2015 95/283 GCdob

2015.10.03 Szombat

Máris előrebocsátom, hogy a kiemelt képen nem Dobos úr, hanem Zoli fiam látható, akinek a gerincre felmászva, még maradt ereje a kidőlt fára is felkapaszkodni.

---

Piliscsaba állomásra hozott minket ma reggel a vonat. A szeptemberi hőségriadós időjárás a múlté. Szép, október eleji, nem túl meleg, de napsütéses, igazi túrázásra való idő lesz ma.
Célunk a Zanát-tetőn található geoláda, mely a Dobos úr nevet viseli. Próbáltam utána nézni, honnan ered az elnevezés, de nem lettem okosabb. Na, talán majd a helyszín ad valami útmutatást! Megindulunk az állomástól a település központja felé. Első megállónk az Ősök parkja nevű emlékhely. Itt megtekintjük a gémeskútra emlékeztető emlékművet, majd megyünk tovább.

A városközponton áthaladva elmarad mögöttünk a Klarisszák egykori szállás épülete (kolostora) és a Plébániatemplom, valamint látunk néhány emlékművet is. Most nincs idő az alaposabb nézelődésre, mert ma még jelentősebb távolságot és szintkülönbséget kell legyőznünk. Rövidesen kiérünk a településről, ahol egy nem túl kellemes séta vár ránk az országút mellett. Szerencsére a forgalom elviselhető, az út pedig hosszan belátható, így nem ér minket meglepetés. Nemsokára a Garancsi-tóhoz érünk, ahol meglepetve fedezzük fel az Üvegtigris című filmből ismert ikonikus büfékocsit. Aztán kapcsolunk. Persze, olvastunk már róla, hogy itt forgatták a filmet, csak valahogy nem tudatosult bennünk a tény, hogy ma ide látogatunk. Gyorsan szemügyre vesszük a zárva tartó vendéglátó egységet, valamint a világító betűkből álló feliratot, mely most a közelben álló éttermet és panziót hirdeti.

Még minden zárva, amúgy is mennünk kell tovább, mert már 10 óra is elmúlt. A tóból ezen a végén alig látszik valami, a vízszintje alacsony és a medret benőtték a növények.

A tó partján dombok sorakoznak, ezek egyikére kapaszkodunk fel. Kb. oda jutunk, ahol a filmben anno Lali nézelődött, miközben egy busznyi turista nyújtotta forgalomról maradt le. Szép a kilátás körben! Mindenfelé lankás dombok és a távolabb lévő hegyek adják a panorámát.

Nézelődés és fényképezés után indulunk tovább a “fagylaltgömb” szerű dombokon le-föl haladva. Az eredő szintkülönbség most ugyan negatív, de tartok tőle, hogy lesz még ennek böjtje. A gyér növényzetű dombok után beérünk az erdőbe. Nem tagadom, jólesik kicsit árnyékban lenni már! A jól kiépített úton ballagunk, mikor a telefonomon futó térképprogramra pillantva látom, hogy túlmentünk azon az ösvényen, mely a gerincre vezet. Érdekes, mert semmi jelentősebb letérési lehetőséget nem láttunk. Visszatérünk a GPS segítségével az ösvény kezdőpontjához és megállapítjuk, hogy valóban nem mi voltunk a figyelmetlenek. Egy nem túl kijárt ösvényféle indul felfelé. Én inkább vadcsapásnak néztem volna. Megindulunk az inkább csak sejthető utacskán, ami igen meredek. (Ugye megmondtam, hogy lesz még ennek böjtje!) A térkép szerint meredeksége meghaladja a 30 °-t. Na, ez kell nekem! Szerencsére Vé-ben és Zoliban sem duzzad az erő, így sok pihenőt beiktatva mászunk felfelé. Közben látom a térképen, hogy kissé jobbra vagyunk a térképre rajzolt ösvénytől, így folyamatosan próbálunk balra tartani, de a növényzetet valahogy mindig csak jobbról lehet megkerülni, így nem nagyon akarunk a helyes útra jutni. Már viszonylag magasra értünk! Felfelé tekintve látjuk, hogy majdnem elértük a gerincet, ezért egy radikálisabb bal-fordulót hajtunk végre. A talaj viszont nagyon laza, így minden felfelé lépésnél, kb. felét csússzuk vissza a szintkülönbségnek. Szerencsére, mire kifulladnánk, már fel is érünk a gerincre, ahol remek, szilárd talaj vár ránk. Elballagunk a térképen Zanát-kilátópontnak jelölt helyig és közben ámulunk és bámulunk a kitárulkozó táj adta szépségen. A kilátóponton egy kidőlt fa maradéka fogad, amire a kiskakas Zolinak természetesen fel kell másznia, legalább két méterrel megemelve a kilátási pont magasságát.

Várúrként néz körbe. Közben Vé enni- és innivalót vesz elő a zsákból. Ideális hely ez az étkezésre. Ebéd panorámával lesz a menü. Végigtekintve a gerincen, az meglehetősen kopár. Valószínűleg valami nagy vihar tarolta le, mert mindenfele ágdarabok és derékba tört facsonkok hevernek.

A térkép szerint tovább lehetne menni a gerincen vezető ösvényen, de az út nehezen járhatónak tűnik a sok facsonk, ágdarab miatt. Ezért úgy döntünk, hogy inkább keressük meg a geoládát, ami a közelben bújik meg valahol egy fa tövében. Rövid keresgélés után Zoli rá is talál.

A fénykép kissé félreérthető képet mutat róla, de nem a dolgát végzi, hanem a ládát mutatja. Azt se könnyű megközelíteni, a szétszórt ágak itt is halmozódnak rendesen. Persze a magasra nőtt és elszáradt fű sem könnyíti meg a helyzetet. Belogolunk, majd igyekszünk jobban álcázva visszarejteni, mert nem sok minden takarta. Valószínűleg nem bántaná senki, mert kijelölt út nem vezet ide, de a helybeliek és a környéket ismerők nyilván fellátogatnak időnként. A mai feladatunkat elvégezve, még csinálok néhány panorámaképet a kilátóhelyről.

Ezért a látványért megérte felmászni! Lassan elindulunk vissza. Kiderül, hogy végig a gerincen, egészen jól járható út vezet, csak még egy keveset kellett volna visszafelé mennünk jövetben, hogy elérjük ezt az ösvényt. Így lefelé, szinte parádézva tudunk menni, de sebaj! Jó kaland volt az omladékos talajon felkapaszkodni! Visszafelé azon az úton megyünk, ahol idáig jöttünk. Az egyik domb után megállunk visszanézni, de mivel nem nagyon magasan voltunk, a dombhajlat eltakarja a gerincet.

A tóhoz egy másik úton ereszkedünk le, hogy kicsit sétálhassunk a partján. Visszaérve az Üvegtigrishez, azt már nyitva találjuk, de az árait kissé rablásnak érezzük, így nem fogyasztunk. Hiába, a hírnevet meg kell fizetni! A településre ismét az országút mellett vezet az utunk. Most már kissé nehezebben emelgetjük lábainkat. Bár nem másztunk magasra, de a folyamatos le-fölvezető út (vagy, ahogy mi mondjuk: fagylaltozás) elfárasztott bennünket. A szintkülönbség is több lesz, mint amit elvárna az ember. Fáradtan, de jókedvűen érünk a vasútállomásra. Mai is bebizonyosodott a ládász mondás: “A geocaching nélkül sose jutottunk volna el ide!” Viszont az eredendő kérdésre, miszerint ki az a Dobos úr, aki a láda nevét adta, nem kaptunk választ. Valaki megsúghatná!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Piliscsaba vá. – – jelöletlen út – Gcdob – jelöletlen út – – Piliscsaba vá.

Megtett távolság: kb. 14 km
Szintkülönbség: 673 m.
Átlagsebesség: 2,2 km/h (mozgásban 3,9 km/h)

A track letölthető innen.

(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.