2015 75/263 GCfal1 és GCBIFA

2015.08.01 Szombat

A héten volt a harmadik évfordulója annak, hogy Zolival megtaláltuk az első geoládánkat . Azóta Vé is csatlakozott hozzánk állandó csapattagként. Sőt Zoli iskolai és egyéb elfoglaltságai miatt, jellemzően már Ő a társam a ládakeresésekben. Ma is kettesben indulunk el a Pécs melletti Jakab-hegyre.

---

Szerencsére a hőség, az augusztus beköszöntével, enyhült. Átlagos nyári nap vár ránk. Korán indulunk, hiszen a Mecsek nem a szomszédunkban van. A vonattal pár átszállással, egészen Mecsekalja-Cserkút állomásig utazunk. Korábban már szálltunk le itt. Akkor a legrövidebb úton próbáltuk megközelíteni a Jakab-hegy felé vezető utat, de a 6-os úton való átkelés feladta a leckét. Percekig kellett az út mentén várakozni, mire kellő távolság keletkezett a mindkét irányú gépkocsifolyamban a biztonságos átkeléshez. Most az állomás előtti utat választjuk, mely a Pellérd felől becsatlakozó országútba torkollik. E mellett járda vezet a 6-os út felé. Az úttorkolat közelében autóbuszmegálló is van mindkét oldalon, így reméljük, hogy kijelölt gyalogátkelőhelyet is találunk, amely megkönnyíti az országos főközlekedési úton történő átkelést. Sajnos ebbéli reményeinkben csalatkozni kellett, mert az úttorkolat közelében, a kanyarodó sávok miatt, a 6-os út kiszélesedik, így gyalogátkelőhely felfestésére nincs mód. Tekingetünk jobbra-balra, hátha kissé távolabb, a buszmegállók miatt, akad egy zebra, de sehol semmi. Marad megint a kényszerű várakozás, míg a járműfolyamban lesz egy mindkét irányból biztonságos szünet. Kissé feljebb megyünk, ahol az út már csak kétsávos, ott könnyebb dolgunk lesz. Ahogy mondják, itt a túloldalra születni kell! Várakozás közben elgondolkodom, hogy milyen jó lehet innen iskolába, munkahelyre járni, mikor az ember a túloldali buszmegállóba szeretne eljutni a sietős reggeleken. Persze nem valószínű, hogy sok ember tenne így, mert a környék nem túl sűrűn lakott és feltehetőleg jó részüknek van gépkocsija is. Lassan sikerül átkelni az úton. Mivel nem akarunk a padkán visszagyalogolni a turistaútig, ezért a szemben lévő dűlőutat választjuk, mely a domb alsó szoknyáján telepített szőlőskerteken át vezet az erdőig, ahol egy ösvényen át elérhető a jelzett út. Eleinte még érdekesek a házak, melyek úgy lesznek egyre szerényebbek, ahogy haladunk felfelé. Itt már látszik, hogy ez a rész nem lakóterületnek, hanem inkább présházas, szőlőtermesztő területnek lett kialakítva. A szőlőt aztán felváltja az erdő. Az út hol meredekebb, hol lankásabb, de folyamatosan emelkedik, nem túl ingergazdag.

Egyszer csak elérkezünk a jelzéshez, mely Pécsről indul és a Babás Szerkövekhez tart. Egy nagyobbacska kereszteződésben átváltunk a jelzésre, mely a Szent Márton gyalogos túraút nevet viseli.

Ez már meredekebb, gyakrabban kell megállni, lihegni, pihenni. Ismét elmegyünk a fára épült ház mellett, melyet áprilisban nem vettünk észre. Most szemügyre vesszük, de elég elhanyagoltnak tűnik, különösebben nem érdekes. A lombok miatt még egy normális fényképet sem lehet róla készíteni. Egy valamikori avar földvár mellett megyünk el, de mára laikus szemmel, nem sok látszik belőle. Inkább csak a térképen követhető a vonala. Aztán már csak egy rövidebb nekirugaszkodás és fent vagyunk az egykori Pálos-kolostor romjainál, amit korábban már megtekintettünk. Most csak menet közben vetünk rá néhány pillantást és balra fordulva megyünk mai túránk első célpontjához, a Zsongor-kőhöz.

Itt egy olyan geoláda van, amit ebben az életben soha sem fogunk tudni megtalálni, ugyanis leginkább csak kötéltechnikával, de mindenképpen sziklamászó gyakorlattal érhető el. Életkorunk és testi adottságaink miatt, meg sem próbálkozunk a kereséssel. Marad a látvány. Ez a hely, nálam bakancslistás volt, mindenképpen szerettem volna egyszer eljutni ide. A ládaoldalra pedig teszünk egy Egyéb logot, kifejezve sajnálkozásunkat, hogy a hozzánk hasonló nyomoroncok nem találhatják meg a geoládát. A fák közül kilépve, máris lélegzetelállító látványban van részünk. Alant Cserkút és környéke, a Mecsekalja látható madártávlatból.

Szinte szóhoz sem jutunk a látványtól, pedig már rendeződött a légzésünk. A lábunk alatt rögtön kezdődik a szakadék, azaz a nyugati sziklafal. Vé a tériszonya miatt nem is jön le a lelátóhoz. Leül fentebb a sziklalépcsőkre és onnan nézelődik.

Én pedig örvendek, hogy ide is eljutottam, még ha a fényképen nem nagyon látszik is..

Miután valamelyest beteltünk a látvánnyal, még megnézzük a szomszédos Remete-barlangot, persze csak kívülről.

A barlang szádájának megtekintése után indulunk visszafelé, amerre jöttünk. Én könnyedén lépdelek lefelé, most Vé szenved. Milyen jól beosztottuk!

A – kereszteződésnél teszünk egy kis kitérőt jobbra, hogy megtekintsük a Farkas-forrást és természetesen, hogy megkeressük a geoládáját.

Mégse menjünk már haza találat nélkül, ha már ilyen messzire eljöttünk! A forrás csak pár lépés a kereszteződéstől és nagy csalódás. A foglalást és a nevét jelző kőtömb összetörve, darabokban van a kivezető cső fölé halmozva. A vízhozam gyér és valahogyan nem csábít ivásra.

A ládaoldalon található link az ÁNTSZ oldalára visz, ahol látjuk, hogy valóban nem ajánlott ivásra a forrás vize. Sajnos a láda sincs különb állapotban. A rejtek valamikor egy madárodú lehetett. Most csak a deszka darabok vannak felhalmozva egy fa villás törzse között. Alatta szakadt zacskóban a gyűrött, többször is elázott logbook.

Sajnos ezt nem tudjuk javítani. Csak annyit tehetünk, hogy a jelenleg száraz logbookot egy ép nejlon zacskóba helyezzük, hogy valamelyest védve legyen az időjárás viszontagságaitól. Sajnos a rejtő régóta inaktív, nem is nagyon várható a láda gyógyítása.
Kissé elszomorodva indulunk a haza vezető úton. A csodás kilátást adó Zsongor-kő után lehangoló ez a hely. Jobb lett volna fordított sorrendben meglátogatni a helyeket! Persze, ha tudom előre, hogy fenékre esek, akkor leülök előtte – tartja a régi mondás. Visszafelé nem akarunk megint a 6-os úti átkeléssel bajlódni főleg, hogy Mecsekalja-Cserkúton csak kétóránként állnak meg a vonatok.

Úgy határozunk, hogy végig megyünk a jelzésen és felderítjük, hogy innen milyen a közlekedés.

A telefonos app szerint a Benczúr Gyula utcai végállomástól busszal a Zsolnay-szoborig tudunk utazni, ahonnan a Vasútállomás már gyalog is elérhető távolságban van. A Süle-völgyön keresztül érjük el Pécs lakott területét. Az utolsó szakaszon az ösvény már a házak kerítései mellett, meredeken ereszkedik le az utcákba. Itt még az én lábam is megremegősödött. A busz óránként jár. A megállóba érve kiderül, hogy már csak 20 percet kell várni. Miközben fáradtan ülünk le a megállóban, elhatározzuk, hogy ezentúl a Jakab-hegy felé innen fogunk indulni, elkerülve a 6-os út hatalmas forgalmát.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:
Mecsekalja-Cserkút vá. – jelöletlen út – – – – – GCFal1 – – – – – – GCBIFA – – – 25 busz Benczúr u-i végá.

Megtett távolság: kb. 11 km
Szintkülönbség: 1108 m.
Átlagsebesség: 1,7 km/h (mozgásban 2,8 km/h)

A track letölthető innen.
(https://track.katulyakutato.hu/GCfal1+GCBIFA/GCfal1+GCBIFA.gpx)
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.