2015_21-23_208-210 GCSzfv, GCAQUA és GCproh
2015.02.27 Péntek
Egész hétre pocsék, esős időt jelzett a meteorológia. Ma reggel, felkelés után még ránéztem az aktuális időjárási helyzetre és látom, hogy Székesfehérvár környékére már nem jósolnak esőt. Így egy hirtelen ötlettől vezérelve, felkerekedünk, hogy meglátogassuk ezt a régóta bakancslistán lévő várost.
Az élet valahogy úgy hozta, hogy még csak átutazóban jártunk Székesfehérváron, a várost nem sikerült megnéznünk. Ma pótolhatjuk ezt a hiányosságot, amihez jó keretet ad a “Székesfehérvári séta” geoláda, ami multi lévén, végigvezet a történelmi belvároson. Ha még lesz időnk, megnézünk két, hagyományos ládával bemutatott helyi nevezetességet is. A multiláda ismét az unikumok közé tartozik a ládák sorában, mert az állomásokon leolvasott jelszavak egy keresztrejtvénybe illesztve adják meg azt a jelszót, amivel aztán a megtalálást igazolni lehet. Most azonban, befejezem az ismertetőt, mert Vé már fázósan toporog, ideje indulni!
Mondanom sem kell, hogy a vasútállomástól fogjuk meghódítani a várost. Az 50-60-as években épült házak között haladunk a városközpont felé. Ezek a házak olyanok, mint bárhol az országban, az ebben az időszakban épült házak. Meg sem állunk a Várfal-parkig. Elmegyünk a Püspök-kút mellett és a vár egy hajdani kapujának emléket állító tábláról leolvassuk az első jelszót. Kicsit nézelődünk és próbáljuk a táblán található rajz alapján elképzelni az erősséget, de ez nem olyan egyszerű. A várból mára tulajdonképpen csak egy fal maradt, az pedig szervesen beépült a városba. Csak az emléktáblák és az egykori fal maradványa próbálják bemutatni a hajdani létesítményt. A fal aljában is különféle vendéglátóegységek, bank, patika és még ki tudja, milyen üzlethelyiségek nyíltak, így ha nem tudnánk, hogy ez a vár fala volt, biztosan nem jönnénk rá magunktól.
Megyünk is tovább, hogy a Koronás-kutat elhagyva, megérkezzünk sétánk második állomásához, a Szent István Székesegyházhoz. Az előtte álló emléktábláról leolvassuk a megfelelő nevet és a második pontot is kipipálhatjuk. Kicsit sétálgatunk előtte, keresem a legjobb perspektívát, hogy lefotózzam a templomot. Közben megtekintjük az egykori királyi vár egyik kapuját is, amit szépen helyreállítottak.
Megkerüljük a Városháza tömbjét, majd egy kis sikátoron át eljutunk az Órajátékhoz. Sajnos a deles harangjátékot pont lekéstük, csak messziről jutott el hozzánk a hangja. Az óraszerkezet megcsodálása és a jelszó begyűjtése után visszafelé indulunk.
Rövidesen Mujkót, Mátyás király udvari bolondját látjuk a magasban, egy kötélen egyensúlyozva, miközben tréfásan megfenyeget bennünket. Pedig mi igazán jók voltunk, szorgalmasan gyűjtögetjük a jelszavakat a rejtvény megfejtéséhez. Itt is megvan a jelszó, indulunk tovább.
Menetben alaposabban megnézzük az Országalmát, a legtipikusabb székesfehérvári gyümölcsöt. Elhaladunk a Fekete Sas Patikamúzeum előtt, melynek díszes portálját nem lehet, nem észrevenni. A Mátyás király emlékműnél ismét jelszót keresünk.
Közben nagyon megtetszik a Fő utca díszburkolatába épített LED-es vezetősáv, mely ívesen kígyózik a lábunk alatt. A Vörösmarty Színház előtt megyünk el. Hívogatók a plakátok, de kissé messze lenne ide látogatni egy színházi előadás kedvéért. Majd egyszer itt alszunk és akkor megnézünk egy darabot – mondjuk, de mindketten tudjuk, hogy ennek igen csekély az esélye. Azért, soha ne mond, hogy soha! – mondjuk szinte egyszerre Vé-vel, közös életünk jelmondatát. Lassan a sétáló utca végére érünk. Már jól hallatszik az út végén zajló forgalom. Nagyon hangulatos területen mentünk végig, és ami igazán tetszett, hogy lépten-nyomon szobrokba, emlékművekbe botlottunk a szépen felújított, régi házak között.
Átkelünk a Mátyás király körúton, hogy a szemben lévő parkban a “csillagok útjára”, akarom mondani a Csillaghajóra lépve, megkeressük azt a bolygót, mely kétszer is szerepel az emlékművön. Egy hajó úszik a talapzatán található csillagtérképen, vagy ha tetszik, az ég tengerén. Érdekes emlékmű, melyet a Millennium emlékére állítottak.
A “hajókázás” után, kissé zajosabb útvonalon haladunk a Csitáry-kút felé. Odaérve, kiderül, hogy ez tulajdonképpen egy artézi kút, mely a hideg idő ellenére szép forgalmat bonyolít. A környéken lakó nyugdíjasok egymást váltják a kifolyó előtt. Mint azt egy emléktábláról megtudjuk a kút névadója Csitáry Emil, a város egykori polgármestere, aki jelentősen rajta hagyta keze nyomát a városon. Működésének köszönhető, hogy Fehérvár modern várossá lett. A jelszót itt is begyűjtjük.
Megyünk tovább, de már nagyon éhesek vagyunk, hiszen elmúlt dél. Egy gyorsétkezdében eszünk egy közepesnek minősíthető ebédet, de a melege jól esett. Feltöltődve folytatjuk utunkat, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakiskolához, hogy az itt található Diákhősök emlékművénél is begyűjtsük a jelszót. Az iskola falán örömmel látom a vadász és író, Széchenyi Zsigmond emléktábláját, akinek nemrég olvastam egyik könyvét. Azt nem is tudtam, hogy itt tanult.
A multiból már csak egy pont maradt, melyet a Vörösmarty Mihály Megyei Könyvtár szocreál homlokzatáról találunk ki. Az előtte lévő téren letelepszünk egy padra és kisakkozzuk, melyik jelszót hová is kell írni. Az eredményként kapott szóval sikeresen logolunk. Már, nem jöttünk hiába!
Szerencsére, bőven maradt még időnk. Székesfehérvárról jó a közlekedés haza, ezért a másik két geoláda felkeresése mellett döntünk. Elindulunk az Aquamobil felé, de közben még útba ejtjük Kati néni, a fertályos asszony szobrát. Nagyon élethű szobor, remekül beleillik a manapság divatos, utcai életképet ábrázoló szobrok sorába. Az egykoron, itt a piacon áruló asszonyoknak állít emléket. A fertály pedig a négyrészre vágott liba, vagy kacsasült egy darabját jelenti. Az orra meg azért olyan fényes, mert a helyi legenda azt tartja, hogy megfogása, szerencsét hoz. Vé alaposan meg is simogatja, hátha könnyebben találna munkát, mert szegénykém január óta munkanélküli. Volt munkaadója csúnyán elbánt vele. Úgyhogy, ránk férne a szerencse! Egyébként, nagyjából egytermetűek Kati néni és Vé, aki még a cipőméretét is összeméri a fertályos asszonyéval. Valószínűleg Kati nénié a tartósabb, hiszen bronzból készült. Miután kellőképpen megtörölgettük Kati néni orrát, megyünk tovább.
Elmegyünk az Autóbusz-állomás mellett. Jól meg kell jegyezni, merre is találjuk, mert sok környékbeli településre, innen utazhatunk tovább. A házak között gyorsan elérjük a kis tavat, melynek közepén ott áll a rejtélyes szerkezet, az Aquamobil. A bevezető híd, sajnos le van zárva. Mint az a ládaoldalról kiderül, ez a szerkezet, az 1998-ban az óceánokról szóló, Portugáliában rendezett világkiállításra készült.
Tulajdonképpen egy vízemelő szerkezet, melyet a szerkezetben lévő ferde kereket taposva lehet működésbe hozni. A vízemelő által magasba emelt, vízzel teli vödrökből aztán a víz egy malomkerékre ömlik, mely mozgásba jön és egy pecsétet üt a látogatók papírosára. Szívesen kipróbáltam volna, de jelenleg csak megtekinteni lehet. Állítólag régebben, sátoros ünnepeken, megnyitották a nagyérdemű előtt és ki lehetett próbálni. A szerkezet környezete azonban nem méltó a különlegességhez. A környező bokrok ontották magukból az aquaelet (gyengébbek kedvéért vizelet) szagot. Valószínűleg a hajléktalanok használják ilyen célra, ahogy az összes zöldfelületet az országban. A virtuális jelszó megtalálása után, gyorsan tovább is állunk. Hosszabb séta következik, egyre közeledve a vasútállomáshoz.
Nemsokára a Prohászka-emléktemplom előtt állunk, melyet jövetben is érintettünk és amelynek kupoláját a vonatból már többször is megcsodáltuk. Az épület előtt áll Prohászka Ottokár szobra, aki több, mint 20 évig a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke és a XX. század eleji katolikus megújhodás programadója és vezéralakja volt.
A geoláda a szobor hátterében található, de kissé visszarettenünk, ahogy oda tekintünk. A terület ugyanis egyfajta hajléktalan szállóként üzemel. Szerencsére a ládához a szemét érintése nélkül is hozzáférünk, de legalább bokáig állunk benne. Csak remélni tudjuk, hogy semmilyen állatkát nem viszünk magunkkal. Logoló helyet keresve, szétnézünk és látjuk, hogy egy közeli padon is éppen egy hajléktalan öltözködik át, a valószínűleg adományként kapott ruhába. Nadrágját bokáig tolta, nem zavartatja magát. Más gardróbjába nem illik bemenni, így aztán csak úgy állva tesszük meg bejegyzésünket a logbookba. A környezeten látszik egyébként, hogy a fenntartó sok gondot fordít a környezetre, már csak a homelessekkel kellene megértetni, hogy ezt a szép környezetet ne csúfítsák el a hulladékukkal és rongyaikkal. Innen is elég gyorsan elhúzunk. A nap elején megtapasztalt pozitív élményeket, meglehetősen ellenpontozta a két utóbbi láda környezete. Menetben vetünk még egy pillantást a templom bejáratára, de az zárva van, így nem tudjuk megtekinteni belülről, pedig valószínűleg látványos lehet, mint a katolikus templomok általában. Innen már csak pár perc séta a vasútállomás és a kör bezárult. A vonat is rövidesen indul. Összességében kellemes napot töltöttünk itt el, szívesen visszatérünk a városba, hiszen sok geoláda vár még megtalálásra.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Székesfehérvár vá. – jelöletlen út – GCSzfv_1 – jelöletlen út GCSzfv_2 – jelöletlen út – GCSzfv_3 – jelöletlen út – GCSzfv_4 – jelöletlen út – GCSzfv_5 – jelöletlen út – GCSzfv_6 – jelöletlen út – GCSzfv_7 – jelöletlen út – GCSzfv_8 – jelöletlen út – GCSzfv_9 – jelöletlen út – GCAQUA – jelöletlen út – GCproh – jelöletlen út – Székesfehérvár vá.
Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 223 m.
Átlagsebesség: 2,6 km/h (mozgásban 4,1 km/h.)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Katulyakutató 