2015 113-114/301-302 GCXM15 és GC3HEG
2015.12.29 Kedd
Végre itt a Karácsony és ami nekünk különösen érdekes, a Geokarácsony!
Mint ahogy az előző két évben, idén sem maradhat ki a Geokarácsonyfa meglátogatása. Azt már korábban megénekeltem, hogy december 23-án éjféltől Vízkeresztig az ország több pontján a geoládázók, valahol a természetben, feldíszítenek egy-egy fenyőfát, ahova a kesser társadalom jó része elzarándokol. Idén 5 helyen várják Geokarácsonyfák a látogatókat, Budapesten a Naplás-tónál; Debrecen külterületén, Halápon; Pannonhalmán, Hosszúhetény-Hársastelep mellett és Szeged-Szőregen. Mivel a budapesti ládáknál már kétszer is voltunk, ezért a vasúton legkönnyebben megközelíthető Debrecen-Halápra esik a választásunk. Ez a rész számomra úgyis gyerekkori élményeket elevenít fel.
Az igazi persze, az lett volna, ha a Zsuzsi vonattal érkezünk, melynek itt van a végállomása. Gyermekkoromban még jóval tovább járt a kisvonat, de ahogy öregebb lett, úgy mint nálam, megrövidült a bejárható távolság. Sajnos Zsuzsi télen nem jár, így a nagy tesóval érkezünk Haláp vasúti megállóhelyre.
Innen a 
jelzést követjük a 48-as főközlekedési útig, ahol átváltunk egy jelöletlen földútra.
Mindkét földút, jól letaposott, könnyen lehet haladni rajta. A Geokarácsonyfát az út mellől pillantjuk meg. A budapesti fák gazdagságához szokott szemünk kicsit csalódottan veszi tudomásul a szegényesebb díszítést, aztán belegondolunk, hogy a vidéki fákat jóval kevesebb kesser keresi fel, így kevesebb a hozott dísz is.
Legelőször is az alsó ágakról levert díszeket szedjük össze, melyeket valószínűleg valami állat, leginkább vaddisznó sodorhatott le, melyek nagy számban élnek a környező Guthi-erdőben. Legalábbis gyerekkoromban így nevezték ezt a részt.
A fa rendbe hozása után elhelyezzük a magunkkal hozott karácsonyfa díszt. Így már ezen a fán is hagytunk emléket a következő évekre.
A fa után magunkat is feldíszítjük az alkalomhoz illően és a közelben elrejtett geoláda felkutatására indulunk.
A karácsonyi láda nem szokványos geoláda. Először is a mérete a megszokott ételes doboznál jóval nagyobb, másodszor itt nem érvényes az a szabály, hogy csak akkor vegyél ki ajándékot, ha hoztál is. Az egyesület, mely a magyar geocaching közösséget összefogja, ilyenkor sok-sok ajándékot vesz, amit elhelyez a dobozokban, illetve kivételes jelleggel édesség is rakható ezekbe a ládákba. Ettől függetlenül, mi hoztunk csere ajándékot. Általában a készletünkben lévő nagyobb tárgyakat, játékokat helyezzük el a karácsonyi ládában, melyek a kisebb ládákba nem férnek be. Logolás és ajándékcsere után a ládát gondosan betakargatjuk, hogy az erre járó, nem beavatottaknak ne szúrjon szemet és átsétálunk a közeli állandó ládához, mely a Haláp-Hármashegyi kilátót hivatott bemutatni.
Hármashegy régi gyermekkori emlékeket hívott bennem elő. Felső tagozatos általános iskolások voltunk, mikor iskolai kirándulás keretében látogattunk ide el. Nem messze a Zsuzsi vonat jelenlegi végállomásától áll egy régi iskolaépület. Hajdan a környező tanyákból jártak ide a gyerekek. Aztán, ahogy a Zsuzsi vonatot elkezdték leépíteni, útvonalát megrövidíteni, úgy a tanyák, ahol Debrecen élelmiszer szükségletének tetemes részét megtermelték, közösségi közlekedés nélkül maradtak. Megindult a beköltözés Debrecenbe és az iskola elvesztette létjogosultságát. Az épületét az Úttörő Szövetség debreceni szervezete kapta meg és a város általános iskolásai jártak ide táborozni és kirándulni. Mi egynapos kirándulásra érkeztünk az osztállyal. Az iskola melletti réten letáboroztunk, majd elindultunk felfedezni a környéket. Az erdőben még fellelhető volt néhány tanya, melyek idősebb lakói ragaszkodtak régi életük helyszínéhez. A tanyasi tyúkok az erdőben kapirgáltak egész nap. Én szokásom szerint elmélyedtem az erdő tanulmányozásában (ekkoriban erdész szerettem volna lenni), nem is nagyon figyeltem a többiekre. Mint később kiderült, néhány osztálytársam kitalálta, hogy fogjanak meg egy tyúkot, amit majd az ofő megfőz ebédre. (Persze, hogy miben és hogyan, azt már nem gondolta végig a társaság.) Elkezdték kergetni a tyúkokat, akik hangos rikácsolással jelezték, hogy nem kívánnak az ebédünkké válni. A nagy ribillióra előkerült a gazda is, aki nyomdafestéket nem tűrő kiabálással adta tudtunkra, hogy jó lenne visszavonulnunk. Nyomatékul egy vasvillát is felkapott és futásnak eredt csapatunk után indult, szintén futva. Én viszonylag későn kaptam észbe, hogy szégyen a futás, de jelen esetben igen hasznosnak ígérkezik. A késői eszmélés és a gyenge tüdőm miatt a sor végén loholtam utolsóként. Reméltem, ha kikerülünk a tanya vonzáskörzetéből, abbamarad a kergetőzés, de az öreg kitartó volt. Elég fenyegetően lóbálta a vasvillát. Éreztem, hogy az életemért futok, részben a vasvilla, részben az oxigénhiány miatt. Időnként szinte a hátamban éreztem a szúrós villahegyeket és a kétségbeesés megtöbbszörözte az erőmet. Már éppen elkezdett leperegni előttem az életem, akkor még rövidfilmje, mert éreztem, hogy néhány lépés után meg kell állnom, nem bírom tovább. Jöjjön, aminek jönnie kell! Szerencsémre az öreg is kifulladt, így pár lépéssel korábban állt meg, mint én. Visszatérve az ofőhöz, elmeséltük mi történt velünk, aki részben alaposan lecs…ett bennünket, részben közölte, hogy nem tud főzni. Ezt a történetet mesélem el Vé-nek, míg a kilátóhoz értünk.
Felmászva, a Guthy-erdő fáit és néhány rétet látunk körben. Sem az iskola, sem az ominózus tanya nem látszik, a fák jótékonyan eltakarják múltam ama szeletét, mikor rossz időben voltam rossz helyen. Miután minden oldalt alaposan szemügyre vettünk, leereszkedünk a kilátóból, hogy megkeressük a geoládát.
A láda egy fa tövében, minimális álcázással pihen. Nyáron, nagyobb forgalomban. szerintem nem lesz hosszú életű, de ezen a helyen nem nagyon akad alkalmasabb rejtek. Visszatérünk a kilátó aljába, ahol az Alföldi Kék túrázói számára kis pihenőt építettek padokkal, asztalokkal és környezetbarát kerékpár tárolókkal.
Miután megettük a magunkkal hozott elemózsit, elindulunk vissza a vasúthoz. Jól időzítettünk, mert rövidesen feltűnik a Csörgő húzta szerelvény és visszavisz minket Debrecenbe.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal:
Haláp vm. – – jelöletlen út – 
– jelöletlen út – – GCXM15 – – GC3HEG – jelöletlen út – – jelöletlen út – – Haláp vmh.
Megtett távolság: kb. 8 km
Szintkülönbség: 148 m.
Átlagsebesség: 2,87 km/h (mozgásban 4,4 km/h)
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Frissítés: Kata lányomék a budapesti Geokarácsonyfát keresték fel egy este, ahol megtalálták az előző két évben hagyott díszeinket.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Katulyakutató 