2015 55-56_243-244 GCErMi és GCefk

2015.05.24 Vasárnap

Elérkezett szabadságunk utolsó napja. A héten az időjárás nem tette lehetővé a ládázást, így a mai napot nem akartuk kihagyni. Viszonylag késői indulással, 11 óra körül érünk Érdre, mai városnézésünk helyszínére.

---

Érd felső megállóhelyen szállunk le a meglehetősen zsúfolt vonatról. A tömeg sodor magával, így csak az Érd felső és Érd alsó vasúti megállóhelyek közötti téren van alkalmam a kütyük elindítására. Elindulunk és átkelünk a vasúti aluljárón, majd magunk mögött hagyjuk a város központjában lévő üzletsorokat is. Átmegyünk a 6/7-es országút és az M6 autópálya hídjai alatt és megyünk tovább, immár az Ófalu nevű városrészben. Utunk egy keskenyebb utcában folytatódik, ahol lassan a járda is elfogy, így a forgalommentes úttesten gyalogolunk. Csend és nyugalom vesz körbe bennünket, csak az őrködő kutyák ugatnak ránk itt-ott, nem nagy meggyőződéssel. Elérkezünk az első célpontunk felé vezető utcába, ahol egy három szentnek (Szent Sebestyénnek, Szent Rókusnak és Szent Rozáliának) szentelt kápolna vár bennünket. A Fogadalmi kápolnák Érden nevezetű geoláda ugyan egypontos, hagyományos láda, de a ládaoldalon segédpontok jelzik a további, megtekintésre érdemes helyeket. Egy ilyen ponthoz közelítünk most. A házak közé beépült kis kápolnát csak az utolsó pillanatban vesszük észre. Szerencsére a vaskapu mögött az ajtaja nyitva áll, így láthatjuk a belsejét is. Sőt a teleobjektív és a vaku segítségével még tűrhető képet is lőhetek az enteriőrről.

Ja, nem is mondtam. Szétszedtem és némi bütyköléssel használhatóvá tettem a fényképezőgépemet, így újra, normális minőségű fényképeket tudok készíteni! Visszatérve a kápolnára ilyen, több szentnek szentelt kápolnával még nem találkoztunk. Miután alaposan szemügyre vettük, indulunk tovább. Mivel a megtekintendő helyeket egy nagy körre fűzzük fel, a következő épület, amit meg akarunk nézni az érdi Minaret lesz, ez esik utunkba. Valamivel több, mint 100 métert gyalogolva, már előttünk is magasodik.

A török idők több száz minaretje közül napjainkra mindössze három maradt meg Magyarország területén. Az érdin kívül még van egy Minaret Pécsett, ahol szintén jártunk már a geoládázás okán és az egri, ahol ládázni még nem voltunk, de mindketten megnéztük már, még a közös életünket megelőző időszakban. Az érdi objektum mellett a Dzsámi már elpusztult. Helyét – egy szerintünk igen ronda-, vasbeton alakzat jelöli. Bár a Minaret nyitvatartási ideje pár napja megkezdődött (máj. 15-től okt. 15-ig), bejutni csak úgy lehet, hogy egy szomszédos házból elkérjük a kulcsokat. Tekintettel a vasárnap déli időpontra, úgy döntünk, hogy nem zavarjuk a gondnokot. Viszont az épület melletti padon mi is megebédelünk.

A sikeres logolás és az ebéd után elindulunk, hogy megtekintsük a további fogadalmi helyeket és begyűjtsük a mai napra tervezett másik geoládát is. Amíg a Szent Mihály arkangyal-templomhoz érünk, röviden elmesélem milyen fogadalomról mesélnek ezek a helyek.

Az évszázadok során a rettegett járványok az érdi lakosságot sem kímélték. A pestis rendszeresen végigsöpört az országon, ezrek halálát okozva. Az utolsó nagy járvány a XVIII. sz.-ban tizedelte meg a lakosságot. Elmúlásával fogadalmi kápolnákat építettek, Szentháromság szobrokat állítottak. Érden a Péterffy – család nevéhez fűződik a kápolnák építése, akik ez időben zálogbirtokosai voltak a településnek.

Közben már a templomhoz is értünk, mely természetesen vasárnap, délidőben zárva van. Szétnézünk a templomkertben. Megtudjuk, hogy a XV. században már állt itt egy templom. Aztán a török időben a lőportárolásra használt épületet felrobbantották, de nem semmisült meg teljesen, így az 1700-as években a kegyúr és a hívek összefogásával újjáépítették. A templom melletti emlékmű Tomicich János plébános emlékét őrzi, aki a templomtorony építésének évében hunyt el. Készítünk pár fényképet és indulunk a következő kápolnához a Kakukk-hegyre.

Itt lesz a geoláda is. Utunk az egykori római úton vezet, melynek emlékét érdekes módon őrizték meg. Az ókorban épített út egyes szakaszait meghagyták és körbeburkolták. Elnézve ezen több, mint kétezer éves út maradványait, óhatatlanul párhuzamot vonunk a jelenkor útjainak állapotával és a mérleg nyelve a rómaiak által épített út felé billen. Azt hiszem, ezt nem kell különösebben indokolni. Csak egy gondolat. Az általunk épített utak 2000 év múlva egyáltalán láthatók lesznek-e még, nemhogy járhatóak?

Elhagyva a történelmi utat, felkanyarodunk a “hegyre”. Ugyebár az alföldi ember által, minden nagyobb kupac föld hegynek neveztetik. Így van ez itt is. Az előttünk magasodó dombot Kakukk-hegynek nevezték el. Először zártkertek, jellemzően gyümölcsfákkal és szőlővel beültetve, maradnak el mellettünk, majd szántón haladunk át, végül kis erdőbe érünk, ahogy az “rendes” hegyen szokás. Itt áll a település Kálváriája és a hozzá tartozó fogadalmi kápolna, melyet a Szenvedő Krisztusnak ajánlottak. Pontosabban csak a mása, mert az eredeti a II. világháború alatt elpusztult. Azonban, így is takaros kis épület, ami sajnos zárt ajtókkal fogad.

Viszont, valamikor remek kilátás nyílhatott innen, amit sajnos a felnövekvő növényzet lassanként elfed. Már csak a távolabbi tájat lehet csodálni, a hegy lábánál elterülő területet nem. A távolban megcsillan a Duna kék szalagja is, sokáig bámészkodunk.

Miután betelünk a látvánnyal, a geoláda megkeresésébe kezdünk, mely rövidesen sikerül is. Egy betontömbre ülve logolunk, majd kis pihenő után nekivágunk a lefelé vezető útnak.

A ládaoldalon ugyan az szerepel, hogy azon az úton érdemes a Kápolnát megközelíteni és távozni onnan, ahol feljöttünk, de nincs kedvünk kerülni. Ugyanis a rövidebb út aljában egy olyan család lakik, akik a társadalmi együttélés normáit nem szívesen tartják be. A logokban is szerepel, hogy kit a szabadon lévő kutyájuk, kit a libáik kergettek meg. Bízva a zsákunkban lévő kutyariasztó sprayben és az ilyen emberek kezelésében szerzett gyakorlatunkban, de legfőképpen azért, mert nincs kedvünk egy nagy kerülőt tenni, erre indulunk lefelé. A hét eleji viharok alaposan megviselték a fákat. Az út tele van letördelt ágakkal és meglehetősen sáros, így autóval sem ajánlott rajta a közlekedés. Ezt majd a logunk otthoni kiegészítésében, mindenképpen jelezni fogjuk, nehogy valaki pórul járjon. Leérve a hegy aljába kiderül, hogy bátorságunk elnyeri méltó jutalmát. A kutyák megkötve és csak jelzésképpen ugatnak meg, a házban pedig nagy a csend. Nyilván a déli sziesztát tölti a család. Megkönnyebbülve megyünk tovább az immár aszfaltozott úton. Különösebb esemény nélkül érjük el azt az utat, amelyen érkeztünk és amelyen ezúttal Érd alsó vasúti megállóhelyig gyalogolunk.

Kissé szomorúan gondolunk arra, hogy holnap már munkába kell mennünk ládázás helyett, de a háromhetes szabadság igazán jól esett. Minden évben így kellene lennie, akkor pihenten mehetne vissza az ember a munkahelyére.

A nap mérlege: 

Bejárt útvonal: Érd felső vm. – jelöletlen út – GCErMi – jelöletlen út – Gcefk – jelöletlen út – Érd alsó vm.

Megtett távolság: kb. 9 km.
Szintkülönbség: 236 m.
Átlagsebesség: 2,7 km/h (mozgásban 3,9 km/h)

A track letölthető innen.

(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.