2012_2_2 GCFeHe

2012.08.04 Szombat

Sajnos a munkarendem miatt havonta csak egy szabad hétvégém van. Elérkezett ez a hétvége és mivel jó idő volt, úgy döntöttünk, hogy ismét geoládázunk. Vé azt mondta, Ő is eljön velünk, legalább kirándul egy jót és megnézi mi ez a „marhaság”, amiért így lelkesedünk Zolival. Mai célpontunk a második geoláda. Mint arról megegyeztünk, igyekszünk sorban haladni a geoládák megtalálásával, mintegy megfigyelve a „ládaevolúciót”, amire a Fórum olvasgatása közben következtettem. Jelenlegi célpontunk a Budajenő-Páty-Nagykovácsi térségben helyezkedik el. Mint korábban említettem, számunkra a vasút a legkedvezőbb utazási forma, ezért a legközelebbi vasútállomásra, Biatorbágyra érkezünk. Ez kissé távol esik célpontunktól, de uccu neki!Eleinte kellemes, enyhén emelkedő az út.   Később meredekebbre vált. A pátyi Erdei Pihenőnél egy kis pihenőt tartunk, némi kalória pótlással egybekötve. Szuszogtató volt ide felmászni! Indulunk tovább, messze még a cél, félúton sem járunk… Hoppá! A Várady-tanya környékén egy zárt kapu állja utunkat. De nézd, egy létra van a kapu mellett, ezen kell átmászni, hiszen a kijelölt turistaút a kapun túl folytatódik. Egy kis tornaóra. Vé tériszonyát leküzdve, hősiesen mászik. Én lent fényképezek, majd én következem és engem fényképeznek. Jó ez a munkamegosztás.   Klassz az új túracipőm is, nem csúszik a talpa. Vé is örül az új túracipőjének, sokkal kényelmesebb, mint a korábban használt. Hiába, igazuk volt a fórumozóknak, legfontosabb felszerelés a cipő és a zokni. Ezeket kell először beszerezni a túrafelszerelésből. Jó segítséget nyújt a Mátrában vásárolt fokosom is. Bár létramászáskor kicsit zavaró. Apránként egyre magasabbra érünk, fokozatosan kinyílik a táj. Egy szikla kiugráson Zoli előveszi a nagyapjától örökölt összecsukható székét és ülve gyönyörködik. Alattunk ligetes erdő, nagyon szép. Egyre több a szikla, a kiugró bérc.  Lassan elérkezünk a ládához. Egy meredek hegyoldalban keresgélünk.   Vé az úton maradva, arisztokratikus távolságtartással figyeli ténykedésünk és persze, közben vigyáz a zsákunkra, amit a könnyebb mozgás érdekében nála hagytunk. Végül egy fa tövében rátalálunk a ládára.   Ez bizony törött. Ajándékcsere, logolás. Becsomagoljuk 2 nylon zacskóba, hogy ne ázzon el. Majd a honlapon jelzem, hogy cserélni kell. Miután rendesen visszarejtettük a ládát, elindulunk Nagykovácsi felé, mert onnan már BKV busszal tudunk visszajutni. Eddigre rendesen elfáradtunk, Zoli egyre gyakrabban telepszik le a székére. Búcsúzóul néhány pillantás még a panorámára, majd ereszkedésbe kezdünk. Már alig vonszoljuk magunkat Nagykovácsiban a buszig, de lélekben feltöltődve és sok élménnyel gazdagodva ülünk fel a vonatra a Nyugatiban.  A vonaton kikérem Vé véleményét a geocachingról. A ládakeresés nem igazán hozta lázba (persze, hiszen csak nézte), de a kirándulás része nagyon tetszett neki.

Megbeszéljük a nap legfőbb tanulságát is:

• ládajavító készletet kell összeállítanunk és magunkkal hordanunk, hogy az ilyen beteg ládákat, mint a mai, gyógyítani tudjuk.

Erre vonatkozó információkról a geocaching.hu honlapon is olvastam.

A nap mérlege:

 Bejárt útvonal: Biatorbágy vá. – – GCFeHE – – –  – Nagykovácsi, Posta am.