2016 44-45/341-342 GCMerd és GCMart

2016.06.25 Szombat

Mai kirándulásunk a Dél-Alföldre, Mártély községbe, pontosabban a mellette található Holt-Tisza partra vezet. Megnézzük az itt kialakított, a Tájvédelmi körzet egy részét bemutató tanösvényt és az ún. Festők dombját, ahol az egykor itt alkotó, de már elhunyt festőknek állítottak emléket.

---

Szerencsére Szolnokot és Mártélyt közvetlen vasútvonal köti össze, így nem kell túl korán kelni és már 9 órára Mártélyon vagyunk. A vasútállomás előtt elindítom a track rögzítést és nekivágunk az útnak. Régi és új házak között haladunk a Holt-Tiszapart felé. A régi házakon látszik, hogy Mártély eredetileg halászfalu volt.

A szolnoki Tabánban láthatóhoz hasonló, kis halászházak sorakoznak felújítva vagy elhanyagolva az út mentén.

Némelyik kifejezetten hiteles képviselője az egykori népi építészetnek. Egy-két kanyar után előttünk magasodik az árvízvédelmi töltés, mögötte pedig, ott a hullámtérben a Tájvédelmi körzet. Lebetonozott út vezet le a töltésről, majd földútban folytatódik. A füves területen gyorsan elérjük a partot. Itt található a szabadstrand, ennek megfelelően padok, öltözők és lakókocsiba épített büfék sorakoznak a területen. Minket ez hidegen hagy, mert a vízpart látványa ragadja meg tekintetünket. Máris kattog a fényképezőgép.

Még abban az időben, mikor elkezdtük a geocaching-et jártam a Tájvédelmi körzetben, de a Hódmezővásárhelyhez közelebbi részén, jutnak eszembe az emlékek.

Még korán van, így a part üres, nincs akadálya a fényképezésnek. a strandtól eltávolodva csónakkikötőt látunk, majd odább egy horgász áztatja a damilt.

Mindezeknek csodálatos hátteret ad a víz. Olvasgatjuk a tanösvény tábláit, mely nincs jelölve, csak a táblák vezetnek, aztán elérjük a növényzettel fedett részt. Itt már a természet az úr. Meglepetésül szolgál, hogy az út pallóban folytatódik.

A terep ugyanis, leginkább mocsarasnak nevezhető. Az ilyen tájhoz állatvilág is dukál, melyet most, főleg szúnyogok képviselnek. Gyorsan fürdőt veszünk a riasztó szerből, de néhány különösen éhes szúnyogamazont ez sem tántorít el attól, hogy belekóstoljon a tízóraiul érkezett vendégekbe. Mivel mára kánikulát ígért a meteorológiai előrejelzés, viszonylag lengén öltözve jöttünk. Ezt most némileg bánjuk, de aztán a táj feledteti velünk ezt a kellemetlenséget. A kiszáradt fák, alattuk virágzó növények és a zöld minden árnyalata megkapó összképet mutat. Nem véletlen, hogy minden évben rendeznek itt a festők számára alkotótáborokat. Én sem tudok szünetet tartani a fényképezésben, sorra készülnek a felvételek.

A vízfelületet mindenhol hínár, alga és sulyom borítja. Szinte sajnáljuk, hogy a palló-út véget ér és újra szárazföldet érzünk a talpunk alatt. Itt egy kis pihenő fogad, ahol némi vizet veszünk magunkhoz.

Ácsorogni azonban nem érdemes, mert azonnal éhes szúnyog lady-k hada vesz kezelésbe bennünket. Gyerünk tovább! Egy helyen megpróbálunk kijutni a közeli vízpartra, de áthatolhatatlan bozót állja utunkat. Visszatérünk a járt útra, majd egy zsiliphez érünk. Ez is a tanösvény része. Ismertető tábla mutatja be a terület vízügyi létesítményeit. Olvasás közben szapora csárdást járunk a vérünket kívánó némberek miatt. Vé kisgyerekként ácsingózva nézi a vizet.

Később lejutunk a vízpartra, ahol hajók kikötésére szolgáló cölöpöket találunk.

Visszatérünk az útra. Látom, hogy a láda a közelben van, de embermagasságú, vagy még magasabb csalánfal állja utunkat. Na, itt hogy jussunk be? Van ugyan egy, gondolom a korábbi keresők által készített csapás, de azt már kezdi benőni a friss csalán. Járunk-kelünk, hátha találnánk egy jobb lehetőséget, de sehol semmi. Nincs mese, keresek egy botot, mert a túrabotot az Alföldre természetesen nem hoztuk magunkkal és kaszálógépként török magamnak utat a csalánban. Persze az sem hagyja magát, így a szúnyogcsípések mellett, most már a csaláncsípés is viszket. A kb. 2 méteres fal után csodálatosan kitisztul a terep, sehol semmi aljnövényzet, mert olyan sűrű a fák koronája, hogy napfény itt nem éri a talajt. Sőt, a GPS jel is csak nagyon gyengén, így kerengek kicsit, merre lehet a láda? Végül a szememre bízom magam és rövidesen a rejtekül szolgáló odú előtt állok. A fakérgek alatt ott a láda. Kiáltok Vé-nek, hogy megvan, Ő ugyanis idáig a csalánfal bejáratát őrizte, nyilván olyan céllal, nehogy újból bezáruljon. Most beóvakodik Ő is. Persze neki országút szélességű az az ösvény, amit magamnak csináltam. Készít rólam néhány képet, de olyan kevés a fény, hogy némi utómunkának kell azokat alávetni.

Miután sikeresen logoltunk, kimegyünk az útra és elindulunk a mártélyi üdülőterület felé. Meglepetés akkor ér bennünket, amikor már beérünk a házak elé. Az utat ugyanis vastag vízréteg borítja. Kerülni nem lehet, marad az átlábalás. Bokáig felül merülünk a vízbe. Vé-n túraszandál van, de rajtam túracipő. Vastagon sárosak vagyunk mire átérünk. Nekem jutott a nadrágomra is, ami Vé-nél nagy sikert arat.

Azt hiszem nem fog ilyen vidám lenni, ha majd otthon a cipőmet kell a rászáradt sártól megtisztítani! Az üdülőterület házai mellett elmenve, visszaérünk a szabadstrandra. Vé már otthon eldöntötte, hogy “máma pedig fürdés lészen”, ennek megfelelően fürdőruhát vett alulra. Letelepszünk egy padra. Én nem kedvelem az ilyen úri huncutságot, mint a nyíltvízi fürdőzés, ezért letelepszem a padra és szárogatom a cipőmet. Vé gyorsan megszabadul a fölső ruházatától és irány a víz! Én a közeli büfével szemezek, hogy meg kéne lepni magam egy hideg sörrel, kárpótlásul az összesározott ruházatomért. Vé a víz szélén tapicskol, de pár lépés után kétségbeesetten integet, hogy menjek oda. Csak nem gondolatolvasó és így akarja megakadályozni az egyedül sörözésem? Miután odaértem, kiderül, hogy sulyomba lépett. Ez bizony igen fájdalmas dolog. Kisegítem a vízből, majd elbiceg velem a padig. Mára lőttek a fürdőzésnek. Megszárad, majd felöltözik.

Közben csökken a fájdalom, így elindulunk a másik, mára betervezett ládához. Majdnem a GCMart ládájánál érünk fel a gátra. Szemtelenül nyílt rejtés. Lesünk körbe, nem figyel-e valaki, de a közben felgyülemlett népség mással van elfoglalva. Vé gyorsan felkapja a ládát és arrébb megyünk logolni, majd hasonló módon visszakerül a helyére. Ezt még, hogy nem lopták el? Nem sokat lamentálunk ezen, mert piszkosul tűz már a nap. Megkeressük a Festők dombjának feljáratát.

A dombon egy hatalmas festőállvány áll és körülötte az elhunyt festőművészek emléktáblái találhatók a domb oldalában. A tetőn álló festőállványon tábla hirdeti, hogy “Akik beírták Mártély nevét a magyar művészet történetébe”.

Amint a ládaoldalról megtudjuk, itt csupa olyan festőművész emléktáblája található, akik rendszeresen részt vettek az évente itt rendezett amatőr képzőművészeti táborban és megörökítették a környék látnivalóit. Van aki a fákat festette, van aki a környező tanyák látképét, de mindenki hírül vitte a világba a Tisza, Mártély és az Alföld szépségét. Azt rövid sétánk alapján is elmondhatjuk, hogy ez a tábor méltán került erre a helyre. Bőven akad itt festővászonra kívánkozó téma! Mi viszont nem sokat állunk a napsütésnek kitett dombtetőn, hanem elindulunk a vasútállomásra.

Errefelé két óránként jön a vonat és lassan esedékes a következő. A vasútállomáshoz vezető út sarkán Vé még bemegy a boltba és megveszi az áhított hideg sört, amit a vonaton jóízűen elfogyasztunk. Közben nézegetjük a napközben készült fényképeket és újra elámulunk a Természet szépségén.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Mártély vá. – jelöletlen út – GCMerd – jelöletlen út – GCMart – jelöletlen út – Mártély vá.

Megtett távolság: kb. 7 km
Szintkülönbség: 122 m.
Átlagsebesség: 1,88 km/h (mozgásban 3,8 km/h)

A track letölthető innen.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.