2014_13_117 GCstha
2014.03.22 Szombat
Mai úticélunk Nagykőrös “hegye”, a Strázsa-domb. Vé ugyan kételyt fogalmazott meg, hogy mi látnivaló lenne az Alföldön, de én debreceni gyerekként tudom, hogy milyen érdekesek lehetnek az alföldi erdők. Anno sokat csavarogtam a Debrecen környéki erdőségekben. Mivel Nagykőrös nincs messze, így nagyon korán sem kell kelni. Azért 7 óra körül már a nagykőrösi vasútállomáson vagyunk.
Az állomástól jelzett út indul úticélunk felé, ezt követjük. Kis vargabetűvel, a vasúttal párhuzamos úton jutunk el a vasúti átjáróig. Útközben szemétkupacok mellett megyünk el. Hiába no, itt is csak magyar emberek laknak, akik a város szélére hordják a szemetet a hulladéklerakók helyett. Átkelve a vasúton, egy darabig aszfaltúton megyünk, ami egy idő után átvált földútra. Cserjés területek váltakoznak erdőfoltokkal, amiket jobbára az “alföld fája”, az akác alkot. Itt-ott előfordul néhány tölgy is. Vé-nek láthatólag tetszik a környezet, meg is kérdem: – Ugye nem is olyan unalmas az Alföld? Beismeri, hogy nem, de mindenképpen más, mint a hegyek. – Ez így van, de itt legalább kevésbé fáradunk el. 
– hangzik válaszom. Erre rácáfolni látszik, hogy helyenként bokáig süllyedünk a homokba. Igen, itt már a Kiskunság szélén járunk. Annyira belefeledkezünk a beszélgetésbe, hogy követve a jelzést, el is kanyarodunk a tervezett úttól. Szerencsére gyorsan észreveszem és korrigálunk. Innen jelzetlen szekérúton megyünk tovább. Olyanok ezek, a homok megkötésére mesterségesen telepített erdőkben futó utak, mint a városi utcák, mindig derékszögben kell befordulni rajtuk. Néhány kanyar után ismét jelzett úton haladunk, de most a 
helyett a 
jelzést követjük, hogy aztán azt is hűtlenül elhagyva, a 
-re cseréljük. Ez már egészen a Natura 2000 védettségű, bekerített területig vezet, melynek területén a Strázsa-domb is található. A forgókapun belépünk a területre. Ez a kapu igen praktikus, mert így járművel, még kerékpárral sem(!) lehet bejutni és károkat okozni. Kijelölt ösvények szelik át a bekerített területet, melyek szegélyét sorban lefektetett fatörzsek alkotják.
Nagyon tetszik ez a környezetbe illő megoldás. Egyébként ki gondolta volna, hogy ekkora “homokvárat” alkotott itt a természet. Növényzet nélkül tényleg alkalmas őrhelynek, mert az egész környéket be lehetett róla látni. Mi azonban inkább a növényzetben gyönyörködünk. A füvön kívül már az ágyhegyek is zöldülnek. Néhány fán a hatalmasra duzzadt virágrügyek, ma-holnap megpattannak. Bármerre nézünk, a zöld dominál. Ez pedig oly simogató a szemnek. Valami különös nyugalom árad ebből a helyből.
Miután alaposan szemügyre vettük fentről a helyet, leballagunk a ládáért. sok segítség nincs a rejtéshez, csak annyi, hogy tavaly 100 méterrel arrébb lett helyezve. Reméljük a koordináták pontosak! Valóban, a megadott pontra érve egy facsoport fogad, melynek tövén ott lapul a láda, némi álca alatt.
Logolunk, majd elindulunk a kijárat felé. A nap gyönyörűen és főleg melegen süt. A kabátok már rég a hátizsákon lógnak. Sajnos reggel még szükségünk volt rá, most meg cipelhetjük egész nap. Pad híján a felmelegedett földre telepszünk le, hogy megegyük a szendvicseinket. Annyira jó itt, hogy nem is akaródzik tovább állni. Leheveredünk és bámuljuk a tiszta kék eget. Jó kis magassági szél lehet, mert a fölöttünk átrepülő repülőgép kondenzcsíkja pillanatok alatt eltűnik. A kék éghez remekül passzolnak a nyírek fehér törzsei.
Én ugyan fel nem kelek, gondolom, de Vé már felkelt és engem is nógat az indulásra. Csinálok néhány képet még. Hmm, ez a Vé egész jól néz ki alulnézetből! 
De helytelenkedni még kicsit hűvös van, különben is, hátha más is erre téved. Majd otthon! Bezzeg 20-30 éve nem halogattuk volna! 
Felcihelődök én is. Még egyszer körbejáratjuk a szemünk a tájon és megindulunk a kapu felé. Ide tényleg megérte eljönni! Visszafelé azon az úton megyünk, amelyen jöttünk. A vasútállomásra érve már határozottan megerősödött a szél, itt talajszinten is. Vé-nek fázik a feje, odaadom a kalapom. Mivel neki nem tetszik a terepszínű mintázat, kifordítva veszi fel. A szél azonban huncut legény, lekapja a fejéről. Szerencsére nem kell sokáig kergetnem, visszahozom. Vé rögzíti az álla alatt, így már nem viszi el a szél. Közben rengeteget nevetünk.
Ma ismét egy remek helyre látogattunk el, egészen feltöltődtünk. Lehet, hogy ezen a területen is energetikai csomópont van, mint az Alföldön többfelé.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Nagykőrös vá. – – jelöletlen út – – – jelöletlen út – GCstha – jelöletlen út – – – jelöletlen út – -Nagykőrös vá.
Megtett távolság: kb. 15 km.
Szintkülönbség: 288 m.
Átlag sebesség: 4,4 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük!
A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, oszd meg velünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
