2013_7_36 GCKsts

2013.03.02 Szombat

Az egy hétből kettő lett. Múlt héten nem volt alkalmas az időjárás a ládázásra. Különösen azon a helyen, amit kinéztünk a Westerwald – Eva geocoin elhelyezésére. Ez pedig a Pusztaszeri Tájvédelmi körzetben lévő Köves töltés. Tavaly október végén már jártunk errefelé, csak akkor a Fehér-tó másik oldalán Szatymaz felől jöttünk.Ma Algyőn kászálódunk le a vonatról Zolival. Vé inkább a háztartás kihívásait választotta. Úgy látszik erre a tájékra egyedül vagy Zolival jövök. Az időjárás a kegyeibe fogadott bennünket. A korábbi napok esőzése után, ma kifejezetten tavasziasan süt a nap. Elindulunk a vasútállomás melletti úton, ami szerencsére kihalt. Rövidesen keresztezzük az Algyői-főcsatornát. A hídon megállunk fotózni és nézelődni. Csodálatosan nyugodt a víz, szellő sem borzolja. Remekül tükröződnek benne a gomolyfelhők. Ritkán látni ilyen tükörvizet. Rövidesen az aszfaltút végére érünk és földúton megyünk tovább. A halastó mellett haladunk, melyet az egykori Gyevi-fertő helyén hoztak létre. A fertő nem múlt el nyomtalanul. Az elmúlt napok esőit remekül megőrizte a talaj. A napsütés ahhoz még gyenge, hogy gyorsan elpárologtassa, ezért hatalmas tócsákat kerülgetünk. Némelyiket már-már medencének nevezném. És ezt nevezik útnak, még ha csak földútnak is! Szerintem itt még traktorral se nagyon lehet elmenni ilyenkor. A nyomokból ítélve nem is jár erre más jármű. A cipőnk is egyre nehezebb. Tisztességes sárkoloncot cipelünk magunkkal. Egy tanya mellett ballagunk el. A gazda kinéz, kérdi merre megyünk. Mondjuk a Köves töltést keressük. Azt mondja, hogy jobban jártunk volna, ha hamarabb lekanyarodunk, mert erre csak nagyobb lesz a sár, később már gyalog sem járható. Szerencsére mi rövidesen lekanyarodunk erről az útról és egy jobb állapotún lépdelünk a töltés felé. Kellett nekünk a rövidebb utat választani! Végre a töltésen vagyunk! Igyekszünk a lábunkra ragadt nehezékektől megszabadulni. Elindulunk a töltésen, egy 90°-os kanyar után, a távolban feltűnik a kereszt. Annak a közelében van a láda. Szerencsére az erdő fáiban még nem indult be a nedvkeringés, de az aljnövényzet már zöldül. Majdnem a doboz tetejéig ér, de a dobozra helyezett bazalt darabok messziről hirdetik annak helyét. Szerencsére fémdobozról van szó, így nem törik össze a kövek súlya alatt, mint a műanyag.  A ládához érve a fémdoboz hátránya is megmutatkozik. Ez pedig a korrózió. Bő két hónapja nem járt erre senki, így a doboz teteje egészen összegyógyult az aljával. Szerencsére valamikor kaptam fémipari képzést, így lassanként enged a szelíd erőszaknak és sikerül sérülésmentesen kinyitni. Ismét meglepi. Ebben is két TB van, mint a Bokodi-tónál.  Úgy tűnik, ezek a bogarak félősek és párban járnak! Az egyik nagyon tetszik. Egy fél pár papucs. Külön-külön indultak neki a párjával az útnak és egy adott pontra kell eljutniuk. Mi viszont a másikat, a lepkét vesszük magunkhoz. A honlapja szerint Berlinbe kellene eljutnia, de akik idehozták, ellenkező irányba indultak vele. Ráadásul versenyben van egy másik TB-vel, úgyhogy segítenünk kell rajta. Jövő héten a Dunántúlon kirakjuk valahol. Fotózás, logolás, visszarejtés a szokásos menetrend. Visszamászunk a töltésre. Közben igencsak meleg lett. Van vagy 8 °C! Kigombolkozunk, majd úgy döntünk, hogy a jó időre tekintettel, a naptól meglangyosodott töltésoldalon ülve költjük el az ebédünket. Vé ismét kitett magáért. A hátizsák könnyebb, a hasunk nehezebb lett. Kis napozás, majd elindulunk visszafelé. Egyhangúan megszavazzuk, hogy a töltésen megyünk, amíg lehet. Így kikerüljük a fertelmes fertőt, akarom mondani a mély sarat. Valóban. Errefelé sokkal jobban lehetett haladni és, ha hosszabb is az út, de nagyobb sebességet tudunk elérni a sima úton. Az aszfaltúton haladva ismét megcsodáljuk a hídról az Algyői-főcsatornát. Már nem olyan sima a felszíne, mint amikor jöttünk. Kissé feltámadt a szél és borzolja a víz felszínét. Még jó, hogy idejövet lefényképeztük! Fáradtan érünk az állomásra, hiszen egy csomó sarat is cipeltünk az út jó részén koloncként a cipőn. Szerintem úgy elfáradtunk, mintha legalább 15 km-t gyalogoltunk volna.

A vonaton megbeszéljük a mai nap tanulságait.

• Nem mindig a legrövidebb út a leggyorsabb!
• Ha TB-t találunk, lehetőleg a helyszínen ki kell deríteni, mi a feladata, nehogy úgy járjunk, mint akik ide reptették ezt a lepkét és rossz irányba továbbították.

A nap mérlege:

Bejárt útvonal: Algyő vá. – jelöletlen út – GCKsts – jelöletlen út – Algyő vá.

Megtett távolság: szakaszokban rögzítve, kb. 12 km.
Szintkülönbség: 33 m.
Átlag sebesség: 4,2 km/h.
A track letölthető innen.
(Ha nincs olyan program a gépeden, amivel megnyithatod, akkor a Windows Áruházból letöltheted a neked leginkább tetszőt.)