2014_17_121 GCPSZK

2014.04.12 Szombat

Ma Pilisszentkeresztre látogatunk el. Mi a ládákhoz – elsősorban financiális okokból – vonattal utazunk. Pilisszentkereszthez a legközelebbi vasúti megállóhely Klotildliget, innen fogunk indulni és ide fogunk érkezni. Mivel ez oda-vissza kb. 20 km “sétát” jelent és a célpont egy ciszterci kolostor romjainál van, bátran nevezhetjük az utat zarándoklatnak.

---

Mivel a 2 sz-ú vasútvonal még felújítás alatt van, így vonatpótló autóbusszal érkezünk Piliscsabára, ahonnan át kell szállnunk egy másik, 9 személyes buszra. Az utak szélessége és a csekély mértékű utasforgalom miatt közlekednek erre ilyen kis buszok. Valóban, az utasáramlat oly csekély, hogy Vé-vel csak ketten ülünk a buszon. Elmondhatjuk tehát, hogy különvonat(pótló busz) szállított bennünket Klotildligetre. Ezen elviccelődünk és jókedvűen szállunk ki a járműből. Az állomástól induló turistaúton vágunk neki a hegynek. Miután a településen belül még csak szelíden emelkedő úton bemelegedtünk, az emelkedő komolyabbra vált. Ennek megfelelően csökken is a sebességünk. Viszont észreveszünk egy pozitív változást. Miután, szinte heti rendszerességgel megyünk 15-20 km-eket, már nem esik olyan rosszul az emelkedő, mint korábban. A túrákat követően sincs az a többnapos izomláz a lábunkban, mint régen. Persze, elfáradunk a nap végére, de már hiányzik, ha egy hétvége kimarad. Most is 2 hét telt el az előző utunk óta, de alig vártuk, hogy ismét útra keljünk. Nekem is ritkábban kell már megállni, hogy levegőhöz jussak. A hónap végén megyek légzésfunkciós vizsgálatra, kíváncsi vagyok mit mutat. Szerintem, jobb lett a tüdőkapacitásom. Egy gyalogút keresztezi utunkat, azután már lefelé tartunk. Aha, jön a “fagylaltozás!” – konstatálom. Később csatlakozik hozzánk a Magyar Zarándokút is, most már le sem tagadhatjuk, hogy zarándokolunk. A táj is megnyugodott, szelíd szintkülönbségekkel simul alánk az út.

Viszont állandó kísérőt kaptunk. Balról egy kerítés húzódik mellettünk már régóta. Jobbról erdő, balról a kerítés mögött nagy rét. Innen már messzebb ellátni. Fényképezésre csábító dombok és hegyek látszanak mindenfelé. A kerítés szerencsére nagy lyukú drótból van, aminek a lukain át lehet dugni a fényképezőgép lencséjét, így nem zavar a képalkotásban. Az út elfordul a kerítéstől, majd egy kereszteződéshez érünk. Itt egy, vasutasnyelven szólva “vágánytengely-ugrást” hajtunk végre, azaz kb. 10 m-rel jobbra, a közel párhuzamosan érkező úton folytatjuk utunkat. A távolban már látszanak Pilisszántó házai, felettük több kőbánya is felsértette a hegy testét.

Én legalábbis így élem meg ezeket a tájsebeket. Tudom, a kőre szükség van, de engem nagyon zavarnak ezek, az időnként még látványosnak is nevezhető fehér foltok. Mintha egy élőlény csontjai látszanának. Szinte nekem fáj. Biztos hegy voltam előző életemben. Viszont vigasztalólag hat rám a környező szántóföldeken virágzó repce sárga mezeje.

Vé-vel imádjuk ezeket a – különösen a napsütésben világító – virágos mezőket. Míg nézelődünk, már be is értünk Pilisszántóra. Átkelünk a falun, közben távolról lefényképezzük a felhagyott kőbánya szélén álló zarándokhelyet.

Szomorúan észlelem, hogy a track rögzítés valamiért megállt. Most, hogy elővettem a telefont, a lovastanyától idáig egy átlós vonal jelzi a “megtett” utat, pedig mi hosszabb úton jöttünk. Mi a fene történt? Miután kiérünk a faluból, egy kanyar után ismét erdőben megyünk tovább, Na, és persze, hogy itt a következő hegy, mert az út ismét meredekre váltott. Helyenként farakások mutatják, hogy a favágók sem pihentek hétközben.

Szerencsére most nem zúg a láncfűrész, mert nemigen szeretem a hangját. A fel után ismét a le következik és egy kis temető mellett el is értük Pilisszentkereszt szélét. Be sem kell menni a faluba, a szélén egy makadámúton megközelíthető a Klastromkertbe vezető bejáróút.

Körben zöld legelők vannak, melyeken kis színes foltokként virítanak a kutyatej (gyermekláncfű) apró, sárga virágai. Idilli hangulat.

A hőmérséklet kellemesen tavaszi, mi kell még!? Ja, a láda! Megyünk is felé, az iránytűt követve. Előttünk bozót. Nézegetem, hogy hogyan kellene áttörni. Vé azonban közli, hogy a ládaleírásban az szerepel, hogy nem kell bozótot járni. Igen, van itt egy út, talán azon kell menni? Tényleg, a bozótról kiderül, hogy egy erdősáv és mögötte egy üres, füves rét húzódik, amin remekül megközelíthető a láda. Még jó, hogy Vé figyelt és nem kezdtünk bozótharcba. A láda azonnal megadja magát, a logbook viszont tele van. Napi jó cselekedetként hagyunk benne egy üreset. Bizony, végre javítókészlettel járjuk az utunkat! A logolás és visszarejtés után visszatérünk a romokhoz.

Megtekintjük a védőtető alatt található falmaradványokat, majd a kiépített és asztalokkal rendelkező pihenőhelyen leülünk. Igencsak jól esik már megpihenni! Jöhet az ebéd! Mire befejezzük az étkezést, szép kis tömeg gyűlik össze. Gyorsan fel is kerekedünk, hogy mások is leülhessenek. Menet közben még megnézzük a Klastrom-kutat, ami tulajdonképpen egy foglalt forrás.

Jó lehet a vize, mert a környékbeliek kannákban hordják innen a vizet. Alig tudok egy fényképet készíteni, máris újra odateszi a kannáit valaki. Még inni sem tudtunk a vízből. Megyünk is tovább, mert visszafelé sem lesz rövidebb az út. Inkább hosszabb, mert ennek már fáradtabban vágunk neki. Felmászunk egy dombra, ahonnan még egy búcsúpillantást vetünk Pilisszentkeresztre.

A települést majd egy másik alkalommal vesszük szemügyre, ha busszal jövünk, mert mára elég lesz ez a cca. 20 kilométer. Tapasztalataink szerint, ugyanis ez a távolság a teljesítőképességünk felső határa. Egy cserjésen vezet át a Magyar Zarándokút. Ezen megyünk, míg el nem érjük azt az utat, amelyen érkeztünk. Visszafelé már kissé nehezebb a Klotildliget fölötti hegyvonulat megmászása, de sikerül. Kiszáradt torokkal érkezünk meg a vasúti megállóhelyhez. Még van majdnem egy óránk a vonatpótló Ford Transitig, így beülünk a szomszédos Sörözőbe. Mit ne mondjak, ugyancsak jól esik a hideg söröcske. Kettő is lecsúszik belőle. Kellemes hely, ide be fogunk térni máskor is, ha erre járunk.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Klotildliget vmh. – – – Magyar Zarándokút – – Magyar Zarándokút – GCPSZK – – jelöletlen út – Magyar Zarándokút – – – Klotildliget vmh.

Megtett távolság: kb. 19 km.
Szintkülönbség: 635 m.
Átlagsebesség (számított): 2,9 km/h

Sajnos a track rögzítés valahol a Klotildligeti-barlang felé vezető út környékén ismét leállt. Csak hiányosan van meg, ezért a térképen kirajzolt útvonal tervet és az abból készült magassági diagramot töltöm fel. Letölthető innen. (https://track.katulyakutato.hu/GCPSZK/GCPSZK.gpx)
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)