2015_28-29_216-217 GCDORO és GCdomr

2015.03.14 Szombat

Az előző túrák során már érzékeltük a tavasz közeledtét és úgy határoztunk, hogy meglátogatjuk a Balaton környékét, hátha az ottani mikroklímának köszönhetően, már előbbre tart a tavaszodás. Tavaly, még januárban is sok virágot találtunk az északi partot járva. Irány, a jó borairól híres Dörgicse!

---

Kézenfekvő, hogy Balatonakali-Dörgicse vasútállomáson szállunk le a vonatról. Az elnevezés kissé megtévesztő, ugyanis inkább Akali, mint Dörgicse. Dörgicséig még bő 4 km-t kell gyalogolni az országúton. A forgalom, szerencsére elenyésző. Csak nagy néha húz el egy-egy autó mellettünk, na és persze a busz. De, mivel mi a gyaloglást preferáljuk, így ezt sem bánjuk. Az út majdnem nyílegyenesen visz át a másik településre. A házak közül kiérve erdők, szántók, cserjések, gyümölcsösök (természetesen szőlők, hiszen a Balaton-felvidéki borok egyik fellegvárában járunk) maradnak el sorban mellettünk. Szinte észrevétlenül telik el az az egy óra, míg Dörgicsére érünk. A táj dimbes-dombos vonulata mindig kínál számunkra újabb látnivalót. A faluba érve, mindjárt az első nagyobb mellékutcán le is fordulunk a főútról jobbra, hogy a településszéli erdő felé vegyük az irányt. Nemsokára a szélső házak mögül kibukkan egy hatalmas füves terület, mely láthatólag a község “rendezvényközpontja” lehet. Padok, szabadtéri színpad és persze a fő “látványelem”, az impozáns méretű templomrom.

Menetben vetünk rá néhány pillantást, de első a geoláda! Így szoktuk csinálni. Először megkeressük a ládát, aztán ráérünk bámészkodni. A láda könnyen megadja magát, egy kidőlt fa alatti résben pihen. Talán még avatatlan szemnek is feltűnő, annyi fadarab és kéregdarab van rá felhalmozva. Nincs benne különösebben érdekes ajándék vagy travel-bug, ezért gyors logolás után visszarejtjük és kilépünk a már említett mezőre.

Most már alaposabban szemügyre vesszük a romot. Mint azt a ládaoldalról megtudjuk XIII. századbeli épület áll előttünk. Vastagok a falai, sokkal vastagabbak, mint a múlt hónapban meglátogatott Rádpusztai templomnak, mely szintén ebből a korból származik.

Persze az épület is jóval nagyobb. Kisebb várnak is beillene és nem kizárt, hogy védelmi célt is szolgált, mert valamikor fal övezte. Nyakunkat tekergetve bámulunk felfelé a meredező falakra. Az egykori szintek nyomai jól látszanak a torony maradékában. Még kivehetők helyenként a román stílusú ablakok. Keresztül-kasul bejárjuk a romot. Hatalmas reflektorokba botlunk. Ezek szerint, éjjel ki is világítható a hely. Milyen klassz lehet itt egy-egy nyári színházi előadás, ebben a természetes díszletben! Szívesen megnéznénk! – mondjuk ki szinte egyszerre. Készülnek a fényképek.

A templom mellett tábla áll, melyről megtudjuk, hogy az Alsódörgicsei templomnál járunk.

Miután kellőképpen eltelt a szemünk a látvánnyal, elindulunk a felsődörgicsei templomrom felé. A tábla szerint van erre egy harmadik templom is, a kisdörgicsei. Úgy látszik a szőlő jól jövedelmezett a környék lakóinak, hogy ennyi templomra futotta egy településen! Utunk egy temető mellett, majd a szántóföld szélén vezet. Ahogy azt már több helyen is tapasztaltuk, a gazdák itt is minden centiméter földet kihasználnak és gondosan beszántották az – amúgy a térképen is szereplő – utat. A barázda szélén bukdácsolunk és igazán nem bánjuk, mikor egy dűlő útra érünk, mely a házak közé vezet. Nem is kell sokat menni és egy másik kis temetővel szemben, ott áll a “mosolygós” templomrom. Arról, hogy miért mosolygós, beszéljen a kép.

A fal törésvonalát téglákkal rakták ki, ami így egy mosolygó arcra emlékeztet. Ez a templomrom két évszázaddal idősebb az előzőnél és kisebb is annál. Itt viszont a láda rejtése cselesebb. Sokan nem is találják ezt a merész rejtést. Ott van szem előtt, de mégis szinte láthatatlan. Én is nézegetek egy darabig, aztán rávillan a tekintetem. Zseniális rejtés! Ugyanis egy elektromos kötődoboz van a pad deszkájának színére festve és mágnessel feltapasztva a pad egyik fém elemére. Első ránézésre fel sem tűnik, másodikra is csak a pad egy elemének gondolná az ember. Ott bukik meg a dolog, hogy nem szimmetrikus így a pad látványa. Ha a másik oldalon is lenne egy ilyen doboz, talán észre sem veszem. Tartalma ennek is szegényes, mondjuk a mérete is szerényebb, de az élmény elsőrangú!

Logolás után kívül-belül körbejárjuk a romot, ami annak kisebb mérete miatt, nem tart olyan sokáig, mint az előző.

Vetünk egy-egy pillantást a környezetre is. A szomszédban áll egy kis kápolna, jelezve, hogy a dörgicsiek napjainkra sem szoktak le a templomépítésről.

A temetőben viszont, végre megpillantunk néhány virágot.

Mégiscsak tavasz van! – állapítjuk meg. Ezt ugyanis, idáig nem éreztük. Reményeinket megcáfolva, borongós, párás, hideg, szinte téli időjárás lett mára. Pedig holnap, március idusa! De mi inkább decemberinek gondolnánk az időt. Ezek a kis virágok utalnak csak a tavasz közeledtére. A templomrom mögött található Levendula-major kapui is zárva vannak, pedig Vé reménykedett, hogy hátha tud valami különlegességet venni.

Mivel az ácsorgásban és nézelődésben fázni kezdünk, a hazaindulás mellett döntünk. Előtte azonban vetünk még egy pillantást a rom szomszédságában álló Regős szoborra, mely valami lehetetlenül rózsaszín kőből készült.

EL is nevezem Regős-Barbie-nak. Egyetértünk abban, hogy ez a szín, sehogy sem illik egy férfiemberhez. De legalább mosolyogtunk egy jót! Azon az úton indulunk visszafelé, amelyen az alsódörgicsi romtól érkeztünk. Elhatároztuk, hogy nem az országúton megyünk vissza, hanem a mellette lévő ligetes legelőn keresztül, melyet a térkép szerint mindenfelé utak hálóznak be nagy számban. Így a szántóföld melletti botorkálást is kihagyjuk. Egy tanya mellett megyünk el, ahonnan egy eb acsarkodik ránk. Szerencsére a kerítésen nincsen lyuk, így nyugodtabban mehetünk tovább. Rövidesen már a kis facsoportok mellett kanyarog az út. Imádjuk ezeket a ligetes területeket. Messze ellátni, mint az Alföldön, de ugyanakkor mégis fák vesznek körül.

Valóban a mindenfelé vezető keréknyomok, kitaposott csapások szelik át a mezőt. Csak győzzön az ember kiigazodni közöttük. Persze a fő csapásirány adott és akkor sem történik baj, ha toronyiránt megyünk. Legfeljebb elbotlunk egy régi vakondtúrásban vagy belelépünk egy ürgelyukba. Aztán egy-két kanyar után egy darabig kis fenyvesben/mellett visz az utunk, majd ismét ligetes erdő. Ez a kétféle erdő váltogatja egymást. Később állandósul a cserjés, ahogyan közeledünk a Balatonhoz. Még egy kis erdő, végül a szőlők, de már Akali határában. Csakhogy el ne felejtsük, hogy a mai nap a templomokról szól, Akaliban is elmegyünk két szomszédos, egy református és egy katolikus templom mellett.

Végül következik a Balaton-part megtekintése, amit Vé semmi pénzért ki nem hagyna. Itt töltjük el a vonatig hátralévő időt. Nézegetjük a tájat, amiből vajmi keveset látunk az erős párásság miatt. Na, de a képzeletünknek semmi sem szabhat gátat!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Balatonakali-Dörgicse vá. – – jelöletlen út – Gcdoro – jelöletlen út – – Gcdomr – – – jelöletlen út – – jelöletlen út – Balatonakali-Dörgicse vá.

Megtett távolság: kb. 10 km.
Szintkülönbség: 448 m.
Átlagsebesség: 2,0 km/h (mozgásban 3,3 km/h.)

Sajnos ez a track is elkeveredett valahova, csak a feljegyzése maradt meg, így most azt nem tudom prezentálni.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!