2015_32_220 GCotvk + GCOCST

2015.04.05 Vasárnap

A tegnapi Sárvári városnézésből kissé megfáradva tértünk haza, aminek az oka nem a legyalogolt, inkább a leutazott távolság volt. A szép napos, tavaszi időt azonban nem akarjuk kihasználatlanul hagyni főleg, hogy ma Zoli is velünk tud jönni. Ma nem utazunk messzire – döntöttük el, ezért Ócsára indulunk.

---

Persze a légvonalban nem nagy távolság, Magyarország vasúti hálózata révén jóval hosszabb. Először Kőbánya-Kispestre kell utazni, hogy aztán ott átszállva, Ócsára jussunk. Mivel a tegnapi késői érkezés után, a megszokottnál később is indultunk otthonról, már jócskán benne járunk a délelőttben, mikor lekászálódunk a vonatról. Elindulunk a városka utcáin a település széle felé. A jellegtelen, falusias alföldi utcákon (Ócsa 10 éve kapta meg a városi rangot) viszonylag gyorsan haladunk. A település mellett egy nagy mocsaras terület található. Ennek és a városnak a szélén van első célpontunk, az Ócsai Madárvárta Egyesület madárgyűrűző és megfigyelő központja. Ez az egykori turján (puszta, nádas) ma az Ócsai Tájvédelmi Körzet része és ennek megfelelően fokozottan védett terület, ahova csak engedéllyel lehet belépni.A területen él a magyarországi rákosi vipera populáció egy része is.

A területen népes madár állomány is él, ezért kapott helyet itt ez a madármegfigyelő hely. Egyébként a célpontot kissé félve közelítjük meg, mert több korábbi kessernek is meggyűlt a baja a Madárvártát védő, szabadon kószáló német juhász kutyákkal. Ma egy békésebb napjukat foghattuk ki, vagy a területen jelen lévő kutatók miatt, de csak messziről látjuk őket, akkor is csak futólag. A terület egyébként előzetes egyeztetés után megtekinthető, viszont mi nem tudtuk, hogy ma itt kötünk ki, így nem is egyeztettünk időpontot. Amint a korábbi logokból olvastuk, régebben többeket beinvitáltak szétnézni a területen, ebben reménykedünk mi is. A házból kijövők azonban ránk se hederítenek, így maradnak a kapun kívülről is elolvasható információs táblák. A jelszót is egy, a kapun lévő tábláról kell leolvasni. Kicsit még téblábolunk és a kapun kívülről fényképezünk. Remekül üdíti szemünket a zöldülő növények sokasága.

Viszont a gyönyörű napsütés ellenére, metszően hideg szél kezd fújni. Ez a vizet árasztó tavaszi szél bennünk is megmozdít valamit, így elindulunk a város felé, hogy valahol mellékhelyiséget keressünk. A város főutcáján ballagunk. Húsvét Vasárnap ellenére is viszonylag nagy a forgalom az Alsónémedibe vezető úton. Szerencsére itt, az Alföldön van elég hely, szélesek az utcák, így a gépkocsik viszonylag távol tőlünk zúgnak el. Beérünk a központba, ahol következő célpontunk, az Ócsai műemléktemplom található.

Ez a XII. századból származó, román stílusban épült református templom, igazán impozáns méretű egy ilyen kis településen. Ahogy a ládaoldalon olvassuk, elég hányatott sorsú, többször is leégett. Nemcsak a templom, de a geoládája is hasonló sorsú. Olvastuk, sokszor beteg. Mi is hiába keresgélünk. A koordináták egy hirdető táblára mutatnak, de abban nem lelünk akkora üreget, amiben a leírt méretű láda elférne. Alaposabb kutatásra nincs lehetőségünk, mert megnyílik a templom ajtaja és kitódul a húsvéti misén résztvevők tömege. Marad a nézelődés és a fényképezés.

Elmegyünk megnézni a szomszédos skanzent is, de ünnep lévén, az is zárva van. Csak kívülről készítünk néhány képet.

Visszatérünk a templomhoz, hátha eloszlott a tömeg, de az emberek ráérősen tereferélnek. Közben a szél nagyon megerősödött, ezért a további keresgélésről lemondunk. Majd egy másik alkalommal visszatérünk, hátha több szerencsével járunk. Nem logolunk jelszó nélküli megtalálást, mert nem vagyunk biztosak benne, hogy tényleg hiányzik a láda. Lemondunk a következő tervezett láda, az “Ócsai láperdő” megkereséséről is, mert nem akarunk az országút szélén sokat gyalogolni a szélben. Szokás szerint Vé fázik a legjobban. Zárásképpen keresnünk kellene valami helyet, ahol ebédelhetünk és megmelegedhetünk. Szerencsére a sarkon megpillantunk egy éttermet, ahol svédasztalos, korlátlan ételfogyasztást kínálnak. Ez kell nekünk! Bemegyünk. Az étterem teljesen üres, csak a tulaj szomorkodik benne. Úgy látszik, mindenki inkább otthon eszi a húsvéti asztal finomságait, nem az étteremben. A turistákat pedig láthatólag mi hárman képviseljük az egész településen. Először persze irány a mosdó, végre vizet árasztani. Miután kijövünk, a tulaj ismerteti az étkezési szabályokat. Nyomatékosan felhívja figyelmünket, hogy amit kiszedtünk, azt meg is kell enni! Farkaséhesek vagyunk, ezzel nem lesz probléma. Vé maradékát meg úgyis nekem kell megennem mindig. Mindenesetre minden kiszedett kanálnyi étel után a figyelmeztetés megismétlődik, nyomatékosítva azzal, ha nem esszük meg, akkor az egész adagot ki kell fizetni. Ha sajnálod, akkor ne csinálj svédasztalt! – gondolom magamban és még hozzá teszek egy, a blogra nem illő, párzási rituáléra felszólító kifejezést. Aztán az első falatok után rájövök, hogy nem fogunk mi itt olyan rengeteget enni. Közepesen menzaízű az étel. Nem is csoda, ha üres az étterem, gondolom. Mindenesetre eszünk, iszunk és megmelegszünk. Mire kilépünk az épületből, már a nap sem süt olyan szépen. Erősen fátyolossá vált az égbolt. A szél ereje sem csökkent. Vé magára veszi az összes ruhadarabot, ami csak nálunk van. Az utat az állomás felé a virágzó növények sora kíséri. Egy-egy cseresznyefánál és bokornál meg-megállunk gyönyörködni és fényképezni.

Rövidesen ismét az állomáson állunk, a vonatra várva. Nem volt hosszú út, de azért jó volt az ébredő természetet megcsodálni! Biztosan visszatérünk még Ócsára!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Ócsa vá. – jelöletlen út – – jelöletlen út – Gcotvk – jelöletlen út – – GCOCST – – – Ócsa vá.

Megtett távolság: kb. 6 km.
Szintkülönbség: 56 m.
Átlagsebesség: 2,0 km/h (mozgásban 4,4 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés_1: Mint kiderült, aznap még vagy hárman keresték a GCOCST ládát és ők sem találták. Ismét eltűnt. Majd, ha kereshető lesz, visszatérünk.

Frissítés_2: A GCotvk láda pedig a kutyák támadásai miatt 2016.07.11-én jobb létre szenderült. Szerencsénk volt. Mi még megtaláltuk és a kutyákat is megúsztuk.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!