2015_35-36_223-224 GCBRNY és GCKAPI

2015.04.18 Szombat

A szomszéd “vár”, ahova ma készülődünk, megyénk második legnagyobb városa, Jászberény. Valamikor komoly küzdelem folyt a két város között a megyeszékhelyi címért, amiből végül Szolnok került ki győztesen (nem biztos, hogy megérdemelten). Jászberénynek maradt a Jászság fővárosa titulus. Ebbe a városba látogatunk ma el.

---

-Sétáljunk fel a Zagyva mentén – javaslom reggel, hamiskás mosollyal az arcomon. (Ugyanis a két várost a Zagyva folyó szalagja köti össze.)
-Jó is lenne, ha még annyit bírnánk gyalogolni! – mondja Vé a közel 50 km-es távolságra utalva. Mivel a mi “hatótávolságunk” 20-22 km körül van, marad a kedvenc közlekedési eszközünk, a vonat. Szerencsére van közvetlen kapcsolat, így alig háromnegyed óra múlva már a kiszemelt városban vagyunk. A peronon végigmenve, átkelünk a vágányokon, amit a vasúti közlekedést nem ismerők számára nem ajánlok. Tessék körbe menni! A jelzésen, a vasút területéről kilépve, jobbra kell fordulni. Nekünk következik a TÜZÉP telep saját célú vágányán való átkelés és máris a forgalmas Nagykátai út mellett bandukolunk.

Elsőnek a jászberényi Zagyva-partot fogjuk felkeresni. Megváltás, mikor végre elhagyhatjuk a zajos, forgalmas utat és ráfordulhatunk a Zagyva mellett, az erdőben kanyargó ösvényre. Hamarosan feltűnik a vízfelület is, mely itt és jelenleg, álmosan csordogál. Annyira nyugodt a vízfelület, hogy a környező fák lombosodó ágai visszatükröződnek a vízben. Persze nem itt van a meder fősodra, ez inkább csak egy kiöntés maradéka lehet. Mindenesetre megkapó látvány.

Hát még, ha sütne a Nap! Sajnos ma, az éjszakai front után még nem szakadozott fel a felhőzet. Jó kis eső volt éjjel és vigyázni kell, hogy ne nagyon érjünk a növényzethez, mert valóságos “vízözön” zúdul ránk minden alkalommal. További esőt is jósoltak délutánra, de úgy saccolom, hogy addig megjárjuk az utat. Ballagunk hát a csendes kis ösvényen. A közút zaját már nem halljuk. Körben madarak énekelnek, hiába a fészekrakás ideje van! Kidőlt fákon kelünk át. Nem is gondolná az ember, hogy egy város belterületén járunk. A nálunk szigorúan lekövezett, szinte árnyéktalan Zagyva-partnak kiáltó ellentéte ez a terület. Jobban is tetszik! Meg-megállunk rácsodálkozni egy-egy, a korábbi viharokban megroppant fatörzsre, melyen új élet sarjad. Az elhalt törzset belepi a moha és a rovarok, gombák és más organizmusok megkezdték lebontó munkájukat, hogy pár év múlva az egykori fát alkotó elemek ismét bekerüljenek a természet örök körfogásába. Elég komoly vihar pusztíthatott itt valaha! – állapítjuk meg.

Később egész közel kerülünk a mederhez. A fák alkotta ernyő alatt vadkacsák úszkálnak a part mentén. Természetesen a túlsó part mentén, biztos ami biztos. Próbálom lefényképezni őket, de olyan kevés fény jut ide, hogy sötétek a képek nagyon. Mindenütt fák és ágak dőlnek a vízbe. Nem lehet könnyű azoknak a kajakosoknak, akik végig akarják evezni a Zagyvát. Helyenként járhatatlannak tűnik a vízi út. A látvánnyal azonban nem lehet betelni! Aztán egy egykori civilizált területre érünk. Itt valamikor rendezvényeknek helyet adó, kiépített terület lehetett, melyet azonban felhagytak. Gondolom az “átkosban” hétvégi piknikező terület volt itt. Itt-ott még látszanak a tűzrakóhelyek és sportpályák nyomai, sőt egy egykori WC épület is árválkodik a fák között.

Az erdő azonban lassan visszahódítja a területet. Miért nem lehet a múltból a jó dolgokat megőrizni!? Szerintem a gyermekes családok ma is kilátogatnának egy rendezett területre, ahol kellemes környezetben tölthetnék el szabadidejüket. Ja, hogy ezért nem lehetne sápot szedni, csak pénzébe kerülne az önkormányzatnak? Milyen pártállású is a polgármester? A Wikipédia választ ad kérdésünkre. Már értek mindent. Itt is a magát “családbarátnak” hirdető párt adja a polgármestert.

Szomorúan megyünk tovább. Idáig a folyó jobb partján mentünk, a láda azonban a túlparton van. Át kellene kelnünk! A térképen van is egy híd jelölve. Odaérve kiderül, hogy a híd kifejezés csak a híd vázát jelöli. A pallók hiányoznak. Mindenképpen át kell mennünk, mert az erdei út elkanyarodik tervezett útvonalunktól és persze a ládától, amiért is erre jöttünk. Vét elkapja a majré. Ő ugyan át nem kel! Akkor itt maradsz és megesz a jászberényi medve – mondom neki. (Nem tudom az Állatkertben van-e medve Jászberényben, de Vé sem tudja, így rá lehet ijeszteni. )Én már látom az átkelés módját. Az alig méternyi széles kis híd oldalsó gerendáin lépkedve, nagy terpeszben át lehet jutni. A karfák épek, lehet kapaszkodni. Át is megyek, megmutatva a módszert. Vé még szabódik egy kicsit, de aztán nincs mese, nekivág. Én pedig fotózom a nagy átkelést. Vé-nek ez a teljesítménye felér az egykor, a Bering-szoroson átkelő népekével, pedig ott még hajó is volt! A végén aztán olyasféle mozdulatot tesz, hogy “Na, mit kellett úgy be.. (ijedni), semmiség az egész!”

Persze elhalmozom dicséretekkel az én kis hősömet, de reménykedve kérdi, ugye nem lesz több ilyen átkelés? Megnyugtatom, hogy most már ezen a parton maradunk. Elhagyjuk a jelzett utat és a part melletti kis ösvényen folytatjuk utunkat. Erre, helyenként már reménytelen lenne vízi járművel közlekedni, mert a meder fölött kidőlt fák nyújtózkodnak, alattuk pedig kis gátak keletkeztek az uszadékokból. Nem friss a kár, ezért úgy gondolom, hogy a tavalyi nyár vízitúrázói ezen a szakaszon “fordítva ültek a lovon”, azaz ők vitték a kajakokat a hátukon és nem pedig azok őket.

Aztán egyszerre a GPS jelez, hogy a láda közelében járunk. Egy nagy fát kell keresni, aminek hatalmas földközeli odúja van. Gyakorlott szemünk ki is szúrja az álcázott odút és mögötte ott lapul a láda. Logolunk, majd indulunk tovább. A természet után következzék a város! Egy városi multiláda pontjait fogjuk végig járni. Egyelőre még a folyóparton kanyargó kis ösvényen haladunk. Szemünk mohón issza a látványt, amivel nem lehet betelni. Egyre újabb és újabb megkapó részletet kínál a vízpart. Végül egy éles kanyarral búcsút mondunk a Zagyvának és a város felé vesszük az irányt.

Egy sportpálya és az Állatkert között érjük el újra a civilizációt. Érdekes! Vállalkozói alapon, pénzért lehet kulturált szórakozást nyújtani? – folytatjuk a korábban megkezdett gondolatot, de aztán hagyjuk a fenébe az egészet. Kár idegesíteni magunkat olyan dolgon, amin nem tudunk változtatni. Az Electrolux gyáregysége, az egykori LEHEL hűtőszekrények szülőhelye mellett megyünk vissza, a város központja felé. A hosszú kerítés után jobbra fordulva ismét megközelítjük a Zagyvát, majd egy aluljárón át, keresztezzük a vasútvonalat. Kis híd következik, majd a gáton lépdelünk ismét. Jól esik megint a természetben lenni! Mellettünk a folyó, hol természetes, hol mesterséges bukókon keresztül folyik Szolnok felé.

Mi azonban, miután kereszteztük az ún. Városi-Zagyvát, egyelőre búcsút mondunk a folyónak és beérve a házak közé, a városközpont felé sorjázzuk lépteinket. Néhány utcasarkon történt befordulás után, ismét találkozunk a folyóággal, mely itt szépen rendezett környezetben, folyik vagy inkább áll a medrében.

Ebben a városban a Zagyva szinte kikerülhetetlen. Teszünk egy kitérőt az I. világháborúban hősi halált halt huszárok emlékművéhez, mely egyben a “Jászberényi séta” multi első állomása is. Körbejárjuk a szobrot, leolvassuk a jelszórészletet.

Közben vetünk egy pillantást a Szent Rozália-kápolnára, majd egy újabb hídon, ismét átkelünk a Városi-Zagyván. Irány Déryné szobra, mely a multi második pontja. Milyen sok kis híd köti össze a sétányt a szigettel, melyen egy játszóteret alakítottak ki. Persze mindegyik híd, más stílusban épült. Közben fényképezünk. Fantasztikus a látvány! A jelszórészlet után ismét belefeledkezünk a környezet látványába. Kattog a fényképezőgép.

Egy kajakos húz el előttünk a vízen és kiszólt nekünk: – Geoláda? Kicsit meglepődve csak annyit tudok válaszolni: -Ennyire látszik rajtunk? A kajakos tova evez, mi is elindulunk a vízpart mentén.

A multi harmadik pontja a Kapitánykertben van. Láda nincs, de a pótjelszót leolvassuk a tábláról. Kicsit pihenünk, ebédelünk, mert dél már elmúlt. A mára ígért esőből úgy látszik, mégis lesz valami, mert sötét felhők gyülekeznek az égen.

Sietősen indulunk a vasútállomás felé, nem szeretnénk megázni. Majdnem egyenes út vezet odáig. Szerencsésen elérjük az állomást és vonat is jön, szinte azonnal. Így már annak ablakából nézzük az eleredő esőt. Ezt megúsztuk!
Valamikor “lánykoromban”, a 90-es évek elején sokat jöttem Jászberénybe, munka ügyben. Jó volt ma látni, mennyit fejlődött a város azóta! A szép rendezett terekre és környezetre méltán büszkék lehetnek a hajdani jászok leszármazottai!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Jászberény vá. – jelöletlen út – – jelöletlen út – GCBRNY – jelöletlen út – – – jelöletlen út – GCKAPI_1 – jelöletlen út – GCKAPI_2 – jelöletlen út – GCKAPI_3 – jelöletlen út – – Jászberény vá.

Megtett távolság: kb. 10 km.
Szintkülönbség: 126 m.
Átlagsebesség: 2,89 km/h (mozgásban 4,0 km/h.)

A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés: A bejegyzés közzététele után a jászberényi születésű és ma is ott élő Nagyon Várbarát Tamás barátunktól kaptunk egy kis kiegészítést a fentebb leírtakhoz. Engedélyével idézem a vonatkozó sorokat:

“Azt a részt, ahol a vadregényesen kanyargó Zagyva területén bolyongtatok és például az elhagyatott WC-bódéra leltetek, azt “Kiserdőnek” hívják és gyermekkoromban ott tartották meg a Majálist. Nekünk, iskolásoknak vörös és nemzeti színű kis zászlócskákat kellett festeni az iskolában, majd a Kiserdőben felsorakozva lobogtatni. Alig vártuk, hogy véget érjen ez a kötelező program, mert utána mehettünk a családjainkhoz illetve a kirakodó vásárba vegyülni és ott venni “vásárfiát”.”

Ezek szerint nem tévedtünk nagyot a hely rendeltetését illetően.

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!