2012_1_1 GCeger

2012.07.27 Péntek

„A láda első rejtője, Skepticx egyben Magyarország első geoládájának a rejtője. Itt ez a hely. Az első magyar geoláda.

Története:

Az első ládatulaj beszerzett egy Garmint, és kikeresett egy méltó helyszínt. Erős szél fújt és szúrtak a bokrok, de azért kellemes élmény volt. Hazaérve, feltöltötte a láda adatait a geocaching.com-ra, és elindította a Geocaching fórumot az Indexen, hátha valamikor valaki meg is találja a ládát. A többi már történelem…

Biztos sokan emlékeztek az alábbi idézetre:

“Camelott! Camelott! Camelott! — Á, csak egy makett!”

Nos, hasonló párbeszéd folyhatna a ládához közeledve:

“Egri-vár!- Á, csak egy makett!” Közelebb érve mindenkinek világos lenne, hogy a párbeszéd igaz. Ahogy a Gyalog-galopban Camelott makett, úgy itt is makett az Egri-vár, hiszen 1968-ban épült az Egri Csillagok forgatásának kellékeként. Azóta is áll, hogy a nagyérdemű megtekinthesse.

A Pilisborosjenő határában található a vár és a bokros részen nem messze található láda. Sok irányból megközelíthető, akár autóval is. Én a következő útvonalat javasolom, különösen a Budapest felől érkezőknek.

Pilisborosjenőn induljunk el a Határ utcában észak-nyugatra, az Országos Kék túra ösvényén. Utunkat balról gyönyörű mezők és dombok kísérik, míg jobbról a távolban a Nagy Kevély 534 méteres csúcsa magasodik. A Kék út hamarosan felvisz egy mediterrán növényzetű oromra, kicsit lejjeb éles, kivájt sziklákkal találkozunk. A távolban, észak-nyugatra felsejlik a makettvár maradványa. Leereszkedünk a lejtőn, letérünk a Kék útról, hogy a várat ne jobbról, hanem balról közelítsük meg. A várig egyenes. 800 méteres út vezet.

A vár környékén keresd Magyarország első Geocache-ét.

Javaslat: hosszú nadrágban indulj a keresésére, a tüskés bozót miatt.

A doboz a szokásos konyhai doboz, cd szerintem nem fér bele. Vagy talán”.

Megérkezés után gyors tájékozódás, igen ezen a forgalmas úton kell elindulni a hegy felé. Affene, a térképen nem volt ennyi autó! – Na, még ezen a nagyon forgalmas úton valahogy átjutunk (a 10-es út) és végre nyugodtabb körülmények között megyünk tovább. – Hopp, itt az utat benőtte a növényzet, ezen nem jutunk át! Kerülni kell. Itt az erdő mellett, a szántás szélén elmegyünk, az irány megvan. Na, hát ez nem lesz sétagalopp! Csak egy elnyűtt cipő van a lábamon, (túrázni még jó lesz) és a szántásban elsüllyedve, bokánál dől bele a föld. Na, végre újra szilárd szekérút van a lábunk alatt! Beérünk az erdőbe, kellemes hűvös fogad. Ideje is, mert kezdtem hőgutát kapni a pamut cuccaimban. A térkép program persze a legrövidebb úton tervez. Elhagyjuk a turistautat. Jé, itt valami tábor maradványa van? Autógumi meg valami karámféle. Érdekes. Valami sámánista társaság hagyhatta itt, a jelekből ítélve. Az út elkezd emelkedni. Mivel régóta nem esett, a talajt vastag porréteg fedi. A cipő elkopott talpa csúszik. Hű, ez egyre meredekebb! Az oxigén fogy. Az elpuhult, túlsúlyos testemet egyre sűrűbben kell pihentetni. Zoli türelmesen és enyhe lenézéssel vár. Neki könnyű a gebe testével! Még mindig emelkedik, ennek sosem lesz vége? Na, hál Istennek, kezd világosodni a fák között a háttér. Tapasztalatból tudom, hogy ez azt jelenti, hogy lassan felérünk. Valóban. Néhány tíz méter és újabb pihenő után kibukkanunk a fák közül egy domb tetején. Lélegzetelállító panoráma! Nem csak lihegni állunk meg, percekig gyönyörködünk a lábainknál elterülő táj szépségében. Nézd, csak oda megyünk! – mutatom Zolinak a célpontunkat. Már nincs is messze! A jó hírtől, no meg az előttünk lévő lejtős úttól friss erőre kapva, leereszkedünk a völgybe. Végre, előttünk „magasodnak” a falak. Jé, ez ilyen kicsi a valóságban! Ismét megbizonyosodtam róla, hogy ne higgy a filmeknek, becsapnak! Ügyesen fotózva, hatalmasoknak tűnnek ezek a falak. De sokan vannak itt! Egy család rengeteg gyerekkel háborúzik a romok között. Azt a fórumból már megtanultam, hogy a „muglikkal” (beavatatlanokkal) vigyázni kell. Ne fedjük fel előttük a láda rejtekét! Mire megesszük a szendvicseinket, a család is tovább áll. Irány a bokrok közé! Némi bujkálás és keresgélés után, megvan a láda! Megszületik az első log: „1. geoláda, 1. keresésünk, 1 megtalálásunk. Geocaching is Number 1.” Győzelem! Nem is olyan ördöngős! Ajándékcsere és gondos visszarejtés után elhatározzuk, hogy a Teve szikla felé megyünk tovább. Ez is ismerős a régmúltból. Aztán Pilisborosjenő szélén elhaladva, irány Üröm, ahol ismét vonatra ülhetünk. Mivel a Kék jelzést benéztük valahol, a 10-es út mentén bandukolunk. Útba esik egy Pizzéria, itt iszunk egy hideg üdítőt/sört, miközben fentről nézzük az előttünk elterülő völgyet és a szemközti hegyeket. Biztos ott is van geoláda! Eldöntjük, hogy ennek bizony, lesz folytatása! Fáradtan hazatérve, egymás szavába vágva meséljük élményeinket Vé-nek. Legközelebb Őt is magunkkal visszük! Mivel Zolinak nagyon tetszik a geocaching, a nick nevünk mostantól, a jövőbeni közös ládázások reményében: riasztos & fia.

Közben levonjuk a nap tanulságait.

•  Kopott, „túrázni még jó lesz” cipőben nem lehet normálisan közlekedni a hegyekben.
•  Valami jobban szellőző öltözet kell, főleg ebben a melegben.
• A zsákban legyen mindig láthatósági mellény!
• A kondimon javítani kell!!!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Solymár vá. – –   – jelöletlen út – GCEger –  jelöletlen út – – – Üröm vmh.

Szintkülönbség: kb. 427 m (térképről)