2013_13_42 GCLHDC

2013.04.20 Szombat

Ma a szüleim meglátogatását kombináljuk egy gyors ládázással, tehát a kellemeset a hasznossal. Vé nem ér rá, így Zolival vágunk neki az útnak. A gyerek- és fiatalkori emlékek jutnak eszembe, mikor keresztanyámhoz menet, a Homokkertből figyeltem a le-felszálló gépeket. Később, amikor katona lettem, a szolnoki vonatra várva, a Nagyállomáson ácsorogva tettem mindezt. Repülős koromban egyszer egy útvonal repüléskor szálltunk el felette…Debrecenben, a Nagyállomás elől induló 44-es buszra ülünk fel. Minő érdekesség, a buszról a Repülőtér megállóhelyen kell leszállnunk. Innen a bekötőúton egyenesen a ládáig sétálhatunk. A nap erősen tűz, már-már nyári meleget okozva. Gyorsan pólóra vetkőzünk és így ballagunk az úton. Mivel a reptérre gyalogosan kevesen látogatnak ki, járda nincs, az erős gépkocsi forgalomban meglehetősen védtelennek érezzük magunkat. Néhány autós csak centikre húz el mellettünk, nehogy már lassítania kelljen két gyalogos miatt! Felveszem a hátizsákban tartott sárga mellényt, hátha így erősebb ingert jelentünk számukra. Valamivel kevesebb, mint 2 km gyaloglás után érünk a ládához. A láda egy őrbódé közelében van, ahol a parkolóba beállni szándékozóktól szedik a sápot. Mivel célpontunk az üzemi területen kívül helyezkedik el, ezért nyugodtan keresgélünk. Meg is találjuk a ládát, egy kődarab takarásában. Szabályos kis odú van neki építve, ahonnan könnyű előhúzni. Matatásunkat az előrohanó őr zavarja meg. A ládaoldalon az szerepel, hogy nyugodtan lehet keresgélni, mert minden őr tud a rejtésről. Nekünk viszont sikerült kifogni azt az egyet, aki nem tudott róla! Szépen elmagyarázom neki a geocaching lényegét és azt, hogy mi ezt a nemzetközi játékot játsszuk éppen. A szemén látom, hogy nem igazán érti a dolgot, végül is nem az esze miatt tartják. A csősz visszavonul, hiszen a “felségterületén” kívül nem tud velünk mit kezdeni, de a bódéjából gyanúsan méreget bennünket. Szerintem szent meggyőződése, hogy terroristák vagyunk, akik az ő bódéját akarják felrobbantani, amihez épp a bombát helyezik el. A logbook még szűz, benne a kihelyezés dátuma, két nappal korábbi. Aha, akkor ezért nem egyezik a rejtés módjának leírása a valósággal! Nyilván a rejtőnek, Vgyurinak még nem volt ideje átírni. Logolunk a tiszta füzetkébe, olyan mintha  1-es lenne. Nagyon örülök a ládában talált matricáknak is, melyek egy korábbi hőlégballon versenyre készültek. A hőlégballonozás kipróbálása is rajta van a bakancslistámon. A matricákat egy, az önkéntességet népszerűsítő kitűzővel háláljuk meg. Gondos visszarejtés, majd távozunk. Szerintem az őr a távozásunk után gyorsan el fogja tüntetni a ládát, talán a holnapot sem éri meg. Míg az úton visszafelé ballagunk, azon gondolkodom, hogy hátha sikerülne egyszer Vgyurival összefutni egy geocaching találkozón. A Fórumos megszólalásai és a repülős múltja miatt nagyon szimpatikus.  Odaérünk egy kapubejáróhoz, ahol végre be lehet kukucskálni a reptérre, mert idáig a betonkerítéstől nem láttunk semmit. Míg leskelődünk, elfogyasztjuk a szendvicsünket. Közben érkezik pár gép. Egy Wizz Air gép pont előttünk gurul el, meg van a repülős élmény is. Sajnos kicsit messze van, pedig direkt a bokszgépet hoztam el, mert annak erősebb a zoomja. Jól jönne most a régi, analóg gépem teleobjektívje! Ha megépül a tervezett spotter-domb, újra el kell jönni ide! Közben mosolyogva arra gondolok, ha anno a “testvéri” szovjet csapatok itt tartózkodásakor, így fényképezőgéppel a nyakamban bóklászok a reptér mellett, biztos golyó általi lett volna a találatom.   Bár minden katonai reptérből polgári lehetne egyszer! Mivel nem akarunk túl későn érni a szüleimhez, nem maradunk tovább. A buszon ülve, kapok egy e-mailt, hogy Debrecenben megjelent egy új láda. Milyen jó lenne megkeresni, de most más a programunk. A szüleimnél azért megnézem az új láda lapját. A fenébe is! Ott volt a busz útvonalának közelében. Ha leszállunk, akár 1-es is lehetett volna.

Hazafelé, a vonaton megbeszéljük a mai nap tanulságát.

Ha a közeledben megjelenik egy láda, ne habozz, keresd meg! 1-es lehet a gyorsaságod jutalma.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 44-es autóbusz, Repülőtér mh. – jelöletlen út – GCLHDC – jelöletlen út – 44-es autóbusz, Repülőtér mh.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 4 km.
Szintkülönbség: 34 m.
Átlag sebesség: 3,7 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Update 1: A ládának ma délután volt még egy megtalálása. Szerencsére a csősz nem tüntette el.

Update 2: Pár év múlva szomorúan olvastam, hogy Vgyuri elhunyt. Már sosem futhatunk össze! Nyugodj békében, Gyuri! Bár sosem találkoztunk személyesen, a magam szerény módján, ezt a blogbejegyzést az emlékednek ajánlom.