2015_03_190 GCSZKI
2015.01.17 Szombat
Tavaly ugyan elbúcsúztunk a Balatontól, de most januárban, ismét visszatérünk. Akárcsak tavaly januárban, ismét Balatongyörök az úti cél. Vajon, most is olyan sok virágot fogunk látni, mint akkor?
Tehát Balatongyörök vasúti megállóhelyen szállunk le a vonatról. Csak úgy kíváncsiságból, rögtön az állomás mellett, megkeressük a GCGyrk rejtett pontos multiláda 1 pontját, ahol megtaláljuk a második pont koordinátáit. Ugyan nem ezért a ládáért jöttünk, de ha már szinte az ölünkbe hullott, legyen!
Most más irányban indulunk, mint tavaly, a Vasútállomástól a jelzésen, a Szépkilátó felé.
Csendes, álmos utcán haladunk, sehol egy lélek. Lehet, hogy az emberek is téli álmot alszanak, mint a Balaton? A szintben haladó utcácska egyszer csak emelkedőre fordul és már ott is vagyunk a Szépkilátónak nevezett helyen (anyakönyvi nevén a Kápolna-dombon). Persze megállunk, szemügyre venni a kilátást és készítünk is pár fényképet. Elsősorban a Szigligeti-öbölre nyílik jó kilátás, de a párából kitűnik a Szent György-hegy vonulata is.

Ha pedig hátat fordítunk a Balatonnak, előttünk magasodik a Pap-hegy, amely en multi geoládánk első pontját találjuk. Mondhatni kettő az egyben kilátó a mai látnivaló, mert két kilátóhelyet látogatunk meg egy geoláda felkeresése során. A Szépkilátó, méltón nevéhez, a Balaton egy ikonikus pontja. Mindjárt az Északi-parti főút mellett található, így azok is sokan megállnak itt kis időre, akik nem akarnak magasabbra mászni a kilátás kedvéért.
Mi azonban akarunk, így neki is vágunk a Pap-hegyre vezető jelzésű turistaútnak, hogy felkeressük az annak tetején álló, Batsányi-kilátót.
Az út az elején meredeken emelkedik. Közben felfedezzük, hogy az útvonalunk, legalábbis részben, egybeesik két tanösvénnyel is. Egyik a Boroszlán tanösvény, a másik a Pele Apó tanösvény, mely főleg a gyermekek számára kínál hasznos információkat. Az első állomáson rögtön megtudhatjuk, hogy miért ne szemeteljünk az erdőben, hiszen eme cselekedet, káros hatással leszen a természetre. A Dolomit nevű állomásnál pedig, meg is állunk. Az emelkedő megtette a magáét, kezd sok lenni a reggeli hideg miatt magunkra öltött, több réteg ruha. Heveny vetkőzésbe kezdünk. Még Vé-nek is melege van, ami csoda számba megy!
Innen, viszonylag eseménytelenül telik az út. Egy pihenőhelyen iszunk kicsit, majd folytatjuk utunkat felfelé. Egy cserszömörcés tisztásra érünk, ahol átváltunk a jelzésre és megindulunk a Batsányi-kilátó felé.
Közben egyre több, kiszáradt fenyőfa szegélyezi utunkat, melyeknek a kitermelése megkezdődött. Ezek a tájidegen fák, mesterségesen lettek a kilencszázas évek elején betelepítve. Napjainkra azonban, a klímaváltozás következtében pusztulni kezdtek. Már nincs elegendő nedvesség számukra a talajban. Úgy látszik, ha én erre járok, mindig valami bajjal szembesülök! Utoljára, jó tíz éve túráztam erre, akkor a gyapjaslepke invázió okozott hatalmas károkat a növényzetben. Kilométereken át, tarra rágott fák között haladtam, miközben potyogtak a nyakamba a hernyók. Most a kóróként meredező, kiszáradt fenyők csúfítják el a tájat. Remélem, ha legközelebb jövök, már semmi rosszat nem fogok látni, csak a gyönyörű és ép növényzetet! Míg Vé-nek mesélem a régi idők kalandját (akkor még nem ismertem Őt), oda is érünk a kilátóhoz.

Lendületből bevesszük, azaz felmászunk rá, megcsodálni a környező tájat. Készülnek a fényképek, aztán leereszkedünk, hogy megkeressük a geoládát, pontosabban, annak első pontját. Szinte azonnal szemet szúr, ahogy egy levágott ághalom alól, kéklik a teteje. Ezt biztos nem a ládászok rakták így ide! Valami mugli találhatta meg.
Némi tornagyakorlat árán, sikerül az ágak közül kibányászni. A bejegyzéseket olvasva, kiderül, hogy egy motoros társaság írt bele utoljára. Nem valószínű, hogy a ládaoldalon utoljára logoló kessertárs volt a bejegyzést tévő, így sejtésünk valósnak mutatkozik. Megnézzük és felírjuk a multi második pontjára vonatkozó instrukciókat, majd a ládát feltételezett eredeti rejtekébe, egy fa tövébe rejtjük vissza. A kilátó aljában pihenőpadok is vannak, itt ebédelünk. A hegytetőn friss szél fújdogál, így visszakerülnek a levetett ruhadarabok és a lélekmelegítő védőital is jól esik.
Miután testünk és lelkünk is feltöltődött, a -ön visszaereszkedünk a Szépkilátóhoz.
Most annak túlsó felén keresgélünk a Római-forrás (Kápolna-dombi kút) környékén. Itt, egy kövön megtaláljuk a jelszót, logolunk és alaposan körbenézzük a helyet. Vé virágokra vadászik a fényképezőgéppel (most is találtunk, bár nem annyit, mint tavaly), én pedig a menetrendet tanulmányozom, a hazajutásunk végett.
Most nem nyári menetrend van érvényben, így sokkal ritkábban járnak a vonatok. Jócskán maradt még idő a következőig, így jobban szemügyre veszem én is a területet. Kellemesen kiépített a forrás (kút) környéke. Nyáron egészen barátságos hely lehet!
Az elhagyatott kerékpárúton, a víz mellett térünk vissza az állomáshoz. Vetünk egy utolsó pillantást a Batsányi-kilátóra.

Közben megpróbáljuk begyűjteni a “Gyönyörű Györök” multiláda második pontját, de nem találjuk meg. Sebaj! Jövünk mi még ide, hiszen erre vezet az útvonal, ha folytatni akarjuk a Balaton körbejárását. Lassanként visszaérünk a kiinduló pontra. A vonatig hátralévő, mintegy félórát a Balaton csodálásával töltjük. Ezt a látványt soha nem lehet megunni! Végül megérkezünk a vasútállomásra és rövidesen befut a vonatunk is.

A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Balatongyörök vm. – jelöletlen út – –
– GCSZKI_2 –
– jelöletlen út – GCPSZKI_1 – jelöletlen út –
– Balatongyörök vm.
Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 454 m.
Átlagsebesség: 1,9 km/h (mozgásban 3,7 km/h.)
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!