2015 96-100/284-288 GCtav, GCBUAR, GCTH2O, GCszkk és GCGOHI

2015.10.10 Szombat

Rég voltunk Budapesten, így ma egy kis fővárosi városnézésre határoztuk el magunkat. Mivel már megtapasztaltuk, hogy a túl sok láda adta látnivalók idővel összefolynak emlékezetünkben, illetve kevésbé emlékszünk a részletekre, így a felkeresendő ládák számát ötben maximáltuk.

---

Zugló vmh-től a 7-es busszal utazunk a Kosztolányi Dezső térig, ahol sétánk kezdődik. Először a Feneketlen-tóhoz megyünk, itt található a mai első geoláda. A tóhoz egy legenda kötődik, így a láda neve is “Legenda”. Mi, ez idáig még nem ismertük, így idemásolom, hátha más sem találkozott vele.

“Réges rég ezen a helyen mocsár volt, melyen keresztül csak az öregek ismerték a biztos utat. Itt lakott – a mocsár közepén – egy idős néni, rozoga és korhadt kis vityillójában. Ám egy nap a városiak úgy döntöttek, hogy a mocsarat lecsapolják és egy “korszerű”‘ üzemet építenek a helyén. Természetesen szegény nénit nem tudták távozásra bírni, ezért erőszakkal lakoltatták ki.
Az üzem felépült, ám az ünnepélyes megnyitón megjelent a vén boszorkány és megátkozta az épületet. Így amikor átvágták a díszszalagot, az egészet elnyelte a mocsár. Innen ered a tó neve…”

Akár így volt, akár nem, a tó jelenleg egy nagyon kellemes színfolt a nagyvárosban. Rögtön a láda rejtekéhez sietünk, de a közelben két fiatalember sörözik. Nem akarjuk, hogy a láda “lebukjon”, ezért úgy döntünk, hogy járunk egyet a tó körül, addigra hátha megisszák az italukat és tovább állnak. Látnivaló van bőven. Nagyon sok madár “lakik” itt a környéken. A kissé hűvös októberben vidáman fürdőznek a vízben. Vé még a látványba is beleborzong, pedig rendesen felöltözött. Érdekes kép, ahogy a vízen úszó vadkacsák komoly sodorvonalakat képeznek a vízen, mintha egy flottányi hajó közeledne felénk. (Lásd kiemelt kép.) Ugyanis, ahogy észrevettek bennünket a parton, egyszerre indult felénk az egész csapat. Nyilván az erre járók rendszeresen etetik őket, ezért ez a nagy sietség. Mi azonban nem hoztunk madáreleséget, csak fényképezőgépet, amit szorgalmasan kattogtatok. Középen egy építményen egy szürke gém figyeli a manővert, akárcsak egy vezénylő tengernagy.

Egy sirály csak távolról követi a történteket.

A récék idővel rájönnek, hogy itt nekik kaja nem terem, ezért keresgélve, lassan tova úsznak.

Mi is visszakanyarodunk a láda felé, de a srácok még szopogatják a sörüket. Nézzük meg a másik oldalt is! – javaslom. A túloldali töltésen haladva, kissé magasabbról tekintve le, sétálva a tó körül, a nádas felett láthatjuk a felszínét. A túloldali végére érve, rálelünk egy egykori táblára, mely kissé már benőve és összegrafitizve hirdeti a park létrejöttének apropóját.

Szóval ez a park, “Ifjúsági Park” névre hallgatott, ma Törőcsik Mari parknak hívják, amint azt a térképről leolvasom. Akkoriban divat volt mindenütt ilyen parkokat kialakítani, hiszen “jövőnk záloga az ifjúság” hirdették a jelmondatok. Gyermekkoromban, Debrecenben én is jártam az ottani Ifjúsági Parkba, ugyanis ott jókat lehetett szánkózni az e célból emelt dombon. Visszasétálunk a ládához, de a két srácnak vagy nem ízlik a sör, vagy sokat hoztak, mert még mindig iszogatják a nedűt. Ez nem mehet így, egész nap! Nem várhatjuk meg, hogy elmenjenek! Kitalálom, hogy dendrológusnak fogom magam álcázni. Elkezdem a környező fákat vizsgálni és lassan a célhoz érek. Nézegetem a kérget, kopogtatom a törzset, méricskélem az ágakat. Vé közben a fiúkat figyeli. Egyszer, amikor nem néznek felénk, jelez és én gyorsan benyúlok az odúba, kikapom a geoládát. Elmegyünk kissé odább logolni. Szerencsére közben a srácok is a távozás hímes mezejére lépnek, így a visszarejtéssel már nincs problémánk. A ládaoldalról megtudjuk, hogy a közeli játszótér szélén áll egy maci szobor, aminek az ölébe szívesen ülnek be a gyerekek. A maci nekünk is kedves állatunk, ezért feltétlenül meg kell néznünk! Valóban kedves kis figura.

Vé persze, kicsi lévén, nem hagyhatja ki, hogy a maci ölébe ne telepedjen, de a fénykép elárulja, hogy kissé pajzán ez a mackó!

Nevetve indulunk a következő geoláda, a Budai Arborétum ládája felé. Elmegyünk az Arborétum Alsókertje előtt, majd megkerülve azt, az Alsó- és Felsőkertet elválasztó Ménesi útra fordulunk be, ahol a célpont ládája lapul. A rejtés a kerítés téglafalában található. Vé engedve a női megérzésnek, azonnal a megfelelő téglához nyúl és mögötte ott a láda! Ötletes rejtés, állapítjuk meg. Logolás, visszarejtés következik, majd a térképen jelölt közeli kapun szeretnénk az Alsókertbe bejutni. A kapun azonban vastag lánc és lakat van. Nézelődünk még, hátha valahol be lehetne jutni, de nincs szerencsénk. A Felsőkert pedig, hétvégén zárva tart. Mivel a Villányi úti bejárathoz nem akarunk visszamenni, ezért az Arborétum megtekintését későbbre halasztjuk.

Visszamegyünk a Szüret utcáig és az emelkedő úton indulunk a Gellérthegy felé. Végig megyünk a Felsőkert kerítése mellett, miközben egy színesedő fa fényképezésre csábít.

Hiába no, októbert írunk a naptárban még, ha szeptember végéig is tartott a nyár! Később megmásszuk a Citadella út végtelennek tűnő lépcsősorát. A Citadella után, aztán lejtősre vált az útvonal, ami nekem határozottan tetszik. Még néhány kanyar és újra zöldterületen vagyunk, megérkeztünk a Filozófusok kertjébe, ahol egy medencét, a világ különböző kultúráit képviselő, nagy gondolkodóinak szobrai vesznek körbe. Itt látható Ábrahám, Ekhnaton (IV. Amenhotep), Jézus, Buddha Lao-Ce, Assisi Szent Ferenc, Daruma (Boddhidarma) herceg és Mahatma Gandhi. Igyekszünk a személyeket beazonosítani, mert felirat nincs a műalkotásokon. Ez többé-kevésbé sikerül is.

Fényképezzük a szobrokat, majd hirtelen ötlettől vezérelve Vé kezébe nyomom a fényképezőgépet és beállok az alakok közé. Vé lefotóz és ezzel én is bekerültem a nagy filozófusok sorába.

Miután kellőképpen kinézelődtük magunkat, sétálunk tovább. Lassan kibontakozik a pesti oldal panorámája. Ugyan eléggé párás a levegő, de azért szép a látvány! Még tovább érve, láthatóvá válik a Budai vár tömbje és a budai oldal épületeinek csoportja.

Előttünk egy térplasztika, mely Buda királyfi és Pest kisasszonyt ábrázolja, közöttük a Duna hasadékával.

Ezzel a következő geoláda jelszójának helyéhez értünk. A “kincs”, ahogy egyesek a geoládát nevezik, nem itt található, hanem a láda elnevezése szerint a föld alatt. Természetesen a rejtési szabályok szerint, a geoládát nem szabad elásva elrejteni, így a megnevezést sem kell szó szerint venni. A “Kincs a föld alatt” ugyanis a lábunk alatt elhelyezkedő víztömegre, pontosabban a gellérthegyi víztárolóban tárolt, hatalmas víztömegre utal. Sajnos a geoládát folytonosan ellopták, ezért most csak virtuális formában kereshető. Mielőtt ide jöttünk, alaposan átolvastam a ládaoldalt és a korábbi logokat, így már sejtem, hol is kell a jelszó feliratát keresni. Azonban ismét Vé női megérzése győzedelmeskedik és biztos kézzel emeli fel azt a térburkoló elemet, melynek hátuljára a jelszó fel van firkálva. Sikeresen logolunk, majd készítek egy fényképet a láda helyéről, ahogyan az “látja” a környéket. Majd a logunkban otthon írok egy kis segítséget, mert sokan nem találják meg a rejtést

Miután kigyönyörködtük magunkat a párás panorámában, indulunk a víztározó bejáratához. Lejtős úton megyünk és nem messze fel is bukkan a rácsos ajtó. Természetesen, ez üzemi terület, így zárva van, hiszen Budapest jó részét innen látják el ivóvízzel. Időnként azonban, néhány órára megnyílik a nagyközönség előtt. Majd figyelnünk kell az esemény meghirdetését, mert ide mindenképpen szeretnék bejutni. A tv-ben ugyan már volt alkalmam megcsodálni belülről, de a valóságban azért teljesen más lehet! A rácson át befényképezek az előtérbe. Érdekes, ahogy az ásványvizes PET palackokból kirakták, mennyi is 1 m³ víz.

Utunkat a Gellérthegy oldalában, majdnem szintben futó Budai jelzésen folytatjuk.

Azonban valami erősen zavar bennünket. Folyamatosan ürülék szag vesz bennünket körül. Azt nehéz eldönteni, hogy embertől vagy állattól származik, de nagyon büdös. Először arra gondolunk, hogy biztos valamelyik bokorból érződik, de ahogy megyünk, csak nem akar bennünket elhagyni. Nézegetjük a cipőnket és akkor látjuk, hogy Vé-nek ma, szerencsés napjának kellene lennie. Ő ugyan nem így érzi, mire az ürüléket sikerül a cipő talpáról egy botocska segítségével letakarítania. Szerencsére a földes talaj is segít ebben. Lassanként elhagy bennünket a kellemetlen szag és átadhatjuk magunkat az út élvezetének. Az útvonal ugyanis, a lombok között, helyenként remek kilátást kínál a Dunára és a pesti oldalra.

Eszembe jut, hogy jó pár éve a sajtó attól volt hangos, hogy ezen az úton pornófilmet forgattak. Csak remélni tudjuk, hogy most nem botlunk hasonló eseménybe. Útközben egy padon, melyről remek kilátás nyílik, megesszük a szendvicsünket, közben gyönyörködve a panorámában. Utunkat folytatva, érdekes látványt nyújtott fentről a Rudas fürdőben ázó emberek látványa is. Csak sikerült (majdnem) pucér emberekbe botlani!

Az út végén vár a következő geoláda, ami egy három virtuális pontból álló multi, a Sziklatemplom környékén. Az első pont Szt. István lovasszobra. Innen remek kilátás nyílik a Dunára és a Szabadság-hídra.

Érdekes, de amikor lent a Gellért-téren jártunk, valahogy magasabbnak tűnt ez a kilátóhely. Most kiderült, hogy tulajdonképpen a Szabadság-híd csúcsdíszével egy magasságban vagyunk, sőt a turulok még magasabban is vannak. Távolabb tekintve kiderül, hogy a teret megvilágító ostorlámpák magasságában járunk.

Sebaj, a látnivaló így is pompás, csak volna kevésbé párás a levegő! A második pont a szomszédos sziklatemplom. Érdeklődve olvassuk el a történetét. Viszont hatalmas a tömeg. Részben turistacsoportok, részben imádkozni vágyók töltik meg a teret, így csak bekukucskálunk az üvegfalon keresztül, de nem sokat látunk. Végül sikerül egy fényképet lőni, melyen nem sok ember álldogál.

A harmadik ponthoz vissza kell mennünk a jelzésen egy elágazásig és ott, egy “szinttel” feljebb nyíló úton jutunk a kereszthez. Útközben még megtekintjük Szt. Gellért legendájának kútját, amely már téliesítve(?) várja a látogatókat. Persze lehet, hogy egész évben sem volt a csap felszerelve.

Még pár lépés és újabb kilátóhelyhez érünk a kereszt alatt. Ez már tényleg elég magasan van. A kereszt kerítésénél egy másik kesserbe botlunk, aki egy angolul beszélő, de szerintem holland hölgy és a comon, a nemzetközi oldalon játszik. Sajnos olyan gyorsan beszél, hogy csak egy-egy szót sikerül az angolból elcsípnem, így nem sokat tudunk értekezni. Leolvassuk a harmadik jelszórészletet és belogolunk.

Még vetünk néhány pillantást az alattunk nyüzsgő városra, majd indulunk is vissza a kereszteződésig és tovább lefelé. A jelzést egy lépcsősoron hagyjuk el és jutunk le a Gellért-térre a Nagyszálló mellett.

Ha már felülről szemügyre vettük a Szabadság-hidat, most alulról is megtesszük, mert ezen keresztül hagyjuk el Budát. Sétánk ugyanis a pesti oldalon folytatódik. Átkelve a Duna fölött, jobbra fordulunk és először a rakparton, majd a Bálnától már feljebb, a Közraktár utcán megyünk következő úti célunk, a Nemzeti Színház felé. Átkelünk a Petőfi-híd alatt, majd a Boráros téri HÉV végállomást elhagyva, hatalmas épületkomplexumok mellett ballagunk. A Haller János kapunál ismét közelebb kerülünk a Dunához és a Bajor Gizi park szélén folytatjuk utunkat. A Nemzeti Színház előtt kiszélesedik a zöldterület, amit nem nagyon bánunk, mert kissé bezártság érzetünk lett a hatalmas betontömbök között. A parkban színész óriások szobrai állnak. Mi Gobbi Hildát, illetve csak a szobrát keressük fel, de előtte még szétnézünk a Nemzetibe vezető hídról.

Érdekes a félig a tóba süllyedt épület látványa, mely valószínűleg a korábban lebontott épületnek állít emléket. Gobbi Hilda szobra, egy ülő szobor. A művésznő kezében cigarettás doboz, utalva legendásan láncdohányos életére. Persze, hogy a mellette levő széket ki kell próbálni. Vé gyorsan le is telepszik és “beszélgetésbe elegyedik” Hilduskával. Ez ugyan eléggé egyoldalúnak tűnik, de a lényeg a közös fénykép.

Aztán én következem. Nem vagyok az a könnyen csajozós fajta, ezért a szomszédos székre telepszem, ami mellett a színésznő váltó (fellépő?) cipője áll. Később, engedve az invitálásnak, én is helyet foglalok nagy művésznőnk mellett, aki mellettem már nem is tűnik olyan nagynak. (Mármint méretben.)

A láda jelszavát a környezetet megvilágító reflektorról kell leolvasni. Ez a tartós megoldás, nekem biztos nem jutott volna eszembe jelszóválasztásnál. Sajnos a ládaoldal már kevésbé tetszik. Egy, a Magyar Életrajzi Lexikonból bemásolt, száraz szócikkből áll a nagy része. Pedig jól jött volna pár sor a megközelítésről vagy éppen a rejtő személyes élményeiről a híres színésznővel kapcsolatban. Én rengeteg filmben és főleg tévés darabban láttam. Leginkább azokban a szerepekben tetszett, ahol öregasszonyokat, boszorkányokat alakított zseniálisan. Ugyancsak tetszett remek, humoros vénája. Társadalmi szerepvállalása is példamutató volt. Szívén viselte mind a pályakezdő, mind a nyugdíjas színészek sorsát.

Miután kipihentük magunkat a székeken, indulunk tovább. Megnézzük még a Művészetek Palotája (MÜPA) bejárat felőli oldalát, mert eddig csak a hátsó frontot láttuk a vonatból, elrobogva Kelenföld felé. Igaz, azt sokszor.

Utunkat a Rákóczi-híd alatti labirintuson átvágva, a 24-es villamos Közvágóhídi végállomásán fejezzük be.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

7-es busz Kosztolányi Dezső tér mh. – jelöletlen út – Gctav – jelöletlen út GCBUAR – jelöletlen út – – GCTH2O – – jelöletlen út – – GCszkk_1 – jelöletlen út – GCszkk_2 – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCszkk_3 – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCGoHi – jelöletlen út – 24-es villamos Közvágóhíd vá.

Megtett távolság: kb. 10 km
Szintkülönbség: 549 m.
Átlagsebesség: 2,2 km/h (mozgásban 3,5 km/h)

A track letölthető innen.

(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.