2016 18/322 GCmepl

2016.03.19 Szombat

Ma folytatjuk a hétfőn általam a Ferencvárosi pályaudvarnál abbahagyott, Budapest négy sarkát  bejáró utunkat.

---

Sajnos a hétfői csodás időjárás a múlté. A Józsefek eltévesztették a dolgukat és nem hozták, hanem vitték a meleget. A borongós, hűvös időben fázósan húzzuk össze magunkat, ahogy kiérünk az állomás Felvételi épülete elé.

Sebaj – mondom Vé-nek, – majd felmelegszünk, ha elindulunk és mozgunk. Az általam már jól ismert Fék utcán megyünk a Lurdy-ház felé. A bombázások áldozatainak emlékműve mellett elhaladva mutatom Vé-nek, hogy hol is jártam hétfőn. 

Ezúttal nem kell a felüljárók alatti labirintusba betérni, egyenesen megyünk tovább a Rákóczi-híd felé. A MÜPA épülete mögött haladva újra megnézem, milyen fényeket is szoktunk a vonatból látni az épület falán, amikor a Déli-Vasúti összekötő-hídon kelünk át. Messzebbről látványosabb. Elérjük a híd pesti hídfőjét, ahol néhány felvételt készítek a budai oldalról.

Hétfőhöz képest, itt már “nőtt” kicsit a Gellérthegy, de még nem az igazi! A hídon haladva, visszafordulok, hogy megörökítsem a Nemzeti Színház épületét, mely előtt tavaly ősszel jártunk, mikor Gobbi Hilda szobrát kerestük fel.

Sokáig töprengünk, mi lehet az az érdekes formájú épület a Színház mellett, ami láthatólag kilátóként is funkcionál. A térkép árulja el, hogy a Zikkurat Galériát látjuk. A hídon átérve, a levezető lépcsősor beszögelléséből pedig a pesti oldalt fotózom.

A budai hídfő mellett lelépcsőzünk a partra, ahonnan az Infopark épületei mellett elindulunk a Műszaki Egyetem felé, majd meg is állunk a Főépület előtt. Megállásunk célja ugyanis egy különleges geoláda megtalálásának bejelentése.

Mint azt blogunk Alapfogalmak oldalán olvashatjátok, a Geocaching természetbarát játék alapja a GPS (Globális Helymeghatározó Rendszer) segítségével történő helymeghatározás.

A GPS az USA katonai gépezete által megalkotott rendszer, melyet 2000. május 1-én tettek a polgári élet szereplői által is elérhetővé. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez megváltoztatta a világot. Az élet számtalan területén beépült a mindennapokba, mára elválaszthatatlan része lett annak. Még a 2000-es évek elején, amikor a köztévé valóban a közért működött és fontos volt az állampolgárok tudással való felvértezése, futott egy ismeretterjesztő sorozat Mindentudás Egyeteme címen, ahol egyes tudományos, művészeti stb. témákat ismertettek közérthető formában az adott téma szakértői. Így került sor 2003 nyarán arra, hogy Pap László, a Műszaki Egyetem Híradástechnikai Tanszékének vezetője, egy előadást tartson a GPS-sel történő helymeghatározásról és a rendszer működéséről. Az idő már kissé túlhaladta az akkori technológiát, de az alapelvek nem változtak.

Akit érdekel az előadás, itt megnézheti a kb. másfél órás előadást.

Egyszóval, az esemény tiszteletére létrehoztak egy esemény ládát, melyet a műsorban ismertetett jelszó segítségével lehetett logolni. Aztán az esemény végeztével, a nagy érdeklődésre tekintettel, a láda virtuálissá alakult és a mai napig kereshető, ha valaki veszi a fáradtságot és megnézi a felvételt. Mi is így tettünk otthon, de úgy gondoltuk, mivel erre járunk, ezért a helyszínen fogjuk a ládát logolni. Ez majdnem sikerült is, mert a koordináták az épület belsejébe mutatnak, mi pedig nem megyünk be, csak az épület elől tesszük meg logunk bejelentését. A bejegyzés borítóképe is ezen a helyen készült.

A sikeres ládatalálat után indulunk tovább a negyedik (nyugati) sarok felderítésére. Az épületek között kijutunk a Karinthy Frigyes útra. Innen kis utcákon át megyünk a Bartók Béla útig, majd azt keresztezve, a Ménesi úton folytatjuk utunkat. Ez az út régi emlékeket éleszt bennem, mikor ifjú titánként innen, a Karikás Frigyes Katonai Kollégiumból indultam a hajdani Szovjetunióba tanulni. A nagy fényes képet azonban, melyet a szocialista hatalom központjáról festettek, nem sikerült a valósággal összeegyeztetni, ezért két év után abbahagytam a tanulást és hazajöttem. Az épületet nem sikerül felismernem. A GPS a Kelenhegyi lépcső felé visz. A térképet nézegetve, látom, hogy a Ménesi út balra folytatódik. A régi katonai kollégium, szerintem ma az Eötvös József Kollégium lehet. Annak idején én a Villányi út felől jártam fel a Hímfy utcán át, így nem tűnt fel a Ménesi út megtört vezetése. Na, de vissza a jelenbe! A Kelenhegyi lépcső után szuszogva, már a Gellérthegy aljában találjuk magunkat. Végre elnyerte természetes magasságát, állapítom meg. Akármilyen lapos is, azért kifulladok, mire felérek rá.

Lassan elérünk a Filozófusok kertjének széléhez, ahol ősszel jártunk.

Emlékszünk, hogy milyen kellemes helynek találtuk, ezért betérünk, hogy keressünk egy padot, amelyen kifújhatjuk magunkat. Ha meg fújtattunk, hát együk is meg a magunkkal hozott szendvicseket! – javaslom. A javaslatot tett követi, így Vé-nek már nem kell cipelnie a hadtápot. Evés után édes a pihenés, tartja a közmondás, de mi az aktív pihenést választjuk, ezért újból útra kelünk. A Krisztina körúttal párhuzamosan lépdelünk egy csendesebb utcán, de aztán csak ki kell mennünk a körútra. Itt hagyjuk el hajdani munkahelyem, a Déli-Pályaudvar épületét. Régi kellemes és kevésbé kellemes emlékek sejlenek fel, kicsit nosztalgikusan mesélek ezekről Vé-nek. A Délitől a Városmajor utcán folytatjuk utunkat, mely lassan újra emelkedni kezd. Elmegyünk a Fogaskerekű Vasút pályája fölött. Ezen is utazni kellene már egyszer! – sóhajtok fel. A Szilágyi Erzsébet fasor fái alatt kellemes a séta. A felhők is, mintha vékonyodnának, oszladoznának. Valóban, rövidesen kisüt a nap. Az út melletti zöld sávban egy helyen rengeteg ibolya nyílik, amit lefényképezek.

Megnézzük Raoul Wallenberg szobrát, aztán a SzépIlona kocsiszín után, a Budenz út felé vesszük az irányt. A nap már kezd lefelé hajlani, délután 3 után jár az idő, mikor a Szent Ferenc Kórház előtt úgy döntünk, hogy mára elég volt a városnézésből, mert ez az utolsó pont, ahonnan a közösségi közlekedést igénybe véve, visszajuthatunk a Nyugatiba.. A 129-es busz Széher úti végállomásánál buszra szállunk és hazatérünk. Jövő héten innen folytatjuk az utat. Terveink szerint akkor már elérjük a nyugati sarkát Budapestnek.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Ferencváros vá. – jelöletlen út – Gcmepl – jelöletlen út – 129-es busz Széher út vá.

Megtett távolság: kb. 13 km
Szintkülönbség: 453 m.
Átlagsebesség: 3,4 km/h (mozgásban 4,2 km/h)

A track letölthető innen.

(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.