2016 37/333 GCZST

2016.06.04 Szombat

Az elmúlt egy hónapban többször megfordultunk a Bódva völgyének környékén, de mindig csak a bal oldalon. Jártunk a martonyi kolostorromnál, Bódvarákón és a tornaszentandrási ikerszentélyes templomban. Ma a völgy jobb oldalán álló Alsó-hegyen található Zsombolyos tanösvényhez látogatunk el.

---

Legelőször is tisztázzuk, mi az a zsomboly? Ez egy lefelé táguló, aknaszerű üreg, mely karsztos hegységekben fordul elő. Lehetnek víznyelőbarlangok is, ekkor bejáratuk általában töbörből nyílik. Az Alsó-hegy területén 111 található, a magyar területen 64. Többségük 20 m körüli mélységű, a 100 m-t csak 5 éri el és csak néhányuk klasszikus víznyelőbarlang – tudjuk meg a ládaoldalról.

Bódvaszilasra érkezünk a vonattal. Az állomástól nem messze, a község közepén indul a tanösvény, ide indulunk először. Miután szemügyre vettük az útvonalat, visszamegyünk az előző utcáig és innen vágunk neki a hegynek. Legelőször a volt uradalmi magtárat érintjük, mely szépen felújítva, ma már Művészetek Magtára néven várja a látogatókat. Illetve most még nem várja, mert a nyitva tartási idő még nem érkezett el, de egyébként sem lenne időnk nézelődni, mert hosszú út áll előttünk.

Az előtte fekvő, facsapokkal kivert fatörzset azért megcsodáljuk Ez nyilván fakíroknak szolgálhat pihenőhelyül.

Indulunk tovább a tanösvény 2. állomása, a Kavacsos felé. Útközben remek kilátás nyílik a tájra. Dolgozik is a fényképezőgépem szépen.

A Kavacsost elérve vöröses-lilás homokkövet látunk, de kissé a növényzet által takarva, így nem sokat nézelődünk, megyünk tovább. Begyűjtjük a multi geoláda első pontján a jelszórészletet, ami a fára van festve. A 3. állomás a macskatemplom előtt némi akadály állja utunk. Főleg Vé lábhosszával nem egyszerű az átkelés, de megoldja. A végeredmény öröm, bódottá.

A Macskabarlang is a növényzet takarásában van, így ezzel sem töltünk sok időt.

A sűrű növényzet egyébként a GPS vételt is zavarja, mert a rögzített track elég darabos. Hosszú 10 métereken át nem lát műholdat az eszköz. Az erdőben sok a kidőlt fa, ezek kuszasága is festői látványt nyújt.

Egy érdekes helyre érünk, ahol egy fa a sziklák közül tör a magasba.

Aztán változik a környezet. Egy egészen ritkás, világos környezetbe érünk. Előttünk egy dagonyázó hely, reális nevén vaddisznó jakuzzi. Lehet, hogy a kondát a közeledésünk zavarta meg, mert a szaguk még érződik.

Alaposan szétnézünk, de nem látjuk őket. Jobb a békesség, szedjük is a lábunkat, hogy ne is találkozzunk velük. Újabb érdekes látvány a közös tőből kinőtt fák széthasadása és megdőlése. Láthatóan a trauma ellenére élik életüket.

Lassan elérünk a multi második pontjához, ahol a fizikai láda is található egy környezetbarát, oganikus álcában. Találkoztunk már ilyen megoldással, így könnyen felismerjük a rejtekhelyet. Az álcában a logbook egy befőttes üvegbe van helyezve. Sajnos az üveg teteje erősen korrodált, nem zár rendesen, így a logbook teljesen elázott és darabokra esett. Kár ilyen remek környezetben egy ilyen lehangoló rejtésért! Azért, hogy segítsünk az utánunk érkezőknek egy alkoholos filccel beírjuk a jelszót a fedélbe, de a vége nem igazán látszik, mert a tollunk is megadja magát. Indulunk tovább. Az idáig újonnan felfestett, remekül látszó, Tanösvényt jelölő turistajelzés helyett már csak a megkopott, régi jelzés látható, majd az is eltűnik. Később egy Bükkmatuzsálemhez érünk. Sajnos a fa már elpusztult, de még áll. Vé a fatörzs mellé áll, hogy látszódjon a törzs mérete. A törzsön sok helyen megjelentek az újrahasznosítást végző különféle gombák. Megkezdődött a holt fa lebontása.

Folytatjuk utunkat. Rövidesen a Szabó-pallagi-rétre érünk, ahol megcsodáljuk a környező erdő fáinak sokféleségét.

Innen már csak egy ugrás az egykori erdészház, mely felújítva várja valószínűleg a vadászokat. Pedig remek kulcsosház lehetne a vadászati idényen kívül. Azért a turisták is kapnak valamit, mert a ház körül sok pad áll, még fedett is, hogy a fáradt vándor megpihenhessen, esetleg elköltse a magával hozott elemózsiáját is. Mi is így teszünk és megebédelünk. Természetesen nem feledkezünk meg a multi harmadik jelszórészletének megkereséséről sem.

Az ebéd és a pihenés után szinte egyenes út vezet a Barlangkutató-forrásig. Útközben szemügyre vesszük a Meteor-barlangnál lévő töbörhöz vezető kis árokrendszert, mely esős időben levezeti a barlangba a vizet.

Megkerüljük az előttünk magasodó “hegyet” és rövidesen a Barlangkutató-forráshoz érünk. Sajnos a táblája alig olvasható, viszont bőségesen adja a jó hideg vizet, melyben jól esik felfrissülni, hiszen ma is befűtöttek odafent.

Itt találjuk a negyedik jelszórészletet, mely egy fába van vésve. A vésést régen csinálták, a természetet nem túlzottan tisztelő kezek, így alig olvasható. A logolással teszünk jó pár sikertelen kísérletet, végül a korábbi logfotók segítenek és megtaláltként tekinthetünk ezután erre a geoládára. A jól végzett munka örömével indulunk meg Bódvaszilas felé, melyet egy záportározó gátja után el is érünk. A tározónál még készítek egy búcsú képet a tájról.

A falu szélén egy cigánytelepen át vezet az út. (Valószínűleg, ezért terelik el a jelzést, aminek nyomait korábban már láttuk. Az utcán rengeteg a rajkó, akik észrevéve bennünket, körül is fognak nyomban. Mindenáron savanyú cukrot akarnak tőlünk kapni, de sajnos nem szolgálhatunk ilyen nyalánksággal. Úgy látszik, valakik előttünk ilyen édességgel láthatták el a csapatot és azt hiszik, hogy minden erre járónak kötelező felszerelése ez a finomság. El is határozzuk, hogy legközelebb ha erre jövünk, feltétlenül teszünk savanyú cukrot is a hátizsákba. Közben lassan beljebb érünk a településen, a rajkók elmaradnak. Trackünk a kocsmánál (melyet szerénytelenül Bárnak titulálnak), ér véget, ahol némi hideg sör kíséretében soroljuk egymásnak a napi élményeket és memorizáljuk a savanyú cukor szükségességét. Egybehangzó azon észrevételünk, hogy míg a völgy túloldalán csodásan tiszta és érintetlen a táj, erre bizony, nyilván a Kéktúra okozta nagyobb forgalomnak köszönhetően, rengeteg a szétdobált szemét. Sajnos, felhígult a Kéktúrát “teljesítők”  köre is, míg régebben csak az elhivatott természetjárók járták az útvonalat, ma bizonyos elvárásoknak megfelelően, sok ember rendelkezik az igazoló füzettel. Na, nem mintha teljesítenék is a távot, hanem egy ember 15-20 füzettel a kezében, autóval érkezve a pecsételő helyre, gyorsan bélyegez és száguld is tovább a következő pecséthez. Beszéltünk olyan kocsmárossal, aki a pecsétet kezeli, hogy Ő az ilyen embernek azt mondja, hogy elveszett a pecsét és csak a láthatóan turista ember kaphatja azt meg. Szomorú ez, mert így degradálódik egy komoly sportteljesítmény értéke. E gondolatok után ballagunk ki a vasútállomásra. Persze az Esztramosról készített “kötelező” kép most sem maradhat el.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Bódvaszilas vá. – – –  GCZST-1 – –  GCZST-2 – – jelöletlen út – – – – GCZST-4 – (régi) – – “Bár”

Megtett távolság: kb. 13 km
Szintkülönbség: 984 m.
Átlagsebesség: 2,05 km/h (mozgásban 3,16 km/h)

A track letölthető innen.

Frissítés-1: Évek múlva egy szádvári vármentő nap után egy szögligeti kocsmában összefutottunk a láda rejtőjével, Sajnos, mire kiszolgáltak bennünket, ők már tovább álltak, így nem sikerült beszélgetnünk.

Frissítés-2: A turistautak hálózata az elmúlt években megváltozott Bódvaszilas környékén. A térkép már ezt az állapotot mutatja.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.