Ébred a természet – Strázsa-halom

2014_13_117 GCstha

2014.03.22 Szombat

Mai úticélunk Nagykőrös “hegye”, a Strázsa-domb. Vé ugyan kételyt fogalmazott meg, hogy mi látnivaló lenne az Alföldön, de én debreceni gyerekként tudom, hogy milyen érdekesek lehetnek az alföldi erdők. Anno sokat csavarogtam a Debrecen környéki erdőségekben. Mivel Nagykőrös nincs messze, így nagyon korán sem kell kelni. Azért 7 óra körül már a nagykőrösi vasútállomáson vagyunk.


Az állomástól jelzett út indul úticélunk felé, ezt követjük. Kis vargabetűvel, a vasúttal párhuzamos úton jutunk el a vasúti átjáróig. Útközben szemétkupacok mellett megyünk el. Hiába no, itt is csak magyar emberek laknak, akik a város szélére hordják a szemetet a hulladéklerakók helyett. Átkelve a vasúton, egy darabig aszfaltúton megyünk, ami egy idő után átvált földútra. Cserjés területek váltakoznak erdőfoltokkal, amiket jobbára az “alföld fája”, az akác alkot. Itt-ott előfordul néhány tölgy is. Vé-nek láthatólag tetszik a környezet, meg is kérdem:  – Ugye nem is olyan unalmas az Alföld? Beismeri, hogy nem, de mindenképpen más, mint a hegyek. – Ez így van, de itt legalább kevésbé fáradunk el. – hangzik válaszom. Erre rácáfolni látszik, hogy helyenként bokáig süllyedünk a homokba. Igen, itt már a Kiskunság szélén járunk. Annyira belefeledkezünk a beszélgetésbe, hogy követve a jelzést, el is kanyarodunk a tervezett úttól. Szerencsére gyorsan észreveszem és korrigálunk. Innen jelzetlen szekérúton megyünk tovább. Olyanok ezek, a homok megkötésére mesterségesen telepített erdőkben futó utak, mint a városi utcák, mindig derékszögben kell befordulni rajtuk. Néhány kanyar után ismét jelzett úton haladunk, de most a Zöld sáv helyett a Piros sáv jelzést követjük, hogy aztán azt is hűtlenül elhagyva, a Piros kereszt-re cseréljük. Ez már egészen a Natura 2000 védettségű, bekerített területig vezet, melynek területén a Strázsa-domb is található. A forgókapun belépünk a területre. Ez a kapu igen praktikus, mert így járművel, még kerékpárral sem(!) lehet bejutni és károkat okozni. Kijelölt ösvények szelik át a bekerített területet, melyek szegélyét sorban lefektetett fatörzsek alkotják.

Nagyon tetszik ez a környezetbe illő megoldás. Egyébként ki gondolta volna, hogy ekkora “homokvárat” alkotott itt a természet. Növényzet nélkül tényleg alkalmas őrhelynek, mert az egész környéket be lehetett róla látni. Mi azonban inkább a növényzetben gyönyörködünk. A füvön kívül már az ágyhegyek is zöldülnek. Néhány fán a hatalmasra duzzadt virágrügyek, ma-holnap megpattannak. Bármerre nézünk, a zöld dominál. Ez pedig oly simogató a szemnek. Valami különös nyugalom árad ebből a helyből.

Miután alaposan szemügyre vettük fentről a helyet, leballagunk a ládáért. sok segítség nincs a rejtéshez, csak annyi, hogy tavaly 100 méterrel arrébb lett helyezve. Reméljük a koordináták pontosak! Valóban, a megadott pontra érve egy facsoport fogad, melynek tövén ott lapul a láda, némi álca alatt.

Logolunk, majd elindulunk a kijárat felé. A nap gyönyörűen és főleg melegen süt. A kabátok már rég a hátizsákon lógnak. Sajnos reggel még szükségünk volt rá, most meg cipelhetjük egész nap. Pad híján a felmelegedett földre telepszünk le, hogy megegyük a szendvicseinket. Annyira jó itt, hogy nem is akaródzik tovább állni. Leheveredünk és bámuljuk a tiszta kék eget. Jó kis magassági szél lehet, mert a fölöttünk átrepülő repülőgép kondenzcsíkja pillanatok alatt eltűnik. A kék éghez remekül passzolnak a nyírek fehér törzsei.

Én ugyan fel nem kelek, gondolom, de Vé már felkelt és engem is nógat az indulásra. Csinálok néhány képet még. Hmm, ez a Vé egész jól néz ki alulnézetből!

Vé alulnézetből (nem is rossz!)

De helytelenkedni még kicsit hűvös van, különben is, hátha más is erre téved. Majd otthon! Bezzeg 20-30 éve nem halogattuk volna! Felcihelődök én is. Még egyszer körbejáratjuk a szemünk a tájon és megindulunk a kapu felé. Ide tényleg megérte eljönni! Visszafelé azon az úton megyünk, amelyen jöttünk. A vasútállomásra érve már határozottan megerősödött a szél, itt talajszinten is. Vé-nek fázik a feje, odaadom a kalapom. Mivel neki nem tetszik a terepszínű mintázat, kifordítva veszi fel. A szél azonban huncut legény, lekapja a fejéről. Szerencsére nem kell sokáig kergetnem, visszahozom. Vé rögzíti az álla alatt, így már nem viszi el a szél. Közben rengeteget nevetünk.

A divatdiktátor

Ma ismét egy remek helyre látogattunk el, egészen feltöltődtünk. Lehet, hogy ezen a területen is energetikai csomópont van, mint az Alföldön többfelé.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Nagykőrös vá. – Zöld sáv – jelöletlen út – Piros sávPiros kereszt – jelöletlen út – GCstha – jelöletlen út – Piros keresztPiros sáv – jelöletlen út – Zöld sáv -Nagykőrös vá.

 

Magassági diagram

Megtett távolság: kb. 15 km.
Szintkülönbség: 288 m.
Átlag sebesség: 4,4 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)

Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés.  Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, oszd meg velünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.