2013_14-15_43-44 GCggt és GCOKOV

2013.04.27 Szombat

Most már tényleg itt a tavasz. Minden hétvégén kellemes az időjárás, lehet menni túrázni. Ki is használjuk ezt és már kettesével-hármasával gyűjtjük a ládákat. Hiába, a jóból sosem elég! Ma a Vértest célozzuk meg Vé-vel. Célunk Gorba-tető, de az útvonalunkba esnek az Öreg-Kovács-hegyi túra multijának pontjai, ezeket is begyűjtjük.

A Vértes és a Gerecse határán fekvő Vértesszőlősön szállunk le a vonatról. Mivel Samu beteg, ezt a ládát most kihagyjuk. Lesz még alkalom felkeresni. Ha nem muszáj, nem logolunk jelszó nélkülit. Az út eleinte szolidan emelkedik. Nem lesz itt baj! Aztán néha belecsap a lecsóba és 10° feletti emelkedők jönnek, majd ismét szelídebb lesz a táj. Egy-egy ilyen emelkedő után, meg-megállunk és lekerül egy-egy ruhadarab, amit a korai indulásunk hűvöse miatt vettünk fel. Lassanként több a ruha a hátizsákban, mint rajtunk. Még szerencse, hogy a nagyobb zsákomat hoztam! Egy ilyen pihenő után megint elfelejtem a track rögzítést visszakapcsolni, így megint pontatlan a csiganyál. Hiába, már a szenilitásom sem a régi! A szántóföldeken, amelyek mellett elmegyünk, zöldellik a vetés. Mégiscsak április végét mutat a naptár, két hónap múlva kezdődik az aratás. Később, beérünk az erdőbe, ahol vaddisznó jakuzzik mellett haladunk el. Még a disznók szagát is érezni, szerintem nemrég fejezhették be a dagonyázást. Jó lesz figyelmesebben haladni, mert a süldők még az anyjukkal vannak. Mivel útvonalunk nem a ládák és a multi pontjai szerint halad, ezért eltérő sorrendben keressük azokat. Először a GCOKOV 2. pontjához érkezünk meg. Ez az egykori Kovácsi falu Szent Péternek felszentelt Körtemplomának romja. Gyakorlatilag már csak a falak alja áll és egy rajzos ábra, hogyan is nézhetett ki egykor. Sajnos a szakrális hangulatot nemigen tudjuk megélni, mert a közelben favágók dolgoznak és a láncfűrész zaja, megöl minden gondolatot. Kis pihenő után megyünk is tovább. A Baji Vadászház mellett Vé-t felhívja a fia és hosszasan beszélgetnek. Én addig körbenézem a környéket. El tudnék egy ilyen helyen lakni! Kár, hogy végül mégsem erdésznek mentem, mint ahogyan terveztem. Vége a telefon hívásnak, ballagunk tovább. Egy-egy érdekesebb, különleges formájú fát megcsodálunk közelebbről is, ezért a trackünk olyan, mintha egy részeg szamár húzta volna. Nagyon meleg van. Már egy üveg vizet megittunk. Alig várjuk, hogy a GCOKOV 1. pontjához, a Hideg-kúti forráshoz érjünk és pótoljuk a veszteséget. Odaérünk, a víz tényleg hideg. Nem is kicsit. Óvatosan kell kortyolgatni. Mikor szomjunkat csillapítottuk, szétnézünk. A forrás mellett feszület áll, rajta egy irgalmatlanul ronda műanyag Krisztussal. Ettől inkább elijed a vándor, nem imádkozni támad kedve. Megyünk tovább. Tábla mutatja az elágazást Gorba-tető felé. Keresztezzük a műút aszfaltszalagját, majd rövidesen egy felhagyott kőfejtőhöz érünk. Az út innen meredekebben emelkedik, sűrűbben kell pihenőt tartani. Szerencsére rövidesen felérünk a tetőre. Ritkás erdőben kanyarog az út, melyben már egyre dúsabb az aljnövényzet. Az út egyik kanyarulata után az iránytűt követve egyenesen megyünk a láda felé. Helyenként elég nagy a dzsindzsa. Tüskés bokrok között törünk a láda felé. Már messziről kéklik a láda fedele, de véletlenül szerintem, senki sem jár erre, így kicsi a felfedezés veszélye. A láda lyukas, valami rágcsáló megkóstolhatta. A logbook nedves, de még lehet bele írni. Próbáljuk szárítgatni, de leülni sem lehet ebben a környezetben, így csak megpróbáljuk a lyukat takarásba helyezni és a ládát kicsit jobban álcázni. Egyik kísérletünk sem jár sok sikerrel. Visszafelé találunk egy csapást, így kevesebb ideig kell a szúrós bokrok között csapatni. A Barlangászházhoz és a barlanghoz már nincs kedvünk elmenni, inkább a siklóernyős starthelyen nézünk szét. Innen remek panoráma nyílik az alant elterülő Tardosra. Úgy döntünk, hogy itt költjük el az ebédünket és közben gyönyörködünk a lábaink előtt elterülő vidékben. Ebéd után máris indulunk tovább, mert hosszú út vár még ránk. Leérve az aszfaltútra, egy darabig azon megyünk. Szerencsére nincs nagy forgalom és rövidesen ismét befordulhatunk az erdőbe. Innen már csak pár száz méter a GCOKOV 3. pontja. Keresgéljük egy darabig, majd rábukkanok. Remek rejtés! Teljesen beleolvad a környezetébe. A füzetbe logolunk, de az online bejelentéssel akad egy kis problémánk. Nincs térerő! Na, majd később! Tata felé vesszük az irányt. Ismét elmegyünk a Baji Vadászház mellett, de most korábbi utunkat keresztezve. Egyre fáradtabbak vagyunk, ezért mind gyakrabban állunk meg nézelődés ürügyén. Beérünk Baj községbe, majd rövidesen el is hagyjuk. Innen aszfaltút kanyarog a lábunk alatt. Még egy nekirugaszkodás és már látjuk a vasúti átjárót Tóvároskert vasúti megállóhelynél. Elhúz előttünk egy vonat, felnyílik a sorompó és megérkeztünk túránk végéhez! Fáradtan ülünk le egy padra és nézzük a telefonon, hogy mikor jön a vonat. Szerencsére nem kell sokat várni. Szerintem mentünk vagy 25 km-t, de a tracket megnézve “csak” 23. Ez is pont elég volt .

Hazafelé, a vonaton megbeszéljük a mai nap tanulságát.

Erőnlétünk és egészségi állapotunk miatt a jövőben igyekszünk nem túllépni a 20 km-es távot, pláne ilyen szintkülönbség mellett. A kevesebb többet fog adni.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Vértesszőlős vmh. – – GCOKOV-2 – – GCOKOV-1 – – jelöletlen út – GCggt – jelöletlen út – – GCOKOV-3 – – – Tóvároskert vmh.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 23 km.
Szintkülönbség: 2122 m.
Átlag sebesség: 3,6 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)