2015 109-112/297-300 GCeso, GCVEZO, GCAmfi, GCPMB, GCKoTa és GCKBrl

2015.12.05 Szombat

Nagy napra ébredtünk ma, Zoli fiam 21 éves lett! Már az USA-ban is nagykorú lenne, nemhogy hazánkban. Remélem, lassan a feje lágya is benő! Ilyen jeles napot, miként is ünnepelnénk máshogy, mint geoládázással. Ma Óbudát és hegyvidékét keressük fel. Zoli Budapesten csatlakozik hozzánk és meglepetésünkre Télapó sapkában. Persze, hiszen Őt is a Télapó hozta.

---

Tudom, az igazi Mikulást december 6-án ünnepeljük, de az ajándékot az előestén, december 5-én csempészi a cipőkbe. Legalábbis, sokakkal együtt, ezt mi is így tartjuk Nekünk is ilyen ajándék lett Zoli, bár délelőtt született. Tehát ma, a szülinapos Télapóval fogunk kirándulni. A 9-es buszról a Flórián téren szállunk le és indulunk sétánkra az emeletes házak között. Nem megyünk messzire, csak a Főtérig. Kiérve a házak közül, meglepetéssel bír számunkra, hogy a panelek ellenpontjaként, milyen remekül őrzi ez a hely a városrész egykori hangulatát. Önkéntelenül is felcsendül fülemben az ismert dallam: “Jöjjön ki Óbudára, egy jó túrós csuszára…” A túrós csuszához még korán van, bár mi Zolival, bármikor készen állunk az evésre. Vé szerint, előbb inkább gyalogoljunk, mert tele hassal már úgy se lenne hozzá kedvünk. Ebben egyetértünk, így felkeressük első célpontunkat, Varga Imre szobrászművész alkotását, a Várakozók szoborcsoportot.

Ahogy a ládaoldalról megtudjuk, ezek a fémbe öntött hölgyek hmm, hogy is mondjam, szóval a legősibb mesterséget űzik és éppen kliensre várnak. (Még, jó hogy a gyerek nagykorú – villan át az agyamon.) A bejegyzés elején lévő képen látszik, hogy valaki már érdeklődik is. (Pardon, az úr természetesen, csak a műalkotás és nem az árak iránt érdeklődik.) A hölgyek egyébként négy náció leányai, francia, német, angol és természetesen, magyar. A művészt annyira megihlette Párizsban a várakozó lányok látványa, hogy több helyen is felállításra kerültek az ilyen támájú szobrai. Kis családomat is megérintik a szobrok. Vé a cipő méretét hasonlítja össze az egyik hölgyével, nyilván arra kíváncsi, hogy a hölgy hol vette azt, mert Vé lába olyan kicsi, hogy komoly kutatást igénylő feladat megfelelő méretű lábbelit kapni rá. Sajnos, a hölgy lába nagyobb, így nem tud segíteni. Zoli vigyorogva csatlakozik az egyik hölgyhöz. Vajon, mi jár fejében?

Én közben megszámolom a jelszó képzéshez szükséges dolgokat, majd sikeres logolás után, elindulunk visszafelé. Közben ráérően nézelődünk. Fantasztikus a régi Óbuda hangulata! A téren, Advent lévén, épül már a jégpálya, mely a közelgő téli szünetben, biztos remek szórakozást kínál majd a panel-gyerekeknek. Ha már szösszenetemben szóba kerültek az óbudai vendéglők, akkor Krúdy Gyula neve jusson eszünkbe, aki nagy rajongója volt ezeknek a kiskocsmáknak, vendéglőknek. Kedvenc étterme, a Vörös postakocsi is itt állt. Ennek és Krúdy legismertebb hősének, Szindbádnak (aki ugyancsak nagy gourmand volt) állít emléket egy szobor. Miért hasonlít annyira Latinovits Zoltánra? Talán, mert Ő alakította a könyvből készült híres filmen Szindbádot. A kompozícióban le lehet ülni a borozgató hajós asztalához is. Most kissé hideg van, ezért Vé inkább kedvelt színésze mögé áll, hogy egy fénykép erejéig megőrizze a hangulat. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy talán mégsem kellene autóval beállni a műalkotás területére, elég nagy itt a tér. De hát, Budapesten vagyunk!)

Nehéz elszakadni a tértől, de mennünk kell tovább. A következő állomásunk, szintén egy szobor lesz, mely a közlekedési balesetek áldozatainak állít emléket. A műalkotás a Flórián tér túlsó felén található. Menet közben teszünk egy kétbetűs kitérőt a bevásárlóközpontba, mert a hideg kicsalta a reggeli teát. A villamosmegállónál átkelünk a Vörösvári úton és máris a szobornak helyet adó parkban vagyunk. Odaérve a szoborhoz, próbáljuk megkeresni a geoládát, de hiába nézzük az autó mögött, a sarokban, nem találjuk.

Előttünk is jártak már így kesserek, ezért nem erőltetjük a dolgot. Jövünk mi még erre, majd akkor megkeressük. Itt mutatkozik meg a budapesti ládák előnye és hátránya. Előny, hogy kis területen több geoláda is található, a hátrány pedig, hogy gyakran eltűnnek.

Következő célpontunk a Katonavárosi Amfiteátrum. Ehhez, a Pacsirtamező utcán végig gyalogolva jutunk el. Buszból már több ízben láttuk ezt a jellegzetes formájú római romot, de most lehetőségünk nyílik közelebbről is szemügye venni. Óbuda tele van az egykori Aquincum területén állott, a római korból származó romokkal. Ez is ezek közé tartozik. Mérete így szemre, hasonló az Aquincumi Múzeum közelében találhatóhoz, de kevésbé ép. Körbe nézzük. Láthatóan a kutyások által kedvelt terület, mert mindenütt kutyagumit látunk.

Megkeressük a borostyán sűrűjében megbúvó geoládát, megtekintjük az állatok ketreceinek tárolására szolgáló egykori helyiséget. Legalábbis a weblap leírása alapján így azonosítjuk be az építményt. Tehát innen engedték ki a gladiátorok ellen a kardfogú kacsákat – állapítom meg roppant tudományos felkészültségemmel. Jelenkorban rengeteg szemét van benne és a terjengő szagok alapján, illemhelynek is használja a nagyérdemű látogató sereg.

Nézelődés közben a piros sapkás újszülött felsír, mert megéhezett, ezért Vé, ha nem is túrós csuszát, de szendvicseket varázsol elő a zsákjából. Majszolgatás közben is nézelődünk. Zoli a hely(zet) magaslatáról figyeli jövés-menésünket. Mint egy római császár! Csak remélni tudom, hogy nem egy lefelé fordított hüvelykujj lesz a jutalmam!

Jóllakva és folyamatosan emelkedő utcákon megyünk tovább a Pálvölgyi-barlang felé. Kellemes a séta az óbudai utákon. Szerencsére a forgalmasabb útvonalakat elkerüljük. A barlang bejáratához érve, a szomszédságában nagy a nyüzsgés. Valami rendezvény lehet itt. Nekünk, a másik irányba jelzi az utat a GPS a láda felé. Kis erdősávban, egy soktörzsű fa ölelésében kell lennie a ládának. A megadott koordinátákra érve, meglepetten fedezzük fel, hogy a soktörzsű fa helyén, friss vágással, egy tönk árválkodik csak, tetejére biggyesztve a geoláda.

A kifűrészelt fa illata még terjeng a levegőben. A lelkes favágók legalább a geoládát nem vitték el! Logolás után, a facsonkok ölelésében, hánccsal és levelekkel álcázva rejtjük vissza a ládát. Majd otthonról, a logot kiegészítve jelezzük, hogy új helyet kell a ládának keresni.

Menetben megnézzük a rendezvényt, mely egy Mikulás-napi összejövetel a kerület lakóinak. Megy a sütés-főzés, lehet, hogy itt kötött ki a geoláda frissen kivágott fája is. Még átnézünk a Mátyás-barlang felé, de ott is nagy a forgalom. Egy nyugisabb időszakban fogjuk megnézni a barlangokat – döntünk. Vé úgy sem nagy barátja az ilyen lyukaknak a klausztrofóbiája miatt.

Elindulunk a Szépvölgyi úton, hogy kissé arrébb, bevegyük magunkat az erdőbe. Kanyargós, hangulatos erdei úton jutunk el a város fölé, a Kőtaraj nevű helyhez. Ez a Táborhegy oldalában egy sziklás kilátópont. Jó is jött már a magasabb hely, mert a városban alant, szmogos a levegő. Házi télapónk, gyorsan rátalál a jelszót tartalmazó lapkára, melyet egy hangya, Anti őriz (a másik oldalára nyomtatva.). Kezdődik az öröm, ugyanis ez volt a 300. megtalált geoládánk. Télapónak még a sapkája is az égbe mered örömében.

Nézegetjük a szmogba süllyedt várost, majd a sziklára helyezett fényképezőgép önkioldóját használva, elkészül a csoportkép, Vé pedig csokival jutalmaz meg bennünket. Közben a nap is kisüt, mintegy jutalmazva erőfeszítéseinket. Zoli a Facebook-jára készít új profilképet, hiszen öregebb lett egy évvel, nehogy már ne ismerjék fel! Én egy panorámaképet lövök a jubileumi megtalálás emlékére.

Az erdei úton megyünk tovább, immár folyamatosan ereszkedve, le a Máramarosi útra. Kicsit újra aszfalton lépkedünk, majd két kerítés között, egy keskeny ösvényen indulunk ismét felfelé, hogy megkeressük a mai utolsó geoládát. Ez pedig, a Táborhegyi-barlangé. Vé-nek már elege van a mászásból, ezért lent marad. Zolival kettesben vágunk neki a meredek útnak. Azonban a végső emelkedő előtt elfogy az én lendületem is, így Zoli egyedül mászik fel a rejtekhez. Csak egy jégkrémes dobozt talál, benne logokkal teleírt fecnikkel. Jelszó sehol. További kutatásra nincs idő, Vé már türelmetlenül telefonál, hogy hol vagyunk, mert fázik. Így visszafordulunk, a további kutatást későbbre halasztva. A logokból látom, hogy sokan, szintén ezt a dobozt találták meg, de valahol lennie kell egy igazinak is. Majd legközelebb! Sietségünkben még fényképet sem készítünk.

Fáradtan érünk a 137-es busz Viharhegyi úti megállóhelyére, hogy hazatérjünk. Emlékezetes napot sikerült eltöltenünk egy szülinapos Télapóval és egy kerekszámú találattal a tarsolyunkban!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

9-es busz Flórián tér mh. – jelöletlen út – Gceso – jelöletlen út – GCVEZO – jelöletlen út – GCAmfi – jelöletlen út – – jelöletlen út – – – jelöletlen út – GCPMB – jelöletlen út – – jelöletlen út – – jelöletlen út – – – GCKOTA – – jelöletlen út – jelöletlen út – – GCKBrl – – jelöletlen út – 137-es busz Viharhegyi út mh.

Megtett távolság: kb. 9 km
Szintkülönbség: 666 m.
Átlagsebesség: 2,07 km/h (mozgásban 3,8 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés-1: A GCeso láda 2021-ben új ládagazdához került, aki átnevezte “Várakozók szoborcsoport” névre. Ma már e név alatt kereshető.

Frissítés-2: A GCVEZO ládája a később logok alapján valóban eltűnt. Később, többször is új ládagazdája lett. Jelenleg a szobortól kssé távolabb kereshető.

Frissítés-3: A GCAmfi ládáját is, az új tulajdonosa kissé arrébb rejtette újra.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.