2015_24-25_211-212 GCStths és GCtttf
2015.02.28 Szombat

Ma ismét Tatára látogatunk. Miután a frekventált területeket bejártuk, most Irány a természet! Két, a Tatát délről szegélyező erdőben lévő ládát szándékozunk megkeresni.

---

Tóvároskert vasúti megállóhelyen szállunk le a vonatról. A város felé vesszük az irányt, majd az első mellékutcába befordulva, a vasúttal majdnem párhuzamosan haladunk az utca végéig. Itt egy jobb forduló után, rövidesen keresztezzük a Vértesszőlősi utat és máris a fák közé értünk. Errefelé található a város kempingje, mely a február végi időszaknak köszönhetően, csendes. Ugyancsak zárva van az utca során végighúzódó büfésor is. Mennyiségükből ítélve, szezonban mozgalmas lehet itt az élet! Az utca végén elérjük a korábbi látogatásainkból már jól ismert Öreg-tavat. A tanösvény széles útján haladunk a Tófaroknak nevezett rész mentén.

Időnként felbukkan a tanösvény egy-egy állomásának táblája és egy-egy szabadtéri tornaszer is. Láthatólag az út nem csak a szellemnek kínál táplálékot az információs táblákon keresztül, hanem a test rekreációját is szolgálja. Fel is tűnik egy-egy futó, aki nagy lihegéssel rohan el mellettünk, pedig nem is kergeti senki. Akkor meg, minek rohanni? Bár ez csak az én filozófiám, amit a 100+ kilóm segített kialakítani, de egykor még a filozófiai iskolákban tanítani fogják! (Szerintem.) A filozofálgatásnak az vet véget, hogy az Által-ér hídjához érünk.

Rövid találgatásba bocsátkozunk, hogy melyik partja lehet az északi, nekünk ugyanis, azon kellene elindulnunk a “Tatai halszag” nevű láda felé. Az ősi szabály, miszerint “keresd a mohás oldalát” sem segít, mert a vízfolyás mindkét partja mohás. Vagy ez csak a fákra igaz?

Végül a térkép segít eldönteni a százforintos kérdést. Elindulunk a szépen letaposott parton. Látszik, hogy a szorgalmas Ho-Hó lábak gyakran járnak errefelé. Szerencsére most tilalmi időszak van, legalábbis úgy rémlik. A horgászat nálam ott befejeződött, mikor sráckoromban, a barátom általam összeszerelt botjának spiccét egy elegáns suhintással bevágtam a nádas mélyébe. Azóta is keresi. Tehát örvendünk, hogy senki sem fogja megzavarni az egyébként csodás nyugalmat árasztó környezetet. Teljes a szélcsend, ami ritka ebben az évszakban. A víz tükörsima. Ámulunk és bámulunk ekkora nyugalom láttán. Máris beleszerettünk a helybe. Egyébként nagyon dicséretesnek találom, hogy kb. 50 méterenként hordók vannak a part menti ösvény mellett elhelyezve, amiben gyűlhet a szemét. Sajnos, más helyen gyakran láttuk, hogy a T. horgásztársadalom disznóólat hagy maga után. Remélhetőleg a hordók itt sem azért üresek, mert pecásaink nem tudnák használni azokat, hanem mert meg van szervezve az ürítésük. Elvétve akad csak egy-két szemétdarab a hordókban, egyébként kulturált a környezet.

Míg a ládához érünk, hadd meséljek kicsit róla. Tehát az I. (így római egyessel) Geocaching Fesztivál és Verseny emlékére került ide ez a láda. A versenyen ugyanis, itt volt a versenyzők kedvenc pontja, mert megközelíthetősége bizonyos kihívások elé állította a csapatot.

Most, lágyszárú növényzet (csalán) és szúnyog híján könnyű dolgunk van. A GPS által mutatott helyen be is fordulunk a láda rejteke felé. Azt már otthon láttuk, hogy a láda “betegre” van állítva, ami azt jelenti, hogy nem kereshető, mert nagy valószínűséggel eltűnt. Teszünk némi kísérletet mi is a felkutatására, de nem járunk szerencsével. Bizonyosan valami pecás talált rá és nevezte ki kukacai lakhelyének a geoládát. Mi azonban készültünk! Ugyanis hoztunk pótládát. Felhívom magpet-et, a láda rejtőjét és felajánlom, hogy szívesen pótoljuk az eltűnt ládát. Örömmel kap az ajánlatunkon. Arra kér, hogy keressünk valami jobb helyet és majd küldjük el az új koordinátákat neki, hogy kijavíthassa a ládaoldalon. Valóban az a hely, ahova a koordináták mutatnak, már nem nagyon alkalmas a rejtésre. Az egykori rejtekre nem utal semmi, valószínűleg elkorhadt és ezért került a láda napvilágra. Alaposan szétnézünk a területen és szemünkbe ötlik egy hatalmas, kidőlt fa, aminek az alsó felébe láncfűrésszel egy nyílást vágott valaki. Valószínűleg egy horgászösvény vezet itt, ahhoz vágták ki a nyílást. Ennek oldalában van egy remek kis odú a fatörzsben, amibe pont belefér a magunkkal hozott doboz. Bemérem a koordinátákat, közben feliratozom a dobozt és megírom a logbookot. Magpettől megkaptuk a jelszót, ezt is beleírom. Álcázásul fakérget és mohát használunk.

• 

• 

Olyan jól sikerül a dolog, hogy mikor elkódorgok a láda mellől, már alig találom meg én is, hogy hova rejtettük.

• 

• 

A jól végzett munka hatására megmozdul bennünk valami. Nem, nem a reggeli, kedves olvasónk, az már régen átadta helyét a hasunkban lévő űrnek, inkább kesser szívnek/vérnek nevezném. Szóval az az érzés, hogy REJTENI KELLENE! Idáig csak kerestük a ládákat. A rejtéshez szükséges 50 megtalálásos limitet rég túlléptük, már 200 felett járunk, de eddig valahogy nem gondoltunk arra, hogy mi is rejthetnénk. Most azonban történt VALAMI! Tulajdonképpen elrejtettünk egy ládát! Nem csak pótoltuk és javítottuk másvalaki rejtését, hanem rejtettünk! Mi kerestünk rejtekhelyet, bemértük azt, kitaláltuk és megvalósítottuk az álcázást is. Csak a ládaoldal gondozása marad másra. Vé-vel egyetértünk abban, hogy eljött az ideje, hogy mi is rejtővé váljunk! Ehhez majd találnunk kell egy jó kis rejtésre érdemes helyet, nem kell sietnünk. Gagyi rejtésből és helyből van elég, valami érdemlegeset lenne jó alkotni! Ebben maradunk. Végül megkeressük a rejtésünket, hogy most már megtalálóként belogoljuk. Megtesszük a bejegyzésünket a szűz logbookba, majd a távozás hímes, akarom mondani füves és gazos mezejére lépünk. Kiérve az Által-ér partjára, valami jellegzetes pontot keresünk, amit támpontként megadhatnánk. Csak egy félbevágott hordó van a bevezető ösvény mellett (máshol mindenhol egész), de ez változhat. Lehet, hogy a horgász szezon kezdetén újra cserélik. Végül mérek egy GPS koordinátát. Ezt majd megadjuk segédpontnak, “Itt menj be!” elnevezéssel. Még sokáig nézelődünk a vízparton. Szépek a keresztbe dőlt fák, melyek kis hidakat vagy éppen feljárót alkotnak. Az egyik fáról nagy, lomha madár emelkedik a levegőbe, nem ismerem fel sajnos. A terület szépségére nem találunk szavakat. Csak fényképezünk és fényképezünk. Azonban a képek valószínűleg nem fogják tudni visszaadni ezt a szépséget, ezért isszuk a látványt a szemeinkkel.

Igen, ez már tényleg szerelem! Mindketten beleszerettünk ebbe a helybe és azt hiszem a ládarejtés sem lesz már közömbös a szívünknek. Kiérünk a tanösvényhez és hídhoz, ahol balra fordulva megyünk következő célunk, a Szent Tamás-forrás felé. Egész úton valahogyan azt érezzük, hogy ez a hely valami nagyon pozitív kisugárzással áraszt el bennünket. Eddig is nagyon tetszett Tata, de amit ez a kis kultúrerdő nyújt, azt kevés helyen éreztük idáig. Teljes a harmónia lelkünk rezgéseivel. Lassanként azonban csökken a varázs. Ismét házak közé érünk. Nem sűrűn beépített terület, egy szálloda van a közelben, de a gépkocsik által is járt út magán viseli a civilizáció nyomait. Majd ismét egy, az erdő belsejébe vezető útra fordulunk, ahol egy elágazás után egy kis tó kerül elénk. Elég benőtt és most télen is valamiféle nyálkás réteg van a tetején.

• 

Nem valami barátságos hely. különösen az Által-ér partja után. A szélén egy rozsdás csőből valami sárgás, bűzös folyadék csordogál. Ez a Szent Tamás-forrás.

Hát… Némi kárpótlást kapunk, mert hirtelenjében két geoládát is találunk. Egyet a leírás szerinti helyen, ez a régebbi és egyet a megadott koordinátákon. Ahogy a logokból kiderül, nemrégiben valaki pótolta az elveszettnek hitt ládát, pedig csak alaposan körül kellett volna nézni. Elvinni nem akarjuk a feleslegessé vált régi csészét, az relikvia a rejtőnek. Majd a ládaoldalon jelzem a tényt, hogy megvan mindkét láda. Sokat nem is időzünk itt, nem úgy, mint azt az Által-ér partján tettük. Gyorsan logolunk, visszarejtjük a ládát és megyünk is tovább. A közelben húzódó M1-es autópálya tolakodóan hangos zaja is sietteti távozásunkat. A többi tatai helyszínnel ellentétben ez a hely kellemetlen emlékeket hagyott. Úgy döntünk, hogy az Öreg-tó másik partján térünk vissza a központba. A tó vize le van eresztve a téli szintre. A szabadstrandnál egész be lehet gyalogolni a mederbe, ezt nem is hagyjuk ki. Távolban a vár sejlik fel a párából.

• 

• 

Odább a vadludak ülnek a vízen. Tábla is figyelmeztet, hogy ne zavarjuk őket, így is teszünk. Megyünk tovább a parton. Elmegyünk a Lovas szikla mellett és nosztalgiázunk kicsit.

 

Ismét megcsodáljuk az öreg platánokat, melyek kedvelt fáink közé tartoznak. A vár is közelebb került. Aztán keresztül megyünk rajta. Most nagyon csendes, nem úgy, mint amikor legutóbb itt jártunk. Szerencsére szokott helyünk, az Albatrosz nyitva van. Beülünk megebédelni. Jól is esik már megmelegedni kissé. Ebéd után, kis séta következik. Irány a tatai vasútállomás, mert innen több vonat megy, mint Tóvároskertről, hiszen a gyorsvonatok is megállnak. Ez az út már különösebb események nélkül telik el. Aztán jön a vonatunk és hazaringatózunk vele.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Tóvároskert vm. – S – jelöletlen út – Skagyló – Zöld fenyő – jelöletlen út – GCtths – jelöletlen út – Zöld Fenyő – jelöletlen út – – GCtttf – – Zöld fenyő – jelöletlen út – Tata vá.

• 

• 

Megtett távolság: kb. 11 km.
Szintkülönbség: 215 m.
Átlagsebesség: 2,7 km/h (mozgásban 4,1 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: 2016. júliusában a láda rejtője, magpet lemondott ládáiról, mert nem volt már ideje geoládázni. Mivel a fentebb leírtak alapján kicsit magunkénak is éreztük ezt a ládát, az adoptálása mellett döntöttünk. Azt, hogy a láda helyét jól választottuk ki, mi sem bizonyítja jobban, hogy 2018. november végéig bírta, a korábban pár havonta eltűnt láda. Sőt, pótlása után még újabb két év után kellett csak új helyre telepíteni, mert a rejteke szétkorhadt. Egy újabb kidőlt fában várja most a látogatókat, pár méterrel arrébb.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!