2014_58-60_164-166 GCkast, GClibc és GCOrsz
2014.08.25 Hétfő
Ma még tart a szabadság. A neve napján meg dolgozzon, akinek 2 db anyuka jutott! Ugyanis, ma van a névnapom! Mi mással is ünnepelnénk, mint ládázással. Budapestre utazunk néhány láda begyűjtésére.
Az első célpont a középkori romokat tartalmazó, lipótmezői bekerített terület. A 129-es autóbusszal érkezünk meg a Tárogató utcai megállóba, ahonnan csak pár métert kell gyalogolni és máris a multi első pontjánál vagyunk. Azt olvastuk, hogy a romokból keveset lehet látni, mert dús a növényzet. Még, hogy keveset! Gyakorlatilag semmit! Az egykori templom maradványait falként takarja a kerítésre felfutott és dúsan tenyésző borostyán. Ha néhol ritkább is, akkor a területen növő fák és bokrok akadályozzák a belátást. A helyzetet az út szélén parkoló autók sem könnyítik meg. Az úttest széle és a kerítés között kb. félméternyi füves sáv marad. A jelszórészletet keresgélve a szemközti házban lakók még azt hihetik, hogy rosszban settenkedünk a kocsijaik körül. Elsőre nem is találjuk meg a keresett feliratot. Készítek néhány fényképet, majd indulunk a második ponthoz, a vadászkastély romjaihoz.
Ez ugyanazon a telken van, csak a másik utcából nyílik a betekintési lehetőség. Szerencsére itt már látszanak a távolban a romok. Szabad szemmel nehéz kivenni a részleteket, mert elég távol vannak a kerítéstől, de a teleobjektív közelebb hozza a maradványokat. Bemenni, persze nem lehet!
A jelszórészlettel is szerencsénk van, elsőre megtaláljuk. Mivel a két rejtés módja azonos, visszamegyünk az első pontra és mivel már tudjuk, hol keresgéljünk, rögtön meg is van a táblácska. Ez a geoláda egy találatnak jó, de nem sok élményt ad, mert látnivaló alig van. A ládaoldalról viszont sok érdekességet megtudunk az egykori épületekről. Most már értem, honnan kapta a közeli utca, ahol régebben többször megfordultunk, a Vadaspark nevet!
Logolás után indulunk a következő ládához, mely a Libanoni cédrus névre hallgat. A fa kb. 130 éves és egyike annak a hat példánynak, mely Magyarországon honos. A cédrusról persze Csontváry jut az ember eszébe, akinek a munkásságát Vé nagyon szereti. Csontváry festményei engem nem nagyon érintenek meg, de a fa érdekel, hogy tényleg olyan-e, mint a Magányos cédrus. Odaérve a fához konstatálom, hogy ugyan ez is magányos, de sokkal jobban néz ki, mint a festményen szereplő példány. A környező fák ugyan takarják, de a különbség azért jól látható.
Én az igazira szavazok! A korához képest egészen jó állapotban van! Ehhez talán az is hozzájárul, hogy körbekerítették, így némileg megóvva a vandál kezektől. A ládát egy kidőlt fában, a cédrus közelében találjuk meg, meglehetősen gyéren álcázva.
Nem csoda, ha így gyakran eltűnik! Szerencsére most megvan, így logolhatunk. Mi kissé gondosabban álcázva hagyjuk hátra az utánunk jövőknek. Vé még csodálja a fát egy darabig, majd indulunk.
Innen az Oroszlán-sziklához vezet az utunk. Még sráckoromban hallottam erről a sziklaképződményről, mely egy ülő oroszlánra hasonlít. Odaérve nagy a csalódás, mert nagyon erős fantázia kell, hogy a szikladarabba belelássuk az állatok királyát. A ládaoldalon található, a ’40-es évek elején készült fotón jobban hasonlít, de azóta sajnos letört az orra, így elveszítette oroszlán jellegét.
Legalább ide is eljutottam! Közben érdeklődéssel figyelem az oroszlánnal szemközti hegyoldalt. Felettünk, a hegyoldal tetején található a Kilátás geoláda, ahol még ládász életünk kezdetén jártunk. De jó, hogy nem innen közelítettünk! – állapítom meg, mert annak a ládának a logjait olvasva, sokan innen másznak fel. Míg én bámészkodom, Vé a megadott koordinátán gyorsan előkeríti a jelszót tartalmazó falapocskát, leolvassa és már mászik is vissza.
Logolás után indulunk tovább. Végig megyünk a kellemesen árnyékos sétányon, majd leereszkedünk a Törökvész nevű városrészbe. Itt található, a városban kis szigetként megmaradt botanikai érték, Balogh Ádám-sziklája. Kis ösvényen kapaszkodunk fel a szikla tetejére, ahol pazar kilátás fogad.
Még néhány padot is elhelyeztek a tetején, hogy kényelmesen lehessen nézelődni. Úgy döntünk, hogy először a ládát keressük meg, aztán jöhet a megérdemelt pihenés! Pontosabban, teszünk egy kísérletet a láda megtalálására, mert az előző logokban többen is írták, hogy nem lelték. Sajnos mi sem találjuk, csak a hajléktalanok nyomait, akik láthatóan tartósan berendezkedtek a szikla alatti erdőcskében. Mivel a helyszín egyébként nagyon szép, úgy döntünk, hogy nem logolunk jelszó nélküli megtalálást, hanem megéri egy más időpontban visszatérni, hogy tegyünk egy újabb kísérletet. Visszamegyünk a szikla tetejére és gyönyörködünk a panorámában. Közben megesszük a szendvicseinket és iszunk egyet a vizünkből. Kis idő múlva indulunk az állomásra vivő buszhoz, nehogy a hazatérő “lakókkal” találkozzunk.
Ez kemény! 
Ez a mai nap kicsit olyan “Nesze semmi, fogd meg jól” típusúra sikeredett. A Libanoni cédrus kivételével, minden helyszín valamiért űrt hagyott bennünk. Vagy a látnivaló nem volt látható, vagy sérült volt, vagy a ládát nem találtuk. A pozitív viszont az, hogy tulajdonképpen érdekes helyeken jártunk és újabb információkkal lettünk gazdagabbak. Jobb “névnapi bulit” el sem tudnék képzelni!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: 129-es autóbusz Tárogató u. am. – jelöletlen út – GCkast-1 – jelöletlen út – 
Gckast-2 – – 
– jelöletlen út – GClibc – jelöletlen út – 
– jelöletlen út – – jelöletlen út – 
– GCOrsz – – jelöletlen út – 
– jelöletlen út – 
– GCDC – – jelöletlen út – 11-es busz Tömörkény utca am.
Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 260 m.
Átlagsebesség: 2,4 km/h (mozgásban 3,8 km/h.)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Katulyakutató 
