2015 59-60_247-248 GCKEKL és GCGIDA

2015.06.06 Szombat

Kamasz koromban nagy lelkesedéssel néztem, az azóta már legendássá vált, “Másfélmillió lépés Magyarországon” c. filmsorozatot, mely a Kék Túra útvonalát mutatta be 14 epizódban, az akkori útvonalon, a László-tanyától Nagy-Milic) a Szent-Vid hegyig (Írottkő). A filmben felbukkantak a kor neves szakértői, így Dercsényi Balázs művészettörténész, akinek a könyveit gyakran forgattam, egy-egy helyre elutazva vagy Juhász Árpád geológus, akinek az ismeretterjesztését mindig szívesen hallgattam, az akkoriban még nézhető televízióban. Akkor meg is született a döntés, én is végig járom azt az 1124 kilométert!

---

Az Élet azonban máshogy hozta. A gyermekeim születése és túrázásra képes korba lépése után, még tartott az elhatározás. Szépen megterveztem az első hét túranapjait. Az akkori turistatérképek alapján kirajzoltam a terep magassági diagramját, hogy a gyerekek teherbíró képességének figyelembe vételével, mekkora szakaszokat tudunk megtenni. Elkezdtünk sátrat és egyéb felszerelést beszerezni, de a megvalósulás csak nem jött közelebb. A rendszerváltás(?) utáni vadkpitalizmusban egyre többet kellett dolgozni, reálértéken egyre kevesebbért. A havi 25-29 napos munkavégzés, napi 12-16 órás munkaidővel, nem tette lehetővé, hogy bárhová elinduljunk. Energiám sem maradt erre. Ha egy-egy szabadnapom volt is, vagy 1-2 nap szabadságra nagy nehezen el tudtam jönni, többnyire átaludtam a napot, vagy a szüleinkhez látogattunk. Később be kellett látnom, hogy a Kéktúrás tervemet ki kell húznom a bakancslistámról. Viszont mindig élénken figyeltem, minden vonatkozó hírre. Örömmel láttam, hogy a geocsching.hu oldalán is van egy olyan mozgó geoláda, melyet a KÉK útvonalán kell mozgatni a két végpont között. A láda mozgását figyelve kiszúrtam, hogy a láda jelenleg olyan helyen van, ami vasúton megközelíthető és egy nap alatt megjárható. Megszületett a döntés, irány a Kőszegi-hegység!

A láda mozgó jellegéből adódóan, nem biztos, hogy sokáig időzik egy helyen. Reggel, vonatra szállás előtt még ellenőrzöm, de a ládát nem vitték tovább. Útközben is, a telefonomon, sűrűn pillantok a ládaoldalra. Leszállva a kőszegi vasútállomáson, újabb ellenőrzés. Nincs újabb log! Persze, ez nem jelenti azt, hogy a ládát nem vitték tovább, mert aki okostelefon és mobilnet nélkül ládázik lehet, hogy csak este fogja belogolni. A láda helyett meg csak egy “bocsi-cetlit” találunk. Próba-szerencse!

A jelzésen indulunk a Kék országút felé, mert arrafelé, útba esik egy étterem. Gondoltuk, megnézzük, hogy ha úgy érünk vissza, tudunk-e itt étkezni. Az étterem még zárva, de a kihelyezett étlapról látjuk, hogy ez a hely, nem a mi pénztárcánknak való. Megyünk tovább. Elérjük a jelzést, innen ez a jelzés lesz a “vezérlő csillagunk”. Elmegyünk egy látványos formatervezésű református templom mellett. Talán valamelyik Makovecz-tanítvány tervezte?

A Mária-út ezen a szakaszon egybeesik a Kék útvonalával. Látszik a Sógorok közelsége, mert az útjelző táblák nagyon precízen elkészítettek. Feltüntetik az adott település szállás lehetőségeit, a távolságot a szomszédos településektől és Bibiliai idézeteket is találunk rajtuk angolul. Korrekt

Milyen jó lenne, mondjuk a Kéken is hasonlókat látni idehaza! Vélem, hogy ezek az útjelzők sem hazai kezdeményezésre készültek, hiszen a határ szinte csak egy kőhajításnyira húzódik. Míg a Mária-út jelző kövein elmélkedünk, ki is érünk Kőszegről. Az egykori határsávban gyalogolunk. Kissé aggodalmasan kémleljük, mikor tűnnek fel a határőrök, hogy igazoltassanak. Aztán a fejünkhöz kapunk, hiszen már a Határőrséget is megszüntették! A határ pedig csak jelképes. Mi viszont úgy nőttünk fel, hogy ilyen helyen állandó ellenőrzés várható. Persze az “átkosban”, valószínűleg idáig sem juthattunk volna el, mert hamarabb lekapcsolnak bennünket. Érdekes, mert akárhány korunkbelivel beszélgettünk, a határ és főleg a nyugati határ közelében, mindenki a gyomrában érezte ezt a szorongató érzést és ezt nem nagyon tudta soha levetkőzni, bármennyit is járt azóta “Nyugaton”. Végül kiérünk a határ vonalára. Felszabadultan élvezzük, hogy sehol egy géppisztolyos határőr! Vé “szemtelenül” le is ül egy határkőre cipőfűzőt kötni. Fél lábbal Ausztriában, fél lábbal Magyarországon.

Úristen, régen ezért golyó járt volna! Nevetünk és örülünk, hogy így megváltozott a világ! Egy darabig cikázva megyünk a határvonalon, mint a gyerekek és nincs retorzió! Sőt, sehol egy ember! A hajdani UAZ-ok által alaposan letaposott és gondosan megtisztított széles földutakon, kényelmesen lehet haladni. A határvonal aztán elkanyarodik és egy túraút-kereszteződés közelében meg is találjuk a ládát, ami megvárt bennünket. Senki sem mozdította el! Életem legjobb pillanatai közé sorolom ezt, mert úgy érzem, hogy részesévé váltam a nagy kék vándorlásnak.

Régebben is gyakran mentünk a Kék egy-egy szakaszán, sok pontját megismertük már, sőt a mostani kezdőpontján, a Nagy-Milicen is megfordultunk de most kifejezetten ezért jöttünk, hogy ezen az útvonalon menjünk valamennyit. A KÉKen való haladás volt a mai nap célja! Büszkén pózolok a nem kis méretű ládával és írok be az ugyancsak nem kis méretű logbookba.

Természetesen a találatot azonnal bejelentem a mobilappon keresztül, hogy ha más is erre a ládára pályázna ezen a szép nyári napon, az ne fusson lyukra. Fotózkodás és logolás után, kirakjuk a “bocsi-cetlit” a láda helyére, majd indulunk tovább a Kéken. A környező fenyőerdők olyan tiszta levegőt küldenek a rossz tüdőmbe, hogy majd szétreped. Ide kellene költözni, állapítjuk meg, de tudjuk, hogy ez reménytelen. Közben elkap a nosztalgia, hogy mégis végig kellene járni a Kéket, de ennek több akadálya is van. Egyrészt Vé nem hajlandó sátorban aludni. Nekem is vannak kétségeim, hogy be tudnék-e még bújni négykézláb egy sátorba. Meg aztán a derekam is tiltakozna már egy heti felszerelést tartalmazó hátizsák súlya miatt. Sokan, ugyan úgy csinálják, hogy csak hétvégenként mennek, amit az örvendetesen megszaporodott szálláshelyek sora is segít. Na, majd meglátjuk!

Mindeközben elérjük azt a pontot, ahol a jelzésből kiágazik a jelzés. E pont közelében van még egy geoláda az Őz-kútnál, ezért teszünk egy kis kitérőt e láda begyűjtésének kedvéért. Így követjük a jelzést. Ez az út korántsem olyan jól járható, mint a .

Látszik, hogy a Határőrségnek annak idején, erre nem vezetett járőr útvonala, mert elég messze vagyunk már a határtól. Az Őz-kút némi csalódást okoz. A ládaoldal szerint, régen felkapott piknikezőhely volt, most pedig teljesen elhanyagolt. A nevének felirata lekopott, elég nehéz kisilabizálni.

A csordogáló víz sem tud akadálytalanul elfolyni, így kisebb mocsár keletkezett a kút körül. Nehéz úgy lépdelni, hogy ne legyünk bokáig sárosak, vizesek. A ládaoldalról tudjuk, hogy az ÁNTSZ a vizet fogyasztásra alkalmatlanná nyilvánította. Pedig a nyári melegben jól esett volna egy kis hűs forrásvíz! Bezzeg a szúnyogok! Őket nem zavarja a bakteriológiailag szennyezett víz. A meleg időben vígan tenyésznek a pocsolyában és riadóláncban adják egymásnak tovább, “Megérkezett az ebéd!”, mármint mi. Sűrűn csapkodva, szerencsére könnyen megtaláljuk a geoládát, ami meglehetősen szegényes. Vé gyorsan átnézi, míg én logolni próbálok, de térerő, az nincs. Így lefényképezem a jelszót, majd a “civilizációba” visszaérve, logolunk.

Egyébként a szúnyogokat leszámítva, nyugis kis hely. Őzet ugyan nem látunk, de korábban, a távolban már többükhöz is volt szerencsénk. Visszarejtjük a ládát, majd a lehullott ágakon átvergődve, a közben különvált jelzésen megyünk vissza a Kékre.

Kiérve a jelzett útra, mérésekbe kezdek, ugyanis a Kék ládát a játék szabályai szerint, minimum 1 és maximum 5 km távolságon lehet mozgatni. Méréseim szerint kb. 1200 m-re van a Kék útvonalán a korábbi megtalálás helye. Tehát lassan új rejtekhelyet kereshetünk. Egy nyiladékon haladva értünk vissza a jelzett útra. E mellett, az erdő szélén, egy letört ágakból rakott kupac árválkodik. A jelekből ítélve már régóta, ugyanis egy akácfácska tört rajta keresztül. Valószínűleg, évek óta van itt ez az ágakból készült kupac és gondolom, még évekig nem fognak hozzányúlni. A kis akácfa pedig remek jelzőpontként szolgál. Így, ha nem is sikerülne pontosan bemérni az új rejtekhelyet, a leírásban jól körül lehet írni. Gondosan keresek egy rést a rőzsehalom alján, ahol feltűnésmentesen be tudom dugni a geoládát. A tetejére avar és száraz ágak kerülnek. Teljesen eltűnt szem elől, ezt mugli nem találja meg! Készítek még pár képet a jellegzetes nyiladékról, ami tulajdonképpen egy távvezeték nyomvonala, valamint Vé-t arra a pontra állítva az úton, ahonnan a láda megközelíthető.

A ládaoldalra majd ezek a képek kerülnek fel. Búcsúzóul még egy kép egy szép kék sáv jelzésről, aztán indulunk is. A földút nemsokára egy országutat keresztez. Itt búcsút mondunk a Kéknek, remélve, hogy még valamikor a jövőben, újra összefutunk vele. Az árnyas aszfalton elindulunk Kőszeg felé. Szerencsére gyér a forgalom, így a fenyők ereje által megtisztult tüdőmet nem éri sok szennyezés. Beérve az állomásra, még lefényképezzük a Kék-túra megújulásának emléket állító táblát. A Kék-túrát ugyanis az ötvenes évekig, Szent István Vándorlásnak hívták. Örömmel látom, hogy a megújulásban a vasutasoknak volt komoly szerepe. Közben befut a GySEV Uzsgyija, egy Jenbacher motorkocsi, ami rövid várakozás után fordul is vissza Szombathely felé. Felszállunk és az elmaradt éttermi ebéd helyett azzal vigasztalódunk, hogy úgysem lett volna időnk enni.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Kőszeg vá. – jelöletlen út – – – GCKEKL megtalálás – – – GCGIDA – – jelöletlen út – – GCKEKL újrarejtés – – jelöletlen út – Kőszeg vá.

Megtett távolság: kb. 11 km.
Szintkülönbség: 342 m.
Átlagsebesség: 2,5 km/h (mozgásban 3,8 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.