2013_16-18_45-47 GCeTBP, GCTVT és GCtksz

2013.04.29 Hétfő

A hétre és a jövő hétre szabadságot vettem ki. Ha már nem kell dolgozni menni, kezdjük a szabadságot ládázással! Ma, a jól sikerült, Normafán történt kirándulásunk után, ismét Katával, a Népliget környékén fogunk keresgélni. Mivel errefelé nagy a ládasűrűség, úgy döntöttünk, hogy szállunk ládáról ládára, mint a pillangók virágról virágra. Kata ismét a Nyugatiban vár. Együtt ülünk (állunk) metróra, hogy annak a Népliget állomásánál lássuk meg újra az éltető napfényt. (Pillangókhoz már csak ilyen szép gondolat illik.) Legelőször is átadom Katának a régi bokszgépem. Én már vettem egy könnyebbet, nekem az praktikusabb. Ő meg hadd gyakorolja a fényképezést! Nagy az öröm. Rögtön olyan lesz a kerek buksija, mint egy nagy szmájli. Ilyesmi:  Meg is célozzuk az első ládát, az eTrex-Budapest elnevezésűt. Honnan ez az elnevezés? – kérdi Kata. Idézem a ládaleírást: “Valódi városi láda. Olyannyira, hogy ha Garmin eTrex-ed van, csak a “Budapest” nevű pontig (N 47° 28.666′ ; E019° 06.386′) kell eljutnod, onnan már csak 30 m. Azért nem a pontos “Budapest” pontra kerül a láda, mert ott csak fű van. (Tehát zöldterületen vagyunk!)”.  Ezek szerint az eTrex típusú GPS-ek ezzel a ponttal jelzik Budapest közepét. (Olvastam a Fórumban, hogy más típusúak, máshová teszik és a mértani középpont sem itt van.) A rejtő Magpet, GPS-ek forgalmazásával foglalkozik, nyilván innen az ötlet. Egyébként elég hányatott sorsú láda – mesélek tovább. Ez már a harmadik rejtekhely, ahová most megyünk. A nagy forgalom és a sok hajléktalan miatt többször át kellett helyezni. Jelenleg egy vastag fa 2 m magasan lévő odújában kell keresni. A megszerzés módjára a következő módszerek javasoltak: nyújtózkodni, nyakba ülni, bottal piszkálni! Szerencsére ketten vagyunk, valahogy megoldjuk. A viszonylag korai (Bp-i mértékkel mérve), hétköznapi időpont is kedvez. Alig járnak még a ligetben. Hajléktalanokat sem nagyon látunk, biztos a napi betevőjük után néztek. A GPS alapján könnyen beazonosítjuk a fát. Könnyítésül az odú alatt faágak és betontömbök vannak felhalmozva, az egyedül érkező kesserek szorgos munkája és elégtelen testmagasságuk következtében.  Én “tolvajt” állok, “pici” lányom felkapaszkodik és megvan a láda! Nem olyan, mint a leírásban, de ehhez már kezdek hozzászokni. Egy-egy felújítás, áthelyezés után legfeljebb a koordinátákat írják át a T. rejtők, a részletek nem változnak. Ebből aztán néha igen érdekes ládaoldalak keletkeznek. Szóval a láda a kezünkben van!  A kötelező kellékeken kívül nincs is más benne. A “gyerek” csalódott. A Róka-hegyi jojó után mindig kellene valami, de ez a nagy magyar geocaching igazság. Szaporodó tapasztalataink és a Fórum alapján az emberek inkább csak kivesznek a ládából, mint betesznek. Ha meg betesznek valamit, az sokszor nem odaillő, sőt kifejezetten tiltott, pl. édesség. De nem is magyar ember, aki nem sérti meg a szabályokat! Ugye, kedves olvasóim? Visszarejtjük a ládát, közben konstatálom, hogy egy korábbi logban említett fél pár tornacipő, még mindig várja gazdáját. Indulunk tovább. Kata nyakában a fényképezőgép és fotóz mindent. Így kicsit lassan haladunk, de végre is szabadságon vagyunk, vagy mi! Egyébként mindjárt itt a május, ezerrel tombol a tavasz. Gyönyörű, virágzó fák mellett megyünk el. Annyi a virág rajtuk, hogy többet ráakasztani sem lehetne. Elballagunk a Planetárium mellett is. Elég romos, vajon felújítják valaha? Ha jól emlékszem, nemrégiben beázott. Mindenesetre, ide is el kellene végre egyszer jönni, végül is csak kamaszkorom óta tervezem. Bakancslistás hely. Most átkelünk a Könyves Kálmán körúton és máris a következő ládánk helyszínére, a Rezső térre értünk. Itt egy multiláda van, amit a kis tér körbejárásával lehet megszerezni. Nagyon tetszik a ládaoldal, ami finom humorral és iróniával ismerteti a látnivalókat. Az első pont Géza fejedelem szobra. Körbenézzük, leolvassuk a jelszórészletet és megyünk egy kőoszlophoz, melyet legnagyobb meglepetésünkre egy kommunista hölgy emlékére állítottak. Még 2013-ban is találni ilyen emlékművet, mikor mindenhonnan a baloldal és a múlt megtagadásáról fröcsögnek!? Egy Emlékfa következik a pontok sorában.  Megkeressük a szükséges karaktert, majd indulunk az utolsó ponthoz, a templom falán található domborművekhez. Itt is megvan a szükséges betű. Logolunk a telefonon. Mivel teljesen virtuális ládáról van szó, beírni a logfüzetbe nem tudunk. Bár a leírás szerint a tér a nyugalom szigete, a hétköznapi forgalom hatalmas. Büdös a levegő, csendről pedig szó sem eshet. Borzolódnak az idegeim, de gyerünk tovább! A trackünk nem lett folyamatos, mert a térre érve kikapcsoltam a rögzítést és az iránytű szerint mentünk körbe. Most a 4. pont után ismét bekapcsolom és irány a következő láda! Helyszíne az ikonikus Puskás Tivadar Távközlési Technikum. Már az én időmben is nevezetes, jó hírű iskola volt. Ha Budapesten laktunk volna, biztosan ide jelentkezem. Rádióklubjából létesítettek annak idején kapcsolatot Charles Simonyival, az első magyar származású űrturistával és nem mellesleg az Excel atyjával. Egyébként is a rádiózás közel áll hozzám minden formában. Egyrészt nálam a háttérben mindig “szól a rádió..”, ahogyan az LGT megénekelte. Meg aztán zsenge ifjú koromban a felsőfokú tanulmányaimat is rádiómérnöknek tanulva kezdtem, amit aztán a zsengeségem és más okokból nem fejeztem be. Ha már az LGT-t és ominózus dalukat említettem, ez a dal pont a jelenlegi célunkhoz kapcsolódik. Ugyanis a Puskás udvarán áll annak a csukott bútorszállítónak a replikája, amiből a magyarországi kísérleti műsorsugárzást elindították. Míg ezt elmesélem Katának, oda is értünk az iskola kapujához. Bemutatom a portásnak a ládaoldalról letöltött és kinyomtatott belépési engedélyt, de Ő ügyet sem vet rá és célunkat hallva már tessékel is befelé. Ez igen! Itt van respektje a geocaching kifejezésnek! Az iskolába épp szünet idején érkeztünk. Nagy a nyüzsi, de ránk ügyet sem vetnek. Szép csendben a bútorszállítóhoz oldalgunk és többé-kevésbé takarva elővarázsoljuk a ládát. Mondjuk ilyen zajban és nyüzsgésben inkább a gyors távozás, mint a távközlés szelleme rémlik fel előttem. Logolunk, majd távozunk. Kiérve az iskolából én úgy döntök, hogy befejezzük ezt a “ládahalmozást”. Hiába járok naponta Budapestre dolgozni, egyszerűen nem bírom megszokni a budapesti, főleg hétköznapi büdöst, zajt és tömeget. Kata csalódott, de végül megérti, hogy nálam betelt a pohár. Máskor folytatjuk. Elsétálunk a népligeti metróállomáshoz. Itt veszem észre, hogy a Puskástól megint elfelejtettem a track rögzítést elindítani, annyira menekülhetnékem volt. Kata még elkísér a Nyugatiig. Itt elbúcsúzunk és felülök a vonatra.

A vonaton elgondolkodom a mai nap tanulságán.

Azt hiszem fel kell adnom azt a tervünket, hogy Budapestre költözünk, mert én egyszerűen képtelen vagyok hozzászokni ehhez a városhoz.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Népliget metróállomás. – jelöletlen út – GCeTBP – jelöletlen út – GCTVT-1 – jelöletlen út – GCTVT-2 – jelöletlen út – GCTVT-3 – jelöletlen út – GCTVT-4 – jelöletlen út – GCtksz – jelöletlen út – Népliget metróállomás.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 5 km.
Szintkülönbség: 41 m.
Átlag sebesség: 3,7 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)