2012_12_12 GCpard

2012.10.03 Szerda

A mai nap ismét egyedül kelek útra. Célom Törökbálint, ahol egy kilátót fogok felkeresni.Törökbálinton a Munkácsy Mihály úti autóbusz végállomáson szállok le. Beüzemelem a kütyüt és nekivágok az útnak. Még 100 m-t sem kell menni és máris ráfordulhatok a hegyre vezető útra. Lassan kezdem megszokni, hogy minden, jó kilátást nyújtó helyet valami magaslaton helyeztek el. Ezért meg sem lep, hogy az út emelkedni kezd. Szerencsére nem veszélyes. Ezek a 10 fok alatti hajlású emelkedők lassan már meg sem kottyannak. Elhaladok egy sportpálya mellett, majd az erdő fái lassan körbefognak. Viszont távolról folyamatos, monoton zúgás hallatszik. Mi ez? Ja, nem messze fut az M0-s, annak a zaja hallatszik idáig. Borzalmas lehet a közelében lakni! Ahogy közeledem, az erdő fái egyre kevésbé tudják megszűrni a hangokat. Még egy emelkedő és előttem a kilátó. De micsoda tömeg van itt! Úgy látom, ipari alpinisták gyakorlatoznak a kilátón. Na, szép lesz, ha nem bírok tőlük felmenni! Először megkeresem a ládát, hátha addig elmennek. Iránytű bakapcsol és toronyiránt berohanok az erdőbe. A gallyak kicsit sűrűn nőttek, összeérnek. Habtestemmel, rajta az 55 l-es hátizsákkal, mint a vaddisznó konda csörtetek előre. Az alpinisták bambán néznek utánam. Biztosan azt gondolják, “szegény pára, hogy rohan, hogy könnyíthessen magán. Lehet, hogy hasmenése van?” Beljebb érve az erdő ritkul, csak a szélén volt cserjés. Persze, a lombhullató erdők általában ilyenek. A koordináta pontos és a ritkuló lombok sem zavarják nagyon a GPS vételt. Gyorsan megtalálom azt a fát, melynek gyökerei között ott lapul a láda. Kinyitom. De jópofa, ismét egy személyes ajándék! Egy lapos kő, rajta a megtalálók neve és látogatásuk időpontja. Valami ilyen személyes dolgot, nekünk is ki kellene találni! A láda csomagolása nyirkos, a láda is csupa pára belül. Hiába, hidegek már az éjszakák! Kitörölgetem a dobozt, a szakadt csomagolás helyett rakok egy normálisat. Visszarejtés és indulok a kilátóhoz. Mosolygó arccal lépek ki az erdőből. Az alpinisták még mindig ott vannak. Orcámat látva, most már biztosak benne, hogy anyagcsere céljából rohantam be az erdőbe. Nem baj, az legyen az én titkom, hogy ez az anyag a ládában lévő ajándék. Udvariasan és vigyorogva utat engednek, így felmászhatok a kilátó tetejére. Persze, mint mindig, ha ilyen helyen járok, élénken fúj a szél. Nem túl kellemes fent, de sokáig nézelődöm, próbálom beazonosítani a környező táj elemeit. Minden irányba készítek fényképet.   Jó kis panoráma képet lehetne csinálni, ha a fényképezőgépemen lenne ilyen üzemmód. De jó lesz részleteiben is! Miután kigyönyörködtem magam, indulok lefelé. Másik irányból térek vissza a busz végállomásra, jól esik a séta. Útközben látok egy érdekes fatönköt, melynek közepén egy lavórszerű mélyedésben áll a víz. Olyan, mint egy medence a rovaroknak. Errefelé nem csak az emberek élnek luxusban! Közben elérek egy kerítést. Hopp, ez az autópálya kerítése. A fák között látom, hogy az Anna-hegyi pihenő fölött vagyok. (Persze, hiszen a kilátónál lévő tábla szerint, ez az Anna-hegy.) Míg autóm volt, de sokszor elmentem itt, nem is sejtve, hogy nem messze “kincs” van elrejtve. Viszont óvatosan kell lépdelnem, mert több helyen is “akna” van az úton. A kerítésen lévő lyukon, többen átbújtak, de nem “ajándékcsere” végett. Csak hoztak, nem vittek. ☹ Pedig a pihenőhelyen kulturált körülmények között végezhették volna a dolgukat. Szerencsére az út elkanyarodik a kerítéstől, beljebb vezet az erdőbe. Halkul a zaj is. Közlekedési szakemberként megszoktam a közlekedés zaját, de ilyen erdei környezetben kifejezetten zavaró. Meglepődve konstatálom, hogy mennyi pihenőhely, pad van a turistautak mentén elhelyezve. Igen, a főváros közelsége jobb infrastruktúrát jelent. Egy idő után visszakanyarodom Törökbálint felé és újra az autóbusz megállóban vagyok. Ismét jó kis nap volt, sikerült kicsit kikapcsolódni. Nem is olyan rossz egyedül kirándulni. Persze a családdal azért jobb!

Jöjjön a mai nap tanulsága!

• Vennem kell egy kisebb hátizsákot, mert ha egyedül bolyongok, felesleges a nagy. Ha ketten vagyunk sem mindig töltjük meg, mert ilyen városi környezetbe felesleges a túrabot és sok más holmi.
• Érdemes valami személyes ajándékot készíteni és azt a ládában hagyni.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Törökbálint, Munkácsy Mihály út am. – – – GCpard – – – – Törökbálint, Munkácsy Mihály út am.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 6 km.
Szintkülönbség: 330 m
Átlag sebesség: 2,5 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked tetszőt.)