Kisvasút, szakadék végül kápolna – Kisvasút emlékhely Szárligeten, Mária szakadék és Körtvélyesi kápolna

2015_25-27_213-215 GCslkv, GCmari és GCKOPU
2015.03.07 Szombat

Nem egy thrillerre utal a cím, de mai túránk helyszíneit ezzel a három szóval lehet jellemezni. A Gerecsébe, Szárliget környékére látogatunk el. Szerencsés nap ez a mai, hiszen ismét hárman vágunk neki az útnak!


Szárliget a Nyugati-Gerecsében található, a Vértes- és a Gerecse-hegységek határvonalán. Ebből adódóan, valamint a jó közösségi közlekedési kapcsolatai miatt, kedvelt túrakezdő- és végpont. Mára, a település vasútállomásáról indulva és oda érkezve terveztünk be egy kört, a vértesi oldalon. Indulás után, még csak bele sem jövünk a gyaloglásba, máris a település központjában található geoládánál vagyunk. Ez az emlékhely két egykori kisvasúti vonal mementójául lett állítva 2012-ben. A két vonal a Szár vasútállomás – Szálláskút és a Szár vasútállomás – Tornyópuszta vonalak. Mindkettő 1918 és 1945 között működött, kizárólagosan gazdasági vasút jelleggel. Eredetileg lóvontatású üzemmel kezdtek, majd következett a gőzös, végül a dízel vontatás kora. A szállított áru jelentős része tej, fa és homok volt. A vasútüzemnek a háború vetett véget. Annyira megrongálódtak a vonalak, hogy helyreállításuk nem lett volna gazdaságos. A nyomvonal egy részén napjainkban kerékpárút húzódik. Az Önkormányzat épülete előtt egy rönkszállító kocsi és egy csille van kiállítva, némi pályaanyag társaságában. Csak még élő, korabeli lovat nem sikerült találni a járművek mellé/elé.

Ennyit a történelemről! A geoláda az egyik vasúti kocsi aljára van mágnessel feltapasztva. Ez feladja kicsit a leckét, hogyan is kellene megszerezni feltűnés nélkül egy bolt előtt álló helyen. Általában Vé az ügyes az ilyen álcázott keresésekben. Őt az Isten is titkos ügynöknek teremtette. Most azonban a mi időnk jött el Zolival. Vasút rajongókként nagy igyekezettel vesszük alapos tanulmányozás alá a kiállított járműveket. Miközben röpködnek a szakkifejezések a járókelők megtévesztésére, feltűnés nélkül kutatjuk fel, hogy hol is keressük a pezsgőtablettás dobozkát. Én a kéziféket tekerem, míg Zoli, mintha csak a rudazat működését nézné, alányúl a kocsinak és hopp, már a kezében is van a geoláda. Azért ez a hopp, inkább hoooop volt, mert igen erős mágnest alkalmazott a ládagazda, alig akart elválni a kocsi alvázától. A közeli pihenőhelyen aztán logolunk, majd Zoli visszacsempészi a dobozt.

Már a kutya sem figyel ránk. Kihasználva a pihenő adta lehetőséget, eszünk-iszunk, aztán nekivágunk az útnak. Következő célpontunk a Mária-szakadék.

Ide a jelzés vezet. A település szélén viszont kerül egy nagyot. Mi inkább rövidítünk és a sportpálya előtt megyünk el. Aztán egy rozoga kis hídon átkelünk egy ismeretlen nevű vízfolyás felett (talán a Csákányos-patak). Mezőgazdasági földúton baktatunk egyre fölfelé, mert szép kis domb magasodik előttünk. Aztán bejutunk egy erdősávba. Ez már kicsit érdekesebb, mert a duzzadt rügyek egy halvány zöld árnyalatot adnak a környezetnek. Igen, úgy néz ki, hogy idén is lesz tavasz! Már múlt héten, Tatán is, igencsak hangosan daloltak a madarak. Területjelző énekük e héten még erősebb.

Jön némi kellemetlenség, mert kereszteznünk kell az 1-es utat. Percekig várunk, hogy legyen egy lyuk a gépkocsi folyamban, aztán az egykori Birka csárda előtt, futva átkelünk az úton. Balról egy átláthatatlan bokorsorral körülzárt telek van, a kerítés mögött tekintélyes méretű kaukázusi juhászkutyák mutogatják fogsorukat. Kívülről is félelmetesek, de belülről semmiképpen nem szeretném megtapasztalni mekkora a harapásuk ereje. Videokamerák mindenhol. Aztán a kapuhoz érve kiderül, hogy egy osztrák úriemberé a telek. Azt hiszem, nyugodtan alhat, ekkora biztosítás mellett! Kiérve a településről, ismét emelkedni kezd az út. Egy romos tanya mellett megyünk el. Felülről jól lehet látni, hogy mennyire lepusztult és elhanyagolt. Ha nem lennének állatok, akár szeméttelepnek is nézhetnénk.

A jelzés ismét elkanyarodik, míg mi egy jelöletlen makadám úton ballagunk. A következő “saroknál” aztán visszatér a és csatlakozik mellé egy lila templom szimbólumot () ábrázoló jelzés. A továbbiakban ezt követjük.

Egy kanyar után beszűkül a tér. Tábla jelzi, hogy a Mária-szakadékhoz értünk. A Csákányos-patak mentén haladunk egyre keskenyebb úton. Látszik, hogy valamikor hatalmas víztömegek zúdulhattak itt le. Hatalmas kőtömbök találhatók a mederben. Jelenleg teljesen száraz a meder. A térkép szerint is csak időszakos vízfolyás ez. Az út itt-ott keresztezi a medret, majd felkapaszkodik fölé.

Balról szikla magasodik az út mentén. Olyan szabályos, mintha emberkéz faragta volna meg őket, de semmilyen utalást nem lelünk rá, hogy itt valaha valami mesterséges objektum állt volna. Persze azért követ fejthettek itt alkalomszerűen, a történelem folyamán. Zoli fel is kapaszkodik, hogy közelebbről szemügyre vegye a sziklákat.

Haladunk felfelé, itt még izgalmasabb az egykori patak medre. A szintkülönbségtől erősen lihegek, ezért a láda közelébe érve Zolit kérem meg annak felkutatására. A csésze ugyanis a meder túloldalán, egy meredek hegyoldalban van. Míg Zoli a meredeken tapos felfelé, mi a közeli fákon dalolgató kismadárra figyelünk fel. A fák oldalán ugrabugrál és gyönyörűen énekel.

Zoli közben eltűnik a fák között. Szerencsére még nincs lombozat, így némileg követni tudjuk, merre jár. Sikeresen rátalál a ládára és jön is vissza.

Kap egy jutalomfalatot , egy szendvics formájában, melyet egy kőre leülve el is fogyaszt. Megdolgozott érte!

Megyünk tovább és gyönyörködünk az alámosott gyökerek szövevényében. Több kidőlt fa is jelzi, hogy időnként még mindig jelentős vízhozama lehet a medernek. Egy fába festett
Mária-képhez érünk. Olvastam, hogy ilyen Mária-fából több is van az országban. Mi most láttuk az elsőt.

A táj kissé szelídebbre vált és közben egy erdei temetőhöz érünk, ahol a környékbeli puszták egykori lakói mellett, hét katona is nyugszik, akik a II. világháborúban maradtak itt. Nézelődés közben hóvirágokra leszünk figyelmesek. Idén most látunk először ebből a kedvelt, az avarból szerényen kikandikáló kis virágból. Ezennel hivatalosan is kijelenthetjük: A Tavasz megérkezett! Sajnos a fotó kicsit elmosódott lett, de mindenképpen itt a helye!

Egészen megvidámodva folytatjuk utunkat egy széles, jól kijárt földúton a Körtvélyespusztán található Körtvélyesi kápolnához. Utunkat irtások és fenyőtelepítések szegélyezik.

A kápolna szerényen húzódik meg néhány magasra nőtt fenyő árnyékában. Bekukucskálunk az ajtóba vágott kereszten át, majd megkeressük a ládát.

Egy kidőlt fa alatt meg is találjuk. Jókedvűek vagyunk, hiszen a mai napra betervezett három geoláda mindegyikét könnyen megtaláltuk és csodás helyeken jártunk. Megnézünk még egy öreg tölgyről lehasadt hatalmas ágat. Több ilyen famatuzsálem is van a környéken. Mint megmerevedett boszorkányok állnak. Rögtön a Mályvádi boszorkányerdőben átélt kalandjaink jutnak eszünkbe, csak szerencsére most nincsenek szúnyogok!

Visszafelé Szárligetre még tartunk egy kis fényképezkedést. Először egy közös, nem szokványos szelfi, majd Vé bőszen fotózza a csapat két “alapító atyját”.

Egy újabb irtásos részen ereszkedünk alá, aztán egy egykori sífelvonó romjai mentén haladunk Szárliget felé, aminek a házai már látszanak a távolban. Hja, azok a régi havas telek! Minden komolyabb lejtőn folyt a sízés és szánkózás. Apámék vállalati kirándulásai során, mi is többször eljutottunk ilyen helyekre szánkózni, míg aztán a Tesóm és alattam, egyszer össze nem tört a szánkó. Hiába, már akkor sem a pehelysúlyú csapatba tartoztunk! Egyébként a sípálya a Csákányospusztai pálya néven vonult be a havas történelembe.

Lassan visszaérünk a Birka Csárdához, ahonnan a már reggel megismert úton jutunk vissza a szárligeti vasútállomásra. Közben megállunk a falu cukrászdájában, hogy elnyaljunk egy névnapi fagyit. Zolinak ugyanis, holnap névnapja van! Ezúton is sok boldog névnapot, kisfiam!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Szárliget vá. – – GCslkv – – jelöletlen út – – Gcmari – – jelöletlen út – Gckopu – jelöletlen út – – Szárliget vá.

Megtett távolság: kb. 11 km.
Szintkülönbség: 496 m.
Átlagsebesség: 2,3 km/h (mozgásban 3,7km/h.)

Sajnos a track elkeveredett valahova, csak az adatai maradtak meg, így most azt nem tudom prezentálni.

Frissítés_1: Kb. másfél évvel a látogatásunk után, 2016 októberében a kisvasúti emlékhelynél egy kessernek izgalmas kalandban volt része. A geoláda visszarejtésekor valaki, ebben a felheccelt, migránsozós világban azt hitte, hogy bombát dugott a kocsi alá és kihívta a rendőrséget. Kiürítették a település központját. Tűzszerészek jöttek, akik bombabiztos felszerelésben elvitték a geoládát. Álljon itt mementónak az egykori log:
“vakond87 2016.10.21 12:04 – Megtaláltam
Hát erre a megtalálásra sokáig fogok emlékezni. Szárligetre vonattal érkeztem, és a vasútállomástól 400 méterre lévő ládát terveztem megkeresni. A vonatról leszállva esett az eső, így elkövettem azt a nagy hibát, hogy eső ellen védekezve, hogy ne legyen vizes a hajam felhajtottam a fekete kabátomon lévő kapucnim, ami később már csuklyaként híresült el. A helyszínre érve a leírás alapján kerestem a rönkszállító alsó fém vázán mágnessel felerősített ládát. Nem volt könnyű, mert én a feketére festett vázon kerestem. Közben amíg kerestem, arra jött egy őszes hajú férfi, én köszöntem Neki, ő visszaköszönt, majd továbbhaladt, és folytattam a ládakeresést. Végül megtaláltam a ládát az alvázon pirosra festett részén a pezsgőtablettás dobozt, ami mágnessel volt felerősítve. Logoltam, majd a ládát visszatéve a talált helyre távoztam a helyszínről. Persze a hírekben elfutást írtak, ami valójában csak séta volt, gondolom így még színesebben hangzott a történet. Még Szárliget környékén sétáltam, majd 13:06-os vonattal továbbutaztam. Délután 16:00 körül hívtak a telefonomon, akkor szembesültem, hogy mi zajlik épp Szárligeten. Köszönöm a rejtést!”

A láda a biztonság kedvéért virtuálisként üzemel azóta is. Akkoriban több újságcikk is foglalkozott az esettel, némileg kiszínezve a történetet. Ezt a tárgyilagos tudósítást találtam az esetről.

Frissítés_2: Az általunk talált lila templom jelzés a későbbiek során átalakult. Ma már ez a jelzés nem nagyon használatos, legalábbis azóta nem találkoztam vele. Helyette a Mária-út jelzést használják. Mára kialakult egész Közép-Európában a zarándokutak hálózata. Ennek lett része az általunk említett szakasz is.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.