2016 17/321 GCVaev

2016.03.14 Hétfő

Kihasználva a Nemzeti Ünnep miatt áthelyezett pihenőnapot, folytatom az utam, mely Budapest négy sarka között vezet, feltárva az útba eső geoládákat.

---

Tegnap megérkezett hozzánk Vé első házasságából származó fia, így Kedvesem otthon süt-főz, míg én úgy döntöttem, hogy kihasználva a szép tavaszi időt, egyedül vágok neki a Dunaharasztiban abbahagyott út folytatásának. Zoli dolgozik, így Ő sem tud velem tartani. Egyébként is, egy nem túl látványos szakasz következik, mely nem igen tartana számot Vé érdeklődésére. A mai cél, hogy a Ferencvárosi pályaudvarig eljussak. Dunaharasztiban a vonatról leszállva, rögtön megfog a felvételi épület előtti kertekben sorakozó virágok látványa.

Érdekes, hogy két napja a borús időben nem tűnt fel a látvány, igaz akkor az aluljáróból rögtön a szigetperonra érkeztünk. A vasút melletti utcában indulok el, mely stílszerűen a “vasminiszter”, Baross Gábor nevét viseli. A nap március közepéhez illően már melegen süt, így rövidesen könnyíteni kell az öltözékemen. Reggel, amikor elindultam, a hőmérséklet közel járt a nullához, most pedig már átléphette a 10 fokot is. Ha így megy tovább, délutánra meghaladhatja a 15-öt is! Az Eötvös utcán befordulva, megyek tovább a városközpont felé. Elérve a HÉV vonalát, jobbra fordulok. Ezentúl ez a vaspálya kíséri és vezeti utamat. Gyorsan elérem az M0-t, mely alatt áthaladva, veszélytelenül keresztezhetem azt. Ezzel meg is érkeztem Soroksárra. Családi házak és azokból kialakított üzletek maradnak el mögöttem. A túloldalon egy-egy benzinkút, sportlétesítmények és ipartelepek sorakoznak. Kissé unalmas az út, de hát aki arra szegődött, hogy gyalogosan járja be Budapestet, az tűrjön! Halával gondolok rá, hogy Vé nem jött velem, mert biztosan morogna a szegényes látvány miatt, én azonban szeretem az ipari területeket és várostörténeti szempontból is érdekes az út. A Grassalkovich úti felüljáró után enyhe bal fordulóval továbbra is a HÉV mellett megyek. Látványos, hogy milyen táblaerdő van a HÉV mentén! Rövid szakaszokon belül mindenféle sebességkorlátozás előjelzése, kezdete és vége táblák, mint egy megelevenedett Jelzési utasítás. Járművezető legyen a talpán, aki ezt be tudja tartani!

Az ipari üzemek kezdenek szaporodni. A túloldalon, a távolban feltűnnek a budai hegyek, köztük a Gellérthegy is. Érdekes innen látni, hogy inkább csak dombocska, pedig közelről milyen magasnak tűnt, mikor megmásztuk!

Elmegyek a Knorr-Bremse üzeme mellett. Ez ismerős név, többek között a vasúti járművek fékberendezéseit készítik itt. Több nagy üzem volt erre valaha. Most legtöbb feldarabolva, ilyen-olyan KFT-k üzemelnek a területen. Sok épület raktárházként szolgálja a jelenkort. Próbálom kibetűzni az eredeti cégek neveit, de még a régi betűk helye is megkopott már a falakon. Azért sikerült beazonosítani a volt Pesterzsébeti Papírgyárat, a Posta Elszámoló Központot, meg talán a FÉG (Fegyver- és Gázkészülékgyár) telephelyét, de az utóbbiban nem vagyok biztos. Rossz látni, ahogy a régi, nagy múltú üzemek szétforgácsolódtak, eltűntek. Közben a túloldalon észre veszek egy kápolnát. A térkép elárulja, hogy a Segítő Mária kápolnáról van szó. Próbálom lefényképezni, de a folyamatosan áramló járműforgalom miatt, szinte folyamatos takarásban van. A nagy nézelődésben észre sem vettem, hogy átléptem Pesterzsébet határát. Átverekszem magam a Csepeli átjáró labirintusán. Folytatódik az iparterületek sora. Már megszámolni sem tudom, hány autószervízt, alkatrészboltot és szalont hagytam el. A nagy zsúfoltságban egyszer csak a Közvágóhídnál találom magam. Itt búcsút veszek eddigi vezetőmtől a HÉV-vonaltól. Beveszem magam a felüljárók alatti terekbe és próbálom megtalálni a Ferencvárosi pályaudvar felé vezető irányt. Jó pár lámpás gyalogátkelőhely után (minden lámpa piros és várni kell), célirányba fordulok a Máriássy utca sarkán. Aztán ez az út elkanyarodik. Egy kis zöldterülethez érek, melyen egy szobor áll. Ide igyekszem. Nem olyan egyszerű az átkelés, legalábbis szabályosan nem. Olyan, mintha az illetékesek nem akarták volna, hogy bárki is megnézze ezt az emlékművet. Hátulról cserkészem be.

Most már elárulom, hogy a II. világháború alatt a szövetségesek bombatámadásaiban elhunyt honfitársaink emlékére emelt emlékműnél járok. Természetesen itt is van geoláda, ami azért jó, mert különben sosem hallottam volna erről az emlékműről, eljutni ide pedig eszembe sem jutott volna. Megkerülöm a kőtömböt és kissé megrettenek. Nekem Picasso képi világát idézi a műalkotás, azt pedig nem kedvelem.

Na, de ahogy a művelt francia mondaná, ha tudna japánul “De gustibus non est disputandum”, az ízlésről nem kell vitatkozni. A lényeg az esemény emlékezete, aminek a megörökítésére az alkotók vállalkoztak. Amint olvastam, a Ferencvárosi Pályaudvar volt Budapest leginkább támadott vasútállomása. Édesanyám Debrecenben élte át ezeket a borzalmakat, mert a vasútállomás közelében laktak. Elképzelhető, hogy egy négyéves gyermek, milyen rettegésben élt főleg, hogy nem is értette, mi zajlik körülötte. Ennek nyomait egész életében hordozta. Megrendülten állok az emlékmű előtt és nehezen látok hozzá a geoláda megkereséséhez. Nagyon nem kell keresgélni, mert a mű alapjául szolgáló kövek közül kilátszik a kis henger.

Viszont a logbook kipecázása a dobozból már komolyabb munka. Logolás után igyekszem szorosabbra csavarva visszarakni, hogy a következő megtalálónak könnyebb dolga legyen. Az emlékműtől a pályaudvarra igyekszem eljutni, ami nem is olyan egyszerű. A műalkotással szemben van egy aluljáró, a Könyves Kálmán úti autóút alatt. Gondoltam, hogy onnan találok valami átjárást az állomásra. Az aluljáróban korunk szerencsétlen sorsú embereivel, a hajléktalanokkal találkozom. Nyilván a korábban látottak hatására a kibombázottak jutnak eszembe, akik ugyanígy, szatyornyi holmijukkal húzódtak meg, ahol tudtak.

Kiderült, hogy elképzelésem az útvonalról rossznak bizonyult, erről nem jutok el az állomásra. Így a Gubacsi út, szerencsére járdával ellátott aluljárója segítségével, visszakeveredek a Könyves Kálmán körútra, majd a Lurdy-ház sarkától már könnyen eljutok a Fék utcáig, mely az állomásra vezet. Innen folytatjuk legközelebb Budapest négy sarkának bejárását.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Dunaharaszti vá. – jelöletlen út – GCVaev – jelöletlen út – Ferencváros vá.

Megtett távolság: kb. 16 km
Szintkülönbség: 224 m.
Átlagsebesség: 4,0 km/h (mozgásban 4,5 km/h)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés-1: A GCVaev geoláda azóta kissé arrébb, új rejtekbe költözött.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.