2016 20/324 GCdomo

2016.05.06 Péntek

Az elmúlt hónapot az Alföldön töltöttük, első saját ládánk fölötti bábáskodással. Miután ez már működőképes lett, a mai napon, élve a szabadság nyújtotta lehetőséggel, ismét a hegyek felé vettük az irányt.

---

Nagymaroson szállunk le a vonatról, majd kimegyünk a vasútállomás előtt húzódó utcára. Beizzítjuk a kütyüt, elrendezzük a felszerelésünket és nekivágunk az útnak.

A jelzést követjük, aztán egy sarkon befordulva, neki a hegynek.

Elég meredek emelkedéssel kezdve “csapunk a lecsóba”. Elhagyva a Vízmű telephelyét, már az erdőben lépkedünk. Az út kanyarog alattunk, majd kis idő múltán, ismét Nagymaros házai között megyünk, aztán újfent erdő következik. Később egy zártkertes övezet után már maradunk az erdőben, ami azért jó, mert árnyas úton mehetünk. A napsütés nem nehezíti a továbbra is emelkedő utunkat. Ismertető táblák is szegélyezik az ösvényt, kis pihenőt engedve míg elolvassuk a táblát, aztán gyerünk tovább! Arrébb Y alakban elágazik az út.

Mi a jelzést választjuk.

Sűrű lombozatú erdőben törünk előre. A sűrű ellenére, egyes fák nem menekültek meg a korábbi ádáz időjárás hatásaitól. Egy hosszában végig hasadt fa van a turistaút mellett, nyilván a szélnyírás hatásának eredménye.

Utunk most ereszkedik, de tudom lesz még ennek böjtje! Csak azért megyünk lefelé, hogy aztán többet mehessünk felfelé! Na, de pont ez adja a túrázás szépségét, meg az út mellett sorakozó kilátóhelyek sora. Több, a térképen jelzett helyet benőtt már az erdő, de van ahonnan elég jó kilátás nyílik. Így az Ördög-gerincről a hajdani kőbánya irányába tekintve is remek a kilátás.

Fantasztikus látvány a kőfalon megkapaszkodó növények sora. Kicsit tovább menve, a Dunára nyílik kilátás. A fák lombja közötti résen látjuk a partra tett átkelőhajót.

Négy éve, mikor erre jártunk, még javában dolgozott. Úgy látszik most tartósan szünetel az átkelés, pedig a visegrádi oldalt, majdan innen terveztük megtámadni. De, reméljük a helyzet csak időszakos! Tovább haladva elérjük azt a helyet, ahol négy éve, látogatásunkat követően, megcsúszott a hegyoldal és a lezúduló sárlavina egy tehervonatot temetett maga alá. Az út még most sem tökéletes. Helyenként a ferde, közel 45 fokos szögben álló hegyoldalon csak a botjainkra támaszkodva, nehezen tudunk átvergődni. Ahol nem ferde az út, ott meg sok legördülő kő gyűlt össze, amin szintén nem kellemes menni.

El is határozzuk, hogy semmiképpen nem ezen az úton jövünk vissza. Miután átverekedjük magunkat a havariával sújtott területen, rövidesen fő úti célunkhoz, a Remete-barlanghoz érünk. Meglepő, hogy hétköznap ellenére több kirándulót is találunk itt. Legelőször, természetesen a Dunát és a Dunakanyart vesszük szemügyre. Készülnek a fényképek.

A környék másik ilyen ikonikus kilátóhelye a Julianus-kilátó a Hegyes-tetőn, ahol 2012-ben jártunk.

Onnan is remek kilátás volt, míg egy felhő be nem takart bennünket. A kilátóból a Dunakanyar azon részét lehetett látni, amit innen nem és fordítva. Megérte ide felküzdenünk magunkat! – állapítjuk meg egyhangúan. Közben alattunk egy szállodahajó úszik el, a fedélzetén napozó utasokkal.

Összehozok néhány panorámaképet is. Közben Vé is beveti mobiltelefonja kameráját. Végül oda jutunk, hogy már egymást fényképezzük.

Hülye turisták! Miután kölcsönösen megörökítettük egymást, a barlang következik.

Aztán ismét a táj. A Dunán most egy tolóuszály halad hegymenetben. Az emelt fordulatú dízelmotor dohogása ide is felhallatszik.

A fényképek sorából, természetesen nem maradhat ki a Dömösi átkelés nevű vasúti megállóhely sem.

Miután beteltünk a látvánnyal, elindulunk a jelzésen.

Néhány méter után a geoládához érünk, mely az ösvény mentén, egy fa tövében pihen. Logolás után is követjük a jelzést. Eleinte a sziklákon mászunk még felfelé, majd erdei útra vált a terep. Az agyagos talaj azonban megőrizte a közlemúlt esőinek nyomát, így egy lejtősebb szakaszon Vé alól kicsúszik a talaj és nagyot tottyanva leül. Olyan szánalmasan néz, hogy előkapom a fényképezőgépet és megörökítem, ahogy hitetlenkedve nézi, hogy milyen saras lett.

Segítek neki felállni, majd nagyjából letisztítja a kezét a sártól és megyünk tovább. A turistaút egy kitérőt tesz a Dobozi-orom kilátóhelyéhez. Innen egy újabb perspektíva tárul elénk, főleg a túlpart szántóföldjeiről és Dömös szélső házairól. Az is látszik, hogy már lejjebb vagyunk, mint voltunk a barlangnál. Még megörökítem Vé saras hátsóját, aki azt kitörő örömmel fogadja.

Megyünk tovább és az út egyre határozottabban lejt. A Borostyán-kői kilátásnál is vetünk egy pillantást a folyóra és a tájra, de a korábbiakhoz képest újat nem mutat, így folytatjuk utunkat. Elérkezünk egy esővédő építményhez és pihenőhelyhez.

A térképre pillantva látom, hogy itt van a “Dél-börzsönyi kilátások” elnevezésű multi geoláda első pontja. Ez a multi a Dunakanyar fölötti rész legszebb kilátópontjain vezet végig. A kilátóhelyek koordinátái meg vannak adva, de a multi pontjainak koordinátái ún. pontról pontra módszerrel vannak megadva. Felírjuk a következő pont koordinátáit, jól jön az, ha ezt a multit fogjuk keresni. Felkeressük a kilátóhelyet is, ahol már igen alacsonyról nézünk le az alant hömpölygő Dunára. Itt is készül panorámakép.

Visszanézve, hogy merre is jártunk, feltűnik, hogy az általunk hagyott “csiganyál” (track) meglehetősen darabos. Az útpontok ritkásan kerültek rögzítésre. Úgy látszik a Locus program legutóbbi frissítése kitörölte a beállításokból a “Locus futtatása szolgáltatásként” beállítást, így csak bekapcsolt kijelző mellett rögzített a készülék. Visszakapcsolom a menüpontot, meglátjuk milyen eredményt hoz. Közben azt vesszük észre, hogy sötét fellegek közelednek. Ideje indulnunk, ha nem akarunk elázni! Még egy kis ereszkedés és beérünk Zebegény külső területére, ahol üdülők sorakoznak, majd ezek lassanként átváltanak lakóházakra. Közben végig a tájban gyönyörködhetünk, mert az út a vasút és a közút felett fut, lassan ereszkedve. Közben kapunk pár csepp esőt, de szerencsére gyorsan tovahalad és ismét szárazon mehetünk. Aztán minden jónak vége szakad, mert a vasútvonal szintje alá kerülünk, sőt most már az halad felettünk. Egy viadukt mellett elhaladva, rövidesen az állomás vonalába érünk. Itt egy kis parkos tér van vendéglátóhelyekkel tarkítva. Azok a helyek, ahol étel is kapható zsúfolásig megteltek. Mi csak szomjasok vagyunk, mert elfogyott a vizünk, ezért elballagunk az utolsó, csak sörözőként szolgáló helyre és a hűs kőépületben megiszogatjuk jutalom sörünket a vonat érkezéséig. Kiderül az is, hogy a Locus ismét rendesen rögzítette a tracket, mióta frissítettem a beállítást.

Jól eső fáradtsággal és elégedetten szállunk fel a vonatra, mert igen komoly utat sikerült ma, viszonylag kevés fennakadással teljesítenünk. Vé elégedettségét az is fokozza, hogy a nadrágján a sár megszáradva, le is pergett, így csak egy halvány folt emlékeztet az esésére. Ezért jók ezek a speciális túraöltözetek, mert nem ragaszkodnak annyira a szennyeződésekhez!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Nagymaros vá. – – – – – jelöletlen út – Zebegény vá.

Megtett távolság: kb. 11 km (A track csak 8,3 km-t mutat, de a készülék sok helyen tudott “egy rövidebb utat az erdőn át” (by Rádiókabaré))
Szintkülönbség: 908 m.
Átlagsebesség: 1,26 km/h (mozgásban 2,74 km/h)

A track letölthető innen.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.