2014_18-20_122-124 GCzipp, GCSZDH és GCKAMV

2014.04.21 Hétfő

Húsvét Hétfő van. Régi hagyomány, még az első házasságom idejéből ered, hogy ez a nap a túraszezon kezdete nálunk. Egyikünk sem szerette a locsolkodást, a gyerekek meg hamar rájöttek, hogy jobb a természetben nyíló virágok illata, mint a sok pacsulié. Így aztán, ha az időjárás engedte, mentünk. Szerencsémre Vé sem kedveli a locsolkodás intézményét, ezért folytatódik a hagyomány. Csak annyiban változott, hogy most nem kezdjük a túraszezont, hanem már javában benne vagyunk. Mivel túráinkat immár a megtalált ládák számában mérjük, így idén 17 láda óta tart a szezon. Ha szerencsénk van, ma meglesz a huszadik is. Zoli, talán engedve a régi beidegződésnek, szintén velünk tart.

---

Először egy érdekes ládához látogatunk el. A neve: Magyarország geoládaológiai közepe. A logokat olvasgatva, sokan nem értik, miért került erre a jellegtelen pontra egy geoláda. Szerintem a cím elég találóan elárulja a választ, de ugyebár Magyarországon ma – iskolarendszerünknek köszönhetően, – nagyon sokan küzdenek az értő olvasással. Bár szerintem, ha vennék a fáradtságot és elolvasnák azt a pár sort, amit a rejtő leírt a ládaoldalon, megvilágosodhatnának. Tehát:

“A hely nem látványos, de hát ide jött ki az első száz budapesti geoláda átlaga. … Tehát a helyszín az első 100 magyar geoláda koordináta-átlaga. Ezért az a neve, ami. Továbbá azért “zip”, mert a lustábbak imigyen tömörítve kereshetik fel a száz ládát, egyetlen túra során.”

Nem érthető? Szerintem, az. És vicces is. A ládaoldal szerint a vonatról Nagytétény vasútállomáson kell leszállni, ha a ládához megyünk. Ezzel csak az a bökkenő, hogy a 30a vasútvonal felújításával Nagytétény vá. tavaly szeptemberben a személyforgalom számára bezárt. Már peron sem épült az állomáson. Helyette, kicsit közelebb a Délihez, épült egy új vasúti megállóhely Kastélypark néven. Erre kíváncsi vagyok, milyen lett, mert utoljára akkor jártam itt, amikor még félig-kész volt. Igen érdekes technikával készült. Először lerakták a peron díszburkolatát, ami tényleg remekül, már-már tükör simaságúra sikeredett, majd elkezdtek benne lyukakat kiszedni a kandelábereknek, szemeteseknek, padoknak és egyéb eszközöknek. Természetesen innentől sima burkolatot kialakítani lehetetlen. Sajnos, az annak idején bennem megfogalmazódott gondolat, mára valósággá lett. A peron a különböző tárgyak környékén meglehetősen hepehupás, néhol még botlásveszélyes is. Utálom, ha igazam van!

Tehát Kastélypark vmh-en szállunk le a vonatról. (Majd jelzem a logunkban, hogy a ládaoldalt javítani kell.) Miután leszállunk, egy kellemes park mentén indulunk a város felé. Nem is bánom, hogy beljebb megyünk, mert itt, a vasúttal párhuzamos 6 sz. főközlekedési úton, hatalmas a forgalom és a zaj. Rövidesen kiérünk a Nagytétényi útra, ahol cseberből vederbe kerülünk. Itt is nagy a forgalom, csak itt még a viszonylag keskeny út, falak közé is van szorítva, ami megtöbbszörözi a hangerőt. A kipufogógázok sem illannak el olyan könnyen, így a tüdőm is kihívás elé van állítva. Pedig most sík úton megyünk. Kb. 2 kilométert gyalogolunk, mikor Nagytétény állomáshoz érünk. Az állomás utáni vasúti átjáróban balra fordulunk. Ez már ipar- és külterület a javából. Tényleg semmitmondó hely! De, hát a matematika szent dolog, még ha időnként kellemetlen dolgokat is szül. Majdnem a 6-os útig megyünk, mire az iránytű jelzi, hogy a láda közelében járunk. Leereszkedünk az utak töltése alkotta füves gödörbe és messziről látjuk a kőrakást, mely a ládát “álcázza”. Körös-körül szétdobált szemét, ami az autókból került ide. Szerencsére a friss fű kezdi benőni a területet. Csak remélni tudom, hogy a tavaszi napsugár még nem aktivizálta nagyon a kullancsokat, mert ideális húsvéti lakoma lennénk. (A sonkáim például ellenállhatatlanok.) Biztonság kedvéért, amíg Vé le nem fújt bennünket kullancsriasztóval, nem engedem tovább a társaságot. Remélem, a szer a kullancsokra is úgy hat, mint ránk, mert Zolival erősen menekülni szeretnénk. Miután kellően büdösek lettünk, jöjjön a láda! Átlagos darab, a budapesti ládáknál megszokott módon, ajándékok nélkül.

Miután logoltunk és elrejtettük a ládát, visszamászunk az útra. A környék nem egy ládában gazdag hely, ezért hosszú, városi séta vár ránk a következőig. Mondjuk nem baj, hogy nincs több láda, mert nem is szívesen jönnénk ismét erre. Azon az úton megyünk, ahol jöttünk. Fő a változatosság, ezért a másik oldalon megyünk. Szerencsére, rövidesen betérünk a házak közé és a Nagytétényi úttal párhuzamos utcában folytatjuk utunk. Itt legalább csendesebb! Egyhangú kertvárosi utcákon haladunk. Mi viszont szeretjük ezt a fajta egyhangúságot. Ugyanis, ilyen lakókörnyezetben lehet ténylegesen meglátni Magyarország igazi állapotát. Az egy dolog, hogy a média mit állít, milyen jól is élünk. A valóságot a lakókörnyezet árulja el. Az is látszik, hol élnek szorgalmas, dolgos emberek és hol inkább a lumpenek. Erre, ez utóbbi a gyakori. Néhány kocsma előtt elmenve, látszik, hogy már “taszigál a Maligán”. Persze a Húsvét Hétfő sokaknak csak erről szól. Szociológiai tanulmányunkban új fejezet nyílik, ahogy Barosstelep vmh. mellett, pontosabban a vasút alatt, átérünk a XXII. kerületbe. Ez már Budatétény. Errefelé sokkal rendezettebb a környék. Látszik, hogy egykoron svábok lakták. Az út lassan emelkedni kezd, és minél magasabbra érünk, annál szebbek a házak. Ahogy a ládaoldalon olvassuk, valamikor szőlőbirtokok terültek el, ezen a Donát-hegynek nevezett dombvonulaton. Ezért is épült a tetején emlékhely Szent Donátnak, aki Szent Orbán mellett, szintén a szőlősgazdák védőszentje volt. Az utolsó méterek jó szuszogtatósak, ahogy felérünk a bekerített emlékhelyhez. Valamikor jó kilátás nyílhatott a környező Tétényi-fennsíkra, de a domboldalban növő fák lassan eltakarják a kilátást. Sajnos a domb alatt lévő rendezetlen telephelyet viszont nem takarja el semmi. Premier plánban lehet megtekinteni az összehordott szemetet. A kábeltől, gyermekkorom újságos bódéjáig minden megtalálható itt kaotikus összevisszaságban. Ez bizony sokat levon a hely élvezeti értékéből! Egyébként többféle emlékmű is van itt Szent Donátén kívül. Emlékmű áll az 1000 éves Magyarország és a 100 éves Baross Gábor telep emlékére, egy nagy kereszt a doni áttörésben elesettek emlékére és kopjafa két ’56-os mártírnak. Mindenki megtalálja a maga emlékeznivalóját.

• 

• 

• 

• 

• 

Mi arra emlékszünk, hogy már régóta jövünk és bizony megéheztünk. A déli időpont és az emlékpark területén álló padok csábítanak is, hogy itt költsük el az ebédünket. Miután ettünk, felkerekedünk, hogy megkeressük a ládát. Olvastuk a logokban, hogy egyes kessereknek sok bajuk volt a környékbeli nénikékkel, akik nyilván félreértelmezték a bokorban bujkáló emberek szándékát. Talán az ősz fejemnek, talán a tekintélyt követelő pocakomnak köszönhető, de senki sem háborgat bennünket. Rövid keresgélés után kezünkben a láda. Miután végeztünk, elindulunk a Kamaraerdő, következő úticélunk felé. A Dózsa György útra szeretnénk kijutni, ehhez egy alkalmasnak tűnő ösvényt választunk, mely arrafelé vezet. Rövidesen egy szeméttelepen találjuk magunkat. Visszafordulunk és kiderül, hogy jól döntöttünk, mert a Dózsa György út felől kerítés állta volna az utunkat. Egy másik ösvényen aztán kijutunk a kívánt útvonalra, ahol elindulunk a Diósárok felé. Keresztezünk néhány távvezetéket, majd a 7-es utat. Rövidesen egy hajdani katonai lőtéren járunk, amely most oltalom alatt áll és tanösvény vezet rajta körbe. Részben a tanösvényen, részben jelöletlen ösvényen érjük el a Kamaraerdei utat. Innen már a Kamaraerdő területén, ismét jelzett utakon megyünk. Rengeteg futóval és kutyasétáltatóval találkozunk. Úgy látszik, más sem szereti a locsolkodást! Itt is van egy tanösvény, melynek útba eső tábláit olvasgatjuk. Többek között megtudtuk, mi is az az erdő. Már nem halunk meg hülyén!   Ez utóbbi táblánál végzünk egy jobbraátot és egy jelzetlen úton sétálunk tovább. Közel a láda, nézem az iránytűt. A leírás kicsit megijeszt, mert nehéz keresést ígér. Amikor az ösvényen haladva, az iránytű beáll 90 fokos irányban jobbra, pont egy ösvényhez érünk. Elindulunk ezen, fölfelé a hegyre/dombra. Az iránytű még mutat jó pár métert, amikor az ösvényen megbotlok egy ék alakú fatörzsdarabban. Ahogy arrébb rúgtam, mögüle kibukkant a láda. Nos, ebbe a csészébe szó szerint belebotlottunk! Mondjuk, nem bántam volna, ha kissé arrébb van, mert valaki a szomszédos fatönkre egy húsos csontot helyezett el és azt milliónyi döglégy dongja. Minket “friss húsokat” is bepróbálnak, aztán persze tovább állnak, mert mi még élünk. De mire mindegyik megkóstol bennünket! Én nem tudom, nincs ezeknek Facebookjuk, hogy szólnának egymásnak, hogy ezek még nem hűltek ki, kár próbálkozni! Ilyen gyorsan még nem logoltunk, miközben indián táncot lejtünk. Mindenesetre nem szeretném, hogy valami baktériummal, esetleg szalmonellával megfertőzzenek, miközben kóstolgatnak.

Majdnem futólépésben távozunk. Ez volt idáig a legkellemetlenebb hely, pedig a környezet nagyon tetszetős. Miután leráztuk a legyeket, elindulunk a parkerdő kijárata felé. Persze, ez a kijárat jelképes, mert csak egy útsorompó van, nehogy az autósok az autójukban ülve fussanak. Néha muszáj kiszállni! A sorompótól még vagy 200 m séta és megérkeztünk túránk végéhez, a 187-es busz Szociális Otthon am-hoz.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Kastélypark vmh. – jelöletlen út – GCzipp – jelöletlen út – GCSZDH – jelöletlen út- – jelöletlen út – – – jelöletlen út – GCKAMV – jelöletlen út – – – jelöletlen út – 187-es busz Szociális Otthon am.

Megtett távolság: kb. 12 km.
Szintkülönbség: 222 m.
Átlagsebesség (számított): 3,5 km/h

Sajnos ,a track rögzítés a volt lőtérre belépve ismét leállt, egészen az Erdő nevű tanösvény állomásig. Ezt az utat egyenes vonallal jelzi, pedig közben kanyarogtunk. Nemrég volt Android főverzió frissítés a telefonon, azóta csinálja ezt. Ki kell nyomoznom, mi történik. Az útvonal végül is követhető, de a légvonalban húzott szakasz rövidebb, mint a valóságban. A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!