerencsére az új gépem pixelben gazdag, így a távoli kép nagyítható. Kiérünk egy szántóföld szélére. A turistaút a jelenkor hagyományainak megfelelően beszántva. Az erdő és a barázdák szélén bukdácsolunk, de közel a megváltó aszfaltút. 42146! Egy életre megjegyeztem az út számát! Sivár aszfaltnak én még nem örültem így! A szúnyogok az erdőben maradtak, szerencsére. Az út mellett frissen kaszált gátoldal. Letelepszünk, szigorúan a tűző napra, hogy még véletlen se jöjjön szúnyog. Végre előkerül a konzerv és jól megebédelünk. Ezt igazán megérdemeltük! Nézegetem a szúnyogriasztó szert. Legalább a fele hiányzik! Kész szerencse, hogy egy vadiúj flakonnal indultunk neki az útnak. Máskor egy évig is kitart egy palack. Hihetetlenül fáradtak vagyunk. A sárban cuppogás és a tócsák kerülgetése sokat kivett belőlünk. Na meg ugye a boszorkányok is jelentős vérveszteséget okoztak.  Szerintem ez vérelgyengülés! Tisztára dzsungelharcosnak érezzük magunkat. Az élmény a sok csapás (csípés) ellenére már most nagyszerű! Ha még le is tisztul, pár nap múlva egyik legjobb láda-élményünkké fog válni. Viszont a tűző napon verejték patakocskák indulnak meg rajtunk. A kis patakok, érintkezve a csípések helyével, pokoli viszkető érzést váltanak ki. Jobb lesz indulni! A túloldalon egy helyi járatú buszmegálló. Nézegetjük, hogy a busz rögtön a gyulai vasútállomásra visz. Hurrá! Viszont még sokára jön, menjünk addig tovább! A következő megálló előtt észrevesszük, hogy jön a busz szembe. Ez fog visszafordulni Dénesmajorban. Jövetben, a megállóban utol is ér bennünket, nem is kellett sokat várnunk. Nagy könnyebbség ez, gyalog már nagyon nehéz lett volna elbotorkálni az állomásig ekkora vérveszteséggel. Szerencsére majdhogynem azonnal van vonatunk is, így rövidesen már forog a vaskerék alattunk, hazafelé.

A vonaton elgondolkodom.

Ha ezt a történetet megírom a blogon, ez már csak megér néhány kommentet vagy kedvelést. Csak egy gombnyomás a bejegyzés végén. Igen, ott-ott a Megosztás menüpontban! Ez lehetne a jutalom a véráldozatért, ha már ennyit koptattam a billentyűzetet.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: József Szanatórium vmh. – jelöletlen út – – jelöletlen út – – GCHEX – jelöletlen út – – 4-es busz, Szilágyi dűlő am.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 17 km.
Szintkülönbség: 131 m.
Átlag sebesség: 4,1 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)