GCNEWS

2016.03.25 Péntek

A múlt héten a 129-es busz Széher úti végállomásánál fejeztük be Budapest négy sarkát  bejáró túránkat. Már csak a negyedik (nyugat)i sarok van hátra. Kihasználva, szabadságon vagyunk, ma ezt fogjuk megkeresni.

---

A buszról leszállva indulunk tovább a Széher úton. A következő saroknál a busz elfordul, viszont becsatlakozik a turista jelzés.

Egy darabig ezen fogunk menni. Rövidesen elmaradnak a házak és belépünk az erdőbe. Már alig vártuk a sok aszfalton megtett kilométer után, hogy végre ismét a természetben legyünk! Itt kezdődik a Szív útja elnevezésű, a Szent Ferenc Kórház kardiológusai által kijelölt túraútvonal, melyet kifejezetten szívbeteg emberek rehabilitációjára ajánlanak. Az útvonalon sok pihenőpad van elhelyezve. Mi azonban egyenesen megyünk tovább a Hárshegy felé. Az út először meredekebben emelkedik, majd szelídül a kaptató. Errefelé is sok a pad. Nem tudom, hogy a Kórház közelsége miatt, vagy egyszerűen csak ilyen jól felszerelt ez a parkerdő. Mindenesetre kellemes az élmény!

Időközben a elhagyott bennünket, most a körúton megyünk, mármint a jelzésű kör úton.

Az út csak nem tesz le arról, hogy meglihegtessen. Egymás után gyűrjük le a szintvonalakat. Időnként megállunk pihenni, részben, hogy kilihegjem magam, részben, hogy nézelődjünk, mert az erdő alja tele van virágokkal. Nem csak úgy ímmel-ámmal egy-egy foltban, hanem valóságos szőnyegként terül el a fák alatt.

Fényképezés után megyünk tovább és ismét turista jelzést cserélünk. Ezúttal a jelzés szegődik társunkul.

Fényképezés után megyünk tovább és ismét turista jelzést cserélünk. Ezúttal a jelzés szegődik társunkul.

Az emelkedőből viszont lejtő lett, egy kupacot megmásztunk. Rendszeres olvasóim tudják, hogy ezt a fel-le utazást mi csak fagylaltozásnak hívjuk a fagylaltos kehelyben lévő gombócok analógiájaként. Az időjárás igazi tavaszi. Hol kisüt a nap, hol felhők borítják az eget. A hőmérséklet sem dönti meg a mai melegrekordot. Kimondottan jól esik a vastag polár felső. Elérünk az Ördög-árokhoz, benézünk a II. kerület szélső házai közé és megyünk tovább, egy földúton elcsalva pár tíz métert a turistaútból. Persze megint felfelé megyünk. Ezúttal a Fekete-fej nevű magaslat van előttünk. Még a csúcs előtt virágzó somfák állítanak meg egy kis gyönyörködésre bennünket.

A csúcson egy érdekes dologra figyelünk fel. Az itt álló zászlótartó oszlopon egy pezsgőtablettás doboz van a zászlórúd feszítőjére akasztva. Ilyen dobozok geoládák szoktak lenni, ha az erdőben találjuk őket. A térkép azonban semmilyen geoládát nem jelöl, lehet valamelyik másik “játszótérhez” tartozik vagy nem is geoláda. Egyébként is számunkra elérhetetlen magasságban van, ezért nézelődünk tovább.

Kicsit arrébb kilátás nyílik a városra és jobbra fent, a fán egy ikon. Ez viszont rajta van a térképen, a címe Mária a kisdeddel.

Kissé arrébb megtaláljuk a Gyuri-pihenőt. Valószínűleg egy lelkes természetjáróról nevezték el, aki sokat tett a környék turistaútjainak kijelöléséért. Legalábbis ilyen kaliberű emberekről szoktak erdei pihenőhelyeket elnevezni. Próbálok utána keresni a neten, de nem találok róla semmit. Az meg, hogy a lenolaj hogyan kerül ide, pláne nem tudom. Ha valaki érdemi információval szolgálna, azt megköszönöm. Blogunk “Írj nekünk!” lapján tudjátok velünk felvenni a kapcsolatot.

De vissza a Feket-fejhez! Egyszer csak ki tudja miért, hirtelen hűvös fuvallatot érzek és Lenin elvtárs szelleme száll meg. A hozzám hasonlóan régebb óta fiatalok emlékezetében élő jellegzetes, “Tovább a lenini úton” tematikájú Lenin-szobrok pózába vágom magam. Vé csodálkozva bámul, de megszokta már, hogy nem vagyok százas és időnként furcsa dolgaim vannak. Azért két röhögés között még sikerül lefényképeznie.

Idővel sikerül kiűznöm magamból a szellemet és érdeklődve nézelődök, hogy merre is mehetett.

Kicsit arrébb egy bokorra akasztva zöld sálat találunk. Ha hiányozna valakinek, itt megtalálja, bár szerintem Lenin veszthette el nagy siettében.

A pihenő mellett egy érdekes tárgyat látunk. Először határjelzésre gondolok, de kiderül, hogy egy ún. vasasztalról van szó és geodéziai célokat szolgál.

Mi lefele megyünk tovább (innen csak lefele vezet út), aztán kisimul a terep. Rövidesen eljutunk a negyedik sarok koordinátájára, ahol sikerrel megtaláljuk a feliratot a negyedik pont jelszórészletével és az 5. pont, a végláda koordinátáival. Ugyanis a négy sarok mellett van egy ötödik pont, ahol azt árulja el a kedves rejtő, hogy az egyes pontokon talált jelszórészleteket, milyen sorrendben összerakva kapjuk meg a logoláshoz szükséges jelszót. A bejegyzés borítóképe azt az utat ábrázolja, amelyen a negyedik sarokhoz értünk. Utunk itt nem ér véget, mehetünk még az ötödik pontra! Beviszem a koordinátákat a térkép programba és láss csodát, majdnem az első sarokhoz kell visszamennünk. Míg én a kütyüvel bajlódok, Vé leül pihenni, de vagy valamibe beleült, vagy nem tudom miért, de igen furcsa arcot vág.

Itt is találunk szép virágokat, mutatóba két fénykép a tavaszi héricsről.

Elfogyasztjuk jutifaliképpen a magunkkal hozott csokit, majd rövid pihenő után elindulunk. A GPS is elfáradhatott, mert csak Adyliget szélén tér magához és folytatja a normális track készítését. A távolban a Remete-hegy bontakozik ki.

Beérünk a házak közé. Utunkat nem tudjuk egyenesen folytatni, mert az út le van zárva. Kénytelenek vagyunk egy nagyobb kerülőt tenni. Végül a Hársakalja nevű településrészen hagyjuk el a lakott területet. Közben a Hármashatárhegyhez értünk. Utunk a vitorlázórepülőtér kifutópályájának végénél visz el. Ma, sajnos nincs repülés. Először egy réten, majd cserjés területen vágunk át. Lassanként egyre magasabbra kapaszkodunk, de ez inkább csak akkor tűnik fel, mikor visszanézünk.

Na az ilyen lopakodó szintemelkedéseket kedvelem én! Egy kisebb “csúcs”, a Vörös-kővár után ismét ereszkedésbe kezdünk, de megint csak lopakodva csökken a magasság, ami Vé-nek tetszik. A Hármashatárhegyi sárkányrepülő hangár közelében viszont nagy az élet. Rengeteg silóernyőst látunk a levegőben és a földön.

Keresztezzük a Paprikás-patakot, majd a Vihar-hegyet a lábánál szépen megkerülve, a sok turistaút közül a -t választjuk.

Ez visz ugyanis az Erdőalja úti buszvégállomáshoz, ahonnan hazafelé vesszük az irányt. Éppen indul a 137-es busz, felugrunk rá. A track rögzítést már csak a buszon tudom kikapcsolni, ami a tracken is látható, mert hirtelen felgyorsul a tempó.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

129-es busz Széher út vá. – – – – jelöletlen út – – GCNEWS-4 – – jelöletlen út – – jelöletlen út – – jelöletlen út – – 137-es busz Erdőalja út

Megtett távolság: kb. 14 km
Szintkülönbség: 1001 m.
Átlagsebesség: 2,3 km/h (mozgásban 3,6 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.