2015_40-44_228-231 GCHAFT, GCPK, GCAVR és GCMUNB

2015.04.30 Csütörtök

Szabadságon vagyunk! A héten megkezdtük szokásos tavaszi pihenésünket. Mint az pár éve megszokott, ismét a magyar geocaching oldalról választjuk célpontjainkat és jellemzően, egynapos kirándulások keretében keressük fel az ország különböző tájait. (Persze az időjárás is szerepet játszik választásunkban.) Most sem teszünk másképp! Gyönyörű tavaszi időjárásra ébredtünk. Mai célpontunk a Mecsekben található Jakab-hegy lesz.

Pécsre megérkezvén autóbuszjegyet váltunk, hogy helyi járattal utazzunk túránk kezdőpontjához. Elsétálunk a Zsolnay-szoborhoz, ahonnan a 27-es autóbusszal a végállomásig, a Benczúr Gyula utcáig zötyögünk. Leszállva az autóbuszról, egy keskeny ösvényen, mindjárt egy meredek emelkedőn kaptatunk felfelé. A nap “tüzesen süt le”, már-már júniusi hőmérsékletet teremtve. Így aztán pár száz méter után meg is állunk, hogy feleslegesnek ítélt felsőruházatunktól megszabaduljunk és egy jót igyunk a magunkkal hozott vízből. Gyümölcsösön át vezet az út felfelé a Süle-völgyben. Több helyütt szőlőtőkéket látunk és a környékre jellemző gyümölcsről a dűlő nevek is árulkodnak, pl. a Rizling dűlő. Elmaradnak a szőlők és a gyümölcsfák, végre erdő van körülöttünk, hűsítő árnyékot borítva ránk. Először ismét kaptató, majd enyhébb emelkedésű szakasz következik. Az út mellett egy tűzrakóhelyet hagyunk el, ami arról tanúskodik, hogy a pécsiek szívesen járhatnak erre piknikezni.

Az eddig követett jelzés összetalálkozik a jelzéssel.

Érdekes módon, nem egymást keresztezik, hanem mindkettő derékszögben megtörik és csak a két sarok képez találkozási pontot. Természetesen a másik három kínálkozó útvonalból, nekünk a legmeredekebben emelkedőn kell az utunkat folytatni. A térképen látom, hogy ezt az utat Szent-Márton Gyalogos Túraútnak hívják. Mivel az emelkedő csak nem akar enyhülni, én is eleresztek néhány fohászt Szent Mártonnak címezve. Igaz, hogy Szent Márton életében egy koldussal tett csodát, de nem bánnám, ha most előttünk csökkentené az emelkedő szögét, mert lassan elfogy a rossz tüdőmből a szusz. Hogy az ima segített-e vagy valami más, de a dombhajlás szelídebbre vált. Köszönet érte, akárki is tette! Viszont a szakrális jelenség a telefonomat kissé összezavarhatta, mert a kanyargó, jelzett utat a rögzített track nem követi, pedig isten bizony, le sem léptünk a kijelölt útról. Már éppen kapnék ismét levegőt, amikor csodálatos környezetbe érünk. Régóta éreztem már hagymaszagot, de idáig úgy gondoltam, hogy a reggelire elfogyasztott vöröshagyma jelez a pocakomból. Igaz, az ilyenkorra már el szokott enyészni. De nem! Hirtelenjében egy virágzó medvehagyma mezőn találjuk magunkat! E növény illata piszkálja hát az orromat! Mivel a medvehagyma felénk nem honos, így csak a zöldségesnél találkoztam idáig vele, amint csokorba kötött leveleivel kívánta étkeinket megfűszerezni. Vé rögtön sopánkodni kezdett, hogy a virágzó állapotában a növény már nem alkalmas fogyasztásra. Engem azonban lenyűgöz a csodálatos virágmező és hidegen hagy, hogy nem jutunk ingyen zöldfűszerhez. Gondoltam, rögzítem a hely koordinátáit a GPS segítségével, hogy majd a következő években visszatérhessünk “legelni” akkor, ha a levelek még zsengék.

A térképre pillantva, meglepetéssel tapasztaltam, hogy előttünk, az út mellett kevéssel, egy geoládát jelez a térkép. Erről idáig nem is tudtam! Ez pedig akként fordulhatott elő, hogy otthon az útvonalat úgy szoktam tervezni, hogy a Basecamp programban egy új listába másolom a felkeresni kívánt geoládákat, majd rábízom a programra az útvonal tervezést. Így természetesen nem látom az esetlegesen az útvonal közelében található egyéb ládákat, azok menet közben a telefon térképén szoktak meglepetést okozni. Mivel ma az egykori Pálos-kolostor romjai ez elsődleges célpontunk, így ez a láda bónuszként jelentkezett az odavezető úton. Gyorsan letöltöm a “Ház a fa tetején” elnevezésű láda adatait a g:hu applikációba. Szerencsére van térerő. Vé közben nem győz álmélkodni a virágos mező látványa felett. Valóban, ameddig a szem ellát, sőt még azon is túl, mindenhol zöld-fehérben pompázik a fák alja. Bár nem vagyok Fradi-drukker, de az én szívem is megdobogtatja a látvány. A hagymaszag pedig, mindent betölt és átjár. Kár, hogy a fényképek ezt nem adják vissza.

Kis ösvény vezet a ládához, de itt is a medvehagyma levelei között gázolunk. Kőkupac rejti a ládát.

Gyorsan logolunk, majd visszatérünk az útra. Közben továbbra is csodáljuk a látványt annyira, hogy a “Házról a fa tetején” el is feledkezünk. Csak a medvehagyma mezőt elhagyva ocsúdunk a transzból, hogy bizony a házat nem is tekintettük meg, pedig érdekes lehet. A Déli Szél Kortárs Alkotói Fórum alkotótáborában 2001-ben született ez az építmény és mára úgy tűnik, a táj részévé vált. Felmászni ugyan nem lehet, de azért biztosan érdekes. Vissza nem akarunk fordulni. Mivel rengeteg geoláda van a környéken, így még vissza fogunk térni és szemügyre vesszük a házat.

Ballagunk tovább a jelzésen és örvendünk vala, hogy az út már csak egész szelíd mértékben emelkedik.

Egy elnyúló bal kanyar után kibontakoznak előttünk a Pálos-kolostor romjai. Egészen jó állapotban vannak a megmaradt falmaradványok! Átlagosan derékig, mellközépig érnek, de helyenként az ajtónyílások egészben megtalálhatók és a fölöttük lévő falmaradványok is láthatók.

Jóval több maradt meg belőlük, mint a korábban Pilisszentkereszten látott kolostorból, pedig az ismertető tábla szerint körülbelül egyszerre épültek.

Egyes források szerint ezt a kolostort tekinthetjük a pálosok anyakolostorának, bár a Pálos-rendet alapító Boldog Özséb, a pilisi remetekolostor főnöke volt. Azt hiszem ez némi kutakodást igényel a tisztánlátás végett. Ezt a kolostort később többször is átépítették, felújították. Lehet, hogy ennek is köszönhető, hogy jobb állapotban maradtak fenn a romjai. Míg szemlélődőnk, kicsit megpihenünk a falmaradványokon. Szemügyre vesszük a kis kápolnát is a haranglábbal, mely napjainkban is egyházi célokat szolgálhat.

A láda koordinátái más helyre mutatnak, mint ahol, a leírás szerint, leolvasható a virtuális rejtés jelszava. Valószínűleg, régebben hagyományos rejtés lehetett itt, csak a koordináták nem lettek módosítva. Pedig, igazán helye lenne itt egy hagyományos geoládának is! Mindegy, sikeresen belogoljuk a ládát, majd letelepszünk a közeli Kéktúrás pihenőhely asztalánál, hogy megebédeljünk.

Ebéd után kis nyújtózkodás, kiisszuk az otthonról hozott kávé maradékát és indulunk tovább a jelzésen az Avar-kúthoz.

A nap továbbra is nyáriasan ontja ránk a meleget, így jól esik a sűrű árnyékkal fedett erdei úton a séta. A hagymaszagot itt már átveszi az avar kesernyés illata. Rövidesen egy alámosott fákkal szegélyezett részre érünk. Megcsodáljuk, a szinte a levegőben álló fákat és találgatjuk, vajon meddig tudnak ellenállni a szél nyomásának. Szerintem nem sokáig.

Szerencsére most csak gyenge szél lengedez, így nem vagyunk veszélyben. (Kicsit tartunk a szél és a fák kombinációjától, mert korábban a Bükkben az erős szél hatására, majdnem Vé fejére esett egy méretes faág. Ha eltalálja, most nem tudom ki sütött volna ilyen finom fasírtot ebédre!) Később letérünk a turistaútról egy erdőgazdasági útra, mely egy erős balkanyar után, meredeken lejteni kezd előttünk. Most Vé kerül nemszeretem állapotba, mint én korábban, az emelkedőn. A szekérúton nagyon gyér lehet a forgalom, mert lábszárközépig érő avar borítja. Ki tudja, mikor járt erre valaki előttünk! Vidáman trappolok elöl, míg Vé óvatosan, mögöttem. Aztán egyszerre eltűnök a szeme elől, ugyanis a mély avar elfedi az út egyenetlenségeit. Sikerült egy mély gödörbe lépnem, ennek hatására szépen elfekszem az avarban. Szerencsére a vastag levélszőnyeg tompítja az esést, így sérülés nélkül megúszom az esetet. Csak az elfogyasztott ebéd csúszott a zökkenéstől egy szinttel lejjebb. Megint éhes lettem! Mindenesetre, óvatosabban haladok tovább. Aztán egy jobb kanyar után előtűnik a találó nevű Avar-forrás. Mint a ládaoldal leírásából kitűnik, nem a környéken található tetemes mennyiségű száraz falevélről, hanem a közelben húzódó Avar-gyűrű nevű kelta földvárról kapta a nevét. Az aprócska forrás, nem tartozik a frekventált helyek közé.

Körbejárjuk, miközben a tekintélyes méretű, teljesen száraz talajú hegységben sikerül megtalálnom azt az egyetlen négyzetméternyi sáros foltot, amit a kis forrás hosszas munkával kialakított. Természetesen a felfedezés belecsúszással történt. Úgy látszik ez az esek-kelek, kezd a szokásommá válni!

A forrás ládikájában áll a víz. Kiöntjük, a logbook csuromvíz. Szerencsére a jelszó látszik. Javítókészletet megint nem hoztunk, így majd a honlapon jelzem a karbantartás szükségességét. A forrás vizét nem tudjuk megkóstolni, mert a kifolyócső olyan alacsonyan van, hogy az üvegünk nem fér alá.

Indulunk tovább. Én leginkább egy kismalacra hasonlítok a sáros nadrágomban, ehhez méltóan időnként röfögök is. Vé ezt nem díjazza, mert a kihalt környéken hallottuk igazi vaddisznók hangját is. Megnyugtatom, hogy csak malac nyelven a távozásra szólítottam őket fel. Valóban így lehetett, mert többé nem találkoztunk vaddisznókra utaló jelekkel. Az ösvény lejtése megszelídült, így Vé is egyre jobb kedvű. Némi kanyargás után már egészen ritkás erdőben sétálunk a kényelmes turistaúton. Sok helyen besüt a nap a levelek között, így figyelhetjük a fények játékát. Szinte észrevétlenül érünk Éger-tetőre, csak egy sorompó jelzi, hogy visszatértünk a civilizációba. Érintjük az erdei tornapálya ösvényét, majd beérünk a házak közé. Rövidesen a környék főútján haladunk, ahol már busz is jár. De még nem szállunk fel, mert egy betervezett célpont, a Nagyürögi Nagyboldogasszony templom még hátravan. Hajdan itt terült el Ürög falu, mely mára Pécs egy városrészévé vált. A XII-XIII. századból származó kis templom őrzi a falu emlékét. Nagyon szépen fel van újítva, öröm ránézni. Sajnos csak vasár- és ünnepnapokon, mise előtt és után lehet megtekinteni belülről. Ma hétköznap van, így marad a külső körbejárás.

Kis temető található körülötte, ami már koránt sincs olyan jó állapotban, mint a templom. Sok a régi, elhanyagolt sír és a terület is gyéren gondozott.

Akárcsak a geoláda. A hajdan szebb napokat látott madárodú feneke leesve, az odú alatti faágak villájába van rakva.

Szerencsére, ha geoláda nincs is már benne, de az egyik elemén megtalálható a jelszó, így sikeresen logolhatunk. Mai túránk ezzel véget is ért. A nagy melegben elfáradtunk, de szép helyeken jártunk. A medvehagymás terület látványa pedig örökre bevésődött emlékezetünkbe. Visszasétálunk a közeli buszmegállóba, ahol nem sokat kell várnunk a járműre, mely visszavisz bennünket a pécsi belvárosba.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Pécs 25-ös busz Benczúr u. végállomás – – jelöletlen út – – Z – GCHAFT – – GCPK – – jelöletlen út – GCAVR – – – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCMUNB – jelöletlen út – 124-es busz Fülemüle u. amh.

Megtett távolság: kb. 10 km.
Szintkülönbség: 858 m.
Átlagsebesség: 1,9 km/h (mozgásban 2,7 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés_1: A GCKP láda neve és elnevezése látogatásunk óta megváltozott. Jelenleg “Az Pálos-kolostor…” névre hallgat és a GCAZ rövid név alatt lehet megtalálni.

Frissítés_2: Sajnos itthon vettem észre, hogy a fényképezőgépem lencséjén egy ujjlenyomat éktelenkedik. Valószínűleg hozzáérhettem valamikor. Sajnos, emiatt néhány fénykép homályosra sikeredett, kevés a használható.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod az ismertebb közösségi oldalakon a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.