2015_19-20_206-207 GCWeke és GCNTLT
2015.02.24 Kedd
Ma ismét budapesti ládák vannak soron. Az enyhe, télies időjárás okozta sár helyett, inkább az aszfaltot választottuk. Budapest két szomszédos lakótelepére látogatunk el, melyek nemcsak földrajzilag, de jellegükben is jól elkülönülnek egymástól, bár mindkettőt a munkástömegek számára építették. Ezek pedig, a Wekerletelep és a József Attila-lakótelep.
Kőbánya-Kispest vasútállomásra (közkeletű nevén a KÖKI-re, vagy KÖ-KI-re) érkezünk vonatunkkal. A bevásárlóközponton keresztül hagyjuk el az állomást és egy nyüzsgő térre csöppenünk. A forgalmas úton átkelve, balra fordulunk, majd jobbra. Itt már észrevehetően csöndesebb a környék, egészen addig, amíg a Sibrik Miklós úti felüljáróról, lámpaváltás után, le nem zúdul a forgalom. Elmegyünk a Bujdosó Székely Étterem előtt és jót mosolygunk, mert nálunk meg Bicskás Székely Étterem található. Ez, mindenesetre barátságosabb elnevezésnek tűnik, egyszer talán a konyháját is kipróbáljuk. Most azonban egyenesen törünk előre és az Üllői útig meg sem állunk. Kis iránykorrekcióval átvágunk a házak között és máris egy palotaszerű épület előtt vagyunk. Ez a XIX. kerületi Rendőrkapitányság és egyben ez azt is jelenti, hogy megérkeztünk a “Wekerlére”, ahogy az itt lakók emlegetik. Elindulunk a lakótelep belseje felé. Nyílegyenes, viszonylag széles úton haladunk. Közben mindenfelé, szabályos mértani alakzatban, utcácskák nyílnak. Az máris látszik, hogy ez egy precízen megtervezett lakótelep. Aztán egy terecske sarkán, amin egy barátságos játszótér is található, találunk egy információs táblát, melyen a telep alaprajza és fontosabb létesítményei láthatók. (Kár, hogy a graffitizés itt sem maradhatott el.)
Feltűnik, hogy milyen sok iskola található a területen, de van itt több óvoda, sportcsarnok, postahivatal és minden, ami egy lakótelepen szükséges lehet, de a templomok sem hiányoznak. Haladtunkban csodáljuk a különböző típusú házakat, de egy idő után feltűnik ezek rendszere is. A mellékutcákban állnak a kisebbek, a sugárutakon a nagyobbak. De, ezek is csak kétszintesek. Érdekes, hogy a típusházak egyformasága mégsem olyan nyomasztó, mint egy panelházakból épült lakótelepen. A házak kialakítása lehetőséget ad, hogy a lakók némileg egyedivé tehessék azokat. Egy kapuszerűségen áthaladva, elérjük a Kós Károly teret, amiről, ha nem is láttuk volna a térképről, kialakításánál fogva azonnal kiderülne, hogy ez a telep központi tere. Tágas területet ölelnek körül az épületek, melyek az eddig látott legmagasabbak.
A téren park található sétányokkal és egy nagy játszótér. Egészen szelíd varjú szedeget az egyik sétány mellett. Elhatározom, hogy csinálok róla egy közeli képet, de nem hagyja magát becserkészni. Szigorúan tartja a “három lépés” távolságot. Ha közelebb megyek nem röppen el, de arrébb sétál. Ha megállok, őkelme is megáll. Végül is én unom el a dolgot és tovább megyünk.
Tetszik, hogy a teret kerítés veszi körül, melyen csak néhány, a felnőttek által nyitható kapu van. Így a szülők nyugodtan hagyhatják futkározni a csemetéiket, azok nem tudnak a tér szélén áramló kocsisor járművei közé kiszaladni. Azt talán felesleges is megemlítenem, hogy vízcsap és nyilvános WC, sőt könyves szekrény is található a parkban, melyből mindenki szabadon választhat magának könyvet. A feltétel csak annyi, hogy hozzon is helyette. Ilyet még nem is láttunk! Nem maradhat el az óra sem, mely olyan, mintha egy nagy felhúzós állóóra lenne. Szemetet viszont, nem láttunk. Feltűnő, ahogy a lakók megbecsülik a családias környezetet. Meg kell még említenünk, hogy itt forgatták a “Barátok közt” című tévés szappanopera külső jeleneteit is. Bár, mi nem vagyunk nézői a sorozatnak, de az ajánlókban láttuk a képeket és ráismerünk a házakra. A tér oldalán áll egy szép kivitelű katolikus templom, Munkás Szent Józsefnek szentelve.
Miután megtaláljuk a kaput, kimegyünk a parkból és a másik oldalon megkeressük a település multiládájának első pontját, majd folytatjuk utunkat. Ismét egy kapuszerűen kialakított épület alatt hagyjuk el a teret.
Célunk az egyik iskola, ahonnan leolvassuk a második jelszórészletet. A telefonon lévő térképre pillantva ötlik a szemembe, hogy az épület alakja, nyílként rajzolja ki számunkra, a továbbiakban követendő irányt. Elindulunk hát, abba az irányba. Erre is található egy templom, méghozzá a reformátusoké. Míg ezt nézegetjük, odalép hozzánk egy idősebb úr és érdeklődik, hogy turisták volnánk-e? Igenlő válaszunk, mintha egy pezsgősüveget nyitott volna ki. Csak itt nem habzó nedű, hanem mondatok sorozata tört elő. Megtudtuk, hogy az úr a Wekerlei Társaskör Egyesület alapító tagja és feladatuk többek között a telep történelmének kutatása. Olyan kis helytörténeti előadást tár elénk, hogy szemünk-szánk eláll. Kiderül többek között, hogy a telep alapítója és névadója Wekerle Sándor egykori miniszterelnök és pénzügyminiszter volt, aki a városba áramló és az állami vállalatoknál dolgozó munkásoknak akart olcsó lakhatási lehetőséget biztosítani. (Lehet, hogy praktikusabb, mintha stadionokat épített volna – tűnődöm, de csak úgy magamban.) Ezért is kertvárosi jellegű a telep, hogy a vidékről beköltöző embereknek kisebb trauma legyen a váltás. Idővel aztán a munkástelepből fokozatosan a kispolgárság lakóhelyévé vált. A telep kialakításakor fő cél volt a közösségteremtés, azért ilyen sugaras a szerkezete. A központban főleg tisztviselők laktak. Már első perctől kezdve, rengeteg fát ültettek és sok volt a zöldterület, amit mi is láttunk eddigi sétánk során. A lakókat is támogatták a fásításban, ehhez sok segítséget kaptak a telep gondnokságától. Ezek, csak a nagyjából megjegyzett, főbb momentumok, melyeket az úriember ránk zúdított. Természetesen, nem bántuk, hogy ezt az igazi lokálpatriótát az utunkba sodorta a véletlen! Szinte kedvünk támadt ide költözni! Idővel aztán elbúcsúzunk az úrtól és megyünk tovább. Újabb nevezetesség következik, ami csak számunkra nevezetesség, ugyanis Zoli fiamék háza előtt megyünk el, aki az első feleségemmel, az anyjával, itt él. A “lurkó” (21 éves felnőtt), most az iskolapadot koptatja, így nem találkozhatunk. Szemügyre vesszük a házat, aztán elindulunk a multi geoláda utolsó pontja felé, mely a leírás szerint, egy hangulatos kis kereszteződésben található. Valóban nem mindennapi, ahogy az öt kis utca összefut, szinte ugyanazon szög alatt. A tér közepén állva, csinálok mind az öt utcácskáról egy-egy fényképet, de nem adják vissza a hangulatot, csak némileg a panorámakép. Ezt térben kell látni!
Miután meglett az utolsó jelszórészlet is, belogolok és indulunk következő célpontunk, egy modernebb lakótelep felé. Stílszerűen a telep szélén húzódó, Határ úton hagyjuk el a Wekerlét, hogy aztán a két lakótelepet elválasztó kis erdőn át a jelenkorba csöppenjünk.
Kis idő múlva már a József Attila-lakótelepen járunk. Elődje a Mária Valéria-telep, szintén akkortájt keletkezett, amikor a Wekerle. Azonban itt, a gondosan megtervezett és kivitelezett házak és parkok helyett barakkokat húztak fel, melybe a városi szegénység költözött. Így inkább nyomortelepnek, mint lakótelepnek lehetett nevezni. A háború után aztán a magára találó Főváros, ismét munkástömegeket vonzott, akiknek a lakhatását biztosítani kellett. Az ötvenes évek végén kezdték kialakítani az először négyemeletes téglaházakból álló lakótelepet, aztán jött, a Szovjetunióból megvásárolt licensz alapján épült, házgyári panel-tízemeletesek sora. A neve is megváltozott József Attila-lakótelepre. Mivel a Dési Huber utcában járunk, ismét fel kell idéznem egy családi emléket. Ugyanis ebben az utcában lakott haláláig Anyukám nővére, akit gyerekként nagyon szerettem. Egyszer, olyan 6-7 éves koromban jártam is nála, de természetesen, már nem nagyon emlékszem a helyre. A házszámban sem vagyok biztos, ezért csak távolról vetek egy pillantást a négyemeletesekre. Figyelmünket inkább a két tízemeletes között elrejtett újabb multiláda első pontjára fordítjuk. Ismét a női megérzés győzött. Míg én bolyongok kicsit a házak között, hogy a GPS pontos pozíciót fogjon, Ő már le is hajolt a ládáért.
Gyorsan kihúzódunk az útra, hogy kibontsuk a ládikát, mert csak kb. 100 ablakból lehet idelátni. Bátor rejtés! A házbeliek már lehet, hogy megszokták a keresgélést, mert senki sem figyel ránk. Igaz, hétköznap lévén, a többség nyilván a munkahelyén vagy az iskolában van. Felírjuk a jelszórészletet, aztán ismét Vé következik, hogy visszacsempéssze a ládikát. A lakótelep újabb részéről elindulunk a régebbi felé. Először kimegyünk az Ifjúmunkás útra, mely a legrövidebbnek ígérkezik, de aztán visszafordulunk. Miért, ne néznénk meg a lakótelepet! Ahogy korábban hallottuk, egészen emberléptékűvé sikerült varázsolni. Valóban barátságosabb, mint a szolnoki Széchenyi-városrész, ahol 20 évig laktam. A tízemeletesek glédáját parkok, óvodák, iskolák szakítják meg. Van itt orvosi rendelő, gyógyszertár és boltok sora, minden ami az élethez kell. A magas házakat fokozatosan kisebbek, négyemeletesek váltják fel. Ezek ölelésében kis virágos kertek találhatók, amik ugyan most téli álmot alszanak, de nyáron szépek lehetnek. Mindenütt rózsatövek és virágágyások látszanak. Egy ilyen kis kertes részben található a multi második pontja is.
Huncut rejtés, ezért nem árulok el róla semmit. Talán már gyakorlottabbak vagyunk, mert gyorsan kiszúrjuk a rejteket. Mikor elővesszük a ládaként szolgáló befőttesüveget, néhány ablakból mosoly nyugtázza ténykedésünk. Úgy látszik a SZEM mozgalom tagjai, itt is aktívak! Most is a rejtektől távolabb, egy padon logolok, aztán visszakerül az üveg a helyére. Ez a láda is kipipálva. Most már jöhet az Ifjúmunkás utca, hogy azután az Üllői utat elérve, a KÖ-KI felé irányítsuk lépteinket. Elmegyünk a Száva kocsiszín mellett. Én, közlekedésmérnök énemnek engedelmeskedve, folyamatosan leskelődök befelé a kerítésen, már ahol ez lehetséges. Közben, majdnem hasra esek, jó lesz az utat is figyelni! Az Europark előtti csomópontban kissé tanácstalanul nézelődünk, hogy merre is, de aztán Vé-nek mentő gondolata támad. Mivel a hideg már erősen hat a hólyagunkra, menjünk be a bevásárlóközpontba és keressünk egy WC-t! Támogatom a javaslatot. Az épület olyan jól árnyékolja a GPS vételt, hogy a tracken úgy tűnik, mintha az épület előtt ácsorognánk. Megkönnyebbülve és némileg felmelegedve vágunk neki az út hátra lévő részének. Érdekes volt a mai nap is! Jó volt így egymás után látni ezt a két, különböző korból származó, ugyanazon célból épült lakótelepet! Mi valahogy, inkább a régit választanánk, még ha az ottani lakások állapota már esetleg nem is olyan jó, mint az újabb építésűben találhatóké. Bár a lokálpatrióta “ismerősünk” szerint, komoly tervek vannak a wekerlei épületek felújítására olyképpen, hogy azok jellege ne változzon és megmaradjon a jelenlegi városkép. Az emberléptékű és központú környezet viszi a pálmát!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: KÖKI vá. – jelöletlen út – GCWeke_1 – jelöletlen út – GCWeke_2 – jelöletlen út – GCWeke_3 – jelöletlen út – GCNTLT_1 – jelöletlen út – GCNTLT_2 – jelöletlen út – KÖKI vá.
Megtett távolság: kb. 11 km.
Szintkülönbség: 296 m.
Átlagsebesség: 3,0 km/h (mozgásban 4,1 km/h.)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Katulyakutató 