Szilveszteri ládázás az ország túlsó végén – East 17, Mit rejtenek a belső udvarok és Vasúti park, Nagykanizsa

2013_75_104 GCEAST, GCMIT és GCVPNK

2013.12.31 Kedd


Év végére mindkettőnk munkahelye hosszabb tevékenységi szünetet hirdetett, így a két ünnep között a hétköznapok is szabadnapok lettek számunkra. Ma, Szilveszter napján is hétköznap van, de ez már olyan “fél ünnepnap”. Mivel nem esik és nem fúj nagy szél, különben is Vé-vel mindketten utálunk bulizni, úgy döntünk, hogy az év végét ládázással ünnepeljük. Célpontul a “szomszédos” Nagykanizsát választjuk, azzal a felkiáltással, hogy ráérünk hazajönni és legfeljebb átvonatozzuk magunkat a következő évbe.

Fél tíz után érünk Nagykanizsára, miután az első vonatok egyikével elindultunk Szolnokról. Jó hosszú nap lesz! Az állomás épületből kilépve, mindjárt a szívemnek kedves objektumot pillantok meg, a Vasúti parkot. Most azonban csak futó pillantást vetek rá, mert visszafelé jövetben tervezzük alaposabban szemügyre venni és akkor akarjuk az itt rejtező ládát is megkeresni. Gesztenye fák alatt megyünk, akarom mondani korzózunk, mert a helyet Bécsi korzónak hívják. Keresztezzük a Szombathely felé vezető vasúti síneket, majd elhaladunk az egykori Kanizsa Bútorgyár mellett, mely ma is hasonló profillal üzemel. Eszembe jut egy régi emlék. Egyszer még hajózó koromban, a nyolcvanas évek közepén, Kaszópusztán töltöttem a kötelező rekreációs pihenésem. Meglátogatott áldott állapotban lévő felségem is, akivel együtt, elhoztak bennünket ide gyárlátogatásra. Mint fiatal házasok, érdeklődéssel figyeltük a bútorokat, mert  a gyerekszoba berendezése előtt álltunk. Azonban olyan tré munkát láttunk a gyárban, hogy egyöntetűen eldöntöttük, Kanizsa bútort soha nem veszünk. Remélem azóta javult a gyártás színvonala!  Az Asszonyt is ki kellett cserélni 20 év után, így most egy másikkal ballagok a városközpont felé. Ahogy megyünk tovább, újabb gyöngyszemen akad meg a tekintetem. Egy udvarban, három járműből álló vasúti szerelvény van kiállítva. Igazi különlegesség! Régi szertartályos gőzös paklikocsival és egy négytengelyes pullman kocsival, mely láthatólag vendéglátó helyként funkcionál(t). Kicsit érdekes összeállítás, mert ez a gőzös az étkezőkocsival így együtt sosem futhatott, de igen látványosak. Csak a rozsda ne enné őket! Sajnos a hely láthatólag nem üzemel, pedig szívesen innék benne valamit, ha már Szilveszter van! Budapesten, a Déli pu. mellett álló étkezőkocsiban enni-inni is különleges élmény, amit volt szerencsém kipróbálni. Alaposan körbenézem és fotózom, majd indulunk tovább.

A városközponthoz érve, a Fő útra fordulunk, mely egy meglehetősen széles térbe torkollik. Itt már van némi élet, mert idáig nem sok emberrel találkoztunk. Elvétve még trombitaszó is emlékeztet, hogy Szilveszter van, de valahogy inkább a hétköznapi jelleg dominál, nem a szilveszteri. Elsétálunk egészen a körforgalomig, ahol az első “láda” található. A ládaoldal minimál leírását ide másolom, mert idáig nem sok ilyen semmitmondó leírással találkoztunk.

“Ez egy virtuális városi láda Nagykanizsa közepén (ha jól tudom, volt valami buta popegyüttes ezen a néven, de ide indokolt). Egy – játékunk tekintetében említésre érdemes – objektum van itt: a 17. hosszúsági kör “emlékműve”, mely valóban megmérhetően a helyhez nagyon közel megy át Nagykanizsa centrumán. Mivel mászásra csábít, nem meglepő, hogy kissé már görbült.
Ládát elhelyezni itt fizikailag lehetetlen, ezért virtuális. A jelszó az utolsó támogató Kft. neve.”

Sajnos, nemhogy ládát nem lehet itt elhelyezni, de az emlékművet sem lehet a nagy forgalom miatt megközelíteni. Még fényképet sem tudok úgy készíteni, hogy ne lenne rajta egy autó. A felirat betűi pedig olyan kicsik, hogy szabad szemmel nem tudjuk elolvasni. Szerencsére a fényképezőgép teleobjektívje segít. DSCN1544Belogolok, megvan a találat. Elgondolkodom, hogy miért pont egy Kft nevét kellett jelszónak választani? Talán a rejtőnek valami kötődése van hozzájuk? Kicsit olyan promóciós szaga van a dolognak. Nem sokat meditálunk, indulunk tovább, de előtte még megcsodáljuk a sarki társasház kerámia díszeit. Érdekesek. Ritkán díszítenek manapság ilyesmivel egy házat, pedig nem látszik réginek.

Megyünk vissza, amerre jöttünk. Következő úticélunk a Szeidmann-ház udvara. A Városháza előtti téren távolról megnézzük a város Karácsonyfáját.

A Szeidmann-ház azonban zárt kapukkal fogad, pedig hétköznap lévén nyitva kellene lennie. Úgy látszik itt sem dolgoznak már, de azért kint lehetne egy tábla, hogy zárva tartunk. Kintről olvasható pótjelszó nincs, legalábbis mi ilyet nem látunk. Csinálunk egy fényképet a jelszó nélküli megtaláláshoz.

Mivel már délfelé jár az idő, úgy döntünk, hogy ideje ebédelni. Jövetben láttunk egy szimpatikus Pizzériát, visszamegyünk oda. Azonban a pultos hölgy közli, hogy a konyha nem üzemel, mert Szilveszter van. Csak inni lehet. Ilyet meg ki látott!? Nálunk a pizzériák Szilveszterkor extra bevételt termelnek, mert a sok bulizó nem győzi rendelni a pizzákat. Itt meg nem üzemel a konyha! Érdekes egy hely ez a Nagykanizsa! Mára kicsit elmegy a kedvünk a további ládázástól és Nagykanizsától, pedig van még pár láda itt. Úgy döntünk, hogy inkább “nagykörön” megyünk haza és a Szombathely-Győr útvonalat választjuk Budapestig a Balaton-part helyett. Jövetben, világosban úgy is láttuk már a Balatont, a sötétben meg érdekesebb lesz a nagyobb városok tűzijátékait nézni. Visszaindulunk a vasútállomásra. A Vasúti parkban azért megállunk, hogy megkeressük a ládikát. Nem sok időnk van a vonat indulásáig, de ez a láda kicsit trükkös rejtésű, nem adja meg gyorsan magát. Körülbelül sejtem, mit kell keresni, de sehogy sincs meg. A vonatunk rövidesen indul, ezért felhagyunk a kutatással. Már a kiállított járműveket sincs idő fényképezni, menni kell. Mivel újabb ládát nem találtunk, ezért úgy döntünk, hogy az előzőre sem kérünk jelszó nélküli elbírálást, csak egy egyéb logot írunk. Aztán egyszer visszajövünk és akkor, remélhetőleg nagyobb szerencsével, begyűjtjük a többi ládát is. A felemásra sikerült ládázás ellenére eldöntjük, hogy ezentúl a Szilvesztereket, ha lehet, ládázással fogjuk tölteni. Ez az Újévi fogadalmunk!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Nagykanizsa vá. – jelöletlen út – Mária út – GCEAST – Mária út – GCMIT- Mária út – jelöletlen út – GCVPNK – jelöletlen út – Nagykanizsa vá.

Megtett távolság: kb. 6 km.
Szintkülönbség: 128 m.
Átlag sebesség: 2,7 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Köszönjük!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.