2015 101-102/289-290 GCSTVD és GCFRTO

2015.10.24 Szombat

Ifjúkorunk ikonikus filmje volt a “Másfélmillió lépés Magyarországon”, mely az Országos Kéktúra akkori útvonalán kalauzolta végig a nézőket. Lelkesen lestük a sorozat egyes részeit és bennem megfogalmazódott, hogy ezt az útvonalat végig kell járni!

---

Már az első útszakaszok terveit is elkészítettem, az akkor még papíralapú turista térképek alapján megrajzolva az út magassági diagramjait, természetesen a már megszületett gyermekeim teherbírásához igazítva. Megkezdtem a szükséges felszerelések beszerzését, de a rendszerváltás okozta gazdasági helyzet és kenyérharc pontot tett a tervekre. Mára már egyértelművé vált, hogy fizikai és egészségi állapotom miatt ezt a nemes célt ki kell húznom a bakancslistámról.

A Kéktúra kezdő- és végpontja az idők során többször változott. Eredetileg Írottkőtől a Tolvaj-hegyig vezetett, akkor még névtelenül, majd a Szent István turistavándorlás nevet kapta, de a II. világháború megakadályozta e mozgalom kibontakozását. A háború után, Országos Kéktúra jelvényszerző mozgalomként éledt újjá a vasutas természetjárók hathatós közreműködésével. A szocialista éra éveiben a nyugati határt és a határsávot nem lehetett érinteni, így az útvonal Sümegtől a Magy-Milicig tartott. 1975-ben az útvonal kezdőpontját áthelyezték a Velem fölött magasodó Szent Vid kápolnához, majd a vasfüggöny lebontása után, a kezdőpont visszakerült Írottkőre. 2011-ben pedig a végpont került át Hollóházára.

Az egykori végponton tavaly jártunk, amikor is a Nagy-Milicet látogattuk meg. Most a másik “végpontra”, az egykori kezdőpontra látogatunk el. A velemi buszfordulóban szállunk le a buszról. A falu széléig a jelzésen haladunk.

Közben járatjuk a szemünket, hátha valamilyen nyomára lelnénk, hol is lakik a település leghíresebb lakója, Törőcsik Mari színésznő. Sajnos, semmilyen nyomra vezető információra nem lelünk, a színésznő egészségi állapota pedig nem nagyon teszi lehetővé, hogy kimozduljon a házából, így véletlenül sem futhatunk vele össze. Míg ezen elmélkedünk, már a szélső házaknál járunk.

Utunkat a régi jelzésen folytatjuk tovább. Ezen a tájon ugyanis lépten-nyomon forrásba, kútba botlik az ember. A jelölések az ilyen víznyerő helyekre vezető utakat jelzik.

Gyönyörű napsütésben haladunk az őszi színekben pompázó erdőben. A legjobb időpontot választottuk az ide látogatáshoz. Elmegyünk három fából faragott királyi szobor mellett.

A turistaútról a Szentkút nevű helyen térünk le. Itt valaha cserkész-, majd úttörőtábor állott. Fenntartó, ahogy az korunkban szokás nincs, így mára csak az összedőlőben lévő házak fogadják az utazót, az egykor vidám kispajtások által lakott helyen.

Itt merőlegesen vágunk neki a hegynek, közvetlenül megcélozva a ládát. Kidőlt fák alatt bújunk át és leszakadt ágak között lépdelünk a meredek terepen. Igazi akadálypálya, én élvezem. Egyszer csak Vé kiáltását hallom, amivel magához invitál, ugyanis a lába becsúszott két ág közzé, míg a feje felett egy kidőlt fa fekszik keresztben. Sehogy nem tud a szorult helyzetéből szabadulni. Nevetésre ingerlő látvány a foglyul ejtett Vé, de igyekszem komoly megmentő látszatát kelteni és legelőször is lefényképezem a szituációt, mert fontos a történések dokumentálása.

Aztán kihámozom a hátizsákjából, így már könnyebben tud mozogni. Kiszabadítja a lábát és ekkor már együtt nevetünk a dolgon.

Lassan felérünk egy teraszra vagy egykori útra(?), ahol kicsit kifújhatjuk magunkat. A ládának is itt kell lennie valahol, de a GPS jel nagyon pontatlan. Ahogy körbe nézek, egyszerre megakad a szemem egy kék folton, ami egy kisebb farakás alól látszik ki. Éppen ekkor akartam átkapcsolni a telefonom iránytű üzemmódba, úgyhogy ez tulajdonképpen GPS nélküli megtalálás lett, mert mondanom sem kell, a láda kéklett ki a faágak alól. A logfüzetből megtudjuk, hogy eme, 11-es számot viselő ősládának, a 8. reinkarnációját találtuk meg, melyet alig 5 hónapja helyeztek ki.

Berakjuk a magunkkal hozott TB-t (Travel Bug), melyet a Bugaszegi Téglagyár ládájából vettünk magunkhoz és hordunk azóta is magunkkal, keresve a neki való helyet.

Ennek a TB-nek a rendeltetése, bejárni a világ hegyeit, ezért ezt a ládát alkalmasnak találjuk arra, hogy elhelyezzük benne. Sajnos Magyarországon, a hazai honlapon játszó kesserek közül sokan nem ismerik az utazó ügynökökhöz kapcsolódó szabályokat és ajándéknak nézik azokat. Csak remélni tudjuk, hogy egy osztrák ládász kezébe kerül, aki kiviszi az országból és tudja mi a teendő a kis utazóval. Logolás után a ládát gondosan betakargatjuk. Elég feltűnő az ágkupac, de itt valószínűleg nem nagyon járnak nem ládász emberek. A fák közzé besütő nap okozta látványnak nem tudok ellenállni, gyorsan lövök egy fényképet a sárgaruhás fákról.

Még egy nekirugaszkodás, hogy az előttünk magasodó kb. 3 emeletnyi szintkülönbséget leküzdjük és fent is vagyunk. Most látom, jól döntöttünk, hogy alulról próbálkoztunk, mert felüliről csak gatyaféken tudtunk volna leereszkedni az utolsó métereken. Miután kifújtuk magunkat, elindulunk balra, a kápolnához. Hátulról közelítjük meg. A környéke pedig itt is a színpompás, őszi ruhájú fákkal díszített.

Megkerülve a kápolnát, szemügyre vesszük az elejét is. Sajnos teljes terjedelmében lefényképezni nem nagyon lehet, mert előtte igen szűk a rendelkezésre álló tér. Így csak részlet fotók készülnek. Végül találok egy pontot, ahonnan az egész épület belefér az objektív látómezőjébe.

Kis pihenő után indulunk tovább mai második ládánk felé, melyet a Borha-forrásnál helyezett el a rejtője. Ez tulajdonképpen egy multi láda, mert a Jávor-kútnál is van egy pontja. Elhaladunk a Kéktúrás emlékmű mellett, de erről nem sikerült a fénykép. Látunk viszont egy bükköt, mely gyökereivel egy sziklát ölel körbe úgy, mintha markolná. Érdekes látvány. Néha nehéz eldönteni, hol kezdődik a fa és hol végződik a szikla, olyan szimbiózisba kerültek az idők folyamán.

Továbbra is a jelzésen haladunk. A kiritkított erdő fái között szép kilátás nyílik a völgy túloldalára.

A fák alatt rengeteg gomba nő, le is fényképezek egyet.

Később sűrűbb erdőben haladunk. Kanyargó, erdei szekérúton haladunk következő célunk, a Jávor-kút felé. A zavartalanul sütő őszi nap játékos fényfoltokat hoz létre a színes falevelek között. Nem győzzük csodálni, milyen művész is tud lenni a természet. Sajnos a fényképezőgép nem képes ezeket a színes villódzásokat reprodukálni. Megérkezünk a Jávor-kúthoz, leolvassuk a jelszórészletet. Be kell vallanom, igazából csak az út mentén elhelyezett tábláját láttuk, mert maga a kút kissé távolabb esik és az oda vezető út tele van ágtörmelékkel. Vé-nek még mindig fáj a bokája, nem akarja megkockáztatni, hogy egy ismételt rossz lépés után, esetleg ne tudjon lábra állni itt, messze a “civilizációtól”.

Maradunk a széles, jól járható szekérúton, a bevezető utat csak szemmel követjük. Egyszer, talán végig járjuk az összes forrást a tanösvény mentén! Néhány száz méterre aztán elérkezünk a láda névadójához, a Borha-kúthoz. Itt egy remekül kiépített pihenőhely áll a turisták rendelkezésére, még esőház is van. A forrás is jól hozzáférhető. Vize iható, így feltöltjük a víz készletünket.

A láda pár tíz méterre, egy terebélyes fa gyökerei közti üregben pihen. Sajnos, nekünk nem sok pihenő jut, mert a nap, így október végén, már korán nyugszik és mivel lámpákkal nem készültünk, még világosban vissza kell jutnunk Velembe. Útközben egy barlang mellett vezet el az utunk, de a szádát farács védi a látogatóktól.

Olvastuk, hogy sok ilyen barlangban védett denevérek tanyáznak, ezért nem látogathatók. Vé nem szereti az olyan szűk helyeket, mint a barlangok, ezért különösebb hiányérzet nélkül megyünk tovább. Először egy nyiladékot érintünk, majd utunk végén gyümölcsös kertek között haladunk.

Itt-ott már látszanak Velem házai, majd rövidesen köztük járunk. A központban teszünk egy kört, megnézzük a buszmenetrendet és mivel van még egy félóránk, beülünk az érdekes nevű Pittyes kocsmába, a szokásos túravégi jutalom sörünket elfogyasztani. Csodás őszi napon, csodás tájon, remek látnivalókkal teli napot töltöttünk ma el Velem környékén!

A nap mérlege:

Bejárt útvonal:

Velem autóbuszforduló am. – – (régi) – GCSTVD – jelöletlen út – – GCFRTO_1 – – GCFRTO_2 – – jelöletlen út – – – – Pittyes kocsma

Megtett távolság: kb. 7 km
Szintkülönbség: 609 m.
Átlagsebesség: 1,83 km/h (mozgásban 3,6 km/h)

A track letölthető innen.

(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Frissítés-1: Mára a régi jelzés helyett a Források útja tanösvényt kell keresni.

Frissítés-2: Sajnos a TB-vel kapcsolatos félelmeink beigazolódtak, mert a Kápolna ládájából egy magyar ládász vitte el, aki egy balatonfüredi ládába rakta, ahonnan eltűnt. Mindössze 114 km-t sikerült utaznia!

A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!

Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.