2016 6-8/310-312 GCUdvt, GCOrvm és GCKTAF

2016.01.30 Szombat

Az elmúlt hetekben leesett kevés hó végleg eltűnt. Napközben pozitív értékeket mérhetünk, ha nem is sokkal a 0 fölött. Párás időben szállunk le a vonatról Balatonudvari vasúti megállóhelyen, Hogy Vé-vel kettecskén induljunk a környék érdekességeinek felfedezésére.

---

Először a balatonudvari temetőbe megyünk, mely a szív alakú sírköveiről híres. Amint azt a vonatkozó ládaoldalról megtudjuk, a forma eredete nem ismert. Egy monda szerint az elsőt egy helybeli kőműveslegény faragta szerelme sírjára és úgy megtetszett a helybelieknek, hogy ezentúl mindenki ilyet rendelt. Megérkezvén, mi is rácsodálkozunk a nagy mennyiségű, szívformájú sírkő látványára. Böngészgetjük a sírfeliratokat, ami nem is olyan egyszerű dolog, mert a fehér mészkőből faragott köveken már alaposan megkoptak a feliratok. Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a sírokban zömmel huszonévesek pihennek, alig találni idősebb embereket. Az valószínű, hogy nem járvány szedte az áldozatait, mert a haláluk éve különböző. A feliratok sem szabályosan megszerkesztettek és ez szintén érdekes. Látszik, hogy nem egy hivatászszerűen ezzel foglalkozó ember kezemunkája.

Az is kiderül a ládaoldalról, hogy 1887-től választották csak szét felekezet szerint az elhunytak pihenőhelyét. Meglepve tapasztaljuk, hogy az izraelita részen, mindössze egy sír látható. Mi legalábbis többet nem találtunk.

A ládaoldal még sok érdekességet elmesél a temetőről, érdemes elolvasni. Mivel a láda virtuális, így megkeressük a jelszót tartalmazó táblát és leolvasva a megfelelő számot, logoljuk a találatot. Nehezen hagyjuk ott a holtak birodalmát, mert mindig látunk egy-egy érdekes követ, amit meg kell nézni.

Végül elindulunk kifelé a faluból, utunk Örvényesre vezet. Jól kiépített kerékpárúton megyünk, ahol januári hétvége lévén, senkit sem zavarunk jelenlétünkkel. A felettünk magasodó dombon hatalmas szőlőültetvény alussza téli álmát. Jobbra a Balaton látható, de inkább csak a közeli part, mert a távolabbi részek a párába vesznek.

Mire Örvényesre érünk, már átsejlik a nap a párán, de messzebbre még nem lehet ellátni. A településnek egyetlen geoládája van, az is a falu túlvégén. Végigsétálva a rendezett és ugyancsak téli álmát alvó településen, érjük el az egykori vízimalmot. Bezzeg nyáron, milyen élet lehet itt! Most azonban a malom zárva. A vízikereket gondosan becsomagolták, hogy a fagy ne tegyen kárt benne. Tetszik az udvaron álló asztal, mely egy régi malomkőből készült.

A kerítésen kívülről megnézzük, amit lehet, majd a láda keresésére indulunk. Ez a malom mögött, a kanyargó, kis patak partján található. Természetesen a túlsó partján, amihez bizony – híd hiányában – át kell ugrani a kis vízfolyást. Vé rögtön közli, hogy majd megvár, én csak ugorjak nyugodtan. Nekiveselkedem és az ugrás olyan jól sikeról, hogy el is határozom, hogy a 2024-es, Budapesten rendezni kívánt olimpián, elindulok patakugrás versenyszámban. A ládaoldal szerint a láda egy lukas fában van, de itt csak lukas fák álldogálnak.

A GPS jel elég gyengécske, így marad az, hogy megnézek minden fát. Vé némi vidámsággal az arcán, figyel a túlpartról.

Végül egy fatönkben lelem meg a ládát, de még ennyi lyukat egy fán!

A sikeres találat után már rutinosan röppenek át a patak fölött, hogy hátulról is szemügyre vegyük a malmot. A kis betonvályúban most csendesen csordogál a víz. Még egyszer szemügyre vesszük a malom rendezett területét és elhatározzuk, hogy ide mindenképpen vissza kell térnünk nyitvatartási időben is!

Kiérve a kerékpárútra, ismét próbálkozom a túlpart vonulatainak megörökítésével, de a fényképezőgép automatikája nem nagyon boldogul a párás levegőben az élesség beállításával. Ezen a kis kompakt gépen pedig nincs mód a kézi beállításra. Szépek a fények is, ahogy a rétegfelhőn átsüt a nap, de a fénykép ezt sem adja vissza teljes valójában.

Következő célpontunk az Aszófőn található Kövesdi templomrom és a mellette lévő Almás-forrás. Ismét a néptelen kerékpárúton szaporázzuk lépteinket. Aszófő határában egyfajta trójai faló fogad bennünket. Lécdarabokból összeállított paripa, mely megnyeri tetszésünket, különösen Vé-ét, aki kíváncsian járja körül. Vigyázz, meg ne rúgjon! – figyelmeztetem, ahogy a ló farához ér.

Itt már egészen felszállt a pára és láthatóvá válik a Tihanyi-félsziget vonulata, sőt szemben a déli part is .

A Kövesdi templomromot már többször megcsodáltuk a vonatból és az aszófői vasútállomáson ücsörögve. A templomhoz némi kerülővel tudunk csak eljutni, mert egy széles szántóföld van az út és a templomrom között. Odaérve alaposan szemügyre vesszük a romot.

Szeretjük ezeket a régi romokat, valami különös nyugalom árad belőlük. Kedvenceink a XII. századból származóak, ez is ezek közé tartozik. Vé le is telepszik a falára és onnan tekinti át a helyzetet. Később misét tart a láthatatlan híveknek az oltárkő mögül.

A falak után a rom környékét vesszük szemügyre. Itt található a másik nevezetesség, az Almás-forrás, melynek vize nem bevizsgált. Ugyan gondos kezek eltávolították a “Nem” szócskát, de azért halványan látható. Vé is megvizsgálja a vizet.

A geoládát egy közelben álló fa odúja rejti, melyet szerencsésen megtalálunk. A zöld doboz meglehetősen világít a résből, ezért visszarejtéskor igyekszünk némi avarral jobban eltakarni.

Mire végzünk, érezzük, hogy alaposan áthűltünk. Ugyan nincs mínusz, de plusz is alig. Jó lenne valami meleg helyet találni, de étterem nincs a közelben. A Google térképet böngészve, a közelben felfedezünk egy teázót. Errefelé vesszük az irányt. Belépve kellemes kandallótűz és meleg fogad. Erre volt szükségünk! A gyönyört csak fokozza a gyorsan elénk kerülő, forró gyümölcstea. Az ablak mellett könyvespolc kínál lehetőséget az olvasgatásra és a gyermekekről sem feledkeztek meg, akiket macik várnak egy kis játékra. Kívül-belül felmelegedve, elhatározzuk, hogy eme remek helyet, mely ez idáig nem szerepelt a sokak által használt közösségi fejlesztésű turista térképen, feltesszük arra. Ehhez rögzítjük a Nagyi kertje Teaház és Étterem nevű hely koordinátáit és főbb paramétereit. Majd otthon, nyugiban, felkerül a térkép POI pontjai közé. Kifele menet még köszönünk a barátságos, farönkökből készült hóembernek, majd nekivágunk a visszaútnak.

Mivel még rengeteg idő van a vonat érkezéséig és hogy ne kelljen az Aszófői állomáson üldögélni, elhatározzuk, hogy visszamegyünk Örvényesre és ott szállunk vonatra. Jól kalkuláltunk, mire a vasúti megállóhelyre érünk, nem sokat kell várnunk, hogy befusson a szerelvény.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Balatonudvari vm. – – jelöletlen út – GCUdvt – jelöletlen út – – GCOrvm – – jelöletlen út – – – GCKTAF – – jelöletlen út – – – jelöletlen út – – Örvényes vm.

Megtett távolság: kb. 9 km
Szintkülönbség: 144 m.
Átlagsebesség: 2,36 km/h (mozgásban 4,4 km/h)

A track letölthető innen.

(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés-1: 2018-ban a GCUdvt ládának új gazdája lett, aki a ládát hagyományosra alakította át.

Frissítés-2: 2020-ban a GCOrvm láda a feltehetőleg magánterületről, kb. 30 m-rel arrébb költözött. Ha a térképen jól látom, már nem kell a patakon átugrani és a 2024-es olimpia sem Budapesten került megrendezésre. Így nem lettem olimpiai bajnok.

Frissítés-3: 2021 nyarán a GCKTAF láda a sorozatos eltűnések miatt virtualizálva lett. A jelszót az információs tábla hátuljáról kell leolvasni.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.