2015_31_219 GCSARV

2015.04.04 Szombat

Az ország túlsó felére készülünk ma, “Vazs” megyébe, ahogy a helyiek jó ízű tájszólásban emlegetik szűkebb pátriájukat. (Nehéz ezt a kissé nyitott “a” hangot írásban visszaadni, de aki már hallotta, tudja miről beszélek.) Mivel a célpont távoli, és azért, hogy legyen elegendő időnk a nézelődésre, 2 órakor jelez az ébresztő szerkezet. Valamivel 4 óra után már forog is a vonatkerék alattunk.

---

A hosszú úton van időm elgondolkodni, hogy mit is tudok célpontunkról, Sárvárról. Elsőnek persze az ifjúkoromban unásig hallott “Sárvári Termálkristály” reklám dallama ugrik be. Ezzel ugyebár otthon is termálvizet lehetett varázsolni a kádba. Nem tudom, milyen hatásfokkal, mert akkoriban még nem volt szükségem a termálfürdők vize nyújtotta jótékony hatásokra. Én inkább a szabad vizeket kedveltem. A másik sárvári “kuriózum” ami beugrik a “Kiskabos”, azaz Kabos László komikus, aki mindvégig büszke volt sárvári származására és mindig is “vazs megyei gyereknek” vallotta magát. Aztán pedig, ott van a Nádasdy-vár. Ahogy olvastam a település nevét is ez a vár adta, mert az elődje egy mocsaras területen álló földvár volt. A nagy gondolkodásban aztán álomba ringat a vonat. Arra ébredek, hogy ideje átszállni.

9 óra környékén érkezünk meg Sárvár vasútállomására. Ez is, mint annyi más településen, a város szélén található, így a jelzést követve indulunk a központ felé.

Meglepően mezővárosi jellegű környezetet látunk magunk körül. Már-már alföldiesnek gondolná az ember! A várost egy multiláda mutatja be, ennek a pontjait keresve fogunk megismerkedni Sárvárral. Korábban volt itt egy “Sárvári körséta” névre hallgató 3 állomásos multi, mely 5 év alatt 65 megtalálást mondhatott magáénak. A mostani multi 5 pontból áll és 8 éves fennállása alatt a megtalálások száma közelít a 600-hoz. Míg ismertettem ezt a kis statisztikát, meg is érkezünk a város főterére, a Kossuth Lajos térre. Szépen parkosított, rendezett tér, ahol egy huszár szobor áll. Tisztelettel nézem körbe, hiszen az egyik dédapám is huszárként szolgált az I. világháborúban. Szegény ott is maradt, mert egy eltévedt golyó találta el a békekötés kihirdetése után. Valaki örömében a levegőbe lőhetett és ez dédapám életébe került. (Még szerencse, hogy a nagyapám már élt, különben nem írhatnám le ezeket a sorokat!) A megfelelő jelszórészlet felírása után indulunk a vár felé.

A vár mindig is fontos szerepet játszott Sárvár életében. Az 1300-as évek végétől a Kanizsai család tulajdonában állott, aztán Kanizsai Orsolya és Nádasdy Tamás házassága révén lett Nádasdy-várrá. A főkapun áthaladva, leolvassuk az egyik emléktábláról a jelszó képzéshez szükséges adatokat, majd belépünk a vár területére.

Nagyon tetszenek az ilyen “átjáróház” kialakítású várak, ahol nem egy zárt terület fogadja a látogatókat, hanem a vár, a város részeként funkcionál és egy mindenki által szabadon igénybe vehető út vezet át rajta. Ilyen pl. a Tatai vár is, ahol már jártunk.

A Múzeum később nyit és egyébként is hosszú út áll még előttünk, ezért annak megtekintését elhalasztjuk. Csak a váron átvezető úton nézelődve tekintjük meg az épületet. Érdekes látni, hogy mennyire szerves részévé vált a városnak. Nem csak a máshol is megszokottnak mondható vendéglátó egység kapott benne helyet, hanem kulturális intézmények is. Érdekes lehet egy ilyen történelmi épületben dolgozni! A felújított falak mellett meghagytak egyes régebbi elemeket is a várból, így elképzelésünk lehet, hogy milyen is volt régen.

Egy oldalsó kapun lépünk ki a várból. Elindulunk az Arborétum felé, de a távolból még újra megtekintjük a várat, mely ugyan a falak részbeni takarásában, de teljes tömbjében látszik.

Megérkezünk az Arborétum bejáratához. Nem is tudtam, hogy ebben a városban is van Arborétum! A bejáratnál a pénztáros hölgy ősz fejemet látva, mindenképpen nyugdíjas jegyet akar adni. Azt hiszi, hogy csak szerénységből hárítom el az ajánlatát, de mivel igazolványt nem kér és továbbra is kínálgatja a jegyet, hát engedek. Ez az első nyugdíjas jegy az életemben, pedig még 14 év van hátra a munka világában. (Ha addig nem emelik fel újra a korhatárt!) A kapun belépve egy csodálatosan szép, parkosított környezet fogad. Elmegyünk a kutatóintézetek épülete előtt. Hatalmas mamutfenyők magasodnak többfelé. Belesajdul az ember nyaka, mire végignézi. Pedig ezek még csak olyan kamaszkorúak a mamutfenyők világában. A fű már harsogóan zöld.

Az embernek szinte legelni támad kedve! – mondom Vé-nek. Nááágy marha – érkezik a megszokott felelet. Nem is érezném magam jól, ha Vé nem így válaszolna, ebből tudom, hogy szeret. )

Érdekes “fába” botlunk. Rajta színes levelek gyanánt nevek és dátumok. Kedves hagyománya a városnak, hogy az újszülöttek nevei és születésük dátuma felkerül erre a fácskára. Azért maholnap a rododendron fa valódi virágai is kinyílnak. A rügyek már nagyon duzzadtak.

Itt a tízóraizás ideje, különben is nagyon korán keltünk. Lepakolunk egy padra, hogy némi energiát nyerjünk. Vé nem csak a szendvicsből, hanem hátát egy fának döntve, annak energiáiból is töltekezik.

A “töltőről” lekapcsolódva sétálunk tovább. Van itt minden! Kis szobrok, hidak, patak, rét! Ámulunk és bámulunk ennyi szépség láttán. Ezért érdemes volt olyan korán kelni! A kora tavaszi időpont ellenére, már nagyon sok a látnivaló. Jó megcsodálni a Természet ébredését! Megbámuljuk a kínai szúrós fenyő szokatlan tobozait. Egy másik fenyő pedig valóságos kis sátrat képez földig érő ágaival. Liliomfák mellett megyünk el, melyek már virágzanak. Ez Vé egyik kedvence, ezért sokáig elidőzünk ezen a részen. Apu is Debrecenben, minden évben virágzáskor, elmegy a debreceni liliomfákhoz, hogy készítsen néhány fényképet Vé-nek.

Még egy kis játszótérre is rábukkanunk, hogy amíg a szülők pihennek, a csemeték ne unatkozzanak. Kis tó következik, majd újabb rét és mindenütt nyíló virágok. Köztük az én nagy kedvencem, az ibolya. A bokrok is zöld ruhába öltöznek, hogy szépen mutassanak Tavaszanyó bálján.

Újabb tó, kis szigettel, ahol a fák gyökereit jól alámosta a víz. Szinte várom, hogy Lutra kidugja a fejét, de ilyen forgalmas helyen nem él meg a vidra..

Ismét virágos terület következik. A szélén kivágott fatörzs, aminek a belseje erősen korhadásnak indult. Érdekes, mert a külseje amúgy épnek tűnik. Jó, hogy nem dőlt rá senkire sem egy szeles napon! Odább pedig egy csodás, virágba borult aranyvessző bokor! Milyen üde színfolt a zöldülő környezetben! A jól kiépített sétányokon kellemesen lehet andalogni. Szobrok, padok mindenhol. Itt aztán lehet pihenni és töltekezni!

Elérkezünk egy kissé elhanyagoltabb részre. Itt a kis híd és a park is romosabb. Láthatóan egy komolyabb vihar is pusztíthatott valamikor a környéken. Valószínűleg ezt a részt, a mostanában elterjedt elvek jegyében, érintetlenül hagyják, hogy az erdő élhesse a maga életét. Már többfelé találkoztunk ilyen rezervátumként meghagyott erdőkkel. Aztán búcsúzóul újabb tavaszi virágok.

Alig akaródzik kilépni az Arborétum területéről. Mintha egy másik világban jártunk volna. Igazi kis sziget a város területén! Sétálunk a fürdő felé. Közben egy középkori vitéz a fekete Bég szobra mellett megyünk el, aki lándzsáját “újrahasznosította”. Most napóraként szolgál a járókelőknek. Már majdnem 11 óra van! – döbbenünk rá. Olyan gyorsan elrepült ez a két óra, mióta Sárvárt járjuk, hogy észre sem vettük!

Egy elég forgalmas út mellett megyünk a Sárvári Fürdőig. Szinte megváltás, ahogy bekanyarodunk a bekötő útra és alábbhagy a forgalom zaja. Aha megvan, honnan származik a Sárvári Termálkristály! – konstatálom. A fürdő előtt újonnan kialakított pihenőpark vékonyka fácskákkal. Kell még pár év, mire itt árnyas pihenő lesz! – állapítjuk meg. Fürdőruhát nem hoztunk, különben sem szeretjük, ha rajtunk kívül mások is vannak a “lavórban”, ezért a jelszó részlet begyűjtése után tovább indulunk. Megkerüljük a fürdőt. A kerítésen át látjuk, hogy itt bizony egy komoly komplexum terül el. Kisebb-nagyobb medencék, csúszdák. Biztos jól szórakozhatnak itt, akik szeretik az ilyesmit!

A fürdőt elhagyva erdő következik, ami a térkép szerint “Vadkert” névre hallgat. Na, ezt már jobban szeretjük! A látványt némileg rontja, hogy a rövidke erdős rész után (legalábbis a fürdőhöz képest jóval kisebb területű), egy hatalmas szálloda és étterem komplexum magasodik előttünk. Mi azonban, bevesszük magunk a fák közé, hiszen itt található a multi záróládája. Gyorsan rátalálunk. Logolás után a hatalmas Csónakázó-tó együttes felé vesszük az irányt. Egy gát és a rajta lévő sétány választja ketté a tavat. Végig sétálunk rajta, majd a tavat megkerülve térünk vissza a “civilizációba”.

Szokásos lakótelep az ötvenes-hatvanas évekből, amin átvágunk. Szerencsére, egy jóval kevésbé forgalmas úton térünk vissza a várhoz. A várfal mentén, az egykori vizesárokban lévő útvonalon megyünk az állomás felé. Még megnézünk egy lőrést is közelebbről. Kicsit nézelődünk a vár előtti területen, majd azon az úton sétálunk vissza a vasútállomásra, amelyen jöttünk. Kellemes, barátságos és nagyon rendezett kis városban jártunk! Azt hiszem jó lehet itt élni!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Sárvár vá. – – – GCSARV_1 – – jelöletlen út – GCSARV_2 – jelöletlen út – GCsvks – jelöletlen út – GCSARV_3 – jelöletlen út – – GCSARV_4 – jelöletlen út – GCSARV_5 – jelöletlen út – – GC1517_sarvar – – Sárvár vá.

Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 219 m.
Átlagsebesség: 2,4 km/h (mozgásban 3,9 km/h.)

Szerencsére meggyógyult a térkép program track rögzítési betegsége, így újra van letölthető track.

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!