Tábor-hegyi-barlang újratöltve -Tábor-hegyi-barlang és Hármashatár-hegy


2016 9-10/313-314 GCKBrl és GC3hat

2016.02.06 Szombat

Tavaly decemberben már volt egy próbálkozásunk a Tábor-hegyi-barlang ládájának megtalálására, de akkor idő hiányában nem tudtuk alaposan átkutatni a helyet. Ma újra megpróbáljuk, ezúttal Zoli nélkül, Vé-vel kettesben.

Szerencsére mostanra megenyhült az idő, így ragyogó napsütés és pozitív hőmérséklet fogad bennünket. Decemberben alulról, a Királylaki út felől közelítettük meg a helyet. Most felülről próbálkozunk, így a Fenyőgyöngyénél szállunk le a buszról és a jelzésen indulunk el a szelíden emelkedő úton. A jelzést követjük, míg csak el nem érjük a -t, akkor átváltunk arra.

Ez az út nagyjából szintben vezet, ráérünk a téli, bár korántsem télies erdőt szemlélni. Az avart feketerigók zörgetik, a fákon cinkék keresgélnek és időnként egy-egy harkály kopácsolását is hallani. Szerencsére a Hármashatárhegyi út forgalmának zaja már mögöttünk maradt. Elérünk a Tábor-hegyi-barlangot ismertető táblához. Itt kezdődik a barlanghoz vezető út, mely meredeken ereszkedik lefelé. Hajaj! – gondolom – lefelé még csak-csak, de ezen vissza is kell majd jönni! Vének viszont a lefelével gyűlik meg a baja az őzike lába miatt. (Nem azért őzike, mert szőrös, hanem mert olyan vékony!) A barlang felett az út tesz jobbra egy kitérőt, így szerpentinezve nem annyira meredek. Megérkezünk a barlanghoz. Meglepődve tapasztaljuk, hogy a bejáratot elzárni hivatott rácsajtó nyitva van.

Lehet, hogy még a réges-régen itt élt kardfogú, barlangi kacsák hagyták nyitva? Mindenesetre beóvakodunk, bár Vé erősen ódzkodik az ilyen szűk és sötét helyektől (ellentétben velem, aki kedvelem a szűk és nedves helyeket). Bent viszont érdekes látvány fogad. A barlang teteje az idők során erősen erodálódott és több ponton átlyukadt. A lukakon átszűrődik a kinti napfény, így a barlang sötétjéből nézve, a csillagos éghez hasonlít a látvány, csak ezek a csillagok nagyok és szabálytalan alakúak.

Bent a falak színét nemcsak a bennük található ásványok és a rájuk telepedett növények színezik tarkára, hanem sajnos a graffitik is.

Még készítek néhány képet, majd a barlang előtt nyíló panorámára fordítjuk figyelmünket. Lábunk alatt Óbuda terül el. Sajnos, párás a levegő, de azért felismerünk néhány jellegzetes pontot.

Miután kigyönyörködtük magunkat, a láda kereséséhez fogunk. A GPS most is a barlang fölötti meredek sziklákhoz irányít, ahol egy hónapja Zoli is keresgélt. Az akkor megtalált jégkrémes doboz most is rögtön a szemünkbe ötlik, de már tudjuk, hogy nem ez az igazi láda. Tovább keresgélünk. Minden üregbe benézünk, de a meredek talajon, telefonnal a kézben, nagyon nehéz megállni. Lassan felérünk a turistaúthoz, de keresésünk nem jár sikerrel. Sajnos, ebből jelszó nélküli megtalálás lesz, mert többet már nem próbálkozunk! Ha a rejtő jóváhagyja a találatot, az remek, ha nem, akkor sincs baj, mert a látnivalót jelentő barlangot sikerült megnéznünk.

A jelzésen visszakapaszkodunk a -re és azon folytatjuk utunkat. Szintben megkerüljük a Felső-Kecske-hegyet, legalábbis a térképről így sikerül azonosítanom, majd újra találkozunk a jelzéssel.

Ezen megyünk tovább a Hármashatár-hegyre. A hegyet bemutató geoláda egy hárompontos multi. Első pontján található maga a láda. Sajnos azt a rejtektől távolabb, teljesen szabadon találjuk. Épségben van lehet, hogy a víz mosta ki a helyéről?

Mindenesetre logolás után, a fák ölelésében álló üregbe süllyesztve rakjuk vissza, hogy a víz ne tudja kimozgatni, az álcázáshoz pedig faháncsokat keresünk. Miután befejeztük tevékenységünket folytatjuk utunkat a Hármashatár-hegy csúcsa felé. Szerencsére az út szelíden emelkedik, szinte észrevétlenül érünk a bázisállomás antennája alá. Érintünk egy jó állapotban lévő geodéziai mérőpontot. Állapota meglepő, mert sajnos ezek közül a pontok közül a legtöbb nagyon rossz állapotban van. A támasztó betonelemek szétcsúszva, a referenciapont pedig elmozdulva vagy éppen hiányzik is. Ez pedig rendesen körül határolva és nem túl régen festhették újra.

Igaz, hogy napjainkban a geodéziai mérések már leginkább műholdak segítségével történnek, de ezekre a mérési alappontokra akár ipartörténeti szempontból is tekinthetünk, egyebekről nem is beszélve. A hegy tetején történelmünk egy más szeletének emléket állító objektum is található, ez pedig a főváros egykori légvédelmi gyűrűjének egy darabja, egy légvédelmi bunker. Itt található a multi 2. pontja.

Az eredeti felirat már nem olvasható, így a rejtő a bunker belsejében, a lépcső alatt írta fel a jelszórészletet. Természetesen, Vé kívül maradva “fedezi” tevékenységemet, míg én bemászva a bunkerbe, lefényképezem az itt is nehezen olvasható karaktereket. Elgondolkodunk, hogy nem lehetett könnyű a szolgálat itt télen, a hidegben. Most jó az idő, zavartalan a napsütés, érzésem szerint 10 fok körül is járhat a hőmérséklet, mégis a betonból árad a hideg. Én sem időzöm sokáig bent. A bunker alatt, a napsütötte domboldalon napfürdőt veszünk. A sok borongós, hűvös nap után jól esik ez a januári tavasz. Napozás közben a panorámában gyönyörködünk. Ezzel nem vagyunk egyedül. Mindenfelé beszélgető, napozó embercsoportokat látni. A bátrabbak még a fűre is lefekszenek napozás közben.

Míg Vé gyűjti a napenergiát, én megtekintem az egykoron itt lévő Hármashatárhegyi vitorlázó repülőtér emléktábláját. Igen, ez a lankás hegyoldal megkönnyíthette a gépek felszállását.

Miután Vé feltöltődött a napsugaraktól, elindulunk a multi 3. pontja felé, mely egy egykori határkő, ami a főváros akkori határát jelezte. A felirat ezen is megkopott, de második kísérletre sikerült a logolás. Lassan ereszkedünk lefelé a domboldalban, miközben élvezzük a szép, tavaszias időt.

A Szépvölgyi út felső végénél kötünk ki, mikor bevillan a felismerés (egy dézsányi vü vagy franciásan déjà vu), én már jártam itt! Méghozzá egyedül, amikor az “Erdei repülőtér” nevű ládát kerestem fel. Jó kis szeles nap volt az,  a szél majd lerepített a szikláról!

Most is, mint akkor, a Szépvölgyi úttal párhuzamos erdei ösvényen jutunk vissza a Fenyőgyöngyéhez. Ma ismét remek nap áll mögöttünk!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

65-ös busz Fenyőgyöngye amh. vá. – – GCKBrl – jelöletlen út – – GC3hat-1 – – GC3hat-2 – jelöletlen út – – GC3hat-3 – – jelöletlen út – 65-ös busz Fenyőgyöngye vá.

Megtett távolság: kb. 7 km
Szintkülönbség: 677 m.
Átlagsebesség: 1,64 km/h (mozgásban 3,43 km/h)

A track letölthető innen.

Frissítés-1: A GCKBrl láda rejtője 2016.02.08-án jóváhagyta a jelszó nélküli megtalálásunk bejelentését, így ezentúl ez a láda is megtaláltként látszódik a térképen.

Frissítés-2: A GC3hat láda a megtalálásunk óta több ládagazda kezén is átment. A jelenlegi pontjai már máshol találhatók, mint amikor mi kerestük.

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.

Ismét egyedül – Erdei repülőtér


2012_4_4 GCerep

2012. 08.27 Hétfő


Ismét egy hétköznapra eső pihenőnap, tehát egyedül kell nekivágnom az útnak. Az elmúlt napok esős időjárását egy markáns hideg front kisöpörte. Mai túrám a 65-ös busz Fenyőgyöngye végállomásától indul. “Ismét egyedül – Erdei repülőtér” olvasásának folytatása