Ez már igazi tavasz! – Gaja-szurdok, Bodajk – Bodajki vaskereszt – Ősi zarándokhely és szoborpark, Bodajk

2013_11-12_40-41 GCGaja+GCBAVA+GCBOD

2013.04.13 Szombat


“Hurrá! Itt a tavasz!” -kezdtem előző bejegyzésemet, de mint kiderült, tél volt még a javából. Most viszont végre MEGÉRKEZETT! Már a hőmérséklet is hamisítatlanul tavaszi, elraktuk a kabátokat. Persze, hogy megyünk túrázni! Azért nem olyan magasra, mint a múltkor, jobb az óvatosság. Úti célunk a Keleti-Bakony, közelebbről Bodajk környéke.Jókedvűen szállunk le a Bzmot-ról az állomáson. Vé azért mert szereti ezt a vasúti járművet, hiszen kicsi, mint Ő, én meg azért örülök, hogy végre kinyújthatom a lábam, Zoli meg azért, mert velünk van. A nagy jókedv közepette elindulunk Bodajk központja felé, a Nagy Kék Országút irányába. A faluközpontban egy kutyus csapódik mellénk. Aranyos, leginkább beagle, de szerintem van benne tacsi is. Nekünk csak bejgli. Elérjük az Országos Kéket, ráfordulunk, a továbbiakban ezt fogjuk követni. A kutyus változatlanul velünk tart. Sőt az élre áll, “mutatja az utat”. Csak nem megint idegenvezetőt kaptunk, mint Berkenyén?  Kiérünk a településről, a bejgli előttünk. Ha lemaradunk, megvár. Te, ez tudja hová megyünk! A melegedőnél elérjük a Piros sáv és Kék sáv elágazását. Ha a Piros sáv-on megyünk, megkerüljük a dombot, ha a Kék sáv-en, akkor átmászunk rajta. Már nem vagyunk olyan piskóták, mint az elején. A rendszeres túrázástól némi edzettséget szereztünk, ezért irány a Kék sáv! A sípálya szélén, a sífelvonó mellett mászunk felfelé. DSCN0031 Azért mégsem vagyok olyan jó kondiban, az út felén “a fákat meg kell locsolni!” felkiáltással beveszem magam a fák közzé. Mire végzek, már újra kapok levegőt, gyerünk tovább! Bejgli ismét az élre áll, el sem tévedhetünk. Közben Zolinak virágos jó kedve lesz. Szó szerint. Ugyanis az ösvényen kedves kis kék ibolyák nyílnak és ezeket fényképezi. DSCN0038 Na meg katicabogarakat. Ja, nem is mondtam. Új fényképezőgépünk van! A régi FujiFilm bokszgépet már nehezemre esett cipelni, így vettem egy kompakt Nikon gépet. Egy jó akcióban, jó áron (mert hülye azért nem vagyok) jutottam hozzá. Kaptam vele tokot és memória kártyát is. Zoli most a makró üzemmódot próbálgatja. Az eredmény nem rossz. Egyszerre egy kerítéshez érünk, amin létra vezet keresztül, szabályos lépcsőfokokkal. Könnyedén átmászunk és nézzük kísérőnket, most mit fog csinálni? Ránk ugat, hogy várjuk meg, majd eltűnik a bokrok között. Kis idő múltán a kerítés innenső felén bukkan fel. Ez a kutya “tudott egy rövidebb utat az erdőn át”. Jót nevetünk, a kutyus is vidáman csahol, mintha értené, hogy rajta szórakozunk ilyen jól. Megyünk tovább. Közben kinyílik a táj és felülről látjuk Bodajkot. A gomolyfelhő pamacsok a tavaszi kék égbolton, mint egy képeslap! DSCN0044 Szuper a hangulatunk. Közben megérkezünk a ládát rejtő sziklához. Zoli vállalkozik rá, hogy felmászik a ládáért. DSCN0045 Ha nincs itt, én nem biztos, hogy bevállaltam volna. Míg mi lent a logolással vagyunk elfoglalva, Zoli a sziklaüregben is talál virágot. DSCN0049 Visszarejtés után, még egy fénykép, ahogy sorban felnézünk egymásra, majd megyünk tovább.DSCN0056 Ismét kerítés, ismét létrával, de ez most párhuzamos a kerítéssel. Körbenézek, a kerítés mindenütt ép, sehol egy lyuk. Na, Bejgli most mi lesz? Egy biztos, hogy én ölben át nem viszlek! Szépen sorban átkelünk, majd visszafordulva figyeljük a kutyust.

DSCN0062
Bejgli még a túloldalon figyel (a létrafokok között látszik a feje)

Némi tanácstalan szaladgálást követően nekilódul…. és már át is mászott a létrán! Ámulunk és bámulunk. Olyan gyorsan zajlott le az egész, hogy még fényképezni sem volt időm! A kutyus ránk ugat, hogy ne bámészkodjunk már! Indulunk tovább. Egy kanyar után visszanézünk a sziklára. Az út ereszkedni kezd, mellettünk most kökörcsinek nyílnak. Persze ezek is fényképre kerülnek. Lassan leérünk a Varjúvárhoz és a Gaja-patak mentén, a szurdokban haladunk tovább. A patak helyenként már-már folyóvá duzzad. A március 15. környéki háromnapos havazás eredménye most válik vízzé és a kis patak alig győzi elvinni a rengeteg vizet. A nyomokból látszik, hogy nemrég volt ez rosszabb is. Sobri Jóska barlangjához meg sem próbálunk felmenni, olyan csúszós a meredek út. Újabb virágmező mellett haladunk el. A fákon a madarak csőre be sem áll, visszavonhatatlanul tavasz van. Megcsodálunk néhány érdekes törzsű fát. Közben a fényképezőgép jelzi, hogy rögtön le fog merülni. Az akkumulátora még nem érte el a teljes kapacitását. Gyorsan megörökítjük a Bejglit is az örökkévalóságnak, ha már ilyen lelkesen kísért bennünket. DSCN0074 Közben egy pihenőhelyhez értünk, ahonnan a Kék háromszög jelzés indul a Bodajki Vaskereszthez. Igen ám, csak a hídnak használt, kidőlt fát elvitte az ár. A patak pedig jelenleg olyan széles, hogy nem lehet átkelni. DSCN0075 A Vaskereszt most kimarad, majd jobb időben visszatérünk. A pihenőhelyen megebédelünk, közben Zoli elkészíti az utolsó fényképet egy fatönkön megtelepedett gombákról és a fényképezőgép ki is kapcsol. Ebéd után búcsút intünk a pataknak és Bodajk felé vesszük az irányt. Nemsokára elérjük a Szoborparkot, majd megérkezünk mai utolsó ládánkhoz a Kálváriánál. A ládát hiába keressük, már a korábban itt járt kesserek sem találták. A hely, ahova a koordináták mutatnak, amúgy sem gusztusos. A szanaszét dobált WC papír mutatja, hogy a Kálváriánál történő imádkozás fennkölt hangulatában is rátör a szükséglet az emberekre. Ilyen környezetben pedig nincs kedvünk soká keresgélni. Sajnos a szobrok hátuljára ceruzával felírt pótjelszó is megkopott az idők során, nem tudjuk kisilabizálni. Néhány fotó Vé telefonjával, majd elküldjük a rejtőnek és logolunk egy jelszó nélkülit. GCBOD_20130413133033  A kissé felemás mai eredménytől és a fáradtságtól némileg lehangolódva a Vasútállomás felé vesszük az irányt. Ahogy ráfordulunk a főutcára, a Bejgli se szó se beszéd, akarom mondani ugatás, faképnél hagy bennünket. Két beszélgető hölgyhöz rohan, akik megörülnek neki. Hazatért a kis csavargó! Afeletti örömünkben, hogy megvan a kutyus gazdája a mi jókedvünk is visszatér. Végül is nincs miért lógatni az orrunkat, hiszen gyönyörű helyen jártunk ma, kifogástalan időjárásban volt részünk és még “idegenvezetést” is kaptunk.

A vonaton megbeszéljük a mai nap tanulságát.

Az otthon elkészített terveket néha a körülmények felülírják, de legalább van indokunk, hogy visszatérjünk erre a szép helyre!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Bodajk vá. – Piros sáv – jelöletlen út – Piros kereszt – jelöletlen út – Kék sáv – GCGaja – Kék sávKék keresztPiros sávPiros kereszt – GCBOD – Piros kereszt – jelöletlen út – Piros sáv – Bodajk vá.

GCGaja+GCBAVA+GCBOD

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 9 km.
Szintkülönbség: 299 m.
Átlag sebesség: 2,8 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Update: Otthon írtam az utolsó láda rejtőjének, Sasa10 és Ladry-nak, aki 6 nap múlva jóvá hagyta a megtalálást, így megvan a 41. is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.