Újra itt a Geojézuska – Geokarácsony 2014 és Pazmaneum

2015_01-02_188-189 GCXM14 és GCpazm

2015.01.02 Péntek


Mint azt Karácsony előtt már sejtettük, 2014 végén már nem volt több lehetőségünk geoládázni. Miután kipihentük a Karácsony és az év váltásának fáradalmait, ma meglátogatjuk a 2014-es Geokarácsonyfát, amint azt tavaly is megtettük.

Idén ismét az ország öt pontján állított Geokarácsonyfát a Geojézuska szorgalmas geoangyalkái segítségével. A debreceni, szegedi, pécsi, veszprémi és pilisvörösvári helyszínek közül, mi a legutóbbit választottuk, könnyű megközelíthetősége miatt. Vonattal a Szabadságliget vmh-ig utazunk. Leszállás után felszerelés igazítás, majd kortyintunk a “védőitalból”, amit a hideg ellen, a hátizsákban elhelyezett Becherovka képvisel. Szükség is van rá, mert a hőmérő higanyszála 0 fok alatt didereg. Az elmúlt napokban esett hó is hűti a környezetet, a vékony köd pedig, gyorsan bekúszik a ruházat alá. Sokat nem vacakolunk, elindulunk, mert úgy kevésbé fázunk.

A Sas-sziklához menet megismert úton megyünk előbb a jelzésen, majd a -n.

Ahogy kiérünk a gázpászmához, az ösvénnyel rögtön szemben nyílik is egy másik csapás, amelyen a feldíszített fenyőfához juthatunk. Idáig semmi gond nem volt, néha kicsit csúszott az út, de tulajdonképpen jól lehetett haladni. Itt azonban, egy meredek emelkedőn kellene feljutni, ami nem is olyan egyszerű! A hegyoldal ugyanis csupa jég. Köszönhető ez annak, hogy az előttünk járó kessertársak alaposan letaposták a havat, a napközben kisütő napocska pedig, szép simává olvasztotta a felszínt. Szorgalmasan próbálkozunk és szorgalmasan visszacsúszunk. Még Zolinak megy a legjobban a dolog, mert 43-as bakancsával nagy felületen tapad a talajhoz, míg én csak nagy felületen vagyok szép, de ennek köszönhetően, legalább nehéz. Szegény Vé járt a legrosszabbul, mert az ő 34/35-ös lábának a felülete oly csekély, hogy sehogyan sem tud megállni. Pillekönnyű teste pedig nem sokat segít a szükséges fajlagos talajnyomás elérésében, így a súrlódó erő konvergál a nullához. (Ennyit a fizikáról.)

Bezzeg, mikor a Foltán-keresztnél a fagyott havon kellett szaladni/haladni, neki kedveztek a körülmények!

Zolival ketten is biztatjuk, hogy “Maradj talpon!”, de ez sem használ. Végül a turistabotjával, aminek a hegyét a jégbe vágva, kis támaszt tud biztosítani magának és a környező bokrokba, ágakba, fűcsomókba kapaszkodva, valamint némi segítséggel, felküzdi magát. Én bemegyek a bokrok közé, ahol kevésbé van letaposva a hó, bár alig lehet szűz havat találni, mert ez az ötlet sokaknak eszébe jutott. Nagy nehezen felérünk és sűrű lihegések közepette, szemügyre vesszük a fát. Idén is sok, a geoládászok által készített dísz borítja. Mivel a Budapest környékén feldíszített Geokarácsonyfák a legnépszerűbbek, kíváncsi vagyok, hogy a vidéki fák is ilyen díszesek-e. Jövőre valamelyik vidéki helyszínre fogunk elmenni! – hozom meg a határozatot, melyet a csapat egyhangú szavazással elfogad. Legelőször is megkeressük tavaly hozott díszünket. Ott lóg egész elöl.

Aztán elhelyezzük az idei díszünket, egy pingvint. “Létra” Zoli akasztja fel, Ő ér a legmagasabbra. Pingvinünk boldognak tűnik a fán. Persze, Ő szereti a hideget!

Fadíszítés után, megkeressük a geoládát. Ott lapul egy csenevész fenyőcske alatt. Hatalmas példány a doboz, mint azt már tavaly megcsodáltuk. Ilyenkor direkt ilyen nagy kell, hogy elférjen benne a sok ajándék.

Mi is csereberélni kezdjük az általunk hozott ajándékokat. Ilyenkor nem számít a kivett és berakott ajándékok értékegyenlősége, de mi azért próbálunk egyensúlyt tartani. Talán a ködös időjárásnak, vagy a pesti szemmel hajnali időpontnak (fél 10 körül jár az idő!) köszönhetően, senki sincs rajtunk kívül a fánál. Tavaly sorban kellett állni az ajándékcseréhez. Pedig reménykedtünk, hogy összefuthatunk néhány hasonló érdeklődésű emberrel! Mivel csak mi vagyunk itt, a fánál készítendő családi képet önkioldó segítségével kell elkészítenünk. Csak egy alacsony kő van kissé lejjebb, amire a telefont fel tudom támasztani, ami kissé békaperspektívát eredményez, de így legalább látszik az egész fa!

Ajándékcsere és fényképezkedés után, az ácsorgás miatt, újra kezd a hideg bekúszni a már felmelegedett ruházatunk alá, ezért elindulunk a Pázmáneum felé, mely a következő úti cél. A jeges lejtőn most lefelé kell menni. Ez, talán még nehezebb, mint felfelé! Valahogy lejutunk, de a folytatásnak három opciója van: a lábunkon, hordágyon vagy tepsiben. Az egyetlen vigaszunk az lehet, ami a repülőgépek utasainak is, miszerint légijármű még fent nem maradt! Mi sem maradtunk fent. Valahogy lekecmeregtünk és még épségben is maradtunk! Tehát az első opció szerint folytatjuk utunkat. Készítünk néhány képet az unokáinknak, hogy lássák, a klímaváltozás előtt, milyen is volt az a hó., amiről mesélni fogunk. Milyen szép is a tél a hegyekben!

Bár ez a hómennyiség szerény, de mostanában ennyi is ritkán van, ezért ennek is örülünk. Ismét havas emelkedő látszik előttünk, amint a gázpászma vonalán elindulunk. Szerencsére itt már eloszlottak a taposási nyomok, illetve a fagyott keréknyomok miatt, viszonylag könnyen feljutunk a tetejére. Itt balra fordulunk, hogy először jelzett, majd jelzetlen úton lejussunk a Pázmáneum vasúti megállóhelyhez. Áttornásszuk magunkat a túloldalra, mert az átjáró még nem épült meg, csak a magas peronok. (Vé ismét hátrányban.) Beérve az Egyetem területére, gyorsan eljutunk a központi helyen álló szoborhoz, amelyről a jelszót kell leolvasni. A hideg a fényképezőgép akkumulátorát is megviselte, így csak telefonnal készítek két képet.

Fényképezés után még szétnézünk, de a téli szünet révén, minden zárva. Ezért nem is akarunk sokat bolyongani, nehogy a biztonsági szolgálat nehezményezze ittlétünket. Mindenesetre megállapítjuk, hogy gyönyörűek ezek az organikus épületek! Bezzeg, mikor legutóbb erre jártam a 80-as évek elején! A vonatból láttam, hogy “testvéri” szovjet tankok állnak a laktanya területén, ami most már az Egyetem területe. A régi, tipikus katonai épületekből azért még maradt néhány. Miután szétnéztünk, indulunk a vonatpótló autóbusz megállójához, mert rövidesen érkezni fog a jármű. Még megcsodáljuk az Egyetem kerítését, melynek oszlopai ceruzákat formáznak, aztán befut az autóbusz és felszállunk. Irány haza, a jó melegbe!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Szabadságliget vmh. – – jelöletlen út – GCXM14 – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCpazm – jelöletlen út – Pázmáneum vonatpótló busz mh.

Megtett távolság: kb. 5 km.
Szintkülönbség: 340 m.
Átlagsebesség: 1,6 km/h (mozgásban 3,6 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: 2020-ban elém került egy cikk, melyben arról olvastam, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai campusát felszámolják! Csak nem tán, az újra baráti orosz tankoknak kell ismét a hely?

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.