Az ámokfutás folytatódik – Török emlék, Én és a Parlament… no meg az Irén, Nyugi (de csak, ha süket vagy…), Lánchíd, a nagy öreg, Tengerész Emlékek, Vigadó-tér, Szerelem az Erzsébet téren és Contra-Aquincum

2015_11-17_198-204 GCturk, GCPAAI, GCnyug, GCLANG, GCship, GCVIG, GCSZET és GCPEST

2015.02.07 Szombat

Ma folytatjuk a budapesti ládák gyűjtögetését, kissé hosszabb útvonalat tervezve, mint a múltkor. A héten átvonuló hidegfront kitisztította a levegőt, így nyugodtabban teszünk meg hosszabb utat is a városban. Mai célunk 8 láda meglátogatása, ezzel megdöntve eddigi rekordunkat.


A jó közlekedést kihasználva, viszonylag későn (legalábbis, magunkhoz képest későn), fél 9 után gördülünk be a Nyugati-Pályaudvar utascsarnokába. Kikeveredve a tömegből, az állomásépület mellett bekapcsoljuk a kütyüt és gyalogosan indulunk Budára, hogy bevegyük első célpontunkat, mely Gül Baba türbéje. Ez egyben a “Török emlék” nevű bel-budai multiláda 1. pontja is. A multi egyébként 3 pontból áll. Gül Baba türbéje mellett két, egykori török fürdőt (legalábbis az épületüket) is megnézünk, terveink szerint. Tehát, ballagunk a Margit-híd felé és közben kerülgetjük a kutyagumit. Egyes üzletek előtt ugyan a jobb érzésű tulajdonosok már takarítanak a nyitás előtt, de egy gyros-os előtt tekintélyes mennyiség van széttaposva. Igényes hely lehet, ide biztos nem jövünk! Lehet, hogy a későbbiekben érdemes lesz villamosra szállni, ha erre járunk, mert valahogy nem szívesen megyünk itt végig! A track-ünk is mintha az említett termékeket kerülgetné, olyan cikk-cakkos, csak nagyobb amplitúdóval. Ezt a magas házfalak okozzák, mivel tövükben nem tökéletes a rálátás a műholdakra. Szerencsére elérünk a hídhoz, itt már csak a reggeli futókat kell kerülgetni, akik a Margitszigetre tartanak vagy onnan jönnek. A track is és lelki világunk is, kisimul. Élvezzük a (szinte) szélmentes panorámát a víz fölött. A téli időszaknak köszönhetően, kissé párás a levegő, de össze sem lehet hasonlítani az egy héttel korábbival. Átkelve a hídon, egyenesen folytatjuk utunkat, amely a Margit utcában emelkedni is kezd alattunk. Rövidesen befordulunk a Mecset utcába, ami már a török időkre emlékeztet. Még sosem jártunk erre, gyalogosan meg pláne nem! Ugyan sokat hallottam Gül Baba türbéjéről, de nem tudtam volna megmondani, hogy hová is esik. Erre jó a geocaching, mert olyan helyeket is megismerhetünk, melyekről ugyan tudunk, de sosem láttunk! Egészen hamar a kert alá érünk. Egy kis hangulatosan szűk és meredek utcácskában (ki gondolná, hogy a Gül Baba utca!) kapaszkodunk felfelé, hogy aztán egy U-betűt leírva, a Türbéhez jussunk. Tetején a félhold, melyet már a Margit-hídról is megcsillantott a napsütés.

Itt azonban csalódás ér. A Türbe még zárva van! Jó félóra múlva nyitnak és mivel hosszú út áll még előttünk, úgy határozunk, hogy egy más időpontban, de mindenképpen ellátogatunk ide. A kiírás szerint rövidesen felújítás kezdődik, ha végeztek, eljövünk. Előttünk egy török turista csoport érkezett. Az amúgy sem csendes népség elég hangosan fejezi ki nemtetszését, hogy nem tudnak bejutni a “Rózsák atyjának” nyughelyéhez. Ja, hoztatok volna ostromlétrát, mint az 1500-as években! – gondolom. Közben megtaláljuk az igénytelenül kijelölt 1. jelszórészletet egy Büfé tábláján. Hát ez gáz! Ilyen szép helyen egy ilyen igénytelen, leolvasós jelszó részlet! Ahogy olvasom a ládatörténelmet, elég hányattatott múlttal rendelkezik ez a pont. Többször is új “leolvasósdit” kellett találni. Ja, ha valaki mindenáron “gondozásmentes” virtuálisat szeretne…! Készítek néhány fényképet, majd az egykori kert, ma park sétányán keresztül lemegyünk az emlékhely alá. Itt is fotózok, aztán a Gül Baba utca alsó részén elindulunk a Duna felé.

Rövidesen már a multi 2. pontjánál, a Lukács-fürdőnél járunk. Itt a Malom-tóra épülve, van egy török fürdő, de jelenleg plexi fal van előtte, mert felújítás zajlik. A tükröződés miatt nem lehet jól fényképezni, főleg ezzel a kis compact géppel, ami most van. Sóhajtva gondolok egykori analóg gépemre, melyhez polár-szűrőt is vettem. Azzal remekül ki lehetne szűrni a tükröződést. Na, sebaj! Azzal kell fényképezni, ami van! Próbálom legalább a graffitiket kiszűrni.

Megkerüljük a “Lukácsot” egy kis közön keresztül, majd megcsodáljuk a Duna felé eső frontját is. Kár, hogy ilyen elhanyagolt!

A villamossínek mellett elindulunk vissza, a Margit-híd felé. Most átmegyünk alatta és meg sem állunk a Király-fürdőig. Illetve ez csak a mai nevén Király-fürdő, mert eredetileg ez is török fürdő volt. A kivitelén látszik is.

Ahogy a ládaoldalon olvasom, a meleg vizet a mostani Lukácstól vezették ide. Kész csoda, hogy nem hűlt ki! Víz ügyben ezek a törökök is tudhattak valamit, mint a rómaiak! A sarkon leolvassuk az utcanév táblát és össze is állt a jelszó! Az első láda kipipálva.

Következzék egy különleges láda! Ez is az ún. “ősládák” közé tartozik, azaz a magyar geocaching hőskorában keletkezett. Célja, hogy az akkor még szűkebb létszámú kesser közösség, jobban megismerje egymást. Egy megadott koordinátáról, a Duna túloldalán lévő Parlamenttel kell egy képet készíteni, melyen rajta van a kereső is és a Parlament is. A nehezítés abból áll, hogy a felállványozott Parlament állványait ki kell takarni a képen. A Rejtő pedig elbírálja, hogy szerinte teljesültek-e a feltételek és vagy elfogadja, vagy elutasítja a jelszó nélküli logot. Napjainkra az épület felújítása befejeződött, így a feladat könnyebbé vált – gondolta Móricka. Ahogy a megadott helyre érünk, kiderül, hogy a koordináta megközelítése nehézségekbe ütközik. Egyrészt el van mérve, mert a térkép szerint a villamossínekre esik, amin az Álmoskönyv szerint egészségtelen járkálni, pláne szelfizni. Onnan ráadásul, szerintem a Parlament sem olyan szögben látható, mint a megadott mintaképen. A fenti sétányon pedig, felújítás miatt, kerítés akadályozza a koordinátára állást.

Előttünk már sokan jártak így. Ők, a lehető legközelebbről, Dél felé húzódva készítették el fényképeiket. Így teszünk mi is. Mivel ma, csak ketten jöttünk, kis létszámú csapatunk egymást fényképezi. A Fővezér az Alvezért és az Alvezér a Fővezért. Lehet találgatni ki kicsoda! A fényképek elkészülnek, majd otthonról feltöltöm.

Ezzel mi is bekerülünk a magyar geocaching történelem képeskönyvébe. Be’ szép emberek! – gondolhatja majd a lelkes utókor. A láda nevéhez egy apró kiegészítés. A pontos neve ugyebár “Én és a Parlament… no meg az Irén”. Az ilyen őszülő jampecok jó részének Irénről, rögtön egy Cseh Tamás dal ugrik be. A fiatalok meg nem értik, sőt talán már azt sem tudják, ki volt az a Cseh Tamás. Érdemes utána nézni! Persze a korszak ismerete nélkül nem biztos, hogy átjönnek Bereményi Géza szövegei. Nem baj, mi Vé-vel nagyon szerettük a lázadás akkori szimbólumát, a magyar Viszockijt. Tessék, még egy elfeledett, ikonikus név. Rejtélyes az élet!

Közben a hideg és a reggeli tea megtette a magáét és szembesülnünk kellett a városi turisták fontos problémájával, hova lehetne egy kétbetűs kitérőt tenni? Most is Vé leleménye oldja meg a dolgot. Felfedezi, hogy mögöttünk ott a Batthyány téri Vásárcsarnok, ott biztosan van mellékhelyiség. A feltételezés bevált és 2 db százas árán megkönnyebbülünk. Kifelé jövet a büfében még egy kávét is iszunk és melegedünk kissé. Lépteinket a következő, egészen közeli geoláda, a “Nyugi (de csak, ha süket vagy…)” nevezetű felé irányítjuk. Most a lenti rakparton megyünk pár száz métert és már ott is állunk a Batthyány téri hajóállomás úszóműve mellett. A jelszó megtalálása többeknek nehézséget okozott, de én gyorsan kiszúrom. A Parlamentre innen is remek kilátás nyílik, csak más perspektívából.

Tényleg nyugis hely lenne, ha felettünk nem áramlana az autók, buszok, villamosok áradata. Néha egy kis földrengéssel a HÉV is bejelentkezik. A láda zárójeles kitétele nagyon igaz! Ezzel a megtalálással kisebb fajta történelmet írtunk. Ha elfogadják a Parlamenttel fotózkodós megtalálásunkat, ez volt a 200. megtalálásunk!

Elindulunk az alsó rakparton és a zaj ellenére úgy döntünk, hogy az egyik padon ebédelünk. Jó hajléktalan módjára, előpakolunk a zsákból és falatozunk, meg a termoszból meleg teát iszunk. Közben csodáljuk a túlpart panorámáját. Csak szép ez a Budapest! A reggeli kutyagumis élményeket felülírta a dunai panoráma. Ebéd után megindulunk a Lánchíd felé, melyen át is kelünk a pesti oldalra, hogy begyűjtsük a híd ládikáját is. Ezzel teljesül is egy régi vágyam, átsétálni a Lánchídon. Tetszik, ahogyan a hídon kilátópontokat készítettek, és ahonnan sokáig nézelődünk mi is. Persze, nyugalomról szó sincs. Hatalmas tömeg korzózik egyik parttól a másikig. Magyar szót szinte nem is hallani. Útlevelet hoztál?- kérdem Vé-től. Nehéz kivárni, hogy a pár fénykép erejéig üres legyen a járda.

Miután átkelünk a hídon, balra kanyarodunk és ekkor előttünk hatalmas csörömpöléssel egy, a körforgalomban haladó teherautó ponyvájáról, jókora jégdarab hull a járókelők közé, majd az aszfaltot elérve, robban ezernyi darabra. A sofőr tovább hajt, az emberek döbbenten állnak. Szerencsére olyan helyre esett, ahol nem állt senki, így sérülés nincs. Ha 10 méterrel előbbre vagyunk, valószínűleg már nem kértünk volna vacsorát! Miután magunkhoz térünk a sokkból, megkeressük a ládát, mely a villamos védőkorlátjának egyik oszlopába van rejtve.

Remek rejtés, de mégis folyamatosan eltűnik. Pedig idáig már nem nagyon jönnek el az emberek, hogy véletlenül észre vehessék. Még néhány fénykép a hídról, aztán leülünk kicsit nézelődni a Magyar Tudományos Akadémia lépcsőjére. Felmerül a kérdés: Ezzel most akadémikusok lettünk? Nem sokat töprengünk, iszunk egy kis teát (az ebéd szomjazik), majd megyünk tovább, immár a pesti rakparton. Útközben érintjük a Magyar Tengerészek Hősi Emlékművét.

Nem is tudtam, hogy ilyen emlékmű is van! Erről a korszakról, amikor flottillánk volt az Adrián, nem sokat tanultunk. Természetesen itt is van egy geoláda, mely kalandos utat járt be. A részletek a ládaoldalon elolvashatók. Az egykori tengerészek lelkei gyönyörű képet láthatnak maguk előtt. Az emlékművel szemben magasodik a Várhegy, előterében (ha nem is a tengerrel) de a Dunával.

Logolás után, irány a Vigadó-tér! Persze nem vigadozási, hanem ládázási célból. Ez is egy olyan láda, ahol sokan nem találják a jelszót, ami virtuális és leolvasós. Először mi is bolyongunk kicsit, majd kiszúrom a feliratot. Van egy másik is, de kis találgatás után megvan a helyes. Megnézzük a Kiskirálylány szobrát, majd átsétálunk a téren és közben megállapítjuk, hogy itt azért lehetne egy mikroládát is rejteni.

A Vigadóban nagy az élet. A kivilágított termekben valami rendezvényre készülnek. Így nappal is szépek a fényes csillárok, bár ez a fényképen nem nagyon látszik.

Lépteinket az Erzsébet-tér felé vesszük, ahol egy lakatfal vár bennünket egy geolakattal. Itt azonban, hiába nézelődünk, a lakatot nem találjuk.

Vé türelme elfogy és javasolja, hogy menjünk tovább. Erre a ládára jobban fel kell készülnünk. Majd elolvasom a logokat, hátha “megvilágosodok” és egy későbbi időpontban újra megpróbáljuk.

Elindulunk visszafelé, az utolsó, “Contra-Aquinkum” nevű ládához. Itt egy római kori erődítmény romjait és az egykori Limes vonalát lehet a járdába épített térképen megtekinteni. Odaérve, először megkeressük a ládát, melyet egy örökzöld ágára akasztva találunk.

Logolunk, aztán következzenek a romok, de előtte vetek még egy pillantást az Erzsébet-hídra. Ebből a perspektívából még nem láttam.

Túl sokat nem nézelődünk, mert Vé erősen fázni kezd a Dunáról fújó szélben. Az üveglapok alatt lévő romok fedőüvegei is bepárásodtak a hideg miatt, hiába van bennük ventilátor, így nem sokat látni. Azt viszont látjuk, hogy a rejtekhelynél két bicajos nézelődik, csak nem a ládát keresik? (A logokból este kiderült, hogy jól láttuk, két kesser látogatta meg utánunk a ládát.) Mi pedig elindulunk a Keleti-Pályaudvar felé, természetesen gyalog. A mai csúcsdöntés ugyan nem sikerült, csak a 7 ládás korábbi rekord beállítása, de ennyi bőven elég egy napra! Így is sok élmény ért bennünket.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Bp. Nyugati – jelöletlen út – GCtork_1 – jelöletlen út – GCtork_2 – jelöletlen út – Gctork_3 – jelöletlen út – GCPAAI – jelöletlen út – Gcnyugi – jelöletlen út – GCLANG – jelöletlen út – Gcship – jelöletlen út – GCVIG – jelöletlen út – GCPEST – jelöletlen út – Bp. Keleti

Megtett távolság: kb. 14 km.
Szintkülönbség: 458 m.
Átlagsebesség: 2,4 km/h (mozgásban 4,0 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés_1: A GCPAAI ládánál lévő logunkat a Logbíró egy hónap után elfogadta. Úgy látszik, hogy a Rejtő ismét külföldön van és nem tud a logok elbírálásával foglalkozni.

Frissítés_2: 2018-ban a Török emlék láda, többszöri Ládagazda váltás után, teljesen átalakult. Megváltozott a rövid neve GCtork-ról GCturk-ra, a neve pedig “Török emlék”-ről “Török emlékek Budán (és Pesten)”-re. Ebben a formában, ahogyan mi láttuk, már nem kereshető.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.