2012_18_18 GCKisM

2012.10.31 Szerda

Kihasználva, hogy Zolinak őszi szünete van, én pedig szabadnapos vagyok, ma ketten indulunk ládát keresni. Célunk a Pusztaszeri tájvédelmi körzethez tartozó Fehértói madárrezervátum. Igaz, késő ősz van, a vándormadarak már továbbálltak, de az áttelelők közül, hátha sikerülne néhányat meglesni!Cegléden ér az első meglepetés bennünket, mert alig férünk fel a vonatra. Kecskemétig állva utazunk. Ott lesz két hely, leülünk. Szatymazig, ameddig utazunk, marad a népsűrűség. Leszállás után a friss, bár kissé párás időben fellélegzünk és nekivágunk az útnak. A településről gyorsan kiérünk. Az út elején a Pusztaszeri Tájvédelmi körzetet bemutató tábláról szerzünk be információkat, mivel egy tanösvényen fogunk végigmenni. Utunk a temető mellett visz. Rengetegen vannak. Persze, ma van Mindenszentek ünnepe! Elhagyjuk a temetőt és az egykori kunhalomból lett Temetődombot, megyünk az aszfaltúton. Mi ez? Autós tanösvény? Ki fogja a táblákat az autóból elolvasni? Mi szerencsére gyalog vagyunk, ráérünk olvasgatni. Egyszer csak őzek rohannak el előttünk. Valami megriaszthatta őket. Biztosan nem mi, mert elég messze vannak. Hatalmas ugrásokkal távolodnak a szántáson, alig van időm  néhány képet készíteni róluk. Összesen vagy hatan voltak, kettesével párban. Most már fokozottabb figyelemmel forgatjuk a fejünket, de nincs több állat. Megérkezünk egy kiépített, nádfedeles pihenőhelyhez. Itt ér véget az aszfaltút is egy parkolóban. Szegény autósok! Még a végén gyalogolniuk kell, és a kilátóra sem vezet út, csak lépcsők! Bejnye-bejnye! A pihenő mellett faragott oszlopok állnak, rajtuk a környékre jellemző madarak és vadász jelenetek. Úgy döntünk, hogy először megkeressük a ládát, majd felmegyünk a kilátóba és végig járjuk a tanösvényt. Bevesszük magunkat a nádasba. Egy kanyargó ösvény-félét követünk, de bizony az ágak miatt ugyancsak meghajolva kell járnunk. Elérünk egy tágasabb térre és az egyik elágazó fa ágai között ott pihen a láda. Érdekes rejtés, korábban ilyen nyíltan elhelyezett ládával még nem találkoztam. Igaz itt kesseren kívül, szerintem senki nem jár. Nagyon rejtett ez a kis terület, de tetszik. A ládában egy előző napi log. Nagyon depressziósan hangzik, csak remélni tudom, hogy nem botlunk egy friss hullába Halottak napja alkalmából! Megtörténik a szokásos logolás és ajándékcsere. Visszamegyünk a kilátóhoz és felmászunk rá. Bár hoztunk távcsövet, az kevésnek bizonyul, mert a madarak a tó másik felén tanyáznak. Kár!- mondta egy varjú és mi is. Várunk egy darabig, hátha visszajönnek a fogadásunkra, de nem tesznek így, csak ránk. Sikerül egy, a magasban köröző ragadozó madarat is megörökíteni. “Típusát” sajnos nem ismerem, de hátha Kata egy hozzászólásban megmondja. Ő a szakember, akarom mondani szakleány.. Én halászsasra tippelnék. Közben elhúz felettünk még egy madár, de ez nagy madárnak bizonyul. Lekászálódunk a kilátóról és elindulunk a tanösvényen tovább. Egy fácánetetőhöz közeledve kis híján infarktust kapunk, mert egy kakas repül ki a bokorból közvetlenül előttünk, nagy kakatolással. Aki találkozott már közvetlenül előtte felrepülő fácánnal, az tudja, miről beszélek. Az életfunkciók helyreállása után megyünk tovább. Közben a Gyaloggaloppból Sir Robin örök érvényű mondása jár a fejemben: “Már megint besz@rtam!”  A tanösvény végén egy tábla fogad, amin a különböző vadak lábnyomai találhatók. Lefényképezem és igyekszem megjegyezni, hogy ha legközelebb indiánosat játszunk, tudjak nyomot olvasni. A kiselefánt típusú memóriámba kerül, ezért pár méteren belül el is felejtem. Még jó, hogy a fényképet elő-elő lehet venni. A tanösvény és egy őz végére érünk. Legalábbis egy megrágott őzláb (nem gomba) fogad bennünket. Csak találtunk hullát, szerencsére nem emberit. Úgy látszik nagyobb ragadozók is járnak errefelé. Persze természetes úton is távozhatott szegény pára az élők sorából. Mielőtt mi is zsákmánnyá válunk, visszafordulunk. A pihenőhelyen még megkajálunk (nem, nem őzgerincet, hanem szendvicset), majd azon az úton, amerre jöttünk, visszatérünk a vasútállomásra.

A nap tanulsága:

Fácános helyen járva, legyen nálad defibrillátor! 🙂

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Szatymaz vá. – – – GCKisM – – – Szatymaz vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 9 km.
Szintkülönbség: 72 m a TuHu térkép alapján.
Átlag sebesség: 3,9 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)