Reggel arra ébredtem, hogy egy évvel fiatalabb lettem. Vagy öregebb? A fene se tudja már, de ma feltétlenül egy szép helyre kell elmennünk ládázni! Mivel mindketten szeretjük a Tiszát, így az Élő- és Holt-Tisza nevezetű multi geoláda mellett döntünk. “A Tiszát szerettük volna látni – Élő – és Holt-Tisza”→ olvasásának folytatása
A geocaching játék nem csak a keresésről szól, hanem szerintünk, az igazi savát-borsát a saját ládák jelentik. Vé-vel már régóta töprengünk, hogy jó lenne egy saját ládát létrehozni. A végső lökést Strombus játékostársunk levele adta meg, aki felhívta figyelmünket, hogy az adoptálható ládák között van egy, a lakóhelyünktől nem messze található láda, mely örökbefogadóra vár. Ha nem lesz vállalkozó, a láda meg fog szűnni. E láda örökbefogadásának menetéről szól legújabb bejegyzésem.
Nézzük csak, hogyan is lehet a geocaching játékosnak saját ládája? Lássuk, mit mond erről a geocaching.hu oldal FAQ (GYIK), azaz GyakorI Kérdések oldala ládarejtésre vonatkozó pontja. “Két módon lehet a játékos ládagazda. Már meglévő láda adoptálásával illetve önálló rejtéssel. Az első geoláda telepítésekor már rendelkeznie kell legalább 50 (változott 75-re, majd 125-re) megtalált ládával, amelyben lehet hagyományos vagy olyan multi, amely legalább egy hagyományos ládát is tartalmaz. Elsőre mindenképpen hagyományos ládát (vagy hagyományos ládát is tartalmazó multit) kell rejteni.”
Ezen követelményeknek megfelelünk. Megtalálásaink száma már 323-nál jár. Mi a láda adoptálást (örökbefogadást) találtuk a praktikusabbnak, mert a ládaoldalak formázása ún. HTML-tagekkel (parancsokkal) történik és nekünk nincs tapasztalatunk ezen a területen. Egyébként is egy meglévő dolgot javítani sokkal egyszerűbb dolog, mint újat alkotni. Majd annak is eljön az ideje! Így aztán április 2-án úgy döntöttünk, hogy szemügyre vesszük ezt a geoládát. A ládaoldalt megtekintve, láttuk, hogy a láda betegre van állítva, ami azt jelenti, hogy valami okból nem kereshető. Az eredeti láda koncepcióban a virtuális pontok jelszó részleteit, egy-egy a tanösvény mellett kihelyezett információs tábláról kellett leolvasni. Megtekintve a logokat a webarchívumban, kiderült, hogy már 2011 óta jelzik a megtalálók, hogy gond van az egyik táblával, mert nem az van kihelyezve, mint ami a leírásban szerepel. (Ezt később mi is tapasztaltuk, hogy időnként cserélik a táblákat.) Ekkor még kitalálható volt a találatot igazoló jelszó. Sajnos 2014-től a tanösvény több tábláját kicserélték, így a jelszó megfejthetetlenné vált. A ládagazda szorgalmasan jóváhagyogatta a jelszó nélküli megtalálásokat, de semmi készséget nem mutatott a gyógyításra. A hosszas kereshetetlenség miatt, aztán az egyesület vezetősége úgy döntött, hogy a ládát adoptálhatóvá teszi. Tehát ezekkel az ismeretekkel felvértezve indulunk az útra.
A megközelítést a Szolnok déli végén található Szandaszőlősről gondoltuk megfelelőnek. Innen az árvízvédelmi töltésen megyünk a tanösvényig.
Szép napos időnk van, de metsző hideg szél fúj. Vé szokása szerint, fázik is rendesen, de néha én is beleborzongok egy-egy szélrohamba. A gát tetején meglehetősen kitettek vagyunk ezeknek a szeles “viccelődéseknek”. Megváltás, mikor lehúzódunk a gátoldalba, hogy Vé megkösse a cipőfűzőjét és egy kis tízórait vegyünk magunkhoz.
Azon a ponton, ahol a turistaút letér a töltésről az ártérre, a gát tetejéről csak vizet látunk arra, amerre az út vezet, így maradunk a töltésen.
Egyébként is ez jobban megfelel nekünk, hogy a tanösvény parkolójába eljussunk. A tanösvény ugyanis itt kezdődik. A mentett oldalon, ahol a parkoló is található, a korábbi magas vízállásnak nyoma sincs, az árvízi gát működik. A parkolóba érve, jó kis meglepetés ér bennünket, mert komoly infrastruktúrát találunk. Van itt vezetékes víz nyomóskúttal (a hajnali fagyok miatt a víz még nincs megnyitva), szemétgyűjtők, sőt mobil WC is, amivel nem sok hasonló jellegű helyen találkoztunk. Természetesen a paddal ellátott esővédő sem maradhat el.
Talán csak egy asztal hiányzik néhány paddal. Vé végül feltalálja magát és az ülőkének hozott habszivacs lapot berakja a polárja alá. Így már nem zavarja a szél. Elölről az ülcsi, hátulról a hátizsák védi, oldalról meg olyan vékony, hogy elfúj a szél mellette. Miután minden fontos dolgot megörökítettünk fényképen, elindulunk a tanösvényen.
Virágos bokrok szegélyezik utunkat.
Bár a tanösvény elején táblán (igaz törött), kérik a látogatókat, hogy csak gyalogosan vagy kerékpárral hajtsanak be, néhol látszik, hogy gépkocsival vágták fel az utat és azokban a korábbi esőzés nyomán áll a víz. Úgy látszik, olvasni nem tudók is járnak erre!
Lassan elérjük a láda hagyományos pontját. Ezzel kezdődik a multi. A rejtés nagyon árulkodó. Nincs az a mugli, aki ne venné észre.
Mi azt szeretjük, ha a fizikai láda, mintegy jutalmul, a multi végén található. El is határozzuk, ha adoptáljuk ezt a geoládát, akkor áthelyezzük azt a multi végére. A logunkat megtesszük a logbookban. Kissé távolabb találunk egy etetőt a fácánoknak. Előtte egy nyalósót tartó állvány, tehát legalább őz nagyságú vadak is járnak erre. Úgy látszik vadgazdálkodás is folyik a területen.
Rövidesen keresztezzük az árvízvédelmi töltést és átmegyünk a mentetlen oldalra. A korábbi nagyvíz nyomán még csillognak a távolban kisebb-nagyobb pocsolyák, de az út járható.
Hamarosan a déli hídhoz érünk, ahol vízzel teli tavacskák és egy üres információs tábla fogad bennünket. Hátulján egy korábbi megtaláló vastag, piros filccel pótolta a korábbi tábla betűiből alkotott jelszórészletet.
A kis híd nagyon hangulatos, de vastag üledék borítja a korábbi árvíz nyomán. Ugyancsak sáros a túloldalt lévő pad is.
Vajon megtakarítja-e valaki ezeket vagy csak az aranyat érő májusi esők? A pad mellett lévő szemetes is piros pontot érdemel a tanösvény kialakítói számára. Egy helyen Vé odaáll egy fa mellé, így remekül látszik, meddig ért a víz.
Az úton tovább haladva a különböző fafajtákat bemutató táblák fogadnak. Lassan kijutunk a Tisza mellé. Lemerészkedünk a partra, már amennyire a sár engedi.
Tovább haladva ismét a tavasz jeleivel találkozunk virágos rét formájában.
Természetesen az információs táblák itt is kísérik utunkat. A révlejáró után egy kilátó magasodik előttünk. Itt van a multi harmadik pontja és itt derül fény arra, hogy két különböző projekt ismertető táblái vannak elhelyezve a tanösvény mentén. Itt mindkettő táblája megtalálható. Ezért nem voltak hát egyformák a táblák! – világosodunk meg. Míg én fényképezek, Vé leülve gyönyörködik a tájban. A levelüket bontogató fák tényleg üdítő látványt nyújtanak a tél szürkesége után. A Tisza túlpartján pedig a tiszavárkonyi templom tornya látszik.
Felmegyünk a kilátóba és körbefényképezzük a tájat. A kilátás nem ad sokat, csak annyit, amennyit az alföldi táj adhat. De valószínűleg az építéséhez jó sok eu-s pénzt lehetett lehívni.
Miután lemásztunk, megyünk tovább utunkon. Több helyen is pihenőpadokat helyeztek el a megfáradt vándorok részére. Ezek jó részén szintén látható a levonuló árvíz nyoma.
Elérünk a rákóczifalvai szabadstrandhoz, ahol a sarat kerülgetve, szintén lemegyünk a víz mellé. Körben a fehér füzek sárgás-zöldes ágai integetnek. Látszik, hogy itt is magasan állt a víz.
Továbbmenve megcsodáljuk a ligetes facsoportokat és az öreg, terjedelmes fákat is. Mi mindent láthattak ezek életük során!
Eljutunk az északi hídhoz, ezen azonban nem tudunk átmenni, hogy a multi negyedik pontján is leolvassuk a jelszót. A híd még víz alatt áll.
Folytatva utunkat nagyot kell kerülnünk a legelőn, mert itt még vastagon víz borítja az utat is. Visszaérve a gáthoz ismét átkelünk rajta. Azt már eldöntöttük, hogy ezt a ládát megmentjük az enyészettől és adoptálni fogjuk. A pontok jók, csak az elsőt alakítjuk virtuálissá és a fizikai ládának kell új helyet keresni. Vissza Rákóczifalvára megyünk a buszhoz. Útközben találunk egy utat, mely az erdőbe vezet. Bemegyünk rajta egy darabig és megszületik a döntés, ide fog kerülni a multi hagyományos pontja. Így a mentett oldalon nem fenyegeti az árvíz. A Rákóczifalvára vezető betonút mentén is virágzó bokrok sorjáznak, hangulatossá téve az utat.
A faluba beérve találtunk egy buszmegállót a település szélén. Mint kiderült, ez a Szolnokról jövő autóbusz végállomása, a megálló neve József A. utca. Jó ezt tudni, mert jóval közelebb van, mint Szandaszőlős. Megnézzük a menetrendet, de nincs szerencsénk. A busz nemrégen ment el és két óra múlva jön a másik. Nincs mit tenni, megyünk tovább, mert a 442 sz. útra kiérve van egy másik buszmegálló, ahol minden, a falun átmenő busz megáll. Így is történt, odaérve a megállóba, pár perc múlva jön is egy busz Rákócziújfaluból.
Hazaérve lázas munka kezdődik. Először is jelezzük a ládaoldalon, hogy adoptálni szeretnénk a ládát, majd írunk az egyesületnek és rövid időn belül már a nevünkön is a geoláda. Az első!!!! Ezután haditervet készítünk a teendőinkről. Legelőször is elkezdem tanulmányozni a ládaoldalt és önképzésbe fogok a HTML-tageket illetően. Aztán kitaláljuk az új jelszót és annak részekre bontását. Mivel a víz időszakos látogatásának nyilvánvaló jeleit láttuk, ezért olyan jelszóhordozót kell találnunk, mely ellenáll a természet támadásainak és egy árvíz után is olvasható marad. Eszembe jutott, hogy múltkor a kulcsmásolónál, milyen klassz névtáblákat láttunk műanyag lapra gravírozva. Ilyen jelszóhordozókat fogunk csináltatni! Hétfőn el is megyek és megrendelem a feliratokat. Aztán következik az anyaggyűjtés, mert szeretnénk a ládaoldalt kiegészíteni. Például érdekel, hogy a hely honnan kapta a Bivalytó, más forrásokban Bivaly-tó megnevezést. Ez ügyben a legalaposabb kutatómunka sem hoz eredményt. Legközelebb egy helyi lakos információja járhat az igazsághoz, aki szerint régen ide hordták itatni a bivalyokat. (Évekkel később olvastunk egy újságcikket, hogy a területen újra bivalyokat fognak legeltetni, mint hajdanán. Ez lehet hát az elnevezés oka!)
Miután minden összeáll, április 17-én Zolival kimegyünk újra a területre, hogy felszereljük a jelszóhordozókat, bemérjük a pontokat és elhelyezzük az új ládát, természetesen begyűjtve a régit is. Erről az útról nem készült track. Szívet vidámító látvány az időközben kivirágzott repce sárga tengere az út mellett.
A régi láda környékén egy ismertető táblára csavarozzuk fel a jelszóhordozó lapkát, ezzel virtuálissá téve az első pontot. Az út már sokkal járhatóbb. A víz visszavonult. A második ponton is hosszas koordináta bemérést végzünk.
A déli hídnál érdekes látvány fogad, ahogy a nyárfaszöszök beborítják a vizet. A part is olyan, mintha hó esett volna
A növények levélzete láthatóan nagyot nőtt az elmúlt két hétben. Az északi híd is átjárhatóvá vált, de a környező fák még vízben állnak.
Azonban, okulva a korábbi tapasztalatokból, a láda negyedik pontját az innenső parton helyezzük el, hiszen jön még nagyvíz, és így hamarabb kereshetővé fog válni, mert innen hamarabb levonul az ár.
Átmenve a hídon a jelzésű turistaútról is készítünk egy képet.
Az látszik, hogy nem túl forgalmas, de legalább vízmentes. Az új ládának sokáig keressük a helyet, mire egy kidőlt fa alatt megfelelő helyre lelünk. Ezt a rejtést nem veszi észre avatatlan szem!
Környezetvédelmi megfontolások miatt, a mi ládánk egy befőttesüveg lett, hogy ne műanyaggal szennyezzük az erdőt. (Döntésünk, később hibásnak bizonyult, mert az üveg fém fedele a bevonata ellenére is korrodálódni kezdett, lehetővé téve a nedvesség bejutását a belsejébe. Így aztán a jól bevált, négyfülű ételdobozra tértünk át, mely kiváló szigeteléssel rendelkezik, ha rendesen visszazárják.)
Mindezek után, hazaérve még felviszem a ládaoldalra az új pontok és a régi pontok újramért koordinátáit, majd némi fazonigazítás után, április 19-én kereshetőre billentem a geoládát. Jöhetnek a megtalálók! Az elkövetkező hétvégeken többször is végig járjuk a területet, hogy minden rendben van-e és újabb fényképeket is készítünk. Ekkor a távolban egy nyulat és gólyát is látunk.
Megtalálod a nyuszit?Ők is megjöttek
Többszöri látogatásunkat az is motiválja, hogy hihetetlenül jól érezzük magunkat ezen a csendes területen, ahol senkivel sem találkoztunk látogatásaink során. Remekül sikerül kikapcsolódni és feltöltődni. Öröm látni a növényzet újabb és újabb virágait és tavasz kiteljesedését. Ahogy melegszik az idő, megjelennek a rovarvilág képviselői is, lepkék, bogarak. Később vettünk egy túra GPS-t, ezért 05.29-én ismét kimegyünk Vé-vel, hogy pontosítsuk a korábban telefonnal kimért koordinátákat.
Meg kell mondanom, érdemi eltérés nincs a célműszer és a telefon által mért adatok között.
Rövidesen be is funak az első megtalálások. A visszajelzések alapján tetszésre talált a hely és a munkánk.
A nap mérlege:
Bejárt útvonal 04.02-én:
28-as busz Tóth Árpád u. am. – jelöletlen út – – jelöletlen út – – GCBTO_1 – jelöletlen út – GCBTO_2 – jelöletlen út – GCBTO_3 – – Rákóczifalva, Napfény Étterem am.
Megtett távolság: kb. 17 km Szintkülönbség: 225 m. Átlagsebesség: 2,86 km/h (mozgásban 4,4 km/h)
Frissítés: Sajnos a terület 2025-re elvesztette tanösvény jellegét, így októberben a ládát megszüntettük.
A bejegyzést egy gombnyomással megoszthatod néhány közösségi oldalon, a Megosztás alatt található gombok segítségével, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével küld el számunkra!
Fontos! Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni. Nyugodtan megteheted, reklámmal nem fogsz az oldalon találkozni.
Visszatért a hőség. Ismét hőségriadó riaszt bennünket attól, hogy messzebbre utazzunk. Mivel két hete nem sikerült belogolni a Szolnok Belvárosi Séta nevezetű ládát, ezért annak gyanús pontjait járjuk újra. Na meg, hogy gyűljön is a megtalálások száma, hozzácsapjuk az In memoriam szolnoki vár elnevezésű geoládát is. Úgyis útba esik. “Újra hazai pályán – In memoriam szolnoki vár és Szolnok Belvárosi Séta”→ olvasásának folytatása
Július közepén járunk, tombol a nyár. A hőségriadók folyamatosan követik egymást, semmi felüdülés. Mostanra már vörös, azaz a legmagasabb fokú riasztásnál tartunk, ezért úgy döntünk, hogy Szolnokon maradunk, mert a közösségi közlekedés is bizonytalanná vált. A vasúton egymást érik a meghibásodások, (biztosítóberendezés, járművek, síntörés, felsővezeték zavarok, stb),. így nem merünk messzebb utazni. A kocsikban tapasztalható szauna sem igazán vonzó. “Hazai pályán -Szolnok, Tiszaliget; Szolnoki Tiszavirág híd; Csepp park és Szolnok Belvárosi Séta”→ olvasásának folytatása
Ma hazautaztunk a szüleimhez Debrecenbe. Apukám imádja a Hortobágyot és ha csak teheti, kimegy a kihajtási és behajtási ünnepségre, fényképezni. Mivel ma van a Kihajtás napja, ezért nem kérdés, hogy ott a helyünk! Mivel szüleim már nehezen mozognak, így sógorom visz ki bennünket autóval (még jó, hogy 7 személyessé alakíthatót vett!)
Mi is az a kihajtás és behajtás? – teheti fel, a nem Debrecen-környéki olvasó jogosan a kérdést. A pásztorok életének egyik kiemelkedő eseménye volt Szent György-napja. E napon történt az állatok első kihajtása is téli szálláshelyeikről. Mára ez a nap turistacsalogató látványossággá vált. A gazdag állattartó tradíciókkal rendelkező Hortobágy ünnepei sorában kiemelkedő a Szent György-napi Kihajtási Ünnep, mely során a hortobágyi pásztorokkal és állataikkal ismerkedhetnek az érdeklődők. A jó öreg, sokat látott, de még mindig szolgáló Kilenclyukú hídon áthajtott jószágok, a csergető csikósok, a híres pusztaötös és a híd lábánál legelésző, impozáns szürke marha gulya és rackanyáj feledhetetlen látványt nyújt.
A behajtás ennek ellentéte. A hideg idő beálltával, ahogy a napok egyre rövidülnek, Hortobágyon a régi népszokás hagyományait követve, a pásztorok és jószágaik egyaránt a télre készülődnek. Az állatokat behajtják a pusztai legelőkről a téli szálláshelyükre, hiszen az állat már nem talál táplálékot a határban. A behajtásnak, vagy más néven szorulásnak megvoltak a jeles napokhoz kapcsolódó határnapjai: a marhákat Katalin, vagy Mihály napján, a juhokat Dömötör napján hajtották haza. A beszoruláshoz kapcsolódott a pásztorok elszámoltatása és a bérfizetés is.
Miután tisztáztuk a fogalmakat, kezdődjön történetünk! A fent említett Kihajtási ünnep mindig több ezer embert vonz szerte az országból, így ha látni is akarunk valamit, érdemes idejekorán indulni. Mi egy kicsit megkésve érkezünk, így csak távolabb sikerül parkolóhelyet találni, de legalább ingyeneset. Gyalogosan indulunk el a híres Kilenclyukú Híd felé. A Debrecen felőli hídfőnél sikerül helyet találni. Mivel a mai napig ezen a hídon vezet át a Hortobágy egyik főközlekedési útja, a 33-as út, ilyenkor annak forgalmát leállítják arra az időre, míg az állatokat áthajtják a hídon. Igyekszünk elhelyezkedni, hogy lássunk is és Apunak is megfelelő legyen a fényképek elkészítéséhez.
Én a 11 éves unokahúgommal Zsófival pedig, a híd geoládájának megszerzése mellett döntök. Szerencsénkre nem sokat kell várni, már érkeznek is az állatok. A pásztorok vad karikás ostoros durrogtatás (csergetés) mellett terelik át a különböző állatok csoportjait a hídon.
A híd túl keskeny, hiszen annak idején nem ilyen sűrű forgalom számára épült, éppen csak elfér két autó egymás mellett. Járda nincs, így veszélyes gyalogosként a hídra merészkedni a nagy forgalom miatt. Kihasználva azt az időszakot, amíg az állatok után a forgalmat ismét ráengedik a hídra, gyorsan elindulunk a híd multijának első pontjához, mely éppen a híd közepén helyezkedik el. Egy gyors fotó után iszkolunk is tovább, mert a rendőrség megnyitotta az utat és már érkeznek is az első gépkocsik. Remélem, hogy a híd alatt száraz lábbal át tudunk kelni a másik oldalra, mert ez a hídon már reménytelen. Lemegyünk a víz mellé vezető ösvényhez, de kiderül, hogy a híd alatt áthatolhatatlan sár van, csak a horgászok járnak erre. Most is sokan lógatják a madzagot a vízbe. A víz mellől is megtekintjük a régi hidat és a híres Csárdát.
Nincs mit tenni, kénytelenek vagyunk visszatérni a forgalmas útra, hogy a hídon visszafelé is átkelve, megközelíthessük a multi második pontját. Szerencsénkre nem csak mi kóborlunk itt összevissza, így egy nagyobb gyalogos csoporthoz csapódva, sikerül visszajutnunk a folyó Debrecen felőli oldalára. Fellélegzem, mikor leérünk a hídról. Ha nincs ilyen tömeg, nem lehet egyszerű leolvasni az első pontot! Ezt a véleményemet egyébként a geoláda oldalán tett bejegyzések is alátámasztják. Persze, akinek autója van, az áthajtás közben is láthatja a nagy karakterekkel írt jelszó részletet, akinek pedig nincs, annak legyen a “gugli” utcanézete a barátja! Én semmiképpen sem javaslom a gyalogosan történő hídra lépést!
Szóval, megkönnyebbülve indulunk az egyszerűbbnek látszó második ponthoz. Mint az a ládaoldalon rejtelmesen, visszafelé írva elolvasható, egy vízügyi objektum fedele alatt található, a fémkerethez mágnessel rögzítve, a mikroláda. A nehézséget az adja, hogy az objektumot a fáradt emberek padnak használják és ezen pihennek. Na, most aztán hogy jussunk hozzá a dobozunkhoz!?
Leülök én is a betonra, melyen egy igen nagys… tekintélyes alvázszerkezettel rendelkező asszonyság ücsörög, elfoglalva csaknem az egész felületet. (A kép csak illusztráció és már nem az említett személy látható rajta.) Elkezdek óvatosan a perem alá tapogatózni, egyre vészesebben közelítve a hölgy alvázához. Most, mi lesz!? Ha észreveszi, valószínűleg kapok egy olyan átszállót, hogy a szomszédos bokor lesz a sírom fölött a fejfa. Vagy esetleg ellenkezőleg, megörül a közeledésemnek és biztatni fog, hogy abba ne hagyjam? Nem tudom, melyik lenne a rosszabb opció! Szerencsére a dolgok kritikussá válása előtt beleakad az ujjam a filmes dobozba és gyorsan a magamévá teszem (inkább, mint az asszonyságot!) Gyorsan biztonságos helyre vonulunk Zsófival és logolunk. A visszarakásra unokahúgomat kértem meg, nem akartam kísérteni újra a sorsomat. Ő ügyesen, feltűnés nélkül teljesítette a küldetést, de azért láthatólag Ő is tisztes távolságot tartott a hatalmas testrésztől. Az első találattal megvolnánk – állapítom meg. Remélem a többi nem lesz ennyire kalandos!
Elindulunk a következő geoláda, a Madárkórház felé. Sajnos itt a Hortobágyon rengeteg madár lesz a civilizáció áldozata, így egy ilyen kórház létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Itt ápolják a villanyoszlopokon áramütést szenvedett, vagy éppen megmérgezett madarakat. A kórház elé érve kiderül, hogy itt sem kisebb a tömeg, bár pont egy olyan pillanatot sikerült lencsevégre kapni, mikor nem látszik senki.. A láda a Kórház bejáratával szemben lévő fahíd feljárója alatt található.
Cipő bekötést színlelve leguggolok, hogy benézzek alá. Valóban ott a láda, két tégla mögé rejtve. Hogyan húzzam ki észrevétlenül? Kissé érdekes lenne, ha egy őszülő, pocakos ember a híd alá mászna! Ismét Zsófi húz ki a bajból. Ha egy gyerek a földön csúszkál, arra senki sem figyel. Unokahugi egy szempillantás alatt kikapja a dobozt, senki rá se nézett. Leülünk a kórház mellett elhelyezett padhoz logolni.
Míg megszületik a log, megjelenik az egyik dolgozó, egy ragadozó madarat tartva a karján. Valószínűleg Zsófinak akarja megmutatni. Közben megcsörren a telefonom. Vé hív, aki a szüleimmel maradt. Kérdi, merre vagyunk, mert lassan indulnánk haza. A madár nézegetésből így semmi sem lett. Zsófi gyorsan visszarakja a ládát a már megszokottnak mondható ügyességével és elindulunk vissza a Kilenclyukú-híd felé. Rövidesen össze is futunk a családdal. Megyünk az autó felé, hogy azzal jussunk el a harmadik ládához, amely az út mentén, a II.világháború legnagyobb magyarországi tankcsatája emlékére kiállított T-34-es tank mellett található. Átkelünk a 33-as úton. Mi megyünk unokahugival beszélgetve elöl, pár lépéssel mögöttünk a család. Egyszer csak zuhanás hangja, majd sikítás és jajgatás hallatszik mögülünk. Ijedten fordulunk hátra. Apu négykézláb a földön, mellette az ijedt Vé. Odarohanunk és sógorommal talpra állítjuk Aput. Ahogy Vé később elmesélte, apám egyszerre csak eltűnt mellőle és a lábainál heverve talált rá. Rekonstruálva a dolgot, Apu feltehetőleg egy gödörbe lépett, amit nem vett észre. Felállítva kiderül, hogy nem tud járni. Sógor indul az autóért, én pedig támaszt nyújtok az öregemnek. Kifordult a bokája, ezért nem bír lépni. Megérkezik az autó. Szerencsére az útig nem nagy a távolság, sikerül Aput beültetni. Tenyere, térde vérzik, ezt bekötözzük. Arról hallani sem akar, hogy a tankot kihagyjuk, hiszen Zsófi még sosem járt ott. Lassan elmúlik az első ijedtség.
Megállunk a tank parkolójában. Szüleim az autóban maradnak, mi gyorsan körbenézzük a tankot és a közeli olajfa ágán megtaláljuk a geoládát.
Gyors logolás, majd indulunk haza. Apu bokája alaposan bedagadt, meghúzódott az ínszalag, de más baja nem történt. Pár hétig kímélnie kell, hogy helyre jöjjön. Azt hiszem a mai nap elég kalandosra sikeredett, volt részünk mindenféle izgalomban bőven!
A nap mérlege:
Bejárt útvonal: Hortobágy, Polgármesteri Hivatal parkolója – jelöletlen út – GCHORT-1 – jelöletlen út – GCHORT-2 – jelöletlen út – GCHMK – jelöletlen út, majd gépkocsival a GCHTCS-ig
Megtett távolság: kb. 3 km. Szintkülönbség: 24 m. Átlagsebesség: 1,64 km/h (mozgásban 3,9 km/h.)
A track letölthető innen. (Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)
Frissítés_1: A GCHORT ládánál meghallgatásra talált a sok panasz és az első pont át lett helyezve egy biztonságosabban megközelíthető helyre. A GCHTCS láda is új helyre került, mert a ritkás növényzet nem nyújtott elegendő takarást a ládának, így az folyton eltűnt.
Frissítés_2: Apunak több hetébe került, mire újra rendesen tudott járni. Ez az utolsó Kihajtási Ünnep emlékezetes maradt számára. Sajnos többre már nem tudott elmenni. Az évek győzedelmeskedtek az ereje fölött.
Kérünk, hogy a lenti csillagok használatával jelezz vissza számunkra, hogy tetszett-e a bejegyzés. Az értékeléshez nem szükséges bejelentkezni. Visszajelzésedet köszönjük! A bejegyzést meg is oszthatod, hátha tetszene az ismerőseidnek is. Ha véleményed van, írd meg nekünk hozzászólásban, vagy az Írj nekünk! oldalon található űrlap segítségével!
Fontos!Az oldalon Hirdetésblokkolót használva, nem látszanak a Feliratkozás és Megosztás gombjai, célszerű azt kikapcsolni.
A szomszéd “vár”, ahova ma készülődünk, megyénk második legnagyobb városa, Jászberény. Valamikor komoly küzdelem folyt a két város között a megyeszékhelyi címért, amiből végül Szolnok került ki győztesen (nem biztos, hogy megérdemelten). Jászberénynek maradt a Jászság fővárosa titulus. Ebbe a városba látogatunk ma el. “Szomszédolás – Jászberény Zagyva-part és Jászberényi séta”→ olvasásának folytatása
jelzésű turistaútról is készítünk egy képet.
Katulyakutató 