Többször is megáztunk – Budapest madártávlatból, Kőpark tanösvény, Galgóczy kápolna és Elhagyott villamosvégállomás

2014_21-24_125-128 GCBPMA, GCKPRK, GCGKAP és GCVILI

2014.04.26 Szombat

Ma egy kis Buda-járást tűztünk ki célul magunk elé Vé-vel. Bár a Meteorológiai Intézet esővel fenyeget, bízunk a jószerencsénkben és elindulunk.


Sétánkat a Széchenyi-hegyről indítjuk és úgy haladunk lefelé, Zugligetig. A túra kezdőpontjához, a Fogaskerekűvel érkezünk annak végállomására. Érdekes, idáig a Fogaskerekű valahogy kimaradt az életemből. Most sikerült rajta először utazni. Régi bakancslistás közlekedési eszköz, immár ez is a tarsolyomban van! Rövidke tájékozódás után, az enyhén lejtős Rege utcán indulunk meg, hogy pár száz méter megtételét követően, egy ösvényre fordulva menjünk a “Budapest madártávlatból” multi első pontjához. Az égen sötét fellegek gyülekeznek, lóg az eső lába. Néha még esőszagot is hoz felénk a szél. Látszik, hogy már semmi esélyünk arra, hogy elkerüljük a megázást, a kérdés mindössze annyi, hogy mikor és mennyi esőt kapunk. A fent említett multiponthoz érve, egy játszótéren találjuk magunkat. Egy mászókáról leolvassuk a láda kissé nehezen kisilabizálható, kézírással felfirkantott koordinátáit (ritka igénytelen megoldás!). A játszótér mellől, a frissen épült házak között, egy-egy beépítetlen telken keresztül, még nyílik némi kilátás a környékre. Sokat nem nézelődünk, mert a feketeség egyre jobban beborítja az eget. A Széchenyi-Emlék úton indulunk a láda felé. Az út felénél elkezd csöpögni az eső, így magunkra öltjük a széldzsekiket. Mire az emlékműhöz érünk, megérkezik az égi áldás. Olyan felhőszakadás kerekedik, hogy alig látunk 50-100 méternél messzebbre. Az úton hömpölyög a víz. Behúzódni nincs hová. Először kissé túl is megyünk a ládán, mert a telefont eldugtam a kabát alá, el ne ázzon. Kiderül, hogy a ládához egy meredek hegyoldalon kell leereszkedni.

Vé nem is vállalja. A leírás szerint a ládát egy betontömb alatt kell keresni. Nos, a hegyoldal tele van betontömbökkel. A környék kacsalábon forgó épületeit felhúzó, minimálbérből tengődő vállalkozóknak a sitt elszállítására már nem futotta, ezért ide a hegyoldalba borították az összeset, megspékelve némi szeméttel. A telefont a kezemben tartva, óvatosan indulok a láda keresésére. Az iránytű szerint útba eső betontömb felé indulok, amikor a lábam önállósítja magát, én pedig a földön fekve találom magam. Hoppá, úgy látszik a talaj kissé agyagos és a lezúduló eső következtében csúszik. Összeszedem magamat és a telefont (szerencsére a rugalmas toknak köszönhetően megúszta épségben) és tovább araszolok. Mivel az erdő és az eső sűrű, a műhold vétel pocsék. Most egy másik betontömb az esélyes. A szemetet és a hányingerem kerülgetve próbálok haladni. Puff! Megismétlődik az előző jelenet, azzal a különbséggel, hogy a fejemet épp csak nem vertem be egy nagyobb betondarabba. Ekkor úgy döntök, feladom. Egy láda sem ér annyit, hogy szétloccsantsam a koponyámat! (Ugyanis csak ez az egy van belőle, ezért nagy kincs!.) Nagy nehezen visszamászok Vé-hez, aki fentről szurkol nekem. A kabátom tiszta sár, legalább látják, hogy nem fővárosi gyerek vagyok! Az eső szerencsére alább hagyott, elhúzódott Pest felé. Arra gondolok, hogy csinálok néhány képet a kilátóról és a kilátásról, aztán elküldöm a rejtőnek egy Jelszó nélküli megtalálás log kíséretében. Ha megadja, megadja, ha nem, akkor egy szárazabb időben eljövünk újra. A már csak szemerkélő esőben szemügyre vesszük az emlékhelyet.

Amíg én lent fotózok, Vé már fentről les rám. (Ilyen sáros malaccal úgy látszik, nem akar együtt mutatkozni )

Én is felmegyek, kilátás azonban nem sok van. A felhő és az eső betakarja az alant húzódó tájat.

Közben a zuháré megint csak rákezd. Második felvonás. A fényképezőgépet gyorsan elrejtem. Miután az emlékműtől a hegyoldalon levezető erdei turistaúton a két esés után, a felázott talajon nem vállaljuk a leereszkedést, ezért körben az aszfaltúton megyünk. Vé a lehetőségek szerint lecsutakol. Kissé már tudunk az egészen nevetni is. Vissza is szívom az esés után, a rejtőnek gondolatban küldött “jókívánságaimat”. Végül is, miért nem száraz időben jöttünk? Mert kissé megszállottak lettünk? Jó kedvünket az is fokozza, hogy az eső elvonulni látszik. Egészen kivilágosodott, a felhők résein már néha a nap is átszűrődik. A Fogaskerekűvel párhuzamos utcában megyünk lefelé. A kellemes hőmérsékletű és kissé szeles időben gyorsan tűnnek el az előző felhőszakadás nyomai. Hamarosan a Városi Parkhoz érünk, ahol elkanyarodunk a Jókai-kert felé. Következő megtalálandó ládánk ugyanis ott található. Ez pedig, a geológiai érdekességet bemutató Kőpark tanösvény. Végigsétálunk a kiállított kőtömbök mentén, egészen a kert végéig, ahol a Madártani Intézet főépülete is található. A láda ennek sarkán van elhelyezve. Piszok jól álcázott, ilyen megoldással még nem is találkoztunk. A leírás szerint “A villám ne riasszon, bátran válaszd a csavaros megoldást!” Ez pedig csak az épület sarkán lévő villamossági szerelvényre vonatkozhat.

Elektromos szakember lévén, bátran kezdek a láda szétszereléséhez. Ha tévednék is, tudom, hova nem kell nyúlni, hogy a “birkózó gép” ne vágjon földhöz. Sajnos a doboztető csavarjai beszorultak. Így bármennyire is nem félek, a ládához nem férek. (Egy költő veszett el bennem, de annyira, hogy nem is találom!) Küzdök még egy darabig. A leírásban nem szerepelt, hogy villáskulcs készletet is hozni kell! Úgy látszik, hogy ha azt nem is, de egy fogót célszerű lesz a ládázós hátizsákba rendszeresíteni. Gyűlik a készlet rendesen, csak legyen aki cipeli! Már meg is van a jelentkező, a saját személyemben. Szóval a rejtek nem tárult fel előttünk, ezért ismét Jelszó nélküli loghoz kell folyamodnunk. Készül pár fénykép. Végre a Madártani Intézet épülete mellett/felett  kitekintve látunk egy kis panorámát a környékről, igaz erősen párás még a levegő.

Futólag megtekintjük a romos Steindl-Villát és elindulunk kifelé. Útközben meg-megállunk egy-egy érdekesebb mintázatú kőtömb mellett. A kövek egyik oldala ugyanis le van csiszolva, így a kőfajta jellegzetességei is jobban látszanak. Örömmel ismerünk fel egy-egy ismerős mintázatot. Most már tudjuk legalább, hogy milyen kővel van dolgunk. Mondjuk, tartok tőle, hogy egy hónap múlva el is felejtjük az egészet, mert a geológia kissé távol áll tőlünk.

A geoládázás közben idáig két helyen, Felsőörsön és Tatán láttunk ilyen jellegű érdekességeket, de már ott sem tudom megnevezni, hogy milyen kövek is voltak. A látvány azonban megmaradt bennünk és pozitív emlékeket hagyott. Ezekhez csatlakozik most, ez a Kőpark is.

Miután az időjárás egészen kellemes lett, jó hangulatban indulunk tovább. A kapun kilépve, az egyenesen szemben nyíló, Költő utcán megyünk a Városkútig, ahonnan rátérünk egy sétányra. Átvágunk a Mókusos játszótéren és egyenes (na jó, kissé íves) úton megyünk következő úti célunkhoz, a Galgóczy-kápolnához, ami a ládaleírás szerint, egy fontos zarándokhely. A láda a kápolnához tartozó kis hátső kertben található, ahova egy hátsó kapun (is) lehet bejutni. Mi is itt lépünk be és egy szemrevaló kis kertben találjuk magunkat, ahol a Mária-kút az egyik fő látványosság. A falakon körben a stációk jelenetei láthatók és egy szabadtéri oltár is elhelyezésre került.

Szerencsére a zárt falak GPS zavaró hatása ellenére, egész pontosan be tudjuk határolni a láda rejtekét, mely egy fa tövében van. Először meglepődök, mert egy reklámszatyorra bukkanunk, ami olyan mintha egy hajléktalan holmija lenne. Alatta megvan a láda is. A logbook tele, ezért a javító készletünkből egy újat helyezünk bele. A logunk is ebbe kerül. Visszarakunk mindent és közben töprengünk, hogy ez a hajléktalan motyójának tűnő szatyor az álca része, vagy tényleg egy szerencsétlen sorsú embertársunk rakta ide kis “vagyonkáját”, bízva abban, hogy innen talán nem lopják el, míg Ő a napi létfenntartásával küzd. Ez utóbbi látszik valószínűbbnek. Kegyetlen ez a mai világ! Kissé zordabb hangulatban tekintjük meg kívülről is a kápolnát és a mellé épült Zarándokházat.

Közben újra elbújt a nap, vastagszik a felhőzet. Majd ismét kiderül. Elindulunk a Kútvölgyi út felé. A hegyvidéki utcácskákból néhol remek kilátás nyílik a környező tájra.

A pára már teljesen felszállt. A Kútvölgyi útról letérve és egy erdőn átvágva, megérkezünk utolsó ládánkhoz az “Elhagyott villamosvégállomáshoz”. Ez az épület, mely romjaiban is nagyszerűen mutat, a hajdani legendás 58-as zugligeti villamos végállomása, még korábban, az 1800-as évek végén a BKVT (Budapesti Közúti Vaspálya Társaság) lóvasútjának végállomása és vásárcsarnoka volt. Közlekedésmérnökként nagyon érdekelnek a közlekedéstörténeti emlékek. Ezt az épületet is fájó szívvel járom körbe, mert legendás és történelmi múltjához képest méltatlan állapotban van. A remekbe szabott ácsmunka a tetőszerkezeten, maga is külön csoda. Sajnos az összes gerenda szuvas. Az épületben valamikor hajléktalanok vertek tanyát. Szerencsére már nincsenek itt, csak a nyomaik. Az összes nyílászáró hiányzik, vakolat csak itt-ott takarja a falakat. Én bizony a stadionok építése helyett, ilyen emlékek felújítására és megmentésére költenék! – szakad ki belőlem. Vé helyesel. Közben elgondolkodom, hogy amilyen állapotban az épület van, lehet, hogy egy kisebb stadion árát kitenné a felújítási költség. Ha ugyan még menthető az épület. A faszerkezeteket szerintem mindenhol cserélni kellene, mert a szú keresztbe-kasul lyuggatta. A láda is az egyik hiányzó esőcsatorna lefolyójában található egy nejlon zacskóban, téglával takarva.

A zacskó ellenére áll benne a víz, mert az elmúlt napok csapadékos időjárása következtében, a tetőről a még megmaradt csatornadarab, mind rácsorgatta a vizet. Kiöntjük belőle, de az elázott logbookba nem is nagyon lehet logolni. Cserélni nem érdemes, mert a következő esőnél újra elázik. Ez a láda is olyan elhanyagolt, mint a bemutatni kívánt épület. Alighogy a ládát elhelyeztük a fészkében, újra esni kezd az eső. Átmegyünk az út túloldalára, hogy a onnan készítsünk néhány fényképet. Az épület olyan nagy, hogy innen sem fér rá egy képre.

Szomorú szívvel indulunk a 291-es autóbusz megállója felé, hogy hazautazzunk. Közben arról beszélgetünk, hogy feltámad-e valaha ez a nagybecsű épület. Milyen remek kis kiállítást lehetne itt berendezni a Lóvasút történetéből!

Frissítés-1: Mind a Budapest madártávlatból, mind a Kőpark tanösvény láda rejtője pár napon belül jóváhagyta a megtalálásunkat.

Frissítés-2: Az Elhagyott villamosvégállomással kapcsolatos gondolataink úgy látszik meghallgatásra találtak, mert 2017-ben az épületet az eredeti tervek szerint restaurálták és megnyílt a vágyott kiállítás is. Ha ismét arra járunk, feltétlenül megtekintjük!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Fogaskerekű (60-as villamos) Széchenyi-hegy, Gyermekvasút vá. – Zöld sáv – jelöletlen út – GCBPMA-1 – jelöletlen út – GCBPMA-2 -jelöletlen út – Zöld sávZöld T – GCKPRK – Zöld TZöld teli kör – GCGKAP – jelöletlen út – GCVILI – jelöletlen út – 291-es busz Zugligeti út 64. am.

Magassági diagram

Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 274 m.
Átlagsebesség (számított): 1,8 km/h

Végre megtaláltam az elmúlt idők hibás track rögzítéseinek okát. Kiderült, hogy az Android új verziója egy idő után az útvonal felvételt “kilőtte” a memóriából, így az megszakadt. Miután védetté tettem a programot, a rögzítés ismét remekül működik. A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.