Hegyről hegyre Budaörsön – Budaörsi kálváriadomb és kápolna, Budaörsi panoráma, Naphegyi geoláda, Budaörs, Tűzkő-hegyi parkerdő és Az Ördögoromi kőfejtő koboldja

2015 48-52_238-239 GCBK, GCKHGY, GCNAP, GCtko és GCORKO

2015.05.11 Hétfő

Szabadságunk és a jó idő folytatódik, Bár tegnap átvonult felettünk egy hidegfront, de ez jól jött számunkra, mert ma kristálytiszta az idő, a pára eltűnt a levegőből, így messzire el lehet látni. Szeretjük az ilyen időjárási helyzetet, ilyenkor jó a hegyekben túrázni, mert a panoráma szinte zavartalanul tárul elénk, miközben felettünk kéken ragyog az ég, legfeljebb kis fehér pamacsok díszítik az eget. Ma ugyan nem a hegyek, (csak nevükben hegyek), valójában dombok megmászására készülünk, de onnan is nyílhat remek panoráma. Célkeresztünkben Budaörs és környéke szerepel.


Budaörsön, a Kisfaludy utca autóbusz megállóhelyen szállunk le a 240E jelzésű autóbuszról, mely Kelenföldről hozott idáig bennünket. Korábbi útjainkon a buszokból nézelődve már feltűnt, milyen rendezett kis kálváriadomb található a főúttól nem messzire. Itt kezdjük mai ládavadászatunkat. A buszmegállótól egyenes út vezet a dombig. A domb aljában áll egy kis kápolna, melyet nem véletlenül, Kálvária kápolnának neveznek. Körbenézzük a kis épületet, bekukucskálunk a rácsos ajtaján. Készül néhány fénykép is.

Sajnos, most is csak a régi, gyengécske minőségű képeket készítő mobiltelefon áll rendelkezésre. A kápolna megtekintése után, nekivágunk a dombnak. Csigavonalban csavarodik az út felfelé. Sorban megtekintjük a sorakozó stációkat. Igazán szépek, láttunk már sokkal csúnyábbakat is! Nekünk a kakukktojást kellene megtalálni közöttük. Alaposabban megnézve, fel is fedezünk egy kis különbséget az egyiknél. Nem is feltűnő, csak ha alaposan szemügyre veszi az ember. Odamegyünk és kezdődik a kutatás a jelszót tartalmazó kis táblácska után. Kis idő múlva megtaláljuk, majd logolunk. Még vetünk néhány pillantást a környező tájra. Nem vagyunk nagyon magasan, de már innen is szépen kitárul a panoráma. “Lecsavarodunk” a dombról az út spirálján és indulunk a következő láda felé, ami a távolban már látszik is.

Ezt a Budaörsi panoráma névvel illetik. A ládaoldal szerint, itt is szakrális helyre jutunk, újabb kápolnával és feszülettel. A láda nevéből ítélve, nyilván a kilátás is szép lehet.
Budaörsi utcácskákon megyünk. Hangulatosak ezek a régi, kanyargós utak! Szerintem valamikor pincék állhattak itt, míg a filoxéra ki nem pusztította a szőlőket. Ma már legtöbb telken modern vagy kevésbé modern házak állnak az egykori présházak helyén. Az utcanevek pedig a mostani köves tájra utalnak, Kőláb, Kőszikla stb. A Kőszikla utcából egy kis sikátor vezet a hegyre. Útközben pihenő- és tűzrakóhelyek mellett megyünk el. Látszik, hogy Budapestről sokan járhatnak ki ide piknikezni. Nemsokára a Kőhegyi-, vagy hivatalos nevén, a Szeplőtelen Fogantatás-kápolnához érünk, mely meglehetősen hasonlít a lentebb elhagyott Kálvária-kápolnához.

Építésük között kb. 40 év telt el, míg a felújításuk két egymást követő évben történt. Ezt a kápolnák faláról olvassuk le. Szemügyre vesszük az itteni feszületet is, valamint a Kápolna mellett álló emlékművet. Van itt egy Remete-barlang is, melynek érdekessége, hogy kereszt alakban vájták ki, de pár éve a nyílásait rácsokkal lezárták, így bemenni nem tudunk. Vetünk pár pillantást a panorámára is, mely tényleg kitűnő. A tegnapi hidegfront elvonultával, a szinte páramentes időben, messzire el lehet látni. Hej, ha a teleobjektíves gépem itt lehetne! – sóhajtok fel, majd elindulunk megkeresni a kis gravírozott fémlapot, mely a jelszót tartalmazza. Egy, a kis szakadékot átívelő fahíd korlátján meg is találjuk. Tehát, rövid idő alatt, két virtuális ládát már be is gyűjtöttünk. Indulunk tovább, Közben kis kék virágokra leszünk figyelmesek. Talán házi len?

A következő ládáig már hosszabb sétát kell tennünk. A Naphegyig meg sem állunk! A Kőhegyről rövid időre visszatérünk a házak közé, majd átvágunk az Új Temetőn. Ennek sarkán kezdődik a Nap-hegyi-árok. Mi azonban tovább megyünk pár utcával és csak onnan kezdjük támadni a hegyet. Eleinte szelíden emelkedik az út, azonban az erdő szélét elérve, egészen meredekre vált. Komoly kaptató van előttünk. Képzeletbeli sebességváltónkon egészen egyesbe kell visszaváltanunk, hogy aztán “padlóig taposva a gázt”, feljussunk a tetejére. Komoly lihegésbe fogok, mire felérünk, de Vé is szaporábban szedi a levegőt. Vegyes fás terület van körülöttünk. A lombhullató fajok már átvették az uralmat az egykori fekete-fenyőkből álló erdő felett. A tanösvény táblája szerint karsztbokorerdő vesz körül bennünket. Még egy kis mászás és előttünk magaslik a ládát rejtő szikla, melynek földalatti üregében lapul a minket érdeklő kincs. Hétfő ellenére meglehetősen sokan császkálnak erre, ezért Vé felül a szikla fölé, hogy jobban lássa a jövő-menőket, mint a szurikáták, én pedig benyúlok a ládáért.

Egy szokásos, lerabolt, Budapest-környéki láda akad a kezembe. Pedig férne bele sok minden, mert a megszokott méretnél nagyobb dobozt tartok a kezemben. Gyorsan logolok és visszarakom. Vé úgy dönt, hogy ha már ilyen jól ül, akkor ebédeljünk meg itt, hiszen már délre harangoznak a gyomrunkban, bár még csak fél 12 körül jár az idő. Felülök hát én is mellé és elfogyasztjuk a szendvicsekből, kaukázusi kefirből álló ebédünket. Alig csusszannak le az utolsó falatok, egy óvodás csapat bukkan fel. De jó, hogy nem ládakeresés közben leptek meg! Az óvónéni lelkesen mesél az akácerdő szépségeiről. Szétnézek, de speciel akácot nem látok. Talán, ha egy alföldi erdőbe tetszenének menni – gondolom, de csak összenézünk Vé-vel és somolygunk az orrunk alatt. Felszedelőzködünk és elindulunk az ösvényen. Arrébb, egy piknikező helyen meg egy iskolás csoportba botlunk. Nagy a zsivaj és a szaladgálás. Éppen számháború folyik. Nem éppen pihenésre alkalmas ez a kis zöld sziget, állapítjuk meg Vé-vel. Még jó, hogy hamarabb jöttünk, így volt idő keresgélni és étkezni viszonylagos nyugalomban. Az út mentén érdekes formájú hajtások (tobozkezdemények?) vannak a fenyőkön. Levele alapján fekete-fenyőnek gondolom, de bevallom őszintén, ilyen formákat én még nem láttam! Mindenesetre készül néhány fénykép és leballagunk a hegyről.

Ismét hegyvidéki utcákon járunk. Erre már egyértelműen az új építésű, szebbnél szebb házak dominálnak. Látszik, hogy van pénz bőven. Egy-egy ízléses kivitelű, már-már palotának nevezhető építményre rá is csodálkozunk. Aztán van olyan épület is, ahol látszik, hogy a pénz és a jóízlés együttállása nem éppen jegyben járó fogalmak. Giccses kőoroszlántól a kerti törpéig, minden előfordul. Nem is részletezem, nyilván mindenki látott már ilyen házakat. Közben egy újabb kis szigethez érünk az épületek tengerében. Érdekes, hogy milyen sok kis természetes arborétum maradt meg itt, a beépült területen és mindegyiknek más a flórája és a faunája. Szerencsére ezek a kis zöld foltok természetvédelmi területek, bár úgy veszem észre, ez nem sokat jelent a szemetüket ide hordóknak. Az, hogy “Természetvédelmi terület” felirat van azon az ovális kék táblán, kit érdekel?! Különben is, olyan sok betűből áll, ki ér rá ezt kibetűzni? Ha két vonallal áthúzott S betű lenne, biztosan többen oda figyelnének. Na, mindegy! A világot úgy sem tudom megváltani a morgolódásommal, de muszáj volt kiadni magamból a dühöt. Kis kaptató után lépünk be az erdőbe. A térképen nézve, ez csak olyan “egyutcás” erdő. Egyetlen, egy kilátóhelyhez vezető ösvény és a körülötte lévő növényzet alkotja ezt a Tűzkő-hegyi parkerdőt, mert így hívják a helyet. Az ösvényről nézve olyan, mintha komoly erdőben kanyarogna a csapás. Több kis hídon átmegyünk és ismertető táblákat olvasunk, míg a láda koordinátáihoz érünk. Azt, hogy a ládát hol találja meg Vé, aki jobb tornász nálam, nem árulhatom el, nehogy lelőjem a poént.

Logolás után, kis nézelődés következik, majd sarkon fordulunk és elindulunk visszafelé. Kiérve az erdőből, még egy kicsit a házak között vezet utunk, majd elérjük Budaörs határát, pontosabban Felsőhatárát, amint arról az utcanév árulkodik. Gyümölcsösön vágunk át, míg elérjük a Rupp-hegyet. Itt is van egy geoláda, de ez jelenleg beteg. A ládaoldalt elnézve, folyamatosan az eltűnésével küzd a rejtő. Így aztán ezt a ládát meghagyjuk egy szerencsésebb időpontra, mikor újra kereshető lesz és átvágunk a hegyen, ami inkább csak domb. Szerény mértékű mászás kezdődik és máris a helyi tanösvény táblái sorjáznak körülöttünk. Egyet-kettőt megtekintünk, de az alaposabb ismerkedést inkább akkorra halasztjuk, ha majd direkt ezért a ládáért jövünk. Ha fel is út, akkor le is út, így most ereszkedve abszolváljuk a csekély szintkülönbséget, amit az imént felfelé leküzdöttünk. Már megint “fagyizunk!” – mondom, utalva az egyik gombócra fel, a másikról le típusú útvonalra. A környezet látványos, érdemes lesz visszatérni! Elérjük a Gazdagréti utat és itt már ismét a civilizációban vagyunk. Szemben velünk az Irhás-árok buszmegállója.

Az Irhás-árokban két éve már jártunk, most elindulunk a jelzésen utolsó ládánk, az Ördögoromi kőfejtő koboldja nevezetű felé. A láda és nevének története érdekes, tessék elolvasni a ládaoldalon! A jelzést nemsokára elhagyjuk, hogy a szinte egyenes, szelíden emelkedő úton, egészen a ládáig menjünk. Pontosabban a ládát rejtő erdőig. Ide belépve, az ösvény komolyabb emelkedésbe fog, hogy aztán pár méter után egy jól kiépített tűzrakó-és piknikező helyen meg is álljunk. Lepakolom a hátizsákot és amíg Vé nézelődik, én egy kőkupac alól már húzom is elő a ládát.

Még jó, hogy a rejtő kérte, hogy ne rakjanak a dobozra köveket! Logolunk, igyekszem jobban és kőmentesebben álcázni a rejteket, majd szétnézünk az egykori kőfejtő területén. Felettünk az Ördögorom, ami egy későbbi látogatás célja lesz.

Most csak lent nézelődünk, bár a növényzettől nem sokat látni. Az egykori kőfejtőt visszahódította a természet. A terület nem véletlenül lett védett terület, hiszen botanikai, zoológiai és geológiai értékei kimagaslók. Nagyon nem is akarjuk bolygatni az élővilágot. A pihenő helyen elfogyasztjuk a maradék kajánkat, majd elindulunk a korábban látott, Irhás-árok autóbusz megállóhoz.
Ismét érdekes helyekre jutottunk el a geocaching segítségével. Megérte a fáradtságot!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: 240E autóbusz Kisfaludy u. mh. – jelöletlen út – GCBK – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCKHGY – jelöletlen út – GCNAP – Tanösvény – jelöletlen út – Tanösvény – Gctko – Tanösvény – jelöletlen út – – jelöletlen út – – GCORKO – jelöletlen út – 8 autóbusz Irhás árok mh.

Megtett távolság: kb. 8 km.
Szintkülönbség: 584 m.
Átlagsebesség: 1,52 km/h (mozgásban 3,3 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés_1: Sajnos itthon vettem csak észre, hogy a telefon lencséjén egy nagy ujjlenyomat éktelenkedik, ezért a képek élessége nem az igazi. Valószínűleg valahol, a tokból kivétel során, sikerült megfogni a lencsét, amit nem vettem észre. Sajnos ezeken a képeken már nem nagyon lehet segíteni, bár képszerkesztő programmal sikerült egy részüket használhatóvá tenni.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.