2015 57-58_245-246 GCJADO és GCVAKB

2015.05.30 Szombat

A dolgos hét után, végre ismét hétvége és geocaching! Ma Jászdózsa és környéke van soron. Az időjárás előrejelzés szerint, fázni nem fogunk!

---

Szerencsére Jászdózsára közvetlen vasúti összeköttetésünk van, így nem kell nagyon korán kelni. Valamivel 8 óra után szállunk le a vonatról a község vasúti megállóhelyén. Hála isten, Jászdózsa azon települések közé tartozik, ahol a vasútállomás a település területén belül található, bár a szélén. El is indulunk a bevezető úton, majd kiérve a község főutcájára, jobbra fordulunk a központ felé. Azért, hogy ne menjen minden simán, egy kis nehezítést tettek az útba, csatornaépítés formájában. A munkával már végeztek, de a terület még nincs helyreállítva, így bukdácsolva haladunk előre. A kis településen gyorsan a központba érünk, ahol valami ünnepségre készülődnek. A központi terület feldíszítve és polgárőrök állnak mindenhol. A Holt-Tarna fölött épült kis kőhidat négyen is vigyázzák. A területen ünneplő ruhás emberek jönnek-mennek. Próbáljuk kitalálni, mire készülhetnek. A legközelebbi ünnepi alkalom a Gyermeknap, de az már három hete volt! Mindegy is mire készülnek! Mi zavartalanul befordulunk a Holt-Tarna gátjára, hogy megkeressük mai, első geoládánkat. A ládaoldal leírása alapján ínycsiklandó rejtéssel állunk szembe. Mit is ír a leírás? “Ez egy mikroláda, trükkös rejtéssel. A műtárgy tövében keresd a rózsaszín kupakot, amelyet nem csavarni kell, hanem csak kihúzni. Egy liter vizet vigyél magaddal a mikroláda megszerzéséhez.” Aha. Tippem szerint egy csőben lehet egy PET palack, amit a víz belelocsolásával lehet felemelkedésre bírni, hogy aztán kihúzva, logolhassunk. A műtárgy egyértelműen adja magát, mert a víz mellett más ilyen nincs is.

A GPS megerősíti sejtésünk, célnál vagyunk. A problémát a túlparti pecások jelentik, akik az úszó helyett, minket bámulnak árgus szemeikkel. Tudom, hogy szépek vagyunk, ennek több helyen hangot is adtam már , de most valahogy nem vágyunk a csodáló szemek kereszttüzére. Óvatosan nézelődünk. Próbálom magam fűcsomónak álcázni, de sem a méretem, sem a színem nem lehet meggyőző, mert továbbra is bámulnak. Persze lehet, hogy csak azt gondolják, hogy hová lett az az ember, aki az imént még ott álldogált, most pedig csak egy hatalmas fűcsomó van a helyén! Szemügyre véve a helyszínt, csalódnunk kell a rejtés ínyenc voltában, ugyanis egy szokványos rejteket találunk, ahol egy tégla- és egy kődarab alatt lapul egy gyógyszeres(?) üveg. Semmi hidraulikus cselvetés! Kissé szomorúan nyúlunk a dobozhoz és logoljuk be a ládát.

Ezután a kis hidat veszem jobban szemügyre. Évekkel ezelőtt, munkám kapcsán, többször is átautóztam rajta és mindig megfogott a híd és környezetének látványa. Most végre sikerült szemügyre vennem oldalról is, gyorsan le is fényképezem.

A láda visszarejtése után, indulunk tovább. Szerencsére az érdeklődés is csökkent, így remélem, senki sem látta matatásunk az “ojjektum” tövénél.

Még régebben hallottam, hogy az öregek a falut Dósának hívják, állítólag a neve is Jász-Dósa volt. A Dósa név eredetére több magyarázat is van, akit érdekel, keressen utána! Nekem az a magyarázat tetszik legjobban, hogy a DÓSA, a régi magyar nyelvben lelket jelent. Nos, akkor induljunk tovább Jász-Lélekről! Visszamegyünk a főútra, mely a 31-es út felé vezet. Végigérünk a településen, majd az utolsó házak után, befordulunk egy betonozott úton, a szántóföld felé. A betonút nem tart soká, kis idő után földútban folytatódik, mely átvezet a vasútvonalon. Az út egyhangúságát csak a millió színben pompázó réti virágok törik meg, feldobva a látványt. Valamikor országút haladhatott erre, mert találunk egy olyan feszületet is, amilyen az utak mentén szokott állni. 1908-ban állíttatta egy hölgy és a dédunokája újíttatta fel 2013-ban.

Kedves dolog, ha egy család így őrzi az elődök tetteinek emlékét! A sok sárga virág közül kikacsint ránk a mezei szarkaláb lilája, de hiába kelleti magát, tudjuk, hogy mérgező. Csak egy fénykép erejéig állunk vele szóba. Persze Vé kedvencéből, a pipacsból is van bőven.

Lassanként eljutunk következő célpontunk közelébe, a Vak Bottyán emlékhely bekötő útjához. Ez ugyan magánterület, de a tulajdonos hozzájárult, hogy a turisták meglátogassák a kopjafát és az itt található artézi kutat. A hagyomány szerint, itt volt a kurucok táborhelye és Vak Bottyán generális itt halt bele sérüléseibe. Innen szállították Gyöngyösre, ahol végső nyugalmat lelt a Ferences rend templomában. Kellemes kis hely, nem csoda, hogy megtetszett a kurucoknak! Elhatározzuk, hogy mi is itt fogjuk elfogyasztani a magunkkal hozott elemózsit. A nagyra nőtt fák, hűs árnyékában nagyon kellemes pihenni. Még nem is említettem, de bizony ma alaposan befűtöttek. Az árnyéktalan dűlőúton gyaloglás már kezdett kicsit sok lenni. Miután lepakoltuk hátizsákjainkat, élvezve a hűs, ruhaszárító szellőt, megkeressük a geoládát. Egy villás fa elágazásában meg is találjuk, faágakkal takarva.

Kiemelve a ládát ér a meglepi. Népes hangyakolónia tanyázik a láda alatt. Hatalmas szökelléssel távolodom el a fától, kis híján felborítva Vé-t. A dobozon maradt apró lényeket lesöpörve, biztonságos távolba vonulunk. Viszont, kinyitva a dobozt, kellemes meglepetés ér bennünket, ugyanis nem a mostanában szokásos, lerabolt doboz van a kezünkben, hanem egy ajándékokkal bőségesen feltöltött ládát találtunk! Lelek is benne egy remek, karabineres kulcstartót, rugalmas zsinórral. Ezentúl a kulcsomat a nadrágszíj bújtatójához tudom rögzíteni. Úgyis mindig féltem attól, hogy egyszer kiesik a lakáskulcs a zsebemből, a terepen végzett kutatás közben és nem veszem időben észre. Természetesen, ha már kivettünk egy ajándékot, illik helyette másikat berakni. Egy kis labdát választunk csereajándéknak. Logolás után, Vé teljes egészében rám bízza a láda visszahelyezését, Ő csak távolról figyel. Persze, ilyenkor én lehetek a HŐS! Igyekszem a visszarejtést gyorsan elintézni, de a korábban megbolygatott hangyasereg számos tagja, pillanatok alatt meglep. Miután végeztem, gyorsan leveszem a pólómat és Vé eltávolítja rólam az aprónépet. Most már tényleg egyet kell értenem Vé korábbi állításával, miszerint “hangyás” vagyok. Hangyamentesítés után következik az ebéd, ami után jót iszunk az artézi kút hideg vizéből.

Jól is jön, mert idefelé vízkészletünk alaposan megcsappant, a maradék pedig olyan meleg, mint az a bizonyos sárgás folyadék, ami a víz elfogyasztása után képződik bennünk. Fel is töltjük üvegeinket a friss vízzel. Jót pihenünk a hatalmas fák árnyékában, miközben időről időre újabb hangyákat találok ruházatomban. Megnézzük a Vak Bottyán emlékére állított kopjafát, de elég kopott már, nehéz a betűket kisilabizálni. Szemügyre vesszük a párába vesző Mátrát is. A TV adótorony jól kivehető a tetején.

Végül felcihelődünk és elindulunk. Visszafelé, szokásunkhoz híven, nem akarunk arra menni, amerre jöttünk, így kis kitérőt teszünk Tarnaörs felé, hogy majd a Tarna partján térjünk vissza Jászdózsára. Széles, a mezőgazdasági gépek által alaposan letaposott földúton haladunk. Az egyetlen kellemetlenség, hogy bizony igencsak “tüzesen süt le a nyári nap sugára”, na nem a juhászbojtárra, hanem ránk. A hőmérséklet a telefonos applikáció szerint már meghaladja a 30 fokot. A korábbi gyenge szellő is elült, egyszóval “dögmeleg” van. Igazi kánikula, pedig még csak május végén járunk a naptárban. Mi lesz itt júliusban!? Még Vé-nek is melege van! Ilyen pedig nem fordult vele elő ebben az évtizedben!
Elérve a Tarnát, már csak kóválygunk a melegben, pedig még jó kis út áll előttünk. Szerencsére van fejfedőnk, ami megvéd a napszúrástól. Ballagunk a gáton, lessük a vizet, már ahol a nádtól látjuk. Máshol a parti fű takarja a mederben éppen csak csordogáló patakot.

Szóval, inkább csak a helyét nézzük. Én néha leülök pihenni, ilyenkor alulnézetből figyelem Vé-t, aki anyamadárként próbál árnyékot vetni rám, csak nagyon vékonyak a szárnyai.

Elérünk oda, ahol a Kis-Tarnának kellene becsatlakoznia a nagyobb testvérébe, de még csak a medrét sem tudjuk beazonosítani. A torkolatát is csak a zsilip árulja el. Vé is letelepszik és leveszi cipőjét, hogy száradjon. Lábujjait “sült szalonna” pozícióba helyezi, hogy a lábujjak között is járja a levegő. Na persze, aki nem bírja a technikai zoknit a túracipőben, hanem pamutot húz, annak időnként szárítkoznia kell! Egészen kényelmes ülőhelyet találtam a Kis-Tarna zsilipjének talapzatán, én innen nem megyek tovább! (Csak lenne egy kis árnyék!)

Végül csak felállok, mert a bőröm a naptej ellenére, kezd a pólómhoz hasonlatos színűvé válni. Azt hiszem, beszerzek egy lecipzározható szárú túranadrágot! Lassan látó távolba kerül a vasútvonal. Itt a Tarna medre kiszélesedik, gondolom árvízvédelmi célból. A gátoldalt egy traktor kaszálja. Bátor ember a sofőrje, hogy ilyen dőlésszög mellett se fél párhuzamosan menni a vízzel! Ez a magas súlypontú jármű pedig, könnyen felborulhat! Saját, gáton történt autózási tapasztalatomból tudom, hogy ilyen dőlésszög mellett alig lehet az ülésben megmaradni. De úgy látszik a traktoros gyakorlottan üli meg “lovát”, mert szépen sorakoznak a levágott fűcsíkok. Átkelünk a vasúton. Legszívesebben a pálya mellett gyalogolnék el a közeli megállóhoz, de itt nincs meg a szokásos, ágyazat melletti ösvény. A pályán gyalogolni pedig az Álmoskönyv szerint egészségtelen, ha nincs hova félreállni. Így marad egy kerülő. Begyalogolunk a településre, majd az utcákon át érjük el a megállóhelyet. A vonatig még van egy óránk, így először “kiisszuk” a megállóhely melletti kutat, jócskán megnövelve a község vízszámláját, majd hirdetmény ellenőrzést tartok, mert ez a szolgálati hely is hozzánk tartozik. Végül letelepszem a padra és csak várunk és várunk. Én időnként találok még egy-egy hangyát a ruházatomban.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Jászdózsa vm. – jelöletlen út – GCJADO – jelöletlen út – GCVAKB – jelöletlen út – Jászdózsa vm.

Megtett távolság: kb. 9 km.
Szintkülönbség: 106 m.
Átlagsebesség: 3,0 km/h (mozgásban 4,0 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés_1: 2016-ban olvastuk az újságban, hogy a Vak Bottyán emlékhely kopjafáját felújították, így már semmi akadálya, hogy elolvashassa, aki arra jár.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.