2016 42-43/339-340 GCSPTE és GCSREP

2016.06.18 Szombat

Ma Székesfehérvár külterületére megyünk, hogy két, egymástól kissé távol eső geoládát megkeressünk.

---

Székesfehérvár-Repülőtér vasúti megállóhelyen szállunk le a vonatról. Innen meglehetősen hosszú úton ballagunk a város széle felé Székesfehérvár utcáin. A környezet nem túl ingergazdag, így van idő elmélkedni arról, mit is tudunk az erdei tornapályákról, mert első célpontunk a sárpentelei Tornaerdő. Az ezredforduló előtt meglehetősen sok erdei tornapálya létesült kis hazánkban, elsősorban a nagyobb városok környékén, a tömegsport keretei között. Itt jó levegőn, természeti környezetben lehetett mozogni, távol a szennyezett városi környezettől. Berendezésük általában futópályából és erdei fittnesz gépekből állt. Az egyes pontokon tábla ismertette az elvégzendő gyakorlatokat. Ilyen tornapálya Szolnokon is volt a Tiszaligetben.

Ennek romjairól egy korábbi bejegyzésemben már írtam.

Amikor a lányom megszületett, a mélykocsiban gyakran tologattuk a pályán. Én már akkor sem vittem túlzásba a testmozgást, így néhány elvégzett gyakorlat után, már csak a szememmel követtem a tennivalókat.

Mit mondjak, jól esett a mozgás így is!

Ez az erdei tornapálya a rendszerváltás után egyre elhanyagoltabb lett. A tömegsport elvesztette jelentőségét, helyét a túlméretezett stadionok építése vette át. A szolnoki pálya karbantartása megszűnt, az utakat és később a táblákat is, ember magasságú gaz lepte be. Ma már csak itt-ott kandikál ki egy-egy még ki nem dőlt tábla felső szegélye. Ironikus, de Szolnok polgármestere valaha tornatanár volt, akinek ismernie kellene a testmozgás fontosságát. Ebből is látszik mily képmutató világban élünk. (Sajnos a megépült stadion komplexumokról is sorban érkeznek a hírek, hogy nincs forrás a fenntartásukra. Néhány évtized és ezek is az erdei tornapályák sorsára jutnak, csak sokkal több pénzt elnyelve.)

Míg ezeket végig gondoljuk és megbeszéljük, lassan a várost szegélyező kis erdőhöz érünk. Kíváncsian várjuk, hogy itt mi lett a pálya sorsa.
Az erdőszélen egy parkoló fogad és egy ismertető tábla természetesen fából, mely a pálya adatait tartalmazza. Kissé már kopott, de még olvasható.

Érdekes, hogy a pályát megálmodók gondoltak arra is, hogy nem mindenki egyforma erős és korú, ezért a gyakorlatokat három, betűvel jelölt csoportba osztották. Mivel ez egy multiláda, mindjárt le is olvassuk a tábla hátuljáról a második pont koordinátáit. Ez a felirat is megkopott kissé, de azért kisilabizálható.

A pálya pulzus számlálással indul, ami nekem roppant egyszerű, mert csak ránézek a pulzusmérőmre és leolvasom. Vé pulzusa pedig, mindig alacsony. Az első komolyabb gyakorlatot a törzshajlítás végzése jelenti (én inkább felülésnek nevezném), mely Vé-t igencsak megterheli.

Hiába no, berozsdásodtak azok a ritkán használt izmok! De lehet hogy csak a hátizsák nehéz, melyet Vé nem akar letenni, egyetemben a kinyomtatott ládaoldalt tartalmazó papírlappal. Több, törzshajlításra biztató állomás után, eljutunk a törzsdöntésig. Itt Vé-nek már van annyi ereje, hogy rólam is készítsen egy képet, mert a gyakorlatokat természetesen én is csinálom rendesen. Persze a gyakorlat közbeni hátizsákviselés hagyományáról én sem mondok le. Ez már olyan védjegyünk lesz!

Indulunk is tovább, miközben akadályokon kellene átlépkednünk, de én csak egy sárosabb foltot találok, ami nagy az átlépéshez, ezért elmegyek mellette.

Következik a fekvőtámasz. Vé izmai már bemelegedtek, még lehet, hogy a pulzusa is emelkedett vagy 5-el, így lazán, bár némi nyögések közepette végzi gyakorlatot.

Nekem már elég volt a tornázásból, beérem annyival, hogy Vé-t nézem és a gyakorlatokat olvasgatom. Hiába, az izmok nem felejtenek, úgy megy ez, mint a nyolcvanas évek végén!

Bezzeg Vé! A következő állomáson olyan könnyedén emelgeti a páros térdeit, mintha páratlan lenne neki.

A Támaszkodva törzsfordítás pedig olimpiai pontokat ér sőt plusz pontot érdemel, amilyen kecsesen a ládaoldal papírját tartja. Nemhiába viseli egy olimpiai bajnok nevét! Igaz Ő úszó volt, nem tornász, de kicsire nem adunk.

A kallózást kihagyja, míg a lélegzete visszatér. A húzódzkodás is szerényen megy, inkább csak csimpaszkodás, de nem mehet minden számban kiemelkedően szerepelni!

Most viszont az én számom következik, a ládakeresés! Egy kidőlt fa alatt meg is lelem és gyorsan logolok.

Ismét Vé jön az Egyensúlyozás gerendán című versenyszámban, ami állítólag kislány korában jól ment neki, míg le nem esett a szerről és el nem tört a kulcscsontja. Most mindketten örömmel nyugtázzuk, hogy leesés nélkül, épségben végig ért.

A következő állomásig futni kellene, de fusson, akit kergetnek! A következő képen Vé-nek nem szorulása van, hanem a Távolugrás helyből gyakorlathoz készülődik. Itt már olyan sűrű az erdő, hogy gyengék a fényviszonyok, kissé szemcsés képek születnek.

A “Törzshajlítás rúddal” számban pedig ismét a régi formáját hozza, így a Rúdkinyomás ki is marad, mert az olimpiai kvótája már megvan.

Én a pálya végén ismét pulzust mérek. Kissé magasabb. Hiába, ennek a rengeteg gyakorlatnak a nézése elfárasztotta a szemem, a fényképezőgép gombjának nyomkodása pedig az ujjam. Lehet, hogy holnapra lesz is bennük egy kis izomláz. Vé-nek viszont, valószínűleg minden testrészében. Így jár, aki nem tud mértéket tartani! Letörölgetjük magunkról az állomásokon összegyűjtött pókhálót és megvakargatjuk a felébresztett szúnyog amazonok etetéséből származó, viszkető foltokat.

Kis pihenés után indulunk a következő ládához. Ismét az unalmas utcákon ballagunk és ismét beszélgetünk. Megállapítjuk, hogy meglepően jó állapotban van ez a tornapálya, legalábbis a szolnokihoz képest. Biztos nem tesitanárból lett a polgármester! Idővel visszaérünk a kiinduló vasúti megállóhelyhez és most a másik irányba indulunk el. Szerencsére nincs messze a következő virtuális láda, mely az egykori Sóstói repülőtérnek és az ott szolgálatot teljesítő repülőknek és ejtőernyősöknek állít emléket.

A repülőtér már megszűnt, pedig még kis szériás repülőgépgyártás is folyt itt valamikor, a javító bázisról nem is szólva. 1959-ben a repülőtér elköltözött Börgönd közelébe, de ott sincs már meg az egykori CSRP (Csapatrepülő Parancsnokság), ahol én is jártam egyszer repülős pályafutásom alatt. Az itteni reptéri javítóbázis helyét ma az Ikarus gyár foglalja el, de sajnos ez is alig működik. Lassan a buszgyártásnak is emlékművet kell állítani! Amíg én azon gondolkodom, hol is lehet a rejtés, Vé már emeli is le a helyéről az ötletes jelszóhordozót. Gyors logolás után, a közeli parkban megebédelünk, hiszen a sok torna után megéheztünk (főleg én). Ebéd után nemsoká jön is a vonatunk, ezért visszasétálunk a megállóhelyre. Fárasztó, de érdekes nap volt a mai.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Székesfehérvár-Repülőtér vm. – jelöletlen út – GCSPTE_1 – jelöletlen út – GCSPTE_2 – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCSREP – jelöletlen út – Székesfehérvár-Repülőtér vm.

Megtett távolság: kb. 9 km
Szintkülönbség: 234 m.
Átlagsebesség: 2,61 km/h (mozgásban 4,0 km/h)

A track letölthető innen.

Frissítés-1: A GCSPTE láda pontjai új koordinátákra kerültek, illetve 2 virtuális pontja lett, ezért került be a bejegyzésbe a régi második pont koordinátája és fényképe.

Frissítés-2: A GCSREP láda koordinátája is változott 2019-ben.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.