Vé-t majdnem elvitte a szél – Nagy-szénás

2015_30_218 GCsena

2015.03.21 Szombat

Tavaly ősszel  már megfordultam a Szénások védett területén, amikor Nagykovácsiból az Antal(Antónia)-árkon keresztül leereszkedtem Pilisszentivánra. Akkor nagyon megtetszett ez a táj, így kézenfekvő volt, hogy a jó idő közeledtével ismét ellátogatunk ide, különösen azért, mert Nagykovácsi és környéke Vé-nek is nagy kedvence. Mindenképpen szerettem volna “kiccsaládomnak” is megmutatni, hogy merre jártam, így külön öröm, hogy Vé mellett, Zoli is csatlakozott hozzám.


Most Pilisszentiván Községháza autóbusz megállóban szállunk le a vonatpótló buszról és innen mászunk fel Nagykovácsiba.

Múlt héten inkább téli hangulatú utunk volt Dörgicsére, mára azonban igazi tavaszi időt jósolt a meteorológia. Valóban, a reggeli párásságot gyorsan felszívja a nap. A jelzésen minden különösebb esemény nélkül sétálunk fel az októberi túra során megismert kilátóhelyre.

Csak a fák közül kiérve tűnik fel, hogy milyen tavaszias szél fújdogál! A mászás közbeni kimelegedés okán kinyitott kabátjainkat sietve cipzározzuk újra össze, mert a ragyogó napsütés ellenére, csípős az idő. Viszont a kilátás a múltkorihoz képest pazar! Ugyan a pára még megül a települések fölött (nyilván ez a fűtés miatt inkább szmog), de a távolban remekül látszik az a kőbánya, amit már tavaly is kiszúrtam.

A családnak is tetszik a látvány, nem volt hiába erre kerülni! Megtekintjük a Szénások védett területének térképét és elindulunk a Nagy-Szénás felé.

Útközben mindenfelé virágok dugják ki a fejüket az avar alól. Az erdőben megcsodáljuk a téli viharok nyomait. Megcsavarodva széthasadt fatörzsek és letört ágak mindenfelé. Szerencsére ez utóbbiakat már takarítják az utakról, így azok jól járhatóak láncfűrész segítsége nélkül is. Természetesen az útba eső kilátóhelyeken is elbámészkodunk.

Lassanként elérkezünk az egykori nagyszénási Turistaház vagy az akkori terminológia szerint, Menedékház romjaihoz. Milyen sok hasonló rendeltetésű épület volt egykoron erre! Ebből sem sok maradt, még annyi se, mint a Nagykovácsiban lévőből. A nehezen kiolvasható emléktábláról kisilabizáljuk, hogy a múlt század húszas éveiben építették szorgos munkáskezek, hogy itt nyugodtan oszthassák meg egymással forradalmi eszméiket. Milyen érdekes! Hiszen ma Március 21-e van, amit a mi ifjú korunkban, a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójaként ünnepeltettek velünk. Zolinak tartunk egy kiselőadást akkori “élményeinkből”, mint a pl. az esti fáklyás felvonulások. Közben jár a szemünk is. Nem is lehetne meg ez a hely az egykori, szocreál stílusban ábrázolt építők nélkül.Érdekes, ez az emlékmű nem lett az enyészeté, mint a turistaház! Persze Zoli nem lenne Zoli, ha fel nem mászna az emlékműre. Úgy látszik az a perspektíva jobban tetszik neki. A kilátás legalábbis jobb. A masszív építmény pedig, ennél komolyabb terhelést is kapott már. Valószínűleg egy atomtámadásnak is ellenállna. Leolvassuk a multi első pontjának jelszavát is.

A tanösvény mellett van egy szélvédett és napsütötte pad, ahol némi táplálékot veszünk magunkhoz.

Azután a tanösvényen megindulunk a teljesen kopár hegytető felé.A völgyhajlatból kiérve, komoly sokként érint bennünket a tetőn fújó szél. Nézem a meteorológiai alkalmazást a telefonomon, hát ez bizony már az erős kategóriába esik! Zolinak jó, mert olyan vékony, hogy ha élére áll, elfúj mellette a szél. Az én “nagy felületen szép” testem ugyan nem tudom szélbe állítani, mert inkább vitorlaként viselkedik, de a súlyom megvan hozzá, hogy tartós kapcsolatban maradjak az anyafölddel. Vé-t azonban rendesen taszigálja a szél. Már-már felkapja, így Zolival gyorsan közrekapjuk. Nála van a kaja, nehogy már a hadtáp felelősünk nélkül maradjunk! Körbecsodáljuk a 360 fokos panorámát, de aztán gyorsan az indulás mellett döntünk, mert a lelket is kifújja belőlünk a szél.

Érdekes, de a logokban nagyon sokan panaszkodtak a nagy szélre. Úgy látszik, itt mindig fúj. Leérve a dombról, ismét lecsendesedik. Tényleg csak a csúcson olyan brutális! Nem is tudom, miért nem a Nagy-Szeles nevet kapta ez a hegy! Beérünk a fák közé, ahol már nyoma sincs a szélnek. A geoláda második pontja, a tényleges láda, az út mellett van eldugva. Illetve nincs eldugva, mert már messziről kilátszik a piros széle, mint egy virág. Tartalma egyenlő a nullával, ez nem volt egy nagy élmény! Igyekszünk jobban betakarni, aljnövényzet híján azonban, elég feltűnő “kesserkupac” kerekedik. De legalább nem világít messziről a piros szín! – hagyjuk jóvá a visszarejtésünk. A következő szakaszon, a ritkás erdőben mindenütt kis virágok dugják ki a fejüket az avar alól. Nem győzzük fényképezni őket.

Újabb és újabb, szép kilátást nyújtó helyek mellett megyünk el.

Majd balról feltűnik az Ördög-torony sziklája is. Valamikor itt is volt geoláda, de a terület fokozott védettsége miatt megszüntetésre került. Látom a térképen, hogy a környékét ösvények sora hálózza be, de mi tiszteletben tartjuk a táblát és nem lépünk a fokozottan védett területre. Vé elég keservesen néz az előttünk álló köves, lejtős útra, mert a kis súlya miatt nem tapad megfelelően még a túracipője sem. Zolival biztatjuk, hogy ne féljen, nem fog fent maradni a hegyen. Csak levisszük valahogy! (Még mindig nála van a kaja.) Megkapja a túrabotom, azzal könnyebb menni. Én pedig a gravitációra bízom magam.

A lejtő aljában nagy vigyor és újabb virágok. Itt már az egyik virágnak szorgos beporzója is van.

Aztán jön Vé másik nagy kedvence, a vadkerítésen átvezető létra. Ezt is leküzdi, igazán Ő a nap hőse ma! Távolodóban vetünk még egy pillantást az Ördög-toronyra, majd nemsokára Pilisszentiván határában lépdelünk.

Míg a vonatpótló buszra várunk, soroljuk a napi élményeinket és egyhangúan állapítjuk meg, hogy a mai nap legjobb cselekedete az volt, hogy Vé-t megmentettük attól, hogy elvigye a szél!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Pilisszentiván Községháza am. – – Gcsena-1 – -Gcsena-2 – jelöletlen út – – jelöletlen út – – Pilisszentiván Községháza am.

Megtett távolság: kb. 10 km.
Szintkülönbség: 821 m.
Átlagsebesség: 2,0 km/h (mozgásban 3,3 km/h.)

Közben eszembe jutott, hogy az elmúlt idők trackjeit, akárcsak ezét a bejegyzését, anno nem tudtam rögzíteni, mert a programban valami bug volt. Csak a fontosabb paraméterek maradtak meg, ami alapján újra felrajzoltam a megtett utat a térképre.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.